Jogos önvédelem.
A „jogos önvédelem”, egy olyan büntetőjogi fogalmat takar, amely egy büntetendő esemény során, eleve kizárja a büntethetőség törvényi lehetőségét. Mert éppen a törvény az, ami jogi lehetőséget biztosít minden ember számára, a jogos önvédelem szükség szerinti gyakorlására. A megtámadott személy ugyanis, nem köteles kitérni az őt ért jogtalan támadás elől. Mivel az, eleve a mozgási szabadságát biztosító, alapvető emberi jogait korlátozná.
Társadalmi életünkben, a bűnüldöző hatóságok hivatottak arra, hogy megóvjanak bennünket a lehetséges, életünket és testi épségünket fenyegető jogtalan támadásoktól. Amennyiben a társadalom, nem képes a bűnüldöző hatósága segítségével megvédeni valakit, az őt ért jogtalan támadástól, akkor az a személy, jogos önvédelemre kényszerül. Így jogosan védekező az a személy, aki közvetlen fenyegetésű támadást hárít el, illetve előz meg, ha a támadó ráutaló magatartása azt indokolttá teszi. Olyankor, a támadója ellen irányuló cselekménye ugyanis, egy feléje irányuló lehetséges bűncselekményt hárít el.
Bár a bűncselekményekkel szembeni büntetés monopóliumát, az állam jogrendszere képviseli, de a bűnmegelőzés esetében, amikor jogos önvédelemre kényszerül valaki, felfüggeszti a büntetés kiszabását. Mert a karhatalmi erők hiányában, vagy azok nyilvánvaló tehetetlensége miatt, kénytelen az ember, önmaga ellátni az aktív védelmét.
Ilyen személyvédelmi cselekményt, bárki kifejthet, akár mások érdekvédelmét ellátva is. Csak a kifejtett szükségszerű erőszaknak, mindig arányosnak kell lennie a támadás várható mértékével. Ezt jelenti, a jogrendszerben értelmezett arányosság elve. Függetlenül attól, hogy már aktív támadásról, vagy csak, még passzívnak minősülő támadási előkészületről van-e szó. Akkor beszélhetünk támadási előkészületről, ha a támadás megkezdésétől, azonnal vagy igen rövid időn belül számítani lehet, és a lehetséges támadásnak, semmiféle egyéb akadálya nincsen.
Maga a támadás, mindig egy aktív bűnös cselekedet. Ezért a jogos önvédelem lehetősége, mindaddig fennáll, ameddig a megtámadott személy, reális körülmények között, tarthat a támadás megkezdésétől, vagy annak gyakorlati megvalósulásától. Ha a fenyegető személy, csupán szóbeli kijelentéseket tesz, vagy esetleg, egy későbbi időpontra helyezi kilátásba az esetleges bántalmazásunkat, akkor sem előkészületről, sem pedig, aktív támadásról nincsen szó. Ezért a jogos önvédelem esete sem állhat fenn.
A törvény, éppen azért biztosít jogot más személyek szükségszerű védelmére is, hogy az ember, jogosan védhesse meg a családját, a szeretteit, a barátait, és bárkit a társadalomban, akit nyilvánvalóan jogtalan támadás ér.
Nem büntethető, az a jogos önvédelmet gyakorló személy sem, aki a támadás elhárításához szükséges arányosság mértékét, ijedtségből vagy érthető felindulásból lépi túl. A félelemben és az ingerültségben lévő személy ugyanis, az arányossági szabályt meghatározó reális lehetőségeket, képtelen tökéletes mértékben felmérni. Ezért a jogrendszer, a félelem és a hirtelen felindulás lehetőségeit figyelembe véve, eleve mérsékli, a reális arányossági szabálysértés figyelembe vehető mértékét.
Ma már, a megújult jogi rendszerünk, lehetőséget biztosít bárki számára arra is, hogy önmaga személye vagy a saját tulajdona ellen intézett jogtalan támadások ellen, a jogos önvédelem törvényes feltételei alapján, megvédje a személyes érdekeit. Ez mindenkit megillető alapjog a társadalmi életünkben, amit az alkotmányos szabadságjogaink keretei biztosítanak számunkra. Így a bennünket érő jogtalansággal szemben, jogos önvédelmi reakciókra van lehetőségünk. Amelynek értelmében, a támadás minden jogi kockázatát és felelősségét, a támadónak kell elviselnie.
A megtámadott személy, eleve többszörös hátrányban van. Hiszen a támadója határoz a támadás céljáról, idejéről, helyéről, módjáról, és mértékéről. Ezzel szemben, a megtámadott személy, többnyire teljesen felkészületlen. Ezért a védekezés nagyobb szabadságát biztosítja számára a jogrendszer az által, hogy a félelem és a hirtelen felindulás elemeivel, feloldja az arányossági elvhez való jogi ragaszkodását.
A jogos önvédelem jogi alkalmazásával, az állam elismeri azt, hogy nem minden bűnesetben áll módjában rendelkezésünkre bocsátani, a bűnüldöző hatóságok szakszerű segítségét. De a társadalom törvényes keretei arra törekednek, hogy a jogosnak minősülő önvédelem lehetőségei is, a szakszerű jogi védelemhez hasonlóan, a bűncselekmény közvetlen elhárítására szorítkozzanak.
A jogos önvédelem, nem lehet kihívó, provokatív, vagy előre megfontolt szándékú. Mert ezekben az esetekben, elvész az önvédelem jogos minősítése. Akkor csupán önbíráskodásnak minősül a cselekedetünk, ami továbbra is büntetendő bűncselekmény. Amelynek a jogi felelőssége, bennünket terhel.
Ebben az írásban, csak a jogos önvédelem alapvető szabályait tárgyaltam. A jogrendszer, még nagyon sokféle olyan élethelyzeteken alapuló feltételt taglal, amelyek nem minősülnek jogos önvédelemnek. Akit érdekel, nézzen utána. Ennek az írásnak, nem a jogrendszer ide vonatkozó törvényi rendelkezéseinek a teljes ismertetése a célja, hanem csak a konkrét önvédelmi kényszer jogszerűsége.
Tulajdonképpen az írásom célja az, hogy ismertessem az olvasóimmal azt, hogy a bűnüldöző hatóságok hiányában, vagy azok esetleges tehetetlensége esetén sem vagyunk teljesen kiszolgáltatottak. Hiszen a jogos önvédelem gyakorlása, jogi lehetőséget biztosít arra, hogy megvédjük magunkat és honfitársainkat, az őket ért jogtalan támadásoktól, illetve az értékeink eltulajdonításától.
Tulajdonképpen, gyakorlatilag arra gondolok, hogy Európába mostanában, a háborús menekültekkel együtt, olyan nagy létszámú migráns áradat érkezett, és várhatóan érkezik folyamatosan, akik egészen más vallást, és megint más kultúrát képviselnek. Az eddigi gyakorlat azt mutatja Európában, hogy integrálódni egyáltalán nem kívánnak. Csupán élősködő életmódot szeretnének folytatni. Amit akár, erőszak árán is ki akarnak provokálni. Diktatórikus módon. Így a bűnös szándékú tetteik, éppen ellenünk irányulnak.
A hazánkban élő minden állampolgárunk, a társadalmunk egy-egy alkotóeleme. Akiknek, az alkotmányos jogok alapján, jogos önvédelemre biztosítanak lehetőséget a társadalmi törvényeink. Így az ő házastársi, rokoni, baráti, munkahelyi, vagy egyéb társas kapcsolatukból származó embercsoportok, a társadalom sejtjeit képviselik. Akiknek éppúgy fennáll ez a személyes joguk. Mert a személyes jogaink, csoportokban is alkalmazhatóak, a bűnüldöző hatóságok hiányában. A törvény nem tiltja. Csak a védekezés arányosságának a lehetséges mértékét szabja meg.
Ennél fogva, minden embernek vagy embercsoportnak joga van megvédeni magát, az őt vagy őket ért, közvetlen módon végrehajtott jogtalan támadások ellen, vagy azok lehetséges kialakulása esetén. Mindaddig, ameddig a bűnüldöző hatóságok, szakszerű módon át nem veszik ezt a jogvédő szerepet. Hiszen a bűnüldöző hatóságunk tagjai is, a társadalmunkból származó állampolgárokból állnak. Csak ők, már szakszerű kiképzésben részesültek. Továbbá, őket ritkán érik meglepetésszerű támadások. Mert a szakmai felkészültségük, nyilvánvaló a támadók előtt is.
Ennél fogva, ha a bűnüldöző hatóságaink, bármilyen oknál fogva, alkalmatlanok a alapvető emberi jogaink és értékeink megvédésére, nekünk kell azt megtenni helyettük. Mert a hatályos társadalmi törvényeink, ezt lehetővé teszik számunkra. Ez a jogi lehetőség azonban, személyes kötelességnek is minősül, amíg a szeretteinkről van szó. Csakhogy, minden becsületes honfitársunk, a szeretteinknek minősül, mert a társadalmi életünk részét képezve, megtámadott rászorulókként, a segítségünkre szorul. Így a honfitársaink megvédése a lehetséges támadásoktól, éppúgy kötelességünk, mint lehetőségünk is. Mert szervezett formában is jogos önvédelemnek minősül a dolog.
A bűnüldözésre szakosodott karhatalmi erők, a társadalom jogos, kollektív önvédelmi feladatait látják el. Ennél fogva, demokratikus társadalomban élve, az alkotmányellenes bűncselekmények ellen bevethető erőszak szervezetei. Amelyek az alapvető emberi jogok, és a társadalmi érdekek folytonos ellenőrzését és védelmét látják el. Ilyen formában szolgálnak és védenek bennünket.
Gyakorlatilag, valójában teljesen mindegy az a népünket szolgáló és védő karhatalom számára, hogy a bűnelkövető külső országból származó támadó-e, vagy belső egyén, a társadalom elfajult, a közérdeken élősködő személy. Mert a karhatalom, a népakarat jogrendjének a szolgálója és védelmezője. Így a nép fiaiból áll, a nép szolgálatára és védelmére esküszik fel. Ezért, mindig a nép közösségi érdekeken alapuló javát szolgálja. Még akkor is, amikor ez egyéni szabadságjogaink érvényesítésén munkálkodik. Ezt kell tennie, a korrupció miatt diktatórikussá vált politikusok maffia szervezete ellen is. Ami manapság sajnos, nagyon jellemző hazánk, Fidesz által irányított politikai életére.
Minden törvényes szervünk tagjai, a nép feltétlen szolgálatára esküsznek fel. Egyik sem a választott politikusok személyes tulajdona. Bár normális körülmények között, ők irányítják a törvényes szerveink összehangolt munkáit, de csak addig, amíg a visszaéléseikkel, el nem veszítik az őket megválasztó nép bizalmát. Ezért a karhatalmi erők munkája során, döntő szerepet játszik a nép szava. A nép akarata. Amit a hatályossá vált törvényes keretek határoznak meg.
Igazi társadalmi problémát az a jelenség okoz, amikor a karhatalmi erők, a nép ellen szolgálnak és védenek. Amikor a nép természetes szolgálatát és védelmét, nem látják el szakszerűen, a törvényes előírásoknak megfelelően. Hanem a bűnözővé vált politikai testület védelmét látják el, a köznép ellenében. Ez az eset, akkor következhet csak be, ha a karhatalmi erők vezető beosztású tagjai is, a politikai korrupció részeseivé válnak. Mert akkor, ők maguk is a politikai visszaélések haszonélvezői.
Ezért van nagy szüksége a demokratikus társadalomnak, a politikai érdekektől teljesen független, azaz pártatlan újságírói közösségre. Akik a politikai és gazdasági folyamatok állandó jogos ellenőrzését és publikálását végzik el. Ilyen módon rávilágítva, a társadalom vezetőinek az erényeire, és esetleges hibáira. Éppen azért, hogy a társadalmi visszaélések, ne történhessenek meg hazánkban.
Amikor egy újságíró, korlátozva van a társadalmunk ügyeit ellenőrző becsületes munkavégzésében, akkor nem csupán az alapvető emberi jogai sérülnek meg, hanem munkaköri kötelessége teljesítésében is gátolják. A reális tájékoztatása hiányában pedig, csak szubjektív véleményt formálhat. A pártatlannak minősülő objektív tömegtájékoztatás helyett. Pedig, az emberi közösségünkben, éppen az újságírók végzik el a jogi visszacsatolást az által, hogy a társadalomban hatályos törvények végrehajtását ellenőrzik, és tájékoztatják arról az embertársaikat.
Ezért, a kollektív jogrendszeren alapuló demokratikus társadalmunkban, az újságírók munkája nem lehet elnyomott. Mert nekik, éppen az a feladatuk, hogy tájékoztassák a társadalom polgárait mindenről, ami a hazánkban történik. Mert, csak a megfelelő módon tájékoztatott társadalom polgárai képesek, jó demokratikus döntéseket hozni. Éppen az emberi közösségük érdekében. Demokratikus társadalomban élő adófizető állampolgárokként, ehhez mindenképpen joguk van. Ez, a jogos önvédelemre alapozott, alapvető emberi jogunk.
Így a reális tömegtájékoztatás lehetősége, éppúgy a társadalom jogos önvédelmét szolgálja, mint a jól működő karhatalmi erők bármelyike. Míg az újságírói közösség, szellemi síkon oldja meg a jogos kollektív önvédelmünket, addig a karhatalmi erőink, a törvényeink által előírt gyakorlati szempontjaink alapján. Így a jogos önvédelem, nem szorítkozik kizárólag egyetlen személy törvényes lehetőségeire, az esetleges támadói ellen. Hanem össztársadalmi szinten is megvalósítható.
Az alkotmányos rendben élő emberek társadalmi közösségének tehát, megvan a lehetősége arra, hogy megóvják a társadalmi tulajdonukat, és a saját népük biztonságát. Ezt hivatottak szavatolni, az alkotmányos rendünket biztosító törvényeink. De ha azokat, rendre kijátsszák, az éppen „hatalmon” lévő politikusok, akkor csak a népi ellenállás lehetősége marad. Mint az alkotmányos rendben élő emberi közösségünk, jogos önvédelmi reakciója.
Ide illik jelenlegi miniszterelnökünktől, egy aktuális idézet.
„A népnek joga van elkergetni a kormányt egy demokráciában is ha az a népakarat ellenében kormányoz, ha az emberek létérdekét veszélyezteti.”
Orbán Viktor – 2008. márciusában
Matécz Zoltán
2016.01.26.
matecz.zoltan@gmail.com
