Isten szava.
„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és az Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.”
Kezdetben volt tehát az ige. Az ige Istennél volt. Ezért az Isten, maga volt az ige. Minden belőle lett, így ő benne zajlik az élet. Az élet Isten világossága. Ez a világosság, a sötétségben fénylik, de a sötétség, nem fogadta be a világosságot.
Ha az ige, cselekvést, történést, és létezést jelentő szó, amely valamilyen aktivitásra utal, akkor kezdetben volt a mágneses alapú létezés. Amelyből alakult ki az összetett anyagi létezés. Ezért, az elektromos tulajdonságú anyagi világban, a viszonyítható cselekvések és történések eseményszerűségeiben nyilvánult meg az Isten szava, általunk viszonyítható módon. Így a mágneses alapú létezés, induktív módon aktivizálta az elektromos alaptulajdonságú anyagi részhalmazokat. Vagyis, induktív hatásra, olyan anyagi szintű események valósultak meg, amelyek által, létrejöttek a mágneses alapú létezésben, az igei alapú elektromos anyagi cselekvések és történések.
Isten tehát, nem kimondott szavakkal kommunikál velünk, hanem a viszonyítható eseményekből kiolvasható cselekvések és történések segítségével. Ezért, minden esemény, szimbolikus értelmet nyer számunkra. Amelyek megértése által tanulhatunk. Vagyis szellemi szinten fejlődhetünk. Mindaddig, amíg tökéletesen meg nem értjük, az Istenhez fűződő alapvető viszonyunkat. Történetesen azt a tényt, hogy a lélek által, Isten éltet bennünket.
A „Legyen meg a te akaratod” pedig, éppen azt jelenti, hogy az életem, általam tudatosan irányított részeseményei, cselekvései, és történései, alakuljanak mindig az Isteni szintű abszolút szeretet jegyében. Éppen azért, hogy a tudatos módon irányított cselekedeteim, szinkronban legyenek, a világmindenséget fenntartó abszolút szeretet teremtési eseményeivel.
A szeretetünk cselekedetei és történései, a legtöbb esetben, spontán módon jönnek létre. Így egyszerűen, szavak nélküli cselekedetekben nyilvánulnak meg azok. Mert a szavaink általában, a szellemi gondolatainkat fejezik ki. De a szeretettel teljes cselekedeteink, a lelki érzéseinkre utalnak. Többnyire mellőzve a szellemi aktivitásunkat. Mert amikor a szellemiségünk irányítja a szeretetünket, akkor azt már, személyes érdekekhez köti.
Így a szellemi szinten irányított szeretet, relatív formában valósul meg. Ahol a relatív szeretetfeltételeinket, a „szeretlek, ha …” kifejezésünk kíséri. Igazolni pedig, a „szeretlek, mert …” kifejezéssel tudjuk. Aki a relatív szeretetet várja valakitől, az pedig, a „miért szeretsz” kérdést teszi fel gyakran. Mert fel sem merül benne az a lehetőség, hogy feltételek nélkül is lehet szeretni. Isteni módon.
Életében Jézus felülbírálta, feleslegessé tette az Isteni eredetű tíz parancsolatot. Sorra egymás után. Mert tudta azt, hogy akit a törvények, a szabályok, a parancsolatok irányítanak, nem képes abszolút módon szeretni. Mert megfelelni, a parancsolatoknak akar csupán. Megelégszik azzal. Pedig, így nem mindig a pozitív lelki érzéseit követi az ember. Csupán egy szellemi szinten irányított megfelelési kényszernek éli meg a dolgot. Amelyhez csatolt lelki érzések, nem mindig lehetnek pozitív szeretetérzések.
Ezért, az Isteni eredetű abszolút szeretethez, nem kell törvény. Egyetlen egy sem. Mert ő maga a feltételek nélküli törvény. Az abszolút szeretet. Ezért egy Istentudattal élő ember, minden más embertársában, szintén Istent tiszteli. Azt az intelligens energiát, amely az egész Univerzumban működteti, az összetett elektromos anyagi világmindenséget. Mert az értelmes ember, csak ilyen módon képes összhangban cselekedve, az összetett relatív elektromos anyagi események szintjén történni, az abszolút mágneses létezésben.
Minden más esetben, valamilyen formában közbeszól az életünkbe Isten szava. Tanít bennünket valamire, amit még nem ismertünk fel. Aminek az ismerete, elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy hozzá találjunk. Ezért, a negatív lelki érzéseink által létrejött betegségeink például, mindig tanítanak bennünket valamire.
Nézzünk egy egyszerűnek látszó megfázást. Túl azon, hogy lázasan köhögünk és tüsszögünk, megtanít minket arra, hogy legközelebb, vegyük komolyabban a bennünket érő hőmérsékletváltozásokat. Öltözzünk rétegesebben vagy vastagabban. Mert a szervezetünk hőháztartását, nem hagyhatjuk alacsony szintre süllyedni. Mivel a rövidnek tetsző alacsony testhőmérséklet is, megfázáshoz vezethet a mi esetünkben.
Persze, nagyon sok esetben, az a megfázásunk oka, hogy eleve túlöltöztünk. Egyszerű elővigyázatosságból. Majd az aktív testmozgásunk következtében, erősebben túlhevülünk. Megizzadunk a ruháinkban. Ezért, leveszünk egy olyan ruharéteget, amelynek a hiányában, már könnyedén megfázhat a megizzadt testünk. Így a testmozgás közben tartott pihenő estén, amikor a felhevült testünket már nem védi melegebb ruha, könnyedén túlhűlhetünk. Annak ellenére, hogy a megfázástól megvédeni képes megfelelő öltözékünk, ott van a közvetlen közelünkben.
Ezért az új tanítás lényege az, ha aktív mozgásba kezdesz, ne öltözz fel túlzottan, mert a mozgás aktivitása azonnal felmelegít. Amennyiben azonban leállsz a mozgással pihenni egy kicsit, azonnal vegyél magadra valamit addig, hogy ne hűlj a tested számára kritikus hőmérséklet alá. Szeresd magad annyira, hogy vigyázz arra az anyagi minőségű testre, ami az Isteni minőségű lelked hordozója. Ezek egyszerű tanítások, amelyek egy egyszerű megfázás ellen lehetnek célszerűek, az egészségünk megőrzésében.
A rák például, sokkal komolyabb betegség, ezért a lecke is komolyabb, amire tanít bennünket. Nem közvetlen fizikai hatásra alakul ki bennünk, mint az egyszerűnek látszó megfázás, hanem pszichoszomatikus módon. Ami azt jelenti, hogy az elménket képviselő pszichénket, hibásan használjuk, ezért szomatikus, azaz testi elváltozásokat, torzulásokat eredményez, az anyagi szintű szervezetünkben. Amíg nem tanulunk általa, megbukunk. Azaz meghalunk.
A pszichénket képviselő elménket, csak abban az esetben használjuk hibásan, ha általa, negatív lelki érzéseknek biztosítunk lehetőséget, a sorsunk formálásában. Mert a negatív lelki érzéseink, mindig ellenünk, és bennünk végzik el a mentális munkájukat. Leépítve azt az Isteni csodát, amit az egészséges emberi szervezet jelent számunkra. Így a kórházak, tele vannak olyan betegekkel, akiknek a szervezete, a memóriájukban tárolt negatív emlékek miatt romlott le. Mert a memóriánkban, az emlékeink háttértárolójában, a negatív lelki érzéseink, tovább dolgoznak fáradhatatlanul.
A kezelőorvosok pedig, csak a közben jelentkező tüneteket kezelik. Ahhoz értenek. Hogy a közvetlen fájdalom mérséklésével, elősegítsék a gyógyulás természetes folyamatát. De a mentális okokkal, amit a negatív emlékek jelentenek, nem foglalkoznak. Mert a betegséget már elég jól ismerik, de a betegségek hordozóit, az egyedi embereket, már nem. Pedig, a negatív emlékek, a lélek spirituális aktivitását torzítják. Azt a belső aktivitást, amely a negatív lelki érzések nélkül, az egészséges testi állapotot, képesek fenntartani bennünk.
Ezért, a gyógyulás felé való törekvés első és elengedhetetlen fázisának is mentálisnak kell lennie. Amit a feltételek nélküli megbocsátás jelent. Mert a megbocsátás során, a negatív emlékektől, elvonjuk a memóriánkban a szellemi szintű informatív értéket. Amely megköti, irányítja a negatív lelki érzéseinket. Így a kellemetlen szellemi gondolatok informatív értékeinek a hiányában, feloldódnak a lelki érzéseink, és elveszítik a negatív értékű polaritásukat. Megszüntetve ez által, azt a mentális hatást, amely a kialakult egészségromlást előidézte.
Amikor tehát, a megbocsátást követően, letettük végre azt a mentális terhet, amely a betegség előidézője volt, elkezdhetjük a testi hiba tudatos kijavítását. Elsősorban, a megfelelő anyagcsere folyamataink beállításával. Ami három alappilléren nyugszik. A tökéletesen tiszta levegőn. A tökéletesen tiszta vízen. Valamint, a betegségnek megfelelő nyers, vagy legfeljebb párolt szilárd táplálékon.
A rákos ember szervezetében, a rákos sejtek fermentálnak. Azaz, az energiafelhasználás egy csökkentett módját követve, erjednek. Úgy is mondhatnám, hogy korhadnak, rohadnak, miközben egyre csak terjednek a szervezetben. Mert a fermentáló sejtekben, megszűnt az oxidációs szint sejtfeszültség értéke. Ezért, a sejtes szintű oxidációs folyamatok visszaállítása a legfontosabb cél. Amit a cukorháztartás csökkentése mellett, a sóháztartás fokozásával érhetünk el a leghamarabb.
Ami azt jelenti, hogy egy rákbeteg, ne fogyasszon cukrozott ételeket és italokat. Édesítőszerként, tiszta virágmézet használjon csupán. Ételeit és italait, nátriumos sóval ízesítse. Mert a só, a beteg sejtek plazmaszerkezetét is, elektrolitosabb oldattá formálja. Azaz, jobb elektromos vezetőt formál a beteg sejtekből. A sejtfeszültség fokozásával. Így az elektromos aktivitás beindulása a sejteken belül, újra elindítja a sejtes szintű oxidációs folyamatokat. Ami éppen ellentéte, a rákos állapotot fenntartani képes fermentációnak.
A sejtjeink, nem képesek arra, hogy egyszerre oxidációt és fermentációt folytassanak. Ami azt jelenti, hogy a sejtes szintű oxidáció beindulása következtében, a fermentáció teljesen megszűnik. Így a rák, egyszerűen visszahúzódik. Mert a sejtes alapú oxidáció segítségével, éppolyan módon elterjed az egészséges állapot a testen belül, mint ahogyan a rák terjedt el, a fermentációs folyamat fennállása során.
Sajnos, az igaz, hogy a kemoterápia megöli a rákos sejteket, de a közvetlen közelükben található egészséges sejteket sem kíméli. Az elpusztult sejteknek pedig, esélyük sincsen, az oxidációs szint elérését követő regenerálódásra. Ezért hal meg olyan sok rákbeteg. Mert a kemoterápia hatására ugyan, megszűnik a szervezetében a rák, a körülötte lévő egészséges sejtekkel együtt, de a beteg szervezete, már nem képes ekkora sejtveszteséget túlélni.
Így a rák, egy olyan betegségünk, amely megtanít bennünket arra, hogy szeressük a többi embertársunkat feltételek nélkül. Mert őket is Isteni eredetű lélek élteti. Így a harag és a gyűlölet negatív érzései, amit más emberek felé irányítunk a kellemetlen szellemi gondolatainkkal, átvitt értelemben véve, Isten ellen irányulnak. A másik emberekben élő Isteni minőség ellen.
A negatív lelki érzéseinkkel azonban, Istennek nem tudunk ártani. Még más emberekben sem. Mert minden negatív lelki érzésünk, ami a szeretet ellen való, lepereg róla, és visszatükröződik arra a személyre, aki azt irányítja. Az elméjében dédelgetett kellemetlen szellemi gondolataival. Ezért a harag minden formája, egyszerűen öngyilkosságnak minősül. Mert halálos betegségek kialakulását teszik lehetővé bennünk.
A rákos beteg további feladata még az, hogy az elméjében, képzelje el a betegségét sötét foltoknak. Majd a további képzelet lehetőségével, a pozitív lelki érzéseinek az „ecsetével”, fesse fehérre, azaz egészségesre a rákos területeket. Ilyen formában, a pozitív lelki erőit, a betegség helyszínére összpontosítva, tovább fokozhatja a gyógyulása folyamatát.
Végül pedig, tudomásul kell vennünk végre azt, hogy az egészség egy állapot. Amit az elménk mentális állapota vetít ki reánk. Ha pedig, ezt a mentális állapotot beszennyezzük, a kellemetlen szellemi gondolatainkkal, akkor a hozzájuk csatolódó negatív lelki érzéseink, új állapotot alakítanak ki a testünkben. Ami merőben eltér az egészségestől.
Ameddig az értelmes ember, képes felismerni a betegségekben Isten szavát, azokat a szeretetüzeneteket, amelyekben hibáztunk, akkor jó esélye van a gyógyulásra. De az igazán szerencsés ember, eleve úgy él, hogy Isten szavának engedelmeskedve, mindig megőrzi az egészségét. Mert az imáiban, tudatosan is azt határozza meg, hogy „Legyen meg a Te akaratod.” Ami azt jelenti, hogy szellemben, nem ellenkezek az Isteni eredetű abszolút szeretet érdekeivel. Így mindig szinkronban vagyis, összhangban vagyok, az Isteni teremtés szeretetérdekeivel.
A betegségekhez hasonlóan, minden más esemény, Isten szavát képviseli az anyagi világban. Így a teológia vagy a tudomány állításai, olyan vélt igazságok, amelyeket az emberiség, már felismerni gondolt. Csakhogy, a tévedés lehetősége miatt, ezek csupán relatív igazságok. Az abszolút igazságban rejlő Isteni üzeneteket, maguk a viszonyítható anyagi események hordozzák. Amelyek az elektromos anyagi cselekvések és történések által, a mágneses létezésre utalnak. Azaz, az anyaggal induktív viszonyban álló Isteni akaratra.
A tudomány, az objektív valóság megismerését célozza meg. Pedig, a valóság, objektív és szubjektív egy időben. Így a szubjektív valóság akarata, az objektív valóság eseményeiben nyilvánul meg. Ott válik viszonyíthatóvá. Éppen azért, hogy mi megértsük azokat. A megértésünk lényege pedig, éppen az, hogy szellemben is felfejlődjünk végre, az Isteni minőségű lelkünk szeretetigényeihez. Hogy az anyagi szinten megnyilvánult emberben, szellem és lélek, ugyanazt a szeretetérdeket kövesse. Amely már nem különbözik, az Univerzum szeretetérdekeivel.
Így a mi valóságunkat formálni képes teremtési folyamataink, nem térnek el szeretetben, az Univerzum teremtési érdekeitől. Hanem azokkal összhangban, szebbé és jobbá alakítják a sorsunkat. Mert a sorsunk, nincsen előre megírva. Ha szeretettel írjuk, érdemes megélni minden pillanatát. Mert akkor, Isten éltet bennünket. Isten akarata pedig, nem más, mint az, hogy általunk ugyan, de Ő maga tapasztalja meg a világ anyagi valóságát. Mert az objektív valóság és a szubjektív valóság, csak akkor válhat egységes valósággá.
Az pedig, azt jelenti, hogy amilyen mértékben kinyílik Isten számára a mi objektív valóságunk, olyan mértékben nyílik ki számunkra is, a szubjektív valóság. Így az anyagi szinten korlátolt valóságunk, korlátlan lehetőségekhez juthat, a szubjektív valósággal kiegészülve. Amit ma még, túlvilágként értékel az idealista filozófia. Mert a szellemi szinten irányított relatív szeretetünk miatt, túl van azon a mentális határon, amit mi megérthetünk.
Mivel azonban, a mágneses alapú valóságban létezik események szintjén minden összetett elektromos anyagi megnyilvánulás, ezért a határok korlátait, nekünk kell feloldani. Mert a határokat, nem Isten őrzi. Hanem az abszolút szeretet hiányában, mi nem kapjuk meg a lehetőséget arra, hogy tudatosan is eggyé váljuk azzal, amiben létezünk. A mágneses valósággal.
Az abszolút létezést képviselő Isten szava, azért szól hozzánk a mágneses valóságból, hogy itt, az elektromos anyagi világunk valóságában viszonyítható események történései közben, olyan tudatos cselekedeteket hajtsunk végre, amelyeket már, az abszolút szeretet motivál. Számomra ezt tükrözi Isten szava.
Matécz Zoltán
2016.10.30.
