Jelen pillanat.
A jelen és a pillanat, egyáltalán nem azonos fogalmak. Még így, egy mondatba szervezve sem. Míg a pillanatot, egy másodpercnyi időtartamban határozhatjuk meg, addig a jelen, bármilyen hosszú időtartamot felvehet. Amíg a múltba vagy a jövőbe nem kalandoznak a szellemi gondolataink, addig a jelenben tartható az elménk tudatossága. Így a jelen pillanatát, csak a „most” fogalma határozhatja meg konkrét módon. Ami ennél fogva, szintén múlandó tényező számunkra.
Mert a most történő események, a következő pillanatban már a múltunkat fogják erősíteni, ha megtapasztalt emlékként tároljuk el a pillanatértékeit memóriánkban. Viszont az is lehet, hogy a mostani események, ha az elvárásaink szerint történnek, azt az eltervezett jövőnket képezik éppen, amit régebben elképzeltünk róla. Így a mostban meghatározható jelen pillanataink emlékeinek a halmaza képezi számunkra, azt az időérzetet, amit a szellemiségünk értékel a memóriánkban. Miközben folytonosan a mentális „raktárkészletét” szemléli. Mentális hibákat és hiányosságokat keresve az emlékeink között.
Így a szellemi gondolataink, szinte mindig a múltban és a jövőben kalandoznak. Ezért mindig, a múltból származtatható terveink, és a jövőbe vetített elvárásaink informatív sémáit tudatosítják az elménkben. E miatt, a szellemi szinten irányított elménk, ritkán tudatos a jelenre. Így, csak a képzeletalkotásunk idejére tartható a jelenben.
A lelki érzéseink mindig, csak a jelenben aktivizálhatóak. Itt és most. A lélek, abszolút értékű tudatosságot képes biztosítani számunkra. Akár a szellemiségünktől függetlenül is. Feltételektől mentes, korlátlan, abszolút tudatosságot. Valójában, ez a lelki tudatosságunk, a mi igazi önvalónk. Amit mindig, csak az aktív szellemi gondolataink korlátozhatnak az elménkben.
A lélek, az Isteni szintű intelligens energia része bennünk. Úgy is fogalmazhatnám a dolgot, hogy a lélek, a mi saját önvalónk. Mivel a lelki tudatunkat képviseli, ezért az Istennel azonosítható. Ami azt jelenti, hogy a lelki jelenlétben tudatos elméjű ember, az Isteni teremtés képességével bír. Mert az aktív lelki jelenlétben gyakorlatilag, az Isten cselekszik rajtunk keresztül. Az Univerzum, abszolút szereteten alapuló intelligenciájának a tudatossága. Ami, mindig a jelent uralja a világmindenségben. Így a mi életünkben is.
Az Univerzum mágneses alapú tudatosságát képviselő Isten, folyamatosan képzeletet alkot, a megtapasztalható elektromos anyagi valóságról. Ahogy látja tiszta, azaz Szent szellemi szinten azt, hogy amit elképzel az jó, azonnal hozzájárul annak lelki szintű megvalósulásához. Ezt tette a Genezis időszakában, és ezt teszi most is, a mi jelenünkben. Így tartja fenn induktív módon, a megteremtett elektromos anyagi dolgok létezési jogosultságát. Továbbá, így valósítja meg, az általunk formált vágyott elképzeléseinket is. Ha azokat, a hitünk szerint imába foglaljuk. Így Isten, bennünk is mindig a jelenre tudatos. A teremtés aktív pillanatára.
Ahhoz tehát, hogy szellemi szinten nem befolyásolva, indulatoktól mentes módon legyünk jelen az éppen zajló életeseményeinkben, arra van szükségünk, hogy az elménkkel, a lelki jelenlétünkre legyünk tudatosak. Ebben a lelki jelenlét által biztosított önvalónk tudatosságában cselekedni, annyit jelent, mint folyamatosan rész vállalni, az Univerzumban folytonosan zajló teremtésében.
Olyankor az ember tudja azt, hogy ami éppen történik az, Isteni rendben valósul meg. Ezért, mindent elfogad olyannak, amilyen módon megnyilvánul az. Mert ez a mindent elfogadás, nem képvisel bennünk, szellemi szintű agresszív ellenállást. Hanem tökéletes elfogadást biztosít számunkra.
Miközben szabadon eldönthetjük azt, hogy a tőlünk teljesen függetlenül zajló eseményekben, éppen milyen módon veszünk részt. Így bátran mondhatunk igent, vagy akár nemet is, szellemi szinten irányított indulatok nélkül. Mert a lelki szinten kinyilvánított helyeslő vagy tagadó kijelentéseink, csupán az aktív részvételünk lehetőségeiről szólnak. Amelyek továbbra is, lelki nyugalomban tartanak bennünket. Lelki békében.
Amikor a lelki szintű önvalód segítségével, a tudatos teremtésben veszel részt, akkor mindig a teremtés gyakorlásának örülj jobban, mint annak, amit teremtesz. Mert a tudatos teremtés folyamata, a teremtővel való önazonosságod ékes bizonyítéka. Míg a teremtés megvalósult ténye, csupán egy objektív szükségletet, egy éppen nyilvánvaló hiányt pótol, az elektromos anyagi világunk valóságában.
Aki a tudatos teremtés lehetőségével, uralja az elektromos anyagi események megnyilvánulási folyamatait, annak számára, a teremtés gyakorlati ténye jelenti az igazi élvezetet. Hogy az elektromos anyagi folyamatok és események, mindig a saját mágneses alapon értelmezett lelki elvárásainak a függvénye. Amit az a biztos tudat motivál, hogy az értelmes ember, mágneses alapú lelki szinten, teljesen azonos minőség, az Univerzum mágneses szintű abszolút alaptudatosságával. Azaz Istennel.
A lelki szintű teremtés képessége, teljesen megszünteti bennünk a szellemi szintű vágyak létezési jogosultságát. Mert vágyak nélkül is bármit megteremthetünk magunknak és másoknak. Így a lelki vágyakhoz társuló, szellemi szinten irányított sóvárgás és remény is feleslegessé válik. Mert a teremtésbe vetett tökéletes bizonyosság, ezt feleslegessé teszi bennünk. A teremtővel való mentális azonosulás, a teremtőképesség érzésének a bizonyosságát biztosítja bennünk. Erre lett teremtve az értelmes ember. Mint Isten, anyagi szintű kiterjesztése.
Amíg a múltban vagy a jövőben kalandozó szellemi gondolatok hiányában, a lelki jelenlétre vagyunk tudatosak, addig az önvalónk, mindig a jelent uralja. Szellemi síkon meghatározhatjuk a jelen elképzeléseiben azt, hogy mit tegyünk, vagy mit szeretnénk megtapasztalni. De ezekkel a kellemes szellemi gondolatokkal realizált elképzeléseink, csak a pozitív lelki aktivitásunkat serkenthetik.
Aki állandóan a jelenre tudatos, nem öregszik. Nem beteg. Nem szenved hiányt. Mert bármit megteremthet. Mert az öregedés is, szellemi irányítással valósul meg. Ami azt jelenti, hogy a múltat szemlélő szellemiségünk, miközben elégedetlen az emlékekben tárolt megtapasztalásainkkal, negatív lelki érzéseket indukálva, tönkreteszi az egészségünket. Az egészségromlásunk mértéke pedig, összegyűri, összeaszalja a testünket is. Gyakorlatilag, az elménk mindenkori tudatosságához igazítja, az anyagi szintű létezésünk megnyilvánulását.
Ezzel szemben, a lelki tudatosság egy életerős, szellemi gondoktól és elvárásoktól mentes tudatosság. Amely a lehetséges bőségre és egészségre fókuszálja az elménk figyelmét. Ilyen módon, fiatal és egészséges testi megnyilvánulást biztosít számunkra. Mindaddig, amíg a lelki tudatosságunk uralja az elménket.
Mert a lelki jelenlétünket, csak a szellemiségünk képes korlátozni. Ha a teremtés jelen pillanatától eltérő módon, a múlt gondjaira vagy a jövő elvárásaira fókuszálja az elménk figyelmét. Mivel, ezek a szellemi szintű kicsapongásaink, azonnal eltérítik az elménk tudatosságát, a jelen pillanatától. A szellemi szinten értékelhető múltba és jövőbe pedig, nem tudunk lelki erőhatásokat vetíteni. Ha mégis megtesszük, elvesznek azok számunkra. Mert a lelki érzéseink, mint mentális erőhatások, csak a jelenben aktivizálhatóak.
A múlt megtörtént. Változtatni rajta nem tudunk. A jelen eseményeit is a múlt elképzelései határozták meg, ezért csupán elfogadni tudjuk őket, megváltoztatni nem. Viszont, azt bármikor eldönthetjük, hogy milyen módon veszünk részt tudatosan, a jelenben zajló eseményekben. A jövő eseményeit pedig, mindig a jelenben tervezhetjük meg. Ezért, mindig a jelen pillanatát kell értelmes módon hasznosítanunk.
Természetesen, tudhatunk a múlt tapasztalatairól, és ismerhetjük a jövő reális elvárásait is, de ezeket a szellemi szintű ismereteket, mindig a jelen értelmes formálására kell használnunk. Mégpedig, a képzeletünket kialakítani képes, kellemes szellemi gondolataink segítségével. Ilyen módon a szellemi képességeink, mindig a pozitív lelki aktivitásunkat szolgálják. Vagyis gyakorlatilag, a tudatos teremtést.
Ha a lelki jelenlétedben meghatározható önvalódat, rávetíted az elméddel az esetleges problémáidra, akkor az megmutatja neked a helyes megoldásokat, vagy segítséget nyújt számodra, a problémáid ideális megoldásaiban. A tudatos teremtés által. Mert a pozitív módon aktív lelki jelenlét, sohasem tehetetlen.
Mentális tehetetlenséget, csak szellemi szinten tapasztalhatunk meg. Amikor, az erősen korlátozott szellemi képességeinkkel, nem vagyunk képesek értelmes megoldást találni, az aktuális problémáinkra. Ezt a szellemi szinten fenntartott mentális tehetetlenséget, a lelki vágy tükrözi számunkra. Amelyben a sóvárgás, a mentális tehetetlenségünk csúcspontja. Szinte minden szenvedésünk alapja. A görcsös akarást tarja életben az elménk tudatosságában, amelyben a folyton erősödő hiányérzet, megbetegíti és megöregíti a testünket.
A munka, alkalmas arra, hogy tartósan a jelenben tartsa a szellemi gondolatainkat. Félreértés ne essék, a játék is szellemi szintű munkavégzést jelent. Így a játékok is, a jelenben tartanak bennünket. Ezért van az, hogy amikor játszik az ember, vagy számára egyéb kellemes tevékenységet folytat éppen, olyan hamar eltelik a szellemi szinten értékelhető idő. Mert az aktív lelki jelenlétben, a szellemiségünk is a jelenben aktív. Teljesen szinkronban van a lélekkel. Ezért a játszó, szórakozó ember, a teremtés aktusában vesz részt, az aktív jelenlétével.
A monoton, kényszerből végzett munka során, az ember szellemi gondolatai elkalandoznak, a jelenben éppen végzett tevékenységétől. Így a jelen lelki pillanatát, ritkán képes hasznos módon megélni. Hiszen folyton a múltban és a jövőben kalandozó szellemi gondolatok, hol pozitív, hol negatív lelki érzéseket aktivizálnak az elméjében. Így az elméje tudatossága, váltakozva vesz fel pozitív és negatív értékeket. Amelyek többnyire, szinte teljesen kioltják egymás mentális hatásait.
Mert az elménkben mentális ellenerőket ütköztetve, egyfajta semleges tudatossági állapot alakul ki. Ha pedig, mégis kivetít az elménk valamilyen lelki érzéseken alapuló mentális erőhatásokat, akkor azok, a múltba vagy a jövőbe irányítva, teljesen hatástalanok maradnak az életünkben. Így az elménk, olyan felesleges mentális munkát végez, amelybe éppúgy belefárad, mint a számunkra hasznos, lelki jelenlétre alapozott tudatos teremtés által.
Csak, amíg a tudatos teremtés folyamata, a lelki stabilitás nyugalmát biztosítja számunkra, addig a szertelenül fenntartott tudatosságunk, éppen a mentális tehetetlensége és felesleges mivolta miatt, állandó feszültségben és bizonytalanságban tart bennünket. Végül is, erre a mentális káoszra vagyunk tudatosak depresszív módon. Így él önpusztító életet ma, az emberiség kilencven százaléka. Sajnos néha, még magamat is beleértve.
Matécz Zoltán
2017.01.14.
