Involúció.
Azt állítja a tudomány, hogy az involúció, az evolúció fogalmának az ellentéte. Ahogy az evolúció elmélete, megpróbál magyarázatot adni, az egy közös őstől való eredeztetés elvi lehetőségére, amelyből a megismert fajok, törzsfejlődés útján származtathatóak, úgy az involúció elmélete elvileg, a jelenleg ismert fajokból, az egy közös ősre való visszavezethetőséget jelenti.
Az involúció fogalmát, több tudományág is használja. Így a matematika, olyan geometriai szintű leképezésként értelmezi, amelyben a tükrös elforgatást egymás után kétszer alkalmazva, az eredeti identitást kapjuk eredményül.
Ma, az orvosi nyelvezetben, az involúció fogalma, egy megváltozott szerv természetes visszaalakulását jelenti. Vagyis, egy olyan kétirányú biológiai transzformációt amelyben például, a megváltozott anyaméh visszanyeri a szülés előtti eredeti állapotát. Így a szülés után, visszafejlődik a normálisnak mondható biológiai állapotába. Majd biológiai szempontból véve, felkészül az újabb szülés lehetőségére. Így az evolúció fogalma, biológiai szintű kifejlődést takar, míg az involúció fogalma, a kifejlődött állapot visszafejődést. Ezzel magyarázható, a női havi ciklus folyamata is. Ezért például, az élet evolúciós szakaszában, létrejöhet a természetes fogantatás, a magzati fejlődés lehetősége, míg az involúciós szakaszban már nem.
Így az evolúció, egy biológiai szinten élő faj kialakulásáért felelős, míg az involúció, az adott faj egyedeinek megváltozása esetén, a kialakult természetes állapotba való visszarendeződést jelenti. Így a megbetegedés is evolúciós folyamatnak értelmezhető, míg a gyógyulás involúciósnak. Ezt úgy érdemes elképzelni, mintha a kialakult faj lenne a középpontban, és az evolúció a felelős a kialakult állapotáért, az involúció pedig, gondosan felügyelne arra, hogy ez a kifejlett állapot, ne változzon meg. Vagyis, a faj állandóságát, az evolúció és az involúció különbsége biztosítja.
Az anyagi struktúrákat képviselő viszonyítható formációk ellentéte, maga az in-formáció. Amelynek a bináris digit vagyis, a bit a legkisebb eleme. Erre épül a számítástechnika. Amely ma már, nem csupán a valóság leképezésére képes, hanem a virtuális valóság megjelenítésére is alkalmas.
A fizikai szinten megismerhető anyagi világ valósága viszonyítható, azaz informatív értékeket hordoz. Amely viszonyított információk segítségével, bármely fizikai jelenség, vizuális módon leírható. Mégpedig, a számítógépek által használt digitális technika segítségével. Ahogy a viszonyítható információ segítségével, digitalizálni tudjuk az analóg tulajdonságú anyagi jelenségeket, úgy alakítja ki a digitálisnak mondható mágneses információ, az analóg elektromos anyagi jelenségek formációit. Ahol a viszonyítható formációkat, a kialakult anyagi szerkezetek, struktúrák képezik.
A mágneses hullámoknak két alapvető összetevője van. A mágneses hullámhossz, és a mágneses frekvencia. Szerintem, a mágneses hullámhossz képviseli az információt, míg a mágneses frekvencia, az energiát közvetíti. Mert a mágneses hullámhossz, minőségi különbséget tesz a mágneses hullámok között. Így a mágneses hullámokban, mindig a mágneses hullámhossz határozza meg azt, hogy a mágneses frekvencia, milyen mértékű induktív munkát végezzen, az elektromos szintű anyagi halmazokon. Úgy is mondhatnám, hogy mindig a mágneses hullámhossz informatív értéke határozza meg azt, hogy a mágneses frekvencia energiaértéke, milyen formációt alakítson ki induktív módon, az elektromos tulajdonságú anyagi halmazokon.
A mágneses hullámok induktív munkája, amely az elektromos anyagi halmazok belső szerkezeti kialakulásáért és stabil viszonyíthatóságáért felelős, egyfajta evolúciós folyamatként értelmezhető. Amikor pedig, munkát végzünk az anyagi halmazokon, és drasztikusan megváltoztatjuk azok természetes kialakulási formáit, majd azok visszanyerik az energia által biztosított eredeti viszonyítási állapotukat, akkor az a visszarendező folyamat, fizikai szintű involúcióként értelmezhető.
Így az evolúció, az anyagi halmazok létezési állapotának a felépülését jelenti, míg az involúció, ennek a viszonyítható állapotnak a stabilitását, az állandóságát biztosítja. Ezért az Univerzumban, az anyagi egyensúlyra való törekvés kiegyenlítő folyamatai, mindig involúciós jelenségek.
Mechanikai egyensúly = Harmónia = Fizikai involúció
Hőegyensúly = Entrópia = Termikus involúció
Elektromos egyensúly = Töltéskiegyenlítődés = Elektromos involúció
Éjszakai pihenés = Alvás = Biológiai involúció
Létezik olyan ezoterikus tanítás is, amelyik az evolúció fogalmát, az anyagba szerveződő intelligens léleknek, az értelmes emberi életet biztosító folyamataként értelmezi. Míg a involúció fogalmát, éppen az ezoterikus fejlődés során spirituális utat járó értelmes embernek, az önmaga Isteni szintű származási eredetének a felismeréseként fogja fel. Amelyben az Isteni eredetű intelligencia, és az értelmes emberi intelligencia tökéletesen képes azonosulni. Mint ahogyan az, Jézus esetében is megtörtént.
Spirituális egyensúly = Isteni önazonosság = Ezoterikus involúció
Amikor tehát, én involúcióról beszélek, akkor főképpen erről az ezoterikus jelenségről szeretnék tárgyalni. Amelynek során, az Istennel való önazonosságunk felismerése biztosítja azt, hogy értelmes emberek tudjunk maradni. Az Univerzum abszolút intelligenciájának, relatív módon intelligens képviselői. Ami azt jelenti, hogy Istentudatra ébredve, nem leszünk ugyan mindent tudók, mint Isten, aki az Univerzum abszolút intelligenciája, de szükség szerint hozzájuthatunk bármilyen abszolút értékű információhoz, amelyikre szükségünk lehet. Mert Isten abszolút intelligenciájának tudatos részét képezve az elménkkel, relatív intelligens állapotba kerülhetünk.
Mert az intelligencia, nem azt jelenti, hogy bármit kigondolhatunk, és az vagy jó, vagy nem. Hanem éppen arra utal, hogy amit kigondolunk, az mindig tökéletes. Isteni szintű öntudattal pedig, mindig Isten abszolút Elméjéből kapunk információkat szükség szerint, amelyik minden esetben tökéletes. Nem szükséges tehát, hogy mindent tudjunk, ha mindig azt tudhatjuk, amire éppen szükségünk van. Az Isteni eredetű mentális önazonosságunk, erre biztosít lehetőséget.
Így amikor, Isteni szintű öntudattal élve, az abszolút Elméből hívunk le információt, akkor gyakorlatilag, nem veszünk el a relatív részletek latolgatásában, hanem egyből az abszolút jó lehetőséget válasszuk tudatosan. Így a kellemes szellemi gondolatainkhoz, mindig pozitív lelki érzéseket társítva az elménkben. Ilyen módon, Isten él rajtunk keresztül. Mi pedig, ennek a mentális módon szimbiotikus viszonynak, a haszonélvezői lehetünk.
Félreértés ne essék, ma is ilyen szimbiózisban élünk Istennel. A nélkül, hogy tudnánk róla. Csak ma még, arra késztetjük önmagunkban őt, hogy a negatív lelki érzéseinket, a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz csatolja az elménkben, és ez által, nem a haszonélvezői, hanem az ostoba áldozatai vagyunk. Olyan emberi szintű életminőségekre kényszerítve magunkat, amelyek teljesen méltatlanok az Isteni minőségünkhöz.
Isten pedig, a mi anyagi testünket, egyfajta börtönnek éli meg, amelyben nem képes
abszolút módon élni. Amelyben, a kellemetlen szellemi gondolatainknak engedelmeskedve, negatív módon aktivizáljuk, az Isteni eredetű lelki érzéseinket. Vagyis, Isten akarata ellen. Isten ezt kénytelen megtenni, mert még bennünk sem korlátozhatja önmagát. Ezért, szabad akarattal ruházta fel az értelmes embert. De a negatív lelki érzéseink, mindig ellenünk munkálkodnak. Feszültséget, idegességet, betegséget okozva a testünkben.
De sokkal jobban „örülne” annak, ha az ő intelligenciája alapján lennénk mindig értelmesek. Ami az jelenti, hogy a kellemes szellemi gondolatainkat, mindig a pozitív lelki érzéseink aktivizálására használnánk. A tudatos teremtés szolgálatába állítva, minden lehetséges mentális képességünket. Amelynek gyakorlata során, Istent éltetjük.
Amikor azt mondom, hogy „Isten éltessen”, vagy éppen azt, hogy „Isten veled”, esetleg azt, hogy „Isten áldjon”, akkor azt kívánom, hogy Isten éljen rajtad keresztül. Ilyen csodálatos módon kifejező a magyar nyelv. Mert csak így vagy képes arra, hogy az életedben, mindig legyen meg az Isten akarata. Mert hiába imádkozol naponta többször is esetleg, és mondod azt, hogy „LEGYEN MEG A TE AKARATOD”, ha Istentudat nélkül élve, mindig ellene hozol szellemi szintű döntéseket az elmédben. Istentudat nélkül, teljesen feleslegesen vagy hívő ember.
A hívő ember, hitben fejlődőképes értelemmel bír. Ami azt jelenti, hogy az ezoterikus és vallásos tanítások alapján, előbb-utóbb eljut a spirituális fejlettség azon szintjére, amely már az Isteni önazonosság felismerését biztosítja számára. Csak így képes megtapasztalni, önmaga Isteni minőségét. Amit a pozitív lelkisége biztosít.
Így a spirituális fejlődés, egy olyan involúciós folyamat, amely képes biztosítani az emberben, az Isteni eredetű lélek folyamatos létezési jogosultságát. Ami azt jelenti, hogy az emberinek minősülő általános szellemi ismereteink szaporodásával ellentétben, spirituális fejlődésnek kell megvalósulnia ahhoz, hogy az emberi minőségünk, tudatosan alávesse magát, az Isteni eredetű lelki minőségünknek. Éppen azért, hogy ne csupán relatív módon éljünk, hanem az abszolút lehetőségekkel is.
Mert a relatív szellemi szintű életmód, nagyon sok szenvedésre ad okot. Míg az abszolút lelki életmód gyakorlásával, teljesen megszűnnek a szenvedéseink. Mert a lelki életmódot tudatosan gyakorolva, csak pozitív lelki érzéseket aktivizálunk, a kellemes szellemi gondolataink segítségével.
A spirituális fejlődésünk tehát, egy olyan szellemi szintű involúciós hatás, amely az ezoterikusnak mondható szellemi ismereteinkkel fokozható, és a pozitív lelki érzéseinknek biztosít hasznos teremtési feladatokat. Azért, mert a kellemetlen szellemi gondolatainkat, amelyek relatívvá formálják az elménket, tudatosan kiiktatja a mentális gyakorlatunkból.
Isten, kiűzte a negatív gondolatait képviselő angyalait, a mennyeknek országából. Isteni lélekkel bíró értelmes lényekként, tőlünk is éppen ezt várja. Minden olyan szellemi gondolatot, amelyik csak negatív lelki érzések aktivizálását teszik számunkra lehetővé, űzzünk ki az elménkből. Tudatosan tisztítsuk meg az elménket. Mert, csak ilyen módon lehetünk vele azonos, Szent szellemi minőségek. Lelki azonosságot pedig, csak a Szentté vált, tudatos szellemi azonosság után garantálhat nekünk Isten. Ha már azonos hullámhosszon vagyunk vele.
Az evolúció során tehát, emberré lett az Isten. Az involúció segítségével pedig, Istenné lehet az ember. Tulajdonképpen, minden vallásos és ezoterikus tanításnak ez az alapja. Csak nem mondják ki, mert mindegyik más, és más szellemi szintet képvisel az emberi kultúránkban. De az Isteni lélek által fenntartott emberi kultúra, nem létezhet Istentudat nélkül. Az Istentudat pedig, elvezethet bennünket az Istennel való önazonosság tudatáig. Erre szolgál az ezoterikus involúció.
Az involúció biztosítja azt, hogy az Isteni eredetű emberré válásunk folyamatában, ne veszítsük el a teremtőnkhöz fűződő identitásunkat. Miközben a tudomány szellemi fejlettségi szintje, az egekbe repít bennünket, mi mégse szálljunk el magunktól. Hogy a szellemi szinten műveltté vált ember, mindig tisztában legyen azzal, hogy a lelki adottságai határozzák meg az életét. Így a szellemi szinten vezérelt elméjű értelmes ember, lelki szinten, gyakran összeroppan.
Ennél fogva az evolúció, mint az involúció ellentéte, nem jelenti a fajoknak az egymásból való törzsfejlődését. Csupán az egy közös ősre utalhat. Amit a baktériumok képviselnek. Mert a baktériumok, a vírusokkal folytatott küzdelmük eredményeképpen, baktérium-társadalmakba tömörültek. Amit a megismerhető többsejtű életformák képeznek. Így az emberben is, több ezer baktériumfaj él természetes életet. Mint egy vírusok elől bezárkózott baktérium-társadalomban.
Így közel egy időben, több milliárd faj alakult ki a Genezis időszakában. Amelyik faj pedig, nem volt képes az örökítőanyagba zárt fajspecifikus kódokat átmenteni az utódaiba, az a faj kipusztult. Ennek az egyre lassuló kipusztulási folyamatnak vagyunk a tanúi mi magunk is. Mert erre utal, a védetté nyilvánított állatfajok sokasága is. Amelyek, a mi kulturális időszakunkban sodródtak a veszélyeztetett fajok közé.
Az evolúció olyan szintű értelmezésére, amit Darwin tárt elénk, semmiféle fosszilis bizonyíték nincsen. Így a törzsi úton való fejlődés elmélete, gyakorlatilag csődöt mondott. Ráadásul, ma már, egyre több olyan kisfilm is megtekinthető az internet videomegosztóin, amit hozzáértő mikrobiológusok készítettek, és egyértelműen bizonyítják azt, hogy a fajok apró változások mutációs jelenségeivel, egyáltalán nem alakulhattak ki. Mert az egysejtű életformák, úgy működnek, mint egy biomotor. Amelyeknek bármelyik apró biomechanikus alkatrésze megváltozik, elpusztul az egysejtű. Ezeket a mikrobiológiai jelenségeket, Darwin még nem is láthatta.
Márpedig, ilyen egysejtű baktériumok, DNS-kód által meghatározott sajátságos társadalmát alkotja, minden többsejtű életforma. A különbözőségüket, a biológiai szintű digitális kódjuk biztosítja, a fajspecifikus DNS. Ennek ellenére ma még, a Darwin által felállított törzsfejlődés elméletét tanítják az iskoláinkban, mint evolúciós folyamatot. Pedig, az evolúció, csak a fajok egyidejű kialakulásáért lehet felelős.
Itt nyer értelmet a revolúció fogalma is. Ami hirtelen, ugrásszerű változást jelent, az evolúció lassú, folyamatos változási képességével ellentétben. Az involúció feladata pedig, éppen az, hogy ebben az állandóan zajló evolúciós folyamatban, ne jöhessen létre olyan revolúciós, ugrásszerű hatás, amely a fajunk biztonságos fejlődését komolyan befolyásolhatná. Éppen a fajunk védelme érdekében. Úgy is mondhatnám, hogy az involúció, az evolúció olyan visszacsatolása, amelyik megakadályozza, az esetleg veszélyes revolúciós folyamatok kialakulását.
Az emberi faj folyamatos változását, a szellemi értékei határozzák meg. Amely kulturális szellemi értékek, folyamatosan beépülnek a tudatunkba. Így az elménken keresztül, azzá válunk, amit egész nap gondolunk. Mert a szellemi gondolataink irányítják, a változásunkhoz szükséges lelki érzéseinket. Mint mentális erőimpulzusainkat. Így átvitt értelemben véve, a testi és környezeti változásainkat, a szellemi gondolataink minőségei határozzák meg.
Viszont, csak olyan információs információ képes gyökeret verni az elménkben, amelyikre már érettek vagyunk. Hiába diktál bárki, az érettségünktől magasabb szintű információkat tartalmazó ismereteket, szellemi szinten nem tudjuk befogadni. Nagyon sok ilyen próbálkozás volt már a tudományos életben. Majd utóbb, sokkal később vált fontossá számunkra, egy-egy ilyen állítás. Amikor már éretté lett az emberiség kollektív szellemisége, annak befogadására.
Mert a konzervatív szellemi álláspontunk, csak lassú, evolúciós fejlődésre képes. Így a radikálisnak mondható revolúciós ismeretek informatív értékeit, nem képes befogadni. Azért, mert a mentális involúciónk éppen arra vigyáz, hogy egy szellemi szintű információ, csak akkor legyen fontos számunkra, ha arra már érettek vagyunk.
Mert a kollektív lelki egyensúlyunkat biztosítani képes békeszeretetünket, mindig valamilyen radikális revolúciós információval torzították el diktatórikus módon. De az involúciós képességünk, mindig visszaállította a békét számunkra. Ugyanilyen békességet teremtenek az involúciós képességeink számunkra, az egyedi lelki békénket biztosítva.
Úgy is értelmezhetnénk, hogy az evolúció lassú folyamata során fejlődik a szellemiségünk. Az involúció lelki hatása pedig, meghatározza ennek a szellemi fejlődésnek az elfogadható ütemét. Éppen azért, hogy ezt a szellemi fejlődést, ne revolúciós, azaz ugrásszerű hatásként éljük meg. Mert az ugrásszerű szellemi fejlődések során, a lelki stabilitásunk válik bizonytalanná. Mire evolúciós szellemi szinten beérnénk az ugrásszerű revolúciós változás megértésére, már tönkre is tettük az életünket. Mert az involúció, nem volt képes lefékezni számunkra, a radikálisnak mondható revolúciós információ rejtett hatását.
Ezért az emberi szellem biztonságos fejlődése érdekében, mindig egyenletes mentális evolúcióról beszélhetünk. Ahol az esetleges ugrásszerű revolúciós fejlődési szakaszokat, éppen a mentális involúció képessége korlátozza. A fajunk mentális védelme érdekében. Éppen azért, hogy a szellemi fejlődésünk, soha ne emelkedjen irreális módon, a lelki minőségünk fölé. Amely, a mi személyes Isteni minőségünk. Utalva ezzel arra, hogy a szellemi minőségünk, akármilyen fejlett legyen is, mindig a lelki minőségünk szolgálatát kell, hogy ellássa. Ellenkező esetben az életünkben, nem találjuk meg a lelki békénket.
Matécz Zoltán
2016.04.29.
matecz.zoltan@gmail.com
