Egészség.
Ismét az ősi magyar nyelv segít megérteni, az egészség fogalmát. Ami röviden azt jelenti, hogy nincsen bennünk torz elváltozásokat okozó kettősség, amíg a lelkünk és a szellemiségünk, egy közös akaraton irányítják a testünket. Amely mentális jó viszony az elménkből, a szomatikus valóságunkban, azaz a testünkben, mint egészség nyilvánul meg. Így az „egész”, és az „egység” fogalmait, az „egészség” fogalmi jelentése egyesíti magában.
Az egészségünket tehát, olyan mentális kötődéseink biztosítják számunkra, amelyek a mi személyes pozitív lelki érzésekkel társuló szellemi gondolataink. Mivel mentális kötődésekként érvényesülnek az életünkben azok a szellemi gondolataink, amelyekhez lelki érzéseket csatolt az elménk. Akár pozitív, akár negatív lelki érzéseket. Ezek a mi személyessé vált, megvalósulásra váró hiteink.
Ha negatív lelki érzéseket köt meg egy szellemi gondolatunk, akkor az, a mi negatív hitünkké válik az elménkben. Ami röviden azt jelenti, hogy az életenergiánkból származó életerő impulzusainkat, önmagunk ellen használjuk. Mert nem tudjuk azt, hogy a lelki érzéseink, a mi valóságot formálni képes mentális életerő hatásaink.
Szerencsére, nem minden szellemi gondolatunk valósul meg az életünkben. A legtöbb szellemi gondolatunk, egyszerűen feledésbe merül a nap során. Csak azok a szellemi gondolataink kerülhetnek a megvalósulás szintjére, amelyekhez lelki érzéseket társít az elménk. Így, éppen ezek a lelki érzéseink határozzák meg a mentális kötődéseinket.
Ez azt jelenti, hogy mindig azt tapasztaljuk meg a valóságunk eseményeként, amire a lelki érzéseink irányulnak. De a lelki érzéseinket, mindig a szellemi gondolataink irányítják, az általunk választott céljaink felé. Az akaratlanul meghatározott célok felé is. A pozitív lelki érzéseink, értünk munkálkodnak, az anyagi valóságunk formálása közben, míg a negatív érzéseink, éppen ellenünk. Így a negatív lelki érzéseink aktivizálása, azt is jelenti egyben, hogy eltévesztettük a reális célt. Ami a boldogságunk megvalósulása lehetett volna.
A valóságunk formálását előidézni képes hasznos, teremtő érzéseink, csak pozitívak lehetnek. A negatív lelki érzéseinkkel, éppen a teremtés ellen végzünk mentális munkát. Vagyis, az egészségünk ellen, a jólétünk ellen, a boldogságunk ellen. Ez minden boldogtalanságunk forrása bennünk.
Ennél fogva, amit nem kívánunk megtapasztalni, ahhoz eleve ne is kötődjünk lelki szinten. Egyszerűen engedjük el szellemi szinten, hogy ne csatoljunk hozzá lelki érzéseket az elménkben. Így a lelki érzéseink aktivitásának a hiányában, nem alakul ki, illetve megszűnik a kötődés lehetősége is. Mert amit szellemi szinten elengedünk, az feleslegessé válik számunkra lelki szinten is.
Nagyon sok ember nem tud, vagy nem is akar megszabadulni az olyan szellemi gondolataitól, amelyekkel negatív lelki érzéseket kötnek meg az elméjükben. A tudatos neheztelés, harag, és gyűlölet állapotában élnek. Ezek a negatív lelki érzéseink azonban, a memóriánkban tárolt kellemetlen emlékeink felől is, folyamatos hatást gyakorolnak az életünkre. Mert az elménk háttértárolójából, a memóriánkból aktivizálják ellenünk, a saját eltárolt negatív lelki érzéseinket. Amelyek, egyfajta folyamatos leépítési munkálatokat gyakorolnak a szervezetünkben és a sorsunkban egyaránt. Pszichoszomatikus eredetű betegségeket és eseményeket idézve elő, a megtapasztalható anyagi szintű valóságunkban.
Egyetlen ellenszere van csupán, a feltétel nélküli megbocsátás képessége. A tudatos megbocsátás ugyanis, szellemi szinten feleslegessé teszi a memóriánkban, a kellemetlen emlékünk informatív értékét Így a hozzájuk csatolt lelki érzéseink is felszabadulnak a mentális kötöttségeikből. Vagyis, a szellemi szintű irányítottság nélkül, feloldódnak és hatástalanokká válnak, az ilyen irányú ellenségessé vált lelki érzéseink.
Amikor megbocsátunk, akkor valójában, önmagunknak teszünk szívességet. Mert letesszük azt a mentális terhet, amit a kellemetlen szellemi gondolatunkhoz csatolt negatív lelki érzéseink képviselnek. Így a negatív lelki érzéseink, felszabadulnak az ő mentális kötöttségeikből, és szabaddá tesznek bennünket. Mert a szellemi szinten irányított céljuk megszűnik. Ráadásul, olyan rejtett lelki erőkhöz jutunk általuk, amelyeket a kellemes szellemi gondolataink segítségével, számukra hasznos célokkal irányíthatunk, a megtapasztalható valóságunk formálása érdekében.
Amikor tehát, a kellemes szellemi gondolataink és a pozitív lelki érzéseink, egy közös akaratunk egységében vannak éppen, akkor fejezik ki a vágyainkat, és akkor képesek az egészségünk fenntartására. Minden más mentális variáció „kétséget” teremt számunkra. Ami az egészséggel ellentétes testi minőséget jelent. Akár a szellemi gondolatainkkal határozunk meg hibás célokat, akár a lelki érzéseinkkel térünk el a pozitív irányból.
Sokat segíthet nekünk még a megbocsátás mellett, a nevetés lehetősége. Mert amennyiben, egy igazán jóízű nevetéssel értékeljük a felismert mentális hibánkat, abban az esetben, felszakad annak minden kötöttsége. Mert a reális felismerés által, ráeszmélünk annak fonák helyzetére. Olyankor azonban, a mentális célszerűség azt kívánja tőlünk, hogy realizáljuk magunkban új szellemi célt, és az új, már pozitív lelki érzéseinket. Majd helyettesítsük a nevetés által felismert hibás célunkkal. Hogy mielőbb rend legyen az elménkben.
Amíg a kétes helyzeteket teremteni képes negatív lelki érzéseink munkálkodnak a sorsunk formálásában, mert hibás kellemetlen szellemi gondolatokkal határoztuk meg azok céljait, addig olyan egészségi állapotot és valóságot tapasztalhatunk csak meg, amelyek nem okozhatnak számunkra örömöt. Vagyis, egyre kétségbeejtőbbé válhat a helyzetünk. Úgy az egészségi, mint az eseményszintű helyzetünk. Olyankor szokott az ember kétségbe esni.
Így kétségtelen dolog az, hogy az ilyen kétséges mentális állapotainkat megszüntetve, az egység uralhatja az elménket. Amelyben a kellemes szellemi gondolataink, mindig pozitív lelki érzéseket irányíthatnak a vágyott céljaink felé. Ez a jó sorsunk és az egészségünk alapja. Így az egészség magvalósulása az életünkben, éppen arra utal, hogy mentális módon egységben vagyunk. Mert a kellemes szellemi gondolataink és a pozitív lelki érzéseink, egységben vannak. A lelki vágyaink követésének egységben, egy közös akaraton. Mert a lelki vágyainkat, a kellemes szellemi gondolatokkal és pozitív lelki érzésekkel tudjuk csak értelmesen kifejezésre juttatni. E felől, nem lehet semmiféle kétségünk sem.
Így a betegség vagy a sanyarú sors, éppen arra utal, hogy az elszenvedője kétségek között él. Vagyis az elméjében, nem a vágyait követi, hanem csupán valamilyen megfelelési kényszer élteti. De amennyiben nem önmagunknak akarunk csupán megfelelni, addig mindig kétségben leszünk. Mert nem tudhatjuk biztosan azt, hogy akinek meg kívánunk felelni, annak a személynek mi a vágya. Hibátlanul, csak a saját vágyainkat követhetjük.
Így az elménk mentális folyamatát, a vetés agrárfolyamatához hasonlíthatjuk. Ahol a szellemi gondolatainkkal vetjük el, a hozzá tartozó lelki érzéseinket. Mint a mi személyes életerő impulzusainkat. Amelyek mint okok, sok anyagi esemény elindítását végzik el számunkra. Majd ezek a lelki érzések alakítják ki a megtapasztalható sorsunk eseményszerűségeit, mint nyilvánvaló okozatokat. A negatív lelki érzéseink, általában kellemetlen változásokat idéznek elő számunkra. Míg a pozitív lelki érzéseink, kellemes dolgok és események változásait idézik elő. De a saját vetésünk után az aratás, mindig reánk vár.
Így az egészségünk, mindig attól függ, hogy mennyi negatív lelki érzéssel terheljük a sorsunkat. Aki megtanul kellemes szellemi gondolatok szerint élni, és azok alapján mindig pozitív lelki érzéseknek biztosít valóságformáló lehetőséget az elméjében, egészséges életet él. Egészségesen él, egészséges marad, és jó egészségben is fog megöregedni.
Matécz Zoltán
2015.12.13.
matecz.zoltan@gmail.com
