Egészséges önkritika.
Az önkritika arra jó, hogy az ember akkor is mélyen alulértékelhesse önmagát, ha nincsen jelen senki más, aki ezt megtenné helyette, és megalázná ez által, az elkövetett hibái miatt.
Amíg a mások által diktált kemény kritikát bármikor elutasíthatjuk magunktól, vagy teljes mértékben figyelmen kívül hagyhatjuk, addig a durva önkritika egészségtelen számunkra. Egyszerűen azért, mert hiszünk benne. Míg a mások által felénk közvetített kritika, nem a mi hitünket tükrözi. Ezért egyszerűen túlléphetünk rajtuk.
Az egészséges kritika sohasem bántó vagy sértő, hanem valójában építő jellegű. Erre kell szorítkoznunk az egészséges önkritika gyakorlása esetén is. Arra kell figyelmet fordítanunk, hogy az önkritikánk, ne az indulatos ítéletünk legyen, hanem a hozzáértésünkből, a tetszésünkből, vagy a felismerésből adódó pozitív véleményünk.
A Bibliában, 365 esetet jegyeztek fel, ami Jézus ilyen irányú intelméről szól. Amely szerint, „Ne ítélkezzetek.”. Mintha azt sugallná számunkra a Megváltó, hogy az egész év minden napjára szól ez a bölcs intelme. Olyan tanácsa ez számunkra, amely az év minden napjára nézve érvényes. Állandó jelleggel. De amikor azt mondjuk, hogy „ne ítélkezzetek”, akkor valójában ez, egy személytelen kijelentés. Így önmagunkra vetítve is érvényes, állandó jelleggel.
A vélemény, nem veszi el senki kedvét a cselekedetektől, míg az ítélet, még a tettekről szóló gondolatainktól is könnyen elriaszthat bárkit. Mert véleménye, bárkinek lehet a nélkül, hogy keményen bírálna vele másokat. Mivel nem attól válik valaki „nagy emberré”, hogy mindent tud, hanem attól, hogy szeretettel képes segíteni akkor, amikor nyilvánvalóan jó tanácsra van szükségünk.
Amikor valamilyen ítéletet gondolunk vagy mondunk, akkor az arról szóló szellemi gondolatainkhoz, lelki érzéseket csatol az elménk. Így általában, pozitív vagy negatív lelki érzéseket aktivizálunk az ítéleteinkkel. Ezért, csupán olyan dolgokról érdemes ítéletet mondanunk, amelyek pozitív lelki érzések aktivizálását teszik csak lehetővé számunkra az elménkben. Mert a negatív lelki érzéseink, mindig ellenünk dolgoznak. Még akkor is, ha azok, valamilyen ítéletünkben vesznek éppen részt.
Amit viszont nem szeretünk, az jó okot szolgáltathat arra nézve, hogy mégis mindig arról gondolkozzunk és beszéljünk, amit szeretünk. Illetve szeretnénk. Mert a szeretet a legnagyobb teremtő erő az életünkben. A mai ember, mégis mindig arról társalog kényszerűen, amit nem szeret. Pedig tudósok, művészek, és hétköznapi emberek is, a szeretet segítségével érték el a nagyszerűbb eredményeiket. Egyszerűen azért, mert szerették azt, amit csináltak. Vagy éppen, szerették azt a társadalmi közeget, akinek csinálták. Így örömüket lelték benne.
A szeretet kellemes szellemi gondolatai, eléd küldik a szereteted pozitív lelki érzéseit. Így a pozitív lelki érzések, már most elkezdik megvalósítani számodra azt, amit örömmel szeretnél megtapasztalni. De minden munkának van némi elkészülési ideje. Így az életerőid által végezhető mentális munkának is. Ezért a lelki érzéseid, megvalósítják számodra azt, amit szeretnél megtapasztalni. Éppen azért, hogy megtapasztalhasd, az azzal járó valóságos örömök pozitív élményét is.
Amíg a szellemi gondolataid segítségével, pozitív lelki érzéseket keltesz életre az elmédben, addig jó dolgok és események megtapasztalását teszed magad számára lehetővé. De nem várhatod el azt, hogy azok azonnal megvalósuljanak. Mert a lelki érzéseid, mint az aktívvá vált életerő impulzusaid, nem tesznek csodát, hanem mentális munkavégzésbe kezdenek. A munkaidő fogalmát ismerve pedig, teljesen világos az, hogy valamennyi időbe telik az általuk elvégezhető mentális munka is.
Ki mint vet, úgy arat. Mondja az ősrégi magyar közmondás. A kellemes szellemi gondolataink segítségével, mindig arról gondolkodunk és beszélünk, amit szeretnénk. Ami a lelki vágyunk. Így a hozzájuk csatlakozó pozitív lelki érzéseink, az ő mentális teremtőképességük folytán, olyan valóság megtapasztalhatóságát teszik számunkra lehetővé, amelyek boldoggá tehetnek bennünket. Mert szellemi gondolataink által kifejezésre juttatott lelki vágyainkat valósítják meg számunkra.
Az ítéleteinkkel, mindig a hozzánk közel álló személyeket sújtjuk. Vagyis, általában a szeretteinket, vagy önmagunkat. Akiket éppen felmagasztalnunk kellene, nem pedig, elítélni. Mert minden véleményünkkel, kihozunk valamit egymásból. A lesújtó véleményünkkel, általában egy ellenséges „vadállatot” megvalósító negatív indulattal, és a hozzá tartozó kellemetlen szellemi gondolatokkal találhatjuk magunkat szemben. Mert ezek a véleményeink, már eleve ítéletek.
Ezért vigyáznunk kell arra, hogy a véleményünk, soha ne kegyen kemény kritika, vagy önkritika. Mert azok, már olyan ítéletek, amelyek válaszreakciókat váltanak ki azokból, akik felé irányulnak. Ráadásul, azt az embert is feszültté, idegessé, mérgessé, vagy dühössé teheti, aki éppen ítélkezik. Önkritika esetén, önmagunkat.
Ezért az a jelző, amit a „VAGY” szóhoz, vagy a „VAGYOK” kijelentéshez csatolunk, soha ne legyen sértő. Így minden tulajdonság, akkor lehet csak reám nézve fontos dolog, ha a „VAGYOK” szó fogalmához csatolom. Amennyiben ezeket a tulajdonságokat másokra vetítem, akkor pedig, a „VAGY” kijelentéssel utalok rá. De negatív tulajdonságot ne utaljunk senkire sem, mert velünk szemben, szinte azonnal azzá válik az illető, amilyen tulajdonságot kifejező jelzővel illetjük. Így, aki felé pozitív ítélettel közeledünk, pozitív módon fog hozzánk közeledni.
Ezért önkritikus módon, sem magamat, sem a szeretteimet nem terhelem negatív jelzőkkel. Mert akit negatív jelzőkkel terhelek, ő is negatív módon fog hozzám viszonyulni, és negatív jelzőkkel fog majd hozzám viszonyulni, valamilyen kellemetlen tulajdonságomat illetően. Vagyis, nem lesz elnéző velem szemben. Így válik az egészséges önkritikám szerves részévé az, a gyakorlat hogy másokat sem kritizálok. Hogy senkit sem sújtok a negatív ítéletemmel.
Ezért, én mindig, azt mondom magamra és a szeretteimre, hogy az
Öröm – Vagy-ok
Egészség -Vagy-ok
Boldogság – Vagy-ok
Szeretet – Vagy-ok
Szépség – VAGY-ok
Bőség – Vagy-ok
Jólét – Vagy-ok
Siker – Vagy-ok
Dicsőség – Vagy-ok
Szerencse – Vagy-ok
Ezek a csodálatos tulajdonságok, csak akkor képezhetik az életem részét, ha már elfogadtam őket a sajátomként. Illetve, akkor tehetik áldásossá a szeretteink életét, ha már elfogadtattuk velük is.
Amíg az ilyen pozitív tulajdonságokat kifejezni képes jelzőkkel illetjük magunkat és a szeretteinket, addig áldást osztunk. Mert áldások vagyunk azok számára, akik felé irányulnak az ilyen kijelentéseink. Az áldás jelegük abban nyilvánul meg, hogy a válaszreakció is hasonló jellegű, pozitív kijelentésekkel lesz megfogalmazva. Így a hozzá tartozó lelki érzések teszik pozitívvá azokat. Vagyis, a szeretet lelki érzései.
Egymás megbecsüléséhez, és az egészséges önbecsüléshez, szükségünk van az ilyen szeretettel teljes áldásokra. Még akkor is, ha azokat esetleg, csak önmagunkra alkalmazzuk. Mert ezekben az áldásainkban, nem a kőkemény kritikánk szeretet nélküli ítélete valósul meg. Hanem éppen ellenkezőleg, a szeretetünk. Vagyis, az Isteni mivoltunk teremtőképes jellege.
Matécz Zoltán
2015.12.13.
matecz.zoltan@gmail.com
