Depresszió.
A depresszió, az elménk hibás szellemi szintű használatának az eredményeként, negatív érzéseken alapuló lelki túlterheltséget jelent. A kellemetlen szellemi gondolataink által aktívvá vált, negatív lelki érzéseink túltengései miatt. Ilyenkor van az ember lelki válságban. Ami önmagában véve, még nem kialakult pszichoszomatikus betegség, csupán jele, kiegészítő jelensége, az ilyen formán képződő lelki betegségeinknek.
Éppen úgy, mint ahogyan az ellentétes érzelmű öröm érzése, nem jelent végleges boldogságot. Hanem, csupán annak a természetes kísérőjelensége. Ezért úgy is mondhatnám, hogy a depresszió, az öröm negatív irányú mentális megfelelője. Így a boldogság, mint az egészség természetes kifejeződése, éppen a pszichoszomatikus betegségeink pozitív megfelelője. Vagyis, a pozitív polaritású lelki érzéseink „túlterheltségének” az eredménye. Ennél fogva, éppúgy pszichoszomatikus módon jön létre és tartható fenn, mint a betegségeink.
„-” Betegségek < Depresszió < Közöny > Öröm > Boldogság „+”
A közöny, semleges tudati állapotot jelent, amely teljesen passzív érdektelenséget tükröz. Így a közöny nem okoz pszichoszomatikus betegségeket, de a boldogság tudati állapota sem érhető el vele. Ebben a neutrális tudati állapotban, szinte semmiféle reakció nem jön létre. Így a depressziós ember, természetszerűen a közönybe menekül, ha a depressziójától meg akar szabadulni egy kis időre. Vagy például, az örömök nélkül élő ember is, a közönybe zuhan, mielőtt depressziós állapotba kerülne.
Ezért a depressziós állapot, negatív lelki érzések hatására jön létre, és természetesen, örömtelen tudati állapotot jelent. Ez, a mi korunk társadalmaiban, alapvetően jellemzi az embereket. Mert szinte mindenki depressziós valamilyen mértékben. Mivel negatív hitrendszerben élve, folyamatosan depresszív, negatív lelki nyomás alatt állunk. Amelynek következtében, állandó negatív lelki feszültségben élünk. Úgy testi, mint szellemi vonatkozásban. Mert a lelki állapotunkat, a testünk és a szellemiségünk is azonnal visszatükrözi.
Ez az állandónak mondható, negatív előfeszített tudati állapotunk teszi lehetővé számunkra azt, hogy a bennünket érintő kellemetlen hatásokra, azonnal agresszív módon reagáljunk. Még akkor is, ha azok, nem közvetlenül ellenünk irányulnak. Így a mai ember, látszólag minden ok nélkül, nagyon sok esetben, kijön a sodrából.
Így a tudatos elménk, pszichoszomatikus tudati állapotokat tart fenn bennünk, amit a szellemi gondolataink befolyásolhatnak. Ettől vagyunk spirituális lények. Ami röviden azt jelenti, hogy a szellemi gondolataink segítségével, lelki érzéseket tudunk aktivizálni az elménkkel. Mert a kellemes szellemi gondolatainkhoz, pozitív lelki érzéseket csatol az elménk. Míg a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, csak negatív lelki érzéseket képes társítani.
Vagyis, az elménk polarizálja, változtatja meg a lelki érzéseink hatási irányát és erősségét. Ami azt jelenti, hogy a pozitív lelki érzéseink, mint a mi sajátságos életerő impulzusaink, mindig értünk dolgoznak. Míg a negatív lelki érzéseink, éppen ellenünk fejtik ki a mentális hatásukat. Rövid távon feszültséget okozva bennünk, ideges állapotba hozva bennünket, mérgessé dühössé alakítva minket. Tartós esetben pedig, pszichoszomatikus betegségeket idézve elő a szervezetünkben.
Az elengedés mentális lehetősége pedig, éppen azt teszi lehetővé számunkra, hogy minden olyan szellemi gondolatot tudatosan kirekeszthessünk az elménkből amelyek, csak negatív lelki érzéseket volnának képesek aktivizálni az életünkben. Mert ameddig, a kellemetlenségeket jelentő problémáinkra gondolunk szellemi szinten, addig a negatív lelki érzéseinknek biztosítunk, a valóságunkat formálni képes lehetőségeket. Amelyek megtapasztalása, továbbra is fenntartja bennünk a depresszió tudati állapotát. Annak mindenféle testi és szellemi szintű feszült hatásaival együtt. Így él ma, a modern értelmes emberek sokasága, „természetes” életet.
Az orvostudomány pedig, a lelki és szellemi betegségeinket, egyként kezeli. Egyszerűen elmebetegségekként. Mert a lélek és a szellem különbözőségének az ismerete nélkül, nem képes különbséget tenni közöttük. Így a gyógymódok is közel azonosak. Az elme rendellenes működéseire utalva. Holott, nem is az elme a beteg. Csupán a használata kíván némi kívánnivalót maga után. Amit a hibás neveltetéseinkből kialakult ártalmas szokásaink eredményeznek. Nézzünk egy-egy alapvető példát a kétféle betegségre.
A depresszió tehát, az elménkbe kerülő kellemetlen szellemi gondolataink miatt kialakult, negatív lelki túlnyomást jelenti. Mert képtelenek vagyunk elengedni, feleslegessé tenni az elménkbe került kellemetlen szellemi gondolatainkat. Így azok, a minőségüknek megfelelően, negatív lelki érzéseket váltanak ki az elménkben. Amely negatív lelki érzéseink, visszahatnak a testünkre és a szellemiségünkre. Tovább fokozva a depresszív hatást. Így a depresszió, a hibás szellemi működésünk lelki betegségeinek minősül.
Ezzel szemben, a skizofréniát okozó megszállottság például, kimondottan szellemi szintű betegség. Amelynek a lényege éppen az, hogy a megszálló szellem kíván értelmes lenni az elménkben, hogy uralhassa abban a lelki érzéseket. Ami csak a saját szellemiségünk rovására jöhet létre. Így, csak a szellemi szinten labilis emberek lehetnek megszállottak. A nagyon könnyen befolyásolható egyéniségek. Így ők a megszálló szellemek célpontjai. Mert őket lehet mentális befolyás alá venni, a lehető legkönnyebben. A megszállottság pillanataiban pedig, negatív lelki érzéseket kiváltani képes szellemi gondolatokkal terhelik a közösen használt elmét.
Mivel a kétféle mentális tünet az elmében jelentkezik, ezért elmebetegségként vannak nyilvántartva. Így a gyógymódjuk sem nagyon tér el egymástól. Annak ellenére, hogy egészen más a kiváltó okuk. Míg a depressziót, a mentális elfogadás és elengedés hiánya okozza, addig a kettős tudatú skizofréniát, egy megszálló szellem jelenléte idézi elő. Aki a kellemes szellemi gondolatok helyett, kellemetlen szellemi gondolatokkal terheli az elmét.
Ezoterikus tanulással, a spirituális szintű átlagműveltség értelmes fokozásával, a szellem stabilitása fokozható. Így a reális önrendelkezési képesség növelhető. Mert határozottabb jellem alakulhat ki. Így a skizofréniát jelentő megszállás lehetősége folyamatosan csökkenthető. Míg a depresszió hatását, az a tény képes csökkenteni, hogy megtanuljuk azt, hogy az elménket, milyen módon érdemes úgy használnunk, hogy az mindig a javunkat szolgálja. Hogy minden esetben, pozitív lelki érzéseknek biztosítsunk megvalósulási lehetőséget az elménkben. A elfogadás és elengedés mentális képességeivel.
Mert a pozitív lelki érzéseink, örömöt és egészséget okoznak a szervezetünkben. Kiegyensúlyozottá tesznek bennünket. Biztosítva ez által, a személyessé vált boldogságunk elvi lehetőségét. Ezzel szemben pedig, a negatív lelki érzéseink, a depresszív hangulatunk fenntartásával, visszahat a testünkre is, és pszichoszomatikus elváltozások torzulásait idézi elő a szervezetünkben.
Matécz Zoltán
2015.08.21.
matecz.zoltan@gmail.com
