Intuíció.
„Az intuíció azon folyamat vagy megismerés megnevezése, mely során az információszerzés nem gondolkodási és következtetési folyamatok során történik. A folyamat egy következtetés vagy belátás végeredményét adja anélkül, hogy az ehhez vezető gondolati lépések tudatosulnának.”
Ezzel szemben, az IDEGEN SZAVAK GYÜJTEMÉNYE oldal pedig, csak annyit ír az intuícióról, hogy „ösztönös megérzés”. Az én véleményem pedig, mindkét szegényes meghatározást tartalmazza.
Véleményem szerint, a valóság objektív és szubjektív egy időben. Ami azt jelenti, hogy az abszolút értéket képviselő mágneses valóság „tengerében” létezik, minden relatív értékű elektromos anyagi megnyilvánulás. Az anyagi megnyilvánulások, rács és kristályrács szerkezeteket vesznek fel, amelyeket belül is a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei töltenek ki.
Így az anyagi valóság megnyilvánulásaiban, az objektív alkotóelemek mennyisége, csupán egy tízezred résznyi, a teljes eseményszintű térfogatukhoz képest. Az objektív alkotóelemeknek értékelhető protonok, neutronok, és elektronok által. Ami egy emberre vetítve azt jelenti, hogy nekem például, körülbelül száz kilós létemre, csupán egy kávéskanálnyi objektív alkotóelem képezi az anyagiságomat. A többi részem szubjektív, azaz mágneses jellegű. Így bőven van bennem hely, a lelkem és a szellemiségem számára.
A Genezis időszakában, Isten vette birtokba, az élettelennek formált emberi testet. Isten akkor, szabad akarattal ruházta fel az értelmes embert. Mert önmagát, még az emberben sem kívánta korlátozni. Így a lélek által, Isteni minőség éltet minden embert, még ma is. Amit a születésnapi jókívánságainkban, a mi ősi magyar nyelvünk, megőrzött a mai napig. „Isten éltessen.”
Nézzük most, ezt a teremtésről szóló idealista állítást, a materiális tudomány szemszögéből tekintve. Az energia megmaradási törvénye értelmében, az energia nem vész el, csak átalakul. Majd mindig új, és újabb megnyilvánulási módot talál magának, a hatásával szemben tökéletesen tehetetlen tömegek aktivizálásával. Így az energia gyakorlatilag, egy és oszthatatlan. Vagyis, ugyanaz az energia éltet bennünket, mint amelyik a csillagrendszereket működteti, intelligens módon. Ennél fogva, intelligens életenergia, azaz lélek élteti az embert.
Vagyis, tulajdonképpen kétféle intelligenciánk van. Egy relatív szellemi szintű, és egy abszolút lelki minőségű. Csakhogy, a lelki szintű intelligenciánk, inaktív mindaddig, amíg a szellemi szintű intelligenciánk szabadon uralja az elménk tudatosságát. Gyakorlatilag, háttérbe szorul addig, amíg szellemi szinten tudjuk azt, hogy mit akarunk. Mert a szabad akaratunk „birtokosa”, éppen a relatív intelligenciával rendelkező szellemiségünk. Ettől vagyunk emberek.
Szerintem, a szellemiségünk a memóriánkban funkcionál, és ott, az emlékeink mentális „raktárkezelője”. A lineáris, időrendi sorban tárolt emlékeinket szemlélve, folyamatosan keresi a mentális hiányosságainkat és a logikai hibáinkat. Amint talál egyet, felküldi az elménkbe. Amelyhez az elménk, lelki érzéseket csatolhat. Ha megteszi, új emlékként visszakerül a kérdéses szellemi gondolat, a memóriánkba. Ha nem csatol hozzá lelki érzéseket, feledésbe merül az érintett szellemi gondolat. Több ezer ilyen szellemi gondolatunk akad egy nap. De csak némelyik fejlődik lelki érzésekkel támogatott hitté az elménkben. Azokra emlékszünk továbbra is.
Tudatosak, mindig az elménkben vagyunk. Mindig arra vagyunk tudatosak, amire az elménk figyelme fókuszál. Az elménket pedig, általában a szellemi gondolataink uralják. De a szellemi gondolataink intelligenciáját, az erősen korlátozott képességű anyagi szintű érzékszerveink információi határozzák meg. Ezért, a szellemi szintű intelligenciánk, csak relatív lehet.
A mágneses alaphalmaz pedig, a benne kialakult mágneses hullámok által, minden olyan konkrét információt tartalmaz, amelyek az elektromos anyagi minőségek eseményszintű változásairól informálhatnak. Ezért, az Univerzum abszolút Elméjét valósítja meg. Így, a teljes induktív ismeretekkel rendelkezve, abszolút intelligenciát képvisel az Univerzumban. Méghozzá tévedhetetlen módon.
Mivel pedig, a mágneses hullámok közvetítik az energiát is, ezért a lélek által bennünket éltető életenergia, képes arra, hogy az Univerzum mágneses teljességébe tekintsen. Egyfajta abszolút szintű mágneses érzékelést megvalósítva ez által bennünk. Ezt nevezhetjük rövidtávon, intuitív érzékelésnek. Vagy hosszú távon, szupertudatosságnak.
Félreértés ne essék, az intuíció is hit alapú dolog. Ami alapvetően azt jelenti, hogy bárki kap az Univerzum abszolút értékű adatbázisából információt a hite szerint, ha elég kitartó és elszánt a dologban. Ha a lelke mélyén érzi azt, hogy van, hogy létezik egyfajta tévedhetetlen Isteni megoldás, az adott problémájára. Annak ellenére, hogy a szellemi gondolatai segítségével, nem talált még megfelelő megoldást.
Gyakorlatilag annyi történik, hogy a szellemi gondolataink segítségével, teljesen kivesézünk egy bennünket izgató problémát. Annak minden aspektusát figyelembe vesszük. Majd egyetlen tökéletes lehetséges megoldásra koncentrálunk. De a szellemi gondolataink hiányosságának köszönhetően, az értelmes megoldás hiányában, nyitva hagyjuk egy időre ezt a mentális kérdést.
Az agyunk, úgy működik, mint egy mentális adó-vevő berendezés. Ennél fogva, amint egy lehetséges megoldásra gondolunk, és a szellemi gondolataink nem teszik lehetővé annak minden részletre menő reális elképzelését, félbehagyjuk a mentális folyamatot. De nem adjuk fel a dolgot. Mivel azonban, a megoldásra hangoltuk az elménket, ezért az, a szellemi szintű megoldásunk hiányában, automatikus módon ráhangolódik, az Univerzum azonos hullámhosszúságú, Isteni szintű információjára.
Ez az abszolút értékű tökéletes megoldás, a nélkül tudatosodik az elménkben, hogy a szellemi gondolatainkkal, azzal külön foglalkoznánk. Mondhatni azt, hogy ösztönös módon. Sőt, mi több, a legtöbb esetben, egészen mással vagyunk éppen elfoglalva, amikor az elménk éppen tudatossá válik, a problémánk Isteni megoldására. Mert, bár szellemben, már egészen mással foglalkozunk, de lélekben, még mindig nyitottak maradtunk a megoldásra. Ezért, mindig az intelligens lelkünknek szól az intuitív kozmikus üzenet. Ami természetesen, éppúgy az elménkben tudatosodik.
Tulajdonképpen, amíg a szellemi gondolatainkkal hevesen keressük a jó mentális megoldást, addig kifárad, kimerül egy kissé a szellemiségünk. Ezért utána, olyan közömbös tevékenységgel foglalkozunk, amely egyáltalán nem igényli, a szellemi aktivitásunkat. Ebben a szellemi szinten passzív elmeállapotban pedig, éppen a lelki tudatosságunk válik aktívvá számunkra. Akarva-akaratlanul.
Nem szükséges tehát, Istenhívőnek lenni valakinek ahhoz, hogy a kozmikus adatbázisból kapjon, számára megfelelő információt. Ez minden embernek alanyi jogon jár. Mert a lélek által, Isteni minőség éltet mindenkit. Függetlenül attól, hogy a szellemi fejlettsége során, Istenhívővé vált, vagy sem. Az adott megoldásba vetett rendíthetetlen hitre van csupán szüksége bárkinek. Amit, bár szellemi szinten nem ismer még, de a lelkében érzi, hogy léteznie kell.
Addig ugyanis, lelkes marad a dologgal szemben. Vagyis, reményekkel teljes. Amely remények, pozitív lelki érzéseket biztosítanak számára. Fenntartva a mentális aktivitás igényét akkor is, ha a szellemi képességek teljesen kimerültek.
A pozitív lelki érzések pedig, az életenergiánkból származó teremtőképes életerő impulzusaink. Mentális erőkként, a vágyott cél megvalósítására szorítkozva végeznek mentális munkát. Vagyis, ha az volt a vágyott cél, hogy reális módon lássuk az elménkben a kívánt megoldást, akkor azt fogják megmutatni számunkra. Mégpedig, a vágyunk által meghatározott hullámhosszúságú, kozmikus mágneses hullámok informatív értékeinek a segítségével. Amelyre, a lelki aktivitásunk által lett fogékony az elménk.
A megérzésen alapuló intuíció segítségével tehát, csak röpke pillanatokra nyithatunk „kaput” a mágneses valóságra. Mert az elménkben tudatosodott kozmikus szintű mágneses információ felismerése, azonnal felébreszti bennünk újra, a lappangó szellemi aktivitásunkat. Amelynek következtében a lelkünk már, csak az örömélményeket fogja biztosítani az elménkben. Minden további mentális befolyás nélkül.
Néhány ezoterikus tanítás keretében, léteznek olyan mentális gyakorlatok, amelyek segítségével meditatív módon, tudatosan leállítják a szellemi aktivitásukat. Annak arányában pedig, automatikus módon megerősödik a spirituális szintű lelki aktivitás lehetősége. Amelynek hatására, a lélek segítségével, az Univerzum felénk áramló mágneses hullámainak az informatív értékeire lehetünk tudatosak. Ezt nevezik szupertudatosságnak. De szerintem ez, csak egyfajta passzív meditációnak minősül. Mert azon kívül, hogy csendben szemlélhetjük a mágneses információkat, csak a test és szellem felfrissülését képes biztosítani, a meditáló elme számára. Épp úgy, mint az alvás során tapasztalt álom estében.
Ugyanez tudatosodik egy halálból visszaélesztett ember elméjében. Amikor meghal, teljesen megszűnik az elektromos okokra visszavezethető szellemi aktivitása. Így a mágneses szintű lelki érzékelés veszi át, az elme tudatossága felett az uralmat. Majd az újraélesztés során, olyan halál-közeli élményekről számol be, amelyek az általunk megszokott öt érzékszerv működésével szellemi szinten, teljesen érthetetlen. Így, egy meg nem értett emlékként tárolódik el a memóriában. De az alkohol és a kábítószer is, tudatmódosító szereknek minősülnek.
Aktív meditációról, csak akkor beszélhetünk, ha az Univerzum mágneses hullámait, tudatosan képesek vagyunk befolyásolni. Ahhoz pedig, szükségünk van, a szellemi képességeinkre is. De nem a múltban és a jövőben kalandozó szellemiségünkre, hanem a jelenre fókuszálóra. Mert, csak a jelenben aktív szellemiségünk lehet szinkronban, a jelenben aktivizálható, teremtésre képes pozitív lelki érzéseinkkel. Csak a reális képzeletünk segítségével tartható a szellemiségünk, a jelenben.
Amíg a képzeletalkotás segítségével, mentális képet formálunk az elménkben, a szellemi gondolataink informatív értékeit hasznosítva, addig a jelenben tartható a szellemiségünk. Mert képzeletet alkotni az elménkben, csak a jelenben tudunk. Így az elménkben, folyamatosan alakul a mentális képünk, a szellemi szintű információs értékű gondolataink segítségével. Időben bármilyen hosszú mentális folyamat legyen is ez, mégis mindig a jelenben tartja a tudatosságunkat.
Ahogy a vágyunkról alakul, formálódik a mentális kép az elménkben, annak arányában, egyre kevesebb szellemi információra van szükségünk a teljességéhez. Így a szellemi aktivitásunk, szép lassan elcsitul. Miközben, a lelki aktivitásunk egyre csak növekszik, és mindig több, és még több pozitív lelki érzést biztosít nekünk, a vágyunkról alkotott képzeletünk számára.
A szellemiségünk pedig, csak némán gyönyörködik, a pozitív lelki érzésekkel telített mentális képünkben. Így a szellemi gondolataink által realizált képzeletünk, a reális valóságunk része lehet, ha az ÁMEN kifejezéssel, a tudatos teremtés hatáskörébe rendeljük. Ilyen módon, a lelki vágy, a szellemi szinten formált képzelet segítségével, tudatosan realizálható. Ez a hatásos ima lényege.
Az ÁMEN kifejezéssel projektált, azaz kivetített reális képzeletünk pedig, a megvalósulása felé fog törekedni. Mert a beleinvesztált pozitív lelki érzéseink teremtőképessége miatt, az életeseményeinkben manifesztálódik, azaz realitássá válik számunkra, a vágyunk tárgya. A képzelet tehát, realizálja a vágyainkat, míg a hozzá társuló lelki érzéseink, megteremtik azokat. Azaz, a megtapasztalható reális valóságunk részévé alakítják.
De nem a mi kis gyengécske, agyi mágneses hullámaink fogják azokat megvalósítani számunkra. Mert az érzéseink, csak vezérelni képesek, az azonos hullámhosszúságú, de jóval nagyobb energiájú kozmikus mágneses hullámokat. Amelyeknek az elektromos anyagi világban történő valóságformáló képességét, az induktivitás jelensége, már régen bebizonyította.
Akinek a szándékos teremtés segítségével, gyakran tudatos az elméje a kozmikus szintű mágneses hullámokra, az egyfajta szupertudatosságot tapasztalhat meg. Mert az elméje, ugyanazon a teremtési hullámhosszon rezeg, mint amelyiken a teremtő Isten tudatossága működik. Az abszolút Elme szeretetrezgési szintjén.
Így a szellemiségünk, az értelmes emberben, az Isteni önazonosság gyakorlati megtapasztalásával, önként adja át az elme feletti tudatos irányítást a lelkének. Mert felismeri azt, hogy a lélek sokkal intelligensebb, mint amilyen a szellemiség bármikor is lehetne. Ezért, tudatosan háttérbe húzódik. Így a tudatosság uralásának a lehetőségét átadja a léleknek, hogy az elme, mindig az Isteni szintű, szupertudatos állapotban maradjon. Mivel ilyen módon, sokkal több tévedéstől mentes információhoz juthat a szellemiségünk is.
Matécz Zoltán
2016.12.31.
