Látszólagos paradoxon.
A fény, Maxwell óta összetett, elektromágneses hullám. Vagyis, ennek a két alapvető összetevőnek, folytonos induktív kölcsönhatáson alapuló eredménye. Mégpedig, az elektromos és a mágneses összetevőké. Amely megtapasztalható fényhatásként, csak az elektromos anyagi részhalmazokban érvényesül. Ezt állítja ma, a tudomány. Mert a mágneses hullámok önmagukban, fényjelenséget produkálni képtelenek.
Ennek ellenére, a tudós szakemberek, még mindig mereven rácsodálkoznak, az egyneműnek tekintett fényhatásra. Amely számukra, két ellentétes értelmű tulajdonsággal is bír. Mivel a tudósok szerint, hullám és részecske természete is viszonyítható. Mert a mágneses alapú hullámjelenségek mellett, elektromos alapú részecskesugárzási jelenségek is észlelhetőek a fényhatásban. Amelyben figyelmen kívül hagyják, a hatások állandóan fennálló induktív viszonyát. Erre a nyilvánvaló módon látszólagos ellentmondásra épül, korunk legösszetettebb tudományos gondolata. Történetesen, a kvantumelmélet.
Na, már most, az én véleményem szerint pedig, paradoxonok egyáltalán nincsenek. Csak, ez idáig még, tudományosan meg nem értett jelenségek léteznek. Amelyek létezése e miatt, csupán a tudományos gondolkodás egyértelmű hiányosságaira utalnak.
A fény tehát, szintén egy olyan jelenség, amit a többi viszonyítható elektromos anyagi eseményhez hasonlóan, a mágneses alaphalmazban kialakult mágneses hullámok okoznak és tartanak fenn, induktív módon. Az elektromos tulajdonságú anyagi részhalmazok, a mágneses alaphalmazban nyilvánultak meg, valamint abban működnek rezgési szinten. Úgy is mondhatnám, hogy a mágneses alaphalmaz, egy primer halmaz, míg az elektromos anyagi részhalmazok, csupán szekunder halmazok az Univerzumban.
Mivel, az elektromos anyagi részhalmazok, atomos szerkezeteket alkotnak, azon felül pedig, rács vagy kristályrács alapú struktúrákat alakítanak ki, ezért az atomos szerkezeteiket és rácsstruktúráikat, ugyanaz a mágneses alaphalmaz tölti ki, mint amelyik körülveszi őket. Ennél fogva, a mágneses alaphalmaz biztosít mozgási teret, az elektromos anyagi részhalmazok számára. Ezért van az anyagi minőségeknek térfogata. Így az elektromos anyagi részhalmazok, úgy működnek a mágneses alaphalmazban, mint szivacsok a víz közegében.
A fény, mint jelenség, úgy működik, hogy a mágneses hullámok hullámhosszainak az informatív értékei határozzák meg, a spektrumukhoz tartozó különböző színeket. Míg a mágneses frekvenciák, a fényhatás erősségére utalnak. A mágneses hullám tehát, csak az elektromos anyagi részhalmazok aktivizálása által képes, viszonyítható fényjelenséget produkálni számunkra.
Anyagi világunkban a fény, egy hatás. Azaz, mágneses energia befolyása alatt álló, elektromos rezgésekre visszavezethető jelenség. Ennél fogva, azt a mágneses információt és energiát képviseli, amelyik induktív módon rezgésben tartja. Elektromos anyagi halmazként, a mágneses alaphalmaz által diktált rezgési előfeltételeket közvetíti, az anyagi részhalmazokra jellemzően, sajátságos módon.
Amelyik összetett anyagi részhalmazon belül, elektromos hatásváltozásra, kialakul egy adott hullámhosszúságú mágneses hullám, az pedig, fényforrásként képes funkcionálni. Így működnek, számunkra természetes módon a csillagok, vagy technikai szinten, a világító berendezéseink.
Mert az indukció kétirányú, ellenhatásokon alapuló esemény. Átalakítja, azaz modulálja a mágneses hullámok rezgési paramétereit, elektromos rezgési eseményekre. De visszafelé is működik a folyamat. Amely szerint demodulálja, azaz visszaalakítja az elektromos anyagi rezgéseket, mágneses hullámokká. Így az indukció révén, a mágneses hullámok és az elektromos rezgések, expanzív módon, befolyásolják egymás hatását. Éppen azért, hogy az Univerzumban kialakult mechanikus relatív egyensúly megmaradjon. Gyakorlatilag, a harmónia. Ez alól, a fény sem kivétel.
Ezért, a fényhatásban rejlő paradoxon, amit a hullám és részecske tulajdonságok ellentétes eseményei képviselnek, csak látszólagos. Mert, bár egy jelenségről beszélünk, de két ellentétes hatás eredménye az. Így nyilvánvaló dolog az is, hogy az ellentétes hatások alaptulajdonságai különbözhetnek egymástól. Így a mágneses hatás hullámtermészetű, míg az elektromos okozata, mutathat hullám és sugárzás jelleget is. Attól függően, hogy az őt létrehozó indukció eseménye, milyen irányú és erősségű.
Mert az elektronok körül kialakult elektromos erőtereket, ugyanannak az oszthatatlan alaptömegekből álló szubjektív alaphalmaznak a résztömegei alakítják ki, mint amelyikben a mágneses hullámok épülnek fel és terjednek. Csak az elektromos erőterek, centrális irányú mozgást végeznek az elektronok körül, míg a mágneses tér, lineáris felépítésű. Ezért képesek, a mágneses és az elektromos események, ellenhatásokként érvényesülni. Még fényhatást produkálva is.
A kvantumelmélet pedig, egyszerűen túlkombinálta a nyilvánvalót. Mert a fény elektromágnesesnek értelmezett hullámjelenségét, nem elektromos és mágneses összetevők induktív viszonyaira alapozza. Így tartja fenn, a fény paradoxikusnak értelmezett jellegét. Egyetlen mentsége a kvantumelméletnek az, hogy tartalmaz hasznosnak mondható részeredményeket is. Ezért többnyire, csak az érti, aki tanítja is. Mert ő, ragaszkodik is hozzá. A paradoxonjával együtt.
Matécz Zoltán
2016.12.30.
