Humor.
A humor, egy mentális eredetű, polarizációs folyamat. Egy olyan szellemi szinten formált átalakulási folyamat, amelyben egy komolynak hitt dolog vagy állítás, komolytalanná, nevetségessé, viccessé válik. Elveszítve ez által, a mentális módon terhelő hatását.
A tapasztalat szerint, azt állítja a népi bölcsesség, hogy „minden viccnek a fele komoly”. Ezt a logikát kifordítva, úgy is fogalmazhatjuk, hogy „minden komoly dolognak a fele vicces”. Ezért képes valaki nevetni a komoly dolgokon is, amíg azok vicces felét értékeli az elméjében. Vagy éppen fordítva, ezért képes valaki megsértődni a vicceken is, amíg azok komoly felét értelmezi az elméjében.
A mi relatívnak értelmezett anyagi világunk, éppen attól duális, hogy minden értelmes embernek, saját szellemi szintű és gyakorlati nézőpontja is van. Ezek a sajátságos nézőpontjaink határozzák meg azt, hogy az elménkben, milyen komolynak vagy komolytalannak értékeljük, a viszonyítható dolgokat és eseményeket.
Amikor valaki humorizál, akkor valójában, több nézőpontból vizsgálja meg szellemi szinten a dolgokat és eseményeket. Minden ilyen szellemi szintű vizsgálata, más és más lelki érzések aktivitását teszi számára lehetővé az elméjében. Ezért a humor olyan szellemi szintű mentális folyamat, amely a lelki érzéseink polaritásait képes megváltoztatni az elménkben. Miért fontos ez számunkra?
Amíg egy kellemetlen szellemi gondolat hatására, negatív lelki érzések alapján hajtunk végre cselekedeteket, addig azok visszahatása az elménkre, mindig belső feszültséggel jár. Az ilyen módon kialakult feszültség, zavar, zaklat, háborgat, idegesít, nyugtalanít, aggaszt, idegesít, bosszant, vagy éppen dühít bennünket. Ezért negatív indulatot, neheztelést, idegességet, bosszúságot, dühöt, haragot, vagy éppen gyűlöletet vált ki belőlünk. Amely kellemetlen emlékké fajul az elménkben, és a memóriánkba ágyazódik. Majd az elménk háttértárolójából, a memóriánkból visszahatva, a pszichoszomatikus eredetű betegségeink okozója lesz.
Ezzel szemben, minden kellemes szellemi gondolatunk hatására, pozitív lelki érzések alapján hajtunk végre cselekedeteket. Mert az elménk, minden kellemes szellemi gondolatunkhoz, pozitív lelki érzéseket csatol. Ezért, az így végrehajtott cselekedeteink visszahatásai az elménkre, lelkesítő hatásúak. Mert minden belső feszültséget ellazít bennünk, pihentet, ellazít, megnyugtat bennünket. Pozitív indulatú életkedvet, elégedettséget, vidámságot, derűt, jókedvet, örömöt okoz számunkra. Sok-sok nevetéssel.
Amikor az ember nevet, akkor oldódik fel a komolyság terhelő érzése az elméjében, mert megérti a dolog vagy esemény vicces felét is. Amikor a dolgok és események vicces felét értékeli az elménk, és jóízűen nevetünk, akkor törlődnek ki az elménkből azok a terhelő emlékek, amelyek nevetségessé váltak a humor hatására. A nevetés tehát, a memóriánk „radírja”. Mert teljesen feleslegessé teszi számunkra azokat a kellemetlen emlékeinket a memóriánkban, amelyeket másképpen értékelve, nevetni tudtunk. Így az ember, ki tudja nevetni magából mindazt, ami mentális teherként nehezedik rá. Ezért képes az ember, ironikus módon nevetni, a számára kellemetlen dolgok és események esetében is.
Ezért az optimista beállítottságú vidám, jó kedélyű emberek, általában egészségesebbek is. Mert a memóriájukban, sokkal kevesebb olyan kellemetlen emléket őriznek, amelyek terhelő hatásúak reájuk nézve. Így a pszichoszomatikus típusú testi elváltozásokra, sokkal kevesebb lehetőségük jut. Ahol a „pszichoszomatikus” jelző számomra azt jelenti, hogy az elménkben tudatosodó szellemi gondolataink hatására, milyen polaritású lelki érzések formálják a testi mivoltunkat.
Ahogy a szomorúság és bánat megbetegítő hatású reánk nézve, úgy a nevetésnek, gyógyító hatást tulajdoníthatunk. Kérdés az, hogy min nevessünk? Hát mindenen. Főképpen azokon a dolgokon és eseményeken, amelyek terhelően hatnak reánk. Amik tartós bánatot, elkeseredettséget, és szomorúságot képesek okozni nekünk. Éppen azért, hogy feloldódjon bennünk azok terhelő hatása. Hogy megszabaduljunk a pszichoszomatikus betegségeinket okozni képes tartós belső feszültségeinktől.
Minden tiszteletem azoké a humorista embereké, akik észreveszik és kifejezésre is tudják juttatni, a komolynak vélt dolgok és események mögött rejlő vicces árnyalatokat. Mert ezzel a szellemi munkájukkal, a nevetést szolgálják. Azzal pedig, az egészséget.
Ilyen kiváló humorista volt hazánkban Hofi Géza. Aki a társadalmi életünk minden szintjén észrevette és megmutatta számunkra azt, hogy a vicc nem más, mint a komolyság árnyékos oldala. Ezt a hasznos tulajdonságát, még a politikai életre is kiterjesztette. Így humorista emberként, a nevetésünket szolgálva, méltán érdemelte ki a megbecsülésünket. A nélkül, hogy bárkit gúnyolt volna.
Ma is sok humorista van hazánkban, akik élcelődnek ezzel-azzal, akár a politikai élet szereplőivel, vagy a politikai eseményekkel is, de meg sem közelítik Hofi Géza munkásságát. Mert Ő, túl azon, hogy komolyan vette a humort, még értett is hozzá. Ma is ismerhetünk egy embert, aki sikeresen műveli a humort hazánkban, annak ellenére, hogy nem humorista a foglalkozása. Ő ma, a legnépszerűbb rádióriporter Magyarországon. Bochkor Gábor.
Aki minden hétköznapi témát addig boncolgat a rádióban, amíg azoknak teljesen ki nem éleződik a vicces oldala. Ezt spontán módon teszi, mert érti és szereti a gúny nélküli humort. Mint olyan mentális folyamatot, amellyel a komoly dolgok és események árnyalatait megvilágítva, érthetővé teszi számunkra, azok vicces oldalait. Illetve, az ilyen kényesnek mondható témák feszegetését, a hallgatóság aktív bevonásával, olyan állapotba hozza számunkra, amelynek során, elveszítik azok a mentális módon terhelő hatásukat. Ezen az úton is, köszönöm ezt Bochinak, és nagyon örülök, hogy a hallgatója lehetek.
Tudományos szinten, Sigmung Freud foglalkozott először a humor jelenségével, aki szerint, a vicc hatására, a hallgatóságban feszültség keletkezik, amely feszültség valójában, a saját elfojtásaink megjelenése, és ez a mentális feszültségünk oldódik fel a vicc csattanójával. Amikor az elfojtott tudatos tartalom, a tudattalanunkból ismét a tudatunkba kerül.
Így a vicceink mennyisége és minősége, a társadalmi feszültségeink legideálisabb fokmérője. E miatt, az erősen felszaporodó politikai viccek, éppen a politikai elnyomás miatt keletkeznek, és azokat próbálják humoros módon, feszültségmentessé alakítani számunkra. Éppen azért, hogy minél kevesebb ember betegedjen bele ezekbe, a politikai elnyomásokat képviselő társadalmi visszaélésekbe.
Amikor a rendőri elnyomás uralkodott, akkor alakultak ki a rendőrviccek. Ma a szőke-nős viccek divatját éljük. Ismerünk cigány, zsidó, skót és egyéb vicceket. Különböző kategóriákba rendezve. De a jelenlegi politikai élet, olyan viccek alakulását teszik lehetővé most számunkra, amelyek politikai jelleget mutatnak majd. Ezért a humor, a társadalom mentális kényszerlépése. Mert amivel szemben nem képes a társadalom vicceket formálva humoros módon hozzáállni, azzal szemben komoly marad. Az pedig, olykor brutális ellenállást eredményez. Amelyeket tüntetésekként és forradalmakként ismertünk meg.
Ebből adódik, hogy a humor e miatt, a társadalom mentális forradalmát valósítja meg. Így alapvetően az a célja, hogy rávilágítson a társadalmi ellentmondásokra, és felszínre hozza a társadalom ellentétes érvényű véleményét is. Éppen azért, hogy aki megérti a viccek által közölt humor informatív értékeit, olyan cselekedetekre kényszerüljön az által, amelyek feloldják az adott dolog vagy esemény gyakorlati szintű terhelő hatásait. Így a társadalmi rendszerünk, önmagát szabályozni képes rendszerré válik. A humor által kifejtett vicceink tehát, mentális társadalmi visszacsatolást valósítanak meg.
Így a társadalmi vezetőknek, éppen a humor által kifejtett viccekre kellene a legnagyobb figyelmet fordítaniuk. Mert azokban, olyan társadalmi kritika rejlik, amely az ő munkájukat képes jó útra terelni. Hiszen a társadalom javát szolgálni képes célszerű megoldásokra fordítják a figyelmet. Ezért, az igazi humorral kifejtett vicc, soha nem sértő, nem gúnyos, hanem figyelemfelkeltő jellegű. E miatt, az igazi humort, csak igen kevesen képesek jól művelni.
A társadalmi ellentmondásokat tehát, nem a humor okozza. Az csupán, kifejezésre juttatja azokat. Még akkor is, ha az nem tetszik egyeseknek. Akiket éppen érint. Főképpen azok, akik a társadalmi ellentmondásokat előidézték, és nem akarják megérteni, a humor által közölt társadalmi üzeneteket. Akik számára, ez a társadalmi visszacsatolási forma, teljesen felesleges próbálkozásnak minősül csupán. Mert csökönyösen ragaszkodnak, a nyilvánvalóan hibás döntéseikhez.
Ha tetszik, ha nem, a társadalom, ilyen módon állítja pellengérre azokat a személyeket, társaságokat, és embercsoportokat, valamint azok eseményeit, akikkel nincsen teljesen megelégedve. De a humor kifejező ereje alkalmas arra is, hogy viccesen ugyan, de az emberek mellé állva, kiálljon bárki igazáért is. Akár az őt elítélő társadalommal szemben is. Mert a humor kifejező ereje, pró és kontra módon működik.
Így a humornak nagyon sok változata létezik ma már. De mindegyik változat alapfeladata az, hogy nevetségessé tegye számunkra azt, amire irányul. Hogy a nevetés által, feszültségek oldódjanak fel bennünk, és a téves hiteinkben megreformálódjunk. Hogy mentális egyensúlyba kerüljünk. Illetve, a társadalmi egyensúly érdekében, mint társadalmi visszacsatolás, rámutat a hibás vagy hiányos döntéseink, káros eredményeket produkálni képes lehetőségeire.
Matécz Zoltán
2016.01.10.
matecz.zoltan@gmail.com
