Futótűz

Energiaszintek.

A mágneses hullám két összetevőjét, a hullámhossz és a frekvencia alkotja. Az én elméleteimben a hullámhossz, a mágneses információ értékét képviseli, míg a frekvencia, a mágneses energiát.

A mágneses hullámokat közvetíteni képes, oszthatatlan alaptömegekből álló szubjektív alaphalmaz terében alakultak ki és rezegnek, az összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulások. A mágneses alaphalmaz tehát, egy olyan univerzális alapközeg, amely az szivacsos szerkezetű anyagi megnyilvánulásokat, kívülről teljesen körülöleli, és belülről is teljesen kitölti. Mozgási, létezési teret biztosít, az összetett elektromos anyagi részhalmazok számára.

Így a mágneses térben kialakult különböző minőségű elektromos anyagi megnyilvánulások, különböző mágneses alapú energiaszinten léteznek. Ami azt jelenti, hogy különbözik a rezgéseiket meghatározni képes mágneses hullámhosszuk, amely a mágneses frekvenciaértéküket biztosítja. Ez az állítás arra is utal, hogy azonos mágneses frekvenciaérték mellett is különbözhetnek az anyagi megnyilvánulások minőségei, ha más és más a mágneses hullámhosszuk.

Mert mindig a mágneses hullámhossz informatív értéke határozza meg, az anyagi minőségek különbözőségének a mértékét. A mágneses frekvencia energiaértéke, csak szorgalmasan végrehajtja a mágneses hullámhossz által diktált létezési, rezgési feltételeket.

Mert a mágneses frekvenciában, az energia terjed. Mégpedig, diszkrétnek mondható erőimpulzus adagok formájában. Ahol a „diszkrét” kifejezés azt jelenti, hogy nem „folyamatos” erőhatásról van szó, hanem impulzív, lüktető erőhatások egymás utániságáról. Amit a mágneses hullámok longitudinális, jellege biztosít. Vagyis, az egyenes irányú mágneses hullámban, a hullámot kialakító alapközeg oszthatatlan részecskéinek periodikus sűrűségei és ritkulásai a jellemzőek.

Egy-egy ilyen sűrűsödési szakasz képviseli, a mágneses energia diszkrét jellegét. Amit mindig, az aktuális mágneses hullámhossz informatív értéke határoz meg. Mert a mágneses hullámban kialakuló frekvenciasűrűsödések és ritkulások, a mágneses hullámhossz alapján alakulhatnak ki. Majd ezek a diszkrétnek mondható erőimpulzus sorozatok, már folyamatos egymás utániságban gyakorolnak hatást, az elektromos anyagi halmazokra, mint energiahatás.

Az elektromos anyagi minőségekre vetítve, ezek a mágneses hatások, induktív jelleget öltenek. Ami annak köszönhető, hogy a mágneses térben kialakult mágneses erőhatások, ugyanabban az alaphalmazban terjednek, mint amelyikben az elektromos terek térerői is kialakulnak és közlődnek. A mágneses alaphalmazt képviselő közös közvetítőközegben, alapvető különbség a térerők között az, hogy a mágneses erők, egyenes irányban, 180-fokos terjedési irányt mutatnak, míg az elektromos erők, az elektronok centrális mozgásait követve, arra éppen merőlegesek, 90-fokos irányultságúak. Ezért az induktív viszony a mágneses alaphalmaz és az elektromos részhalmazok között, folytonos erőközvetítési lehetőséget jelent. Továbbá, egymásra mindig merőleges irányt mutatnak.

Az indukció jelensége, gyakorlatilag a demodulációt, vagyis a kétirányú modulációt valósítja meg. Történetesen azt, hogy a mágneses hullámban terjedő egyenes irányú mágneses erőhatásokat, centrális irányultságú elektromos részerőkké alakítja. Illetve fordítva is működik a dolog. Hogy az elektromos erőterek centrális irányú részerőit, a mágneses térben terjedni képes, egyenes irányú mágneses erőkké alakítja az indukció.

A dolog éppen úgy működik, mint például, a benzinmotor esetében. Ahol a dugattyúk hosszirányú, longitudinális jellegű mozgásainak a részerőit a motorblokk, centrális irányú forgómozgássá alakítja, a főtengelyre vetítve. Motorfékezéskor pedig, teljesen megfordul az erőközvetítés iránya. Így a motorblokk, a demodulátor szerepét tölti be a kétféle, különböző irányú mozgásforma között. Ami a dugattyúk és a főtengely közötti állandó viszonyban valósul meg.

Amikor ebben az állandó induktív viszonyban, a kétirányú demodulatív tulajdonságú hatásközvetítés valósul meg, akkor beszélhetünk állapotváltozásról. Mert éppúgy állapot béli változás viszonyítható az anyagi halmazon akkor is, ha az erőhatást vesz fel a mágneses alaphalmaztól, és abban az esetben is, amikor erőhatást ad le annak. Mert mindkét esetben módosul az anyagi halmaz rezgési szintje. Az erőhatás változások által előidézett rezgésmódosulások más, és megint más viszonyítható rezgési időket eredményeznek a vizsgált anyagi halmazon. Ezért az erőhatásoktól függő, állapotváltozással jellemezhető fizikai változásokat, az erőimpulzus és az idő függvényében lehet a legideálisabb módon meghatározni. Ami éppen azt fejezi ki, hogy az aktuális állapotváltozást előidéző erőhatás erőimpulzus értéke, mennyi ideig tartott.

A fizikában, az állapotváltozások tényszerűségét, a munka fogalma határozza meg.

W = F * s = F * v * t

Ez a munkaképlet azt fejezi ki, hogy az erő által előidézett sebesség-változás, mennyi idő alatt jött létre. Így az erő általi munka képlete arra utal, hogy hogyan került az adott anyagi halmaz egy másik viszonyítható, már módosult rezgési szint állapotába.

Az energiaszinteket értelmező rezgési különbözőségek rámutatnak arra, hogy a rezgési eltérések között, az erőhatás mellett, számunkra a viszonyított idő a mértékadó. Így az idő, mint a rezgési különbözőségek mértéke, éppúgy viszonyítható akkor is, ha az erő fejt ki hatást az anyagi halmazra, és akkor is, ha az energia. Mert mindkét esetben, impulzus által következik be a rezgési szintű állapotváltozást előidéző munkavégzés.

Az erőhatás, egy konkrét impulzus hatására közlődik, közvetlen érintkezésen alapuló felületi kölcsönhatás által. Az energia hatása pedig, a mágneses hullámokban terjedő impulzussorozatok folytonos jellegére utal. Ahol az erőhatások, a hullámhossz által meghatározott diszkrét sorozatokban, úgynevezett erőimpulzus sorozatokban érkeznek a kölcsönhatási pontokba. Amely kölcsönhatási pontot, az elektronok elektromos erőterei képviselik.

Mivel azonban, az elektronok a legapróbb képviselői az anyagi halmazoknak, ezért a mágneses hullám frekvenciája által közölt energia induktív munkáját, mi közvetettnek értékeljük, mert térfogati jellegű kölcsönhatásként ismerhettük meg. Mert az egyes elektronok állapotváltozásait viszonyítani nem tudjuk, így csak a teljes anyagi halmaz rezgési módosulásából következtethetünk arra, hogy a változást előidéző hatás szubjektív volt vagyis, az anyagi minőség belsejében zajlott le, térfogati jelleggel.

Ezért az energiaképletekben, nem tudjuk leírni az impulzussorozatokban terjedő részerő hatásokat egyenként, hanem az „E” betűvel utalunk arra, hogy ebben az esetben, olyan folyamatos erőátadás történik az impulzussorozatok által, amit így már, energiahatásként határoztunk meg. Az energia munkavégző hatása azonban, ebben az esetben is, az impulzussorozatokban terjedő részerőhatások és az idő függvénye. Szerintem, az energia által végzett szubjektív munka képlete, így néz ki.

W = E / t

Ez a munkaképlet arra utal, hogy az energia impulzussorozatok által gyakorolt erőhatása, mennyi ideig végzett induktív állapotváltozást, az aktuális anyagi halmaz elektronjain.

Ezért, ha az elvégzett munkát és a munkavégzésre fordított időt megszorozzuk egymással, akkor megkapjuk annak az energiának a reálértékét, amelyik a munkavégzése által létrehozott rezgési szint változását megvalósította.

E = W * t

Ez az energiaképlet, már képes arra, hogy megkülönböztesse az energiát, mint munkavégző képességet, a már elvégzett munkától. Mert ez a képlet, éppen arra utal, hogy az energia, mint erőimpulzusok sorozata, csak a munkavégzés idejére fejtett ki szubjektív állapotváltoztató hatást, az elektromos szerkezetű anyagi halmazra. Ennél fogva az energia, szubjektív munkavégző képességet jelent. Míg az erő, továbbra is, objektív munkavégző képesség marad.

Ennél fogva, amelyik energiaképleteket a fizikából megismerhettünk, csupán munkaképletek azok. Mert nem határozzák meg azt, hogy az energia, mennyi ideig fejtett ki hatást az anyagi halmazokra. Ezért az energiának és a munkának mértékegysége, még ma is ugyanaz a fizikában.

Így a fizikában ma ismert helyzeti és mozgási energiaképletek, éppúgy munkaértékeket takarnak csupán, mint az egyszerűbbnek látszó munkaképletek. Ennél fogva, az energia és a munka mértékegysége, még mindig azonos a fizikában. Holott az energia, szubjektív munkavégző képességet jelent, míg a munka, már annak bizonyos ideig fennálló rezgésmódosító impulzív hatását. Mégis osztozniuk kell a közös mértékegységen. Így én magam, a helyzeti és mozgási energiaértékeket, már az idő szorzótaggal egészítettem ki.

Eh = m*g*h*t = m*a*s*t = F*s*t = I*s = L*s = L*v*t = m*v*v*t = m*v²*t = Em

A helyzeti és mozgási energiaképletek, tökéletesen egymásba számolható mennyiségek, mert az impulzus és a lendület megmaradási tételén alapulnak, amelyek egymással, tökéletesen azonos értékű mennyiségek. Mert ugyanazt az erőértéket képviselik. Ezért a matematikai képletekben, a mozgásmennyiséget kifejezni képes impulzus, a lendülettel bármikor gond nélkül felcserélhető.

L = m*v = m*(a*t) = Mozgásmennyiség = (m*a)*t = F*t = I

L --> F = m*a = m*(v/t) = (m*v)/t = I/t = F <-- I

(Ez a mozgásmennyiség megmaradásának a törvénye.)

Így a ma ismert energiaképletek, akkor fognak csak reális értékeket mutatni, ha ma még nyilvánvaló munkaképleteket, megszorozzuk az idővel. Azzal a részidő értékkel, ameddig az energia hatása alatt állt a kérdéses anyagi halmaz.

                                                                                     Mértékegységek

P  = F*v = F*(a*t) = (F*t)*a = I*(v/t) = I*a          > J/s = W

P  = F*v = (m*a)*v = (m*v)*a = L*a                      > J/s = W

W = F*(v*t) = (F*t)*v = I*v                                    > J     = W*s

W = F*(v*t) = (m*a)*(v*t) =(m*v)*(a*t) = L*v  > J     = W*s

E  = F*(v*t)*t = I*(v*t) = I*s                                 > J*s  = W*s²

E  = F*(v*t)*t = (m*v)*(a*t²) = L*s                     > J*s  = W*s²

P*t = W = E/t

Ezekben a módosított képletekben, már nyilvánvalóan elkülönül egymástól az energia és a munka, ezért a mértékegységük is egyértelmű módon különbözik.

Ez az írásom is, egyfajta kvantumelméletként fogható fel. Mert a mágneses hullámokban terjedő erőimpulzus sorozatokról szól, amiket a tudomány, energiakvantumoknak nevez. Mert a fizika megfogalmazása szerint, az energia, diszkrét adagokban terjed, amit kvantumoknak neveznek. Szerintem pedig, nem tömegértékek részecskéit kell alatta érteni, hanem csak az oszthatatlan tömegek által közvetített impulzussorozatokat. Amelyekben, az impulzussorozatokat jelentő részerő hatások, folytonos jelleggel végzik el a kölcsönhatás fizikai folyamatát.

Így a kvantumok nem száguldoznak, mint valamilyen fantomrészecskék, hanem csupán a mágneses hullámok egy-egy impulzussorozatait jelentik. Amelyekben az erőhatások, a megismert általános földi sebességértékekhez viszonyítva, 300 000 km/s hullám-sebességgel terjednek. Mint mágneses hullámimpulzus sorozatok. Amelyek a hullámhossznak köszönhetően, intelligens módon határozzák meg, az elektromos anyagi minőségek létezési, rezgési energiaszintjeit, és azok esetleges változásainak a mértékeit.

A fizikában ma még, az atomok elektronhéjain keringő elektronok vannak különböző energiaszinten. Csakhogy, a mágneses alaphalmaz, amelyben az energia rezgési impulzussorozatai terjednek, egy anyagi halmaz minden elektronjára egyformán és egyszerre gyakorol induktív hatást. Így az atomok elektronfelhője, egyszerre lesz gerjedtebb. Minden elektron részrezgése, együtt fokozódik egy adott anyagi halmazban. Ennél fogva, az atomok elektronhéj rendszere, jól hangzik ugyan, de szerintem nem igaz. Mert elemi töltéskülönbözőséget feltételez, a különböző elektronhéjakon lévő elektronok között. Holott az elektronok, mindig töltésazonosságra törekednek. Energia hatására, egy anyagi halmaz elektronjai, mindig együttesen változtatják meg a rezgési állapotukat. Az energia, képtelen egy-egy kiválasztott elektronra hatást gyakorolni, egy anyagi halmazon belül.

Így a különböző minőségű elektromos anyagi megnyilvánulások, különböző mértékű energiaszinteket valósítanak meg a mágneses alaphalmazban. Mivel az elektromos anyagi minőségek minden lehetséges formája, az atomjaikra jellemző rezgési szinten létezik. Így a viszonyítható rezgések és rezgési módosulások, valamilyen mértékű impulzuserő hatására jönnek létre. Objektív esetben, egyetlen egy erőimpulzus hatására. Számunkra szubjektív esetben pedig, az energia hatását jelentő folytonos erőimpulzusok sorozatainak az eredményeként. De ez a számunkra szubjektív kölcsönhatás is objektív a valóságban, mert az anyagi halmazon belüli elektronokkal való közvetlen felületi kölcsönhatásokon alapszik. Mégpedig akkor, amikor a folytonos induktív hatásban, a mágneses erőtér és az elektromos részerők terei, egymásnak feszülnek.

Matécz Zoltán

2015.09.19.

matecz.zoltan@gmail.com