Képtelenség.
Amikor képtelenek vagyunk valamit megtenni, akkor gyakorlatilag, a magyar nyelv tökéletes kifejezőképességének köszönhetően, azonnal megtudjuk a fizikai tehetetlenségünk mentális okát is. Mert a kifejezésre juttatott képtelenségünk, tulajdonképpen azt jelenti, hogy a lehetséges megoldást illetően, hiányzik az elménkből az a mentális kép, amelyik képes lenne feloldani bennünk az aktuális problémánk terhét. Vagyis, az adott problémánk, még mindig terhel bennünket. Így elvonja a figyelmünket a helyes megoldásról. Ez a gyakorlati szinten kialakult képtelenségünk alapja.
Ameddig ugyanis, az elménket, a problémánkra fókuszált szellemi gondolataink kötik le, addig nem vagyunk nyitottak a reális megoldásokra. Mert a negatív hitrendszerünk alapja az, hogy az értelmes ember figyelmét, mindig a problémákról szóló gondolataink uralják. Így a szellemi gondolatainkat, a probléma lehetséges okait keresve használjuk. Ezért, a róluk szóló szellemi gondolataink, kellemetlenek maradnak amelyekhez, csak negatív lelki érzéseket képes társítani az elménk.
Sajnos, negatív hitrendszer alapján élünk. A negatív hitrendszerünk alapja pedig, éppen az, hogy a problémáink okaihoz mereven ragaszkodva, csak olyan elképzeléseket vagyunk képesek formálni az elménkben, a közben kialakuló kellemetlen szellemi gondolataink közvetítésével amelyek, csak rosszak lehetnek számunkra. Így negatív lelki érzéseket aktivizálunk az elménkben.
Annak ellenére, hogy a lelki érzéseink, a mi szellemi módon irányítható mentális erőimpulzusaink az elménkben. Mert a lelkünkből, az életünk energiájából származnak azok. Mentális erőhatásokként pedig, mindig elvégzik azt a sorsformáló mentális munkát, amire a szellemi gondolataik informatív értékeivel megbízzuk őket. Még akkor is, ha ezt nem tudatosan tesszük. Mert ezen az ezoterikus téren, az emberek kilencven százaléka, egyáltalán nem tudatos.
Így a lelki élet alapja az, hogy mindig tisztában legyünk azzal az alapigazsággal, hogy az érzéseink, olyan mentális erőhatások az életünkben, amelyeket a szellemi gondolatainkkal irányíthatunk az elménkben. De azt tudnunk kell, hogy a negatív lelki érzéseink, mindig ellenünk munkálkodnak. Míg a személyes hasznunkat, csak a pozitív lelki érzéseink szolgálják.
A dolog logikája rém egyszerű. Az Isteni eredetű univerzális teremtés, amelynek az eredménye az értelmes ember is lett, pozitív hatásnak minősül a világegyetemben. Ezzel a pozitív hatással kell szinkronban lennünk, amikor a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünk érzéseivel, részt veszünk a sorsunk teremtési folyamataiban. Ezért, csak a lelkünk pozitív szeretetérzéseivel tudunk szinkronban lenni, az Isteni eredetű teremtéssel. Mert a negatív lelki érzéseink, ezzel éppen ellentétesek. Szeretet nélküliek. Ezért, eleve szembehelyezkednek az Isteni eredetű teremtési érdekekkel.
Így probléma-centrikus módon, csak negatív lelki érzéseket képes aktivizálni az elménk. Míg a megoldás-centrikus gondolkodásmód, a probléma ismeretében, a számunkra kedvező, reális megoldásokra törekszik. De a leggyámoltalanabbnak látszó megoldás is, megoldás az elménkben. Ezért, a leggyengébb megoldás is, csak kellemes szellemi gondolatokkal képes pozitív lelki érzéseket aktivizálni az elménkben.
A számunkra helyes megoldásra való képtelenség tehát, az elménkben cikázó, kellemetlen szellemi gondolataink miatt, a negatív lelki érzéseink elnyomása alatt alakulhat ki az elménkben. Mert addig, képtelenek vagyunk a helyes megoldásra koncentrálni. A mentális tehetetlenségünk oka ez. Nem más.
Elképzelni tulajdonképpen, nem a következő lépést kell, vagy egy folyamat lépéseit egymás után, hanem a teljes megoldás végét. Azt az ideális állapotot, amelyik már megválthat bennünket a problémánk minden terhétől.
Egy betegség esetén például, ne azt képzeljük el, hogy hogyan vesszük be a következő gyógyszert. Vagy ne azt, hogy holnap talán már fel is kelhetünk. Mert ilyen módon, elveszünk a részletekben. Hanem, a tökéletesen egészséges állapotunkat kell elképzelni. Amelyik már teljesen mentes a betegség tüneteitől. Egy ilyen mentális képhez tudunk, a legtöbb pozitív lelki érzést csatolni az elménkben. Így az egészségről alkotott elképzelésünkkel tudunk a legtöbb pozitív lelki érzést irányítani az elménkben, az egészségünk kialakulása érdekében.
Vagyis, átvitt értelemben, a fennálló betegségünk ellen. Csakhogy, olyankor nem a betegség ellen küzdünk, hanem az egészséges testi állapotunkért. Ez azért fontos, mert a betegség elleni mentális küzdelemben, csak vesztesek lehetünk. Mert ami ellen harcolunk, annak fenntartjuk a létezési jogosultságát. Éppen azért, hogy a mentális harcunk fennmaradhasson. Az egészségre koncentrálva azonban, harc nélkül győzhetjük le a betegséget.
Szerencsés az olyan ember, aki eleve egészségtudattal él. Mert ő, ritkábban betegszik meg. Mivel az egészségtudat, egy egészségesebb életmód tudatos kialakításával is együtt jár. Így az értelmes ember, szándékosan mellőzi azokat a környezeti hatásokat, amelyek az egészségre veszélyesek lehetnek.
A képtelenség tehát, a helyes megoldásra szorítkozó reális elképzelés nélküli mentális tudati állapotot jelenti, amely miatt, nem jöhet létre értelmes, céltudatos cselekedet.
Ezért a tudatos lelki élet alapja éppen az, hogy az ezoterikus módon fejlett embernek a szellemi gondolatai, a problémák ismeretében, mindig a tökéletes megoldásokra szorítkoznak. Mert akkor, csak pozitív lelki érzéseket képes a saját sorsa alakítására irányítani. Ez a spirituális fejlődésünk alapja.
Mert bennünk a spiritusz, azaz a lélek, akkor aktív számunkra hasznos módon, ha mindig pozitív lelki érzések határozzák meg az életünket. Addig vagyunk spirituálisak, amíg tudatosan kerüljük, a negatív lelki érzések lehetőségét is. Mert az elménket, csak kellemes szellemi gondolatokkal töltjük fel. Szándékosan kerülve minden kellemetlen gondolatot. Ettől lehet az ezoterikus módon fejlett ember egyben, egy fejlett spirituális lény is.
Amíg az elménkben, a folyton változó minőségű szellemi gondolataink hatására, hol pozitív, hol pedig, negatív lelki érzésekkel élünk, addig nem lehetünk igazán spirituálisak. Mert a lelki eredetű mentális erőhatásaink, rendre kioltják egymás hatásait. Mivel ellenerők azok. Egy közömbös, egy semmitmondó, egy szervezetlen életre kényszerítve bennünket. Annak ellenére, hogy élhetnénk boldogan is. Ha tudnánk azt az alapigazságot, hogy a lelki érzéseink, olyan mentális erőhatásaink, amelyeknek sorsformáló képessége van az életünkben.
De az ezoterikus módon tudatlan emberek, a lelki érzéseik nélkül élnek. Így a spirituális életüket, éppen önmaguk ellen élik, ostoba módon. Teljesen felesleges lelki problémákba bonyolódva. Természetesen, még családon belül is. Olyan lelki problémákba, amelyek, teljesen nélkülözik a szeretetet. Ingerültséget, feszültséget, indulatokat, méltatlankodást, neheztelést, felháborodást, haragot, és gyűlöletet hagyva magunk után. Amelyeknek a pszichoszomatikus hatásait, még csak fel sem tudják mérni.
Pedig, a kórházak tele vannak olyan betegekkel, akik pszichoszomatikus módon szerezték a nyavalyáikat. Mert az orvostudomány mai állása szerint, minden betegségünk pszichoszomatikus eredetű. Ami röviden azt jelenti, hogy az elménket képviselő pszichénket, hibásan használtuk, ezért szomatikus, azaz testi elváltozás jött létre a szervezetünkben. De az elménket, csak akkor használhatjuk rosszul, ha a kellemetlen szellemi gondolatoknak engedve, negatív lelki érzéseknek biztosítunk teremtési lehetőséget az életünkben. Ezt az egy hibát követhetjük csak el. De van olyan ezoterikus módon tudatlan ember, aki ezt naponta többször is megteszi.
Sajnos, az iskoláinkban, nem tanítanak meg senkit sem arra, hogy hogyan kell használni az elménket. Így a magas fokú műveltség mellet is, nagyon sokan ezoterikus tudatlanságban élnek. Így a spirituális életük romokban hever. Ezt a tudatlanságot szeretnék feloldani az írásaim az által, hogy az ezoterikus fejlődés mellett, a spirituális életünk tudatos javítására hívják fel a figyelmet.
Továbbá arra, hogy a vágyaink reális elképzelései által, mindig pozitív lelki érzésekkel alakíthatjuk a sorsunkat. Meg persze, a szeretteink sorsát is. Aki ilyen módon él spirituális életet, képtelen lesz elmenni a problémák mellett a nélkül, hogy jobbá ne képzelné azokat. Ilyen módon a spirituális élet fokozódása, polarizálja a képtelenségünket. Amelynek hatására, folyamatosan szebbé tehetjük a valóságot.
Így a kritikai szintű ítélkezés, teljesen feleslegessé válik. Mert bármi történjen is, amit mások terveztek meg, ha nekünk nem tetszik, teljesen átképzelhetjük. A nélkül, hogy ezzel bárkinek is ártanánk. Mert a reális képzeletünket, nem egy negatív kritika eltorzult véleménye képezi, hanem a szeretet pozitív lelki érzésein alapuló jó szándék. Ami tökéletesen szinkronban van, az Isteni eredetű kozmikus teremtés szeretetérdekeivel. Ilyen módon, képtelenség másoknak ártani. Ami ennél fogva, a szeretet megnyilvánulása marad.
Matécz Zoltán
2016.10.27.
