Optimista ember.
Olyan alapvető életszemléletű emberről van szó, akinek a világ, ahol élünk, olyan jó és kedvező hely, ahol bármire lehetőségek nyílnak. Mert az optimista ember számára, az emberek alapvetően jók, így a lehetséges rossz ellenére is, a dolgok és események végül, mindig kedvezően alakulnak. Így az optimista ember mosolygós, jókedvű, derűlátó, és bizakodó a hiteiben. Ezért, mindig pozitívan tekint, a várható jövője elé.
A tudományos ismeretek szerint, az optimista emberi hozzáállásnak, semmiféle racionális alapja nincsen. Éppen úgy, mint a pesszimistának sem. Ennek ellenére szerencsére működik, és az értelmes emberi létezés fennmaradását képes szolgálni. Ilyen módon, egy természetes alkalmazkodási formának nevezhető.
Az optimista ember, mindig a dolgok és események szerencsés kimenetelében hisz. Így a rossz dolgok és események ismeretében is, a lehetséges jót vetíti előre. A nyilvánvalóan jó dolgok és események esetén pedig, mindig arra utal, hogy ő ezt már, előre jelezte. Így az optimista ember, hiteiben éppen az ellentéte a pesszimista embertípusnak.
Az értelmes átlagemberek pedig, hol pesszimista, hol pedig, optimista módon állnak a várható dolgok és események elé. Így hitükben, hol a rosszat, hol a jót vetítik előre maguknak. Így az optimista vagy pesszimista jelző, bármelyik értelmes emberre vonatkoztatható. Attól függően, hogy egy aktuális hitével, éppen milyen módon képviseli, a dolgok és események várható alakulásait.
Mivel azonban, a tudomány nem képes magyarázatot adni az optimizmusunk jelenségére, de azt logikus módon elismeri, hogy az életszemléletünkből fakadóan hit alapú a dolog, akkor ezoterikus módon kell értelmezni azt. Ez nem boszorkányság, és nem is ördöngösség. Az exoterikus jelző ugyanis, a külső, azaz a testi adottságainkat jelenti. Ezzel szemben, az ezoterikus jelző pedig, a belső, azaz a mentális adottságainkra utal. Vagyis, arra a szellemi szintű életszemléletünkre, amellyel a hiteinket formáljuk az elménkben.
A hitről már, nagyon sokféle vallásos és ezoterikus meghatározás létezik. Az én véleményem szerint, a hit egyszerűen nem más, mint olyan szellemi gondolatunk, amelyikhez a lelki érzéseinket biztosítja az elménk. Mert a lelki érzéseink nélkül, minden szellemi gondolatunk, hamar feledésbe merül. A memóriánkba, mint mentális adattárolónkba, csak olyan szellemi gondolatunk kerülhet, amelyikhez a lelki érzéseinket csatolta az elménk. Így válik a memóriánk, az emlékeink raktározására alkalmas mentális tárhellyé az agyunkban. Ahol a lelki érzéseinket megkötni képes emlékeink, időrendi sorrendben vannak elraktározva. Így a memóriánkban, a szellemiségünk látja el a „raktárosi” feladatokat. Amely abszolút értékű raktárkészletre törekszik.
Jó raktárosként, állandóan az éppen meglévő raktárkészletét szemléli. Így szinte mindig, a megélt múltunkban, és az elvárható jövőnkben kalandozik. Amint valamilyen logikai hibát vagy mentális hiányosságot észlel, máris átküldi a jelen birodalmába, az elménkbe. Ezek a mentális jelzések, a mi szellemi gondolataink. Amelyek perceken belül feledésbe merülnek, ha nem veszünk róluk tudomást, és ilyen módon, nem csatol az elménk hozzájuk lelki érzéseket. A lelki érzéseinkkel társulva azonban, fontossá, elfogadottá, tudatosodottá válnak számunkra, és visszakerülnek a memóriánkba, mint új emlékek. Amelyek attól kezdve már, teljesebbé formálják a mentális raktárkészletünket.
Így a tanult, és logikus módon felépített mentális raktárkészletünk összessége határozza meg azt az attitűdöt, hogy a várható dolgokkal és eseményekkel szemben, milyen mértékben lehetünk optimisták, a folyton formálandó hiteinkben. Mivel azonban, minden ember más és más nézőpontú mentalitást képvisel a világunkban, ezért a mentális raktárkészleteink mindig különbözőek. Ennél fogva, ahány értelmes ember van a világon, annyiféle módon alakítjuk ki a hiteinket. Még ugyanazzal a dologgal vagy eseménnyel szemben is. Ettől olyan „színes” a világunk.
Az energia, egy és oszthatatlan az Univerzumban. Erről szól az energia megmaradási tétele. A lelkünk, a mi életenergiánk. A lélek által tehát, Isten nyilvánult meg az értelmes emberekben. De a lelkünkből származó életerő impulzusainkat, amit a lelki érzéseink képviselnek, mindig a szellemi gondolataink irányítják az elménkben. Így az Isteni minőségünket képviselő lelkünk, sohasem szól bele abba, hogy szellemi szinten, hogyan határozunk. Éppen azért, mert az anyagi világunkban, különböző szellemi szintű mentális nézőpontokat képviselünk. Ezért, az egyedi emberi gondolataink alapján él bennünk, a mi személyessé vált Isteni minőségünk. Abszolút módon különbözve egymástól. Mindegyik emberi lélek, a szellemi szintünket képviselő mentalitásunk alapján.
Ezer éve kereszténnyé vált világban élünk, itt a hazánkban. Így számunkra, a Biblia szava mérvadó. Amely egyértelműen leírja a megváltónk tanítását, amely szerint, az Isten, nem lakik kőből készült templomokban, hanem az emberi lelket alkotva, bennünk van. Minden emberben egyedi módon. Ezért a megváltás lehetőségéről, nincs is értelme beszélni addig, amíg ezt az igazságot be nem építjük a tudatunkba.
Amint ez a személyes Istentudatunk uralja a mentalitásunkat, azt a személyes életszemléletünket, amellyel a világ dolgait és eseményeit szemléljük szellemi síkon, máris pozitív módon kondicionáljuk az elménket. Így az eleve optimista embertípus, még optimistábbá válik. De ez már nem igazán optimizmus, mert nem jelent szellemi szintű irányítást. Mivel, az anyagi szintű érzékszerveink már, közvetlenül a bennünk élő Isteni minőségünket szolgálják. Így a lélek, az ösztönösen intelligens lehetőségeivel, már nem lesz szükségünk a szellemi szinten formált hiteinkre, a cselekedeteinket illetően, mert lelki szintű bizonyosságban élhetünk.
Az ilyen ember, a gondolatait, szavait, és cselekedeteit, az Istentudatának rendeli alá. Mivel számunkra Isten fogalma, a tökéletes szeretet eszméit jelenti, így az Istentudatossá vált ember, ösztönösen ezeket az elveket valósítja meg. Mert az elméjét, tudatosan alárendeli, az értelmes szellemi gondolatai helyett, az intelligens pozitív lelki érzéseinek. Így a szellemi szinten irányított hitei helyett, a lelki szintű bizonyossága élteti. Amelyben már sem optimizmus, sem pedig, a pesszimizmus nem játszik szerepet.
Minden ember, egy spirituális lény. Ezt állítják az ezoterikus tanítások. Ebben a lelki szintű tudatos állapotunkban kristályosodik ki igazán, minden spirituális képességünk. Amikor az Isteni minőségünket szolgálni képes, pozitív lelki érzéseinkhez csatol az elménk, kellemes szellemi gondolatokat. Amelyek meghatározzák, a mindig pozitív lelki érzéseink hatási irányait. Mert ezek a hasznos lelki érzések, a valóság konstruktív formálására képes mentális erőhatásaink. Mivel a lelkünkből, az életenergiánkból származnak.
A lelki érzéseink, ugyanilyen mentális életerő impulzusaink akkor is, amikor az elménket, a szellemi szintű gondolatainkkal irányítjuk. Ahogyan ma, az átlagemberek használják az elméjüket. Akik arra kényszerülnek, hogy optimista vagy pesszimista módon határozzák meg előre, a szükséges cselekvésüket irányítani képes szellemi szintű hiteiket. Így a valóság formálására képes mentális erőhatásaikat jelentő lelki érzéseiket, a folyton változó szellemi gondolataik irányítják. Mintha az elménkkel, mint egy mentális fegyverrel, folyton vaktában lövöldöznénk. Így a számunkra hasznos mentális találatok szinte, csak véletlenszerűek lehetnek. Ezért a boldogságot jelentő örömökre, csak ritkán biztosítanak okot.
A szellemi szinten irányított elméjű optimista ember tehát, sokkal több kellemes gondolatot dédelget. Ennél fogva az elméjében, sokkal több pozitív lelki érzést aktivizál, a valósága formálása érdekében. Így a spirituszt, a bennünk lévő pozitív lelki érzéseket, szinte mindig arra használhatjuk, hogy a megtapasztalható sorsunk, mindig egyre jobb, és jobb legyen.
Azért az optimista ember, mindig tettre kész, olyan pozitív lelki érzésekkel, amelyekkel konstruktív módon viszonyulhat az élet dolgaihoz és eseményeihez. Vagyis, egyszerűen beleolvad a teremtés számára hasznos folyamataiba.
Matécz Zoltán
2015.12.23.
matecz.zoltan@gmail.com
