Keskeny út.
A szellemiségünk, a memóriánk információs tartalmának a „raktárkezelője”. Ezért a memóriánkban tárolt emlékeink időpillanatait együtt látja, lineáris módon. Ezért, amíg a memóriánk adatbázisában logikai hibákat és hiányosságokat keres, a teljes és tökéletes adatbázis kialakítása érdekében, addig ezeket a részpillanatainkat, a mentális információink között pásztázva, egységes időnek érzékeli. Így a múlt tapasztalatait, a jelen észleléseit, és a jövő elvárásait, teljesen egységes időnek látja. Az idő tehát, egy mentális szellemi „termék” számunkra.
Ez a szellemi szintű időérzetünk, egy elég széles mentális „utat” képvisel az életünkben. Annak ellenére, hogy a mentális erőhatásainkat, amit a lelki érzéseink képviselnek, csak a jelenben tudjuk aktivizálni. Mert erőhatásokat, csak itt és most vagyunk képesek hasznosítani, a jelen pillanatában. Erőt a múltba, vagy a jövőbe irányítani, képtelenek vagyunk. A lelki élet tehát, a jelenben zajlik. Ez azt jelenti, hogy amíg a szellemi élet széles mentális utat képviselő időzónájában élünk, addig a lelki életünket, csak a jelenre koncentrálhatjuk. A jelen tehát, az a keskeny mentális „út”, amiről ez az írás szól.
Az elménkben tudatosodik, minden szellemi gondolatunk és lelki érzésünk. Mégpedig olyan módon, hogy az elménkben tudatosodó szellemi gondolataink, lelki érzéseket aktivizálnak ott. A mentális szellemi minőségeik függvényében. Ami azt jelenti, hogy a kellemes szellemi gondolatainkhoz, pozitív lelki érzések társulnak az elménkben, míg a kellemetlen szellemi gondolataink, csak negatív lelki érzéseket képesek aktivizálni.
Az elménkben tudatosodó szellemi gondolataink, és az általuk aktivizált lelki érzéseink együtt, a kialakult hiteinket jelentik. Az életünkben kialakított sok-sok hitünk pedig, a mentalitásunkat képviseli. Azt a mentalitásunkat, amelynek a segítségével alkalmazkodunk más emberek elvárásaihoz, és saját elvárásokat támasztunk másokkal szemben.
Az elménkben kialakított hiteink azonban, lehetnek pozitívak és negatívak is. Attól függően, hogy kellemes vagy kellemetlen szellemi gondolatok informatív értékei aktivizálják-e, a lelki érzéseinket az elménkben. Ez azt jelenti, hogy az elménk, képes arra, hogy az alapvetően pozitív lelki érzéseinket, a kellemetlen szellemi gondolataink miatt, képes polarizálni. Vagyis, negatív módon aktivizálni.
Azt tudnunk kell azonban, hogy csak a pozitív lelki érzéseink szolgálják a javunkat. A negatív lelki érzéseink, mindig ellenünk munkálkodnak. Munkálkodnak, mert mentális erőhatásokként, mindig elvégzik azt a munkát, amire szellemi szinten irányítottuk, a kellemetlen szellemi gondolataink bosszantó informatív értékeivel.
A „jól” megszokott, relatív gondolkodásmódunk miatt tehát, bármilyen szintű szellemi műveltséggel rendelkezzünk is, hol pozitív, hol pedig, negatív lelki érzéseket aktivizálunk az elménkben. Így a pozitív lelki érzéseken alapuló szeretetünk, olykor átvált negatív lelki érzéseket aktivizálni képes, szeretet ellenes állapotba. Ez a hol kellemes, hol pedig, kellemetlen szellemi gondolatokon alapuló vegyes gondolkodásmódunk okozza, a szeretetünk relatív megnyilvánulásait. Vagyis, a bűnös mivoltunkat.
Az abszolút szeretet, kizárólag kellemes szellemi gondolatok által aktivizált, pozitív lelki érzéseinken alapszik. Így az abszolút szeretet gyakorlásának az előfeltétele az, hogy az elménkbe, tudatosan ne engedjünk be kellemetlen szellemi gondolatokat. Ilyen módon, eleve kizárhatjuk annak a lehetőségét, hogy az ellenünk irányuló negatív lelki érzéseinknek, esélyt adjunk az életünkben.
Minden értelmes ember, egy spirituális lény. Ezt állítják, az ezoterikus tanítások. Számomra ez azt jelenti, hogy a szellemi gondolataink informatív értékeivel, lelki érzések mentális erőhatásait tudjuk, megfelelő célok elérése érdekében aktivizálni az elménkben. Ezért az ezoterikus tanítások által javasolt spirituális fejlődésünk, éppen arra utal, hogy milyen mértékben vagyunk képesek mellőzni, a kellemetlen szellemi gondolataink által irányított negatív lelki érzéseinket. Mert minél jobban ki tudjuk azokat iktatni az elménkből, annál közelebb kerülünk az abszolút szeretet mentális állapotához.
A kereszténység tanaiban a keskeny utat, Jézus személye képviseli. Megváltóként vezeti Istenhez azokat, akik feltétel nélkül követik őt.
„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.”
Máté 7.13-14 Márk 7.31-37
„Senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”
János 14.6
Ezért a keskeny út, maga Jézus. Amikor ezt mondta, még korántsem volt olyan vallás, hogy kereszténység. Jézus és az apostolai, az igaz út követőinek vallották magukat. Keresztényeknek, csak csúfolták őket, Jézus halála után. Amikor még különös kegyetlenséggel irtották őket, a római gladiátorok arénáiban.
Szerintem azonban, a Biblia, mint szimbólumkönyv, az értelmes emberről szól. Ezért benne, minden szereplőnek, minden helyszínnek, és minden eseménynek, valamilyen szimbolikus jelentése van. Aki nem érti meg a szimbólumok jelentését, eltéved a Bibliában. Ezért van ma, az egy Isten tiszteletére bejegyezve, annyiféle vallási felekezet.
De ki is valójában Jézus. Ő Isten küldötte, a megváltó. Nézzük ezt a dolgot most, egy kicsit más szemmel. A lélek által, Isten él rajtunk keresztül. A lelki vágyunk tehát, számunkra Isten küldötte. Ezért az elménkben, a szellemi gondolatainkkal, mindig követnünk kell a lelki vágyainkat. Mert a lelki vágyaink, mindig valamilyen problémánk Isteni megoldására hívják fel a figyelmünket. Ezért, ha a vágyaink rendre teljesülnek, nem feszülünk bele az élet elénk állított problémáiba.
Az elménkben tehát, megoldás-centrikus módon, a lelki vágyunkat kell a szellemi gondolataink segítségével valóságosnak elképzelnünk. Amíg ezt tesszük, Isten küldöttét követjük az elménkben. A problémáinktól megváltani képes lelki vágyainkat. Mert akármilyen gyámoltalan módon tudjuk is elképzelni a vágyunk részletes valóságát a szellemi gondolatainkkal, azokhoz az elképzelésekhez, csak pozitív lelki érzéseket képes biztosítani az elménk. Ezek a pozitív lelki érzéseink, mentális erőimpulzusokként alkalmasak arra, hogy megteremtsék számunkra a kívánt dolog vagy esemény valóságát.
Mert a szellemi gondolatainkat, csak a képzeletalkotás mentális műveletére koncentrálva tarthatjuk, a lelki jelenlétünkben. Távol a múlt problémáitól és a jövő elvárásaitól. Attól a széles mentális úttól, amit a szellemi szintű időérzetünk jelent. Mert amíg a lelki vágyainkat képzeljük el valóságosnak, addig a szellemi gondolataink, Isten küldöttét, a vágyunkat szolgálják, itt a jelenben. Akkor pozitív lelki érzéseket csatolhat az elképzelésünkhöz az elménk.
Amíg azonban, a problémáink ismeretében, nem a lelki vágyainkra, hanem a problémáinkra koncentráljuk az elménk figyelmét, addig a széles szellemi úton járunk, amely elvezet bennünket a lelki jelenlét mentális lehetőségeitől. A problémákra fókuszálva a figyelmünket, csak negatív lelki érzések ébredhetnek bennünk. Ilyen módon, keresztre feszítve, a problémánktól megváltani képes vágyunkat. Ez a probléma-centrikus gondolkodásmód lényege. Amit ma, majdnem hétmilliárd ember követ. Akik ilyen módon, együtt haladnak a széles úton. Függetlenül attól, hogy közben esetleg, keresztény vallásúak.
Aki lelki életet él, a keskeny utat járja. Akkor is, ha nem vallásos az illető. Mert rendületlenül hisz, önmaga lelkének Isteni eredetében. Valamint abban, hogy ez a lélek, teremtő erővel rendelkezik. Ezért, a szenvedéseink elkerülése érdekében, meg kell tanulnunk tudatosan használni, az elménk teremtő erejét.
Mert, magányosak vagyunk a szenvedésben. Mivel a bűnnek, nagyon erős elkülönítő ereje van. A kereszténység alapja pedig, éppen az, hogy bűnösök vagyunk. Bűnben születtünk, bűnben élünk, és bűnösökként is halunk meg. A bűn végigkíséri az életét, az engedelmesen hívő keresztény embernek. Ezért úgy is fogalmazhatnám a dolgot, hogy a kereszténység e miatt, „bűnös” vallás.
Csak az öröm osztható meg másokkal. A tudatos teremtés öröme. De annak összetartó ereje is van. Amit abszolút szeretetnek hívunk. Abszolút szeretetnek, amely a teremtés érdekében történik. Nem az egyéni szinten meghatározott, relatív szellemi feltételek miatt. Amelyek a szeretet érzéseit összekuszálják számunkra.
A keskeny út, Istenhez vezet. Önmagunk Isteni mivoltához. Olyan módon, hogy közben az értelmes ember, Istentudattal él, és részese a tudatos teremtés folyamatának. Aki a kellemes szellemi gondolataival, a vágyai teljesülésének az érdekében, mindig a pozitív lelki érzéseit aktivizálja az elméjében. Vagyis, tudatosan lelki életet él. Itt és most, a jelen pillanatában. Amikor a lelki érzéseinket aktivizálni tudjuk.
Ettől keskeny ez a lelki út. Mert a széles, szellemi szintű időérzetünk mellett, a keskenynek minősülő lelki jelenlétünkre szorítkozik. Méghozzá olyan módon, hogy a kellemes szellemi gondolataink segítségével, pozitív lelki érzéseket hozhatunk működésbe, hogy az életünk sorsszerű eseményei, hasznosak legyenek számunkra.
A múlt megtörtént eseményein változtatni, nem áll módunkban. De a múlt tapasztalatai alapján, olyan elképzeléseket formálhatunk a vágyaink szerint kialakítható jövőnkről az elménkben, amilyen jövőbeli esemény vagy dolog megtapasztalásának örülni tudnánk. Csak megoldás-centrikus módon kell használni az elménket. Így tudatosan is, a keskeny lelki utat választhatjuk.
Matécz Zoltán
2016.05.22.
