Megoldás.
A problémás élethelyzeteink arra utalnak, hogy valamilyen megoldásra van szükségünk ahhoz, hogy megszabaduljunk végre, az adott gondunk reánk nehezedő terheitől.
Ennél fogva, a probléma számunkra, mentális kötöttséget jelent, a megoldása hiányában. Erősen bosszantó cselekvőképtelenséget. Azaz, a mentális tehetetlenségünkre hívja fel a figyelmünket. Éppen arra, hogy még nincsen örömöket biztosítani képes megfelelő megoldás, a problémánk által észlelt nehézségeinkre. Így a megoldás lényege az, hogy gyakorlatilag, feloldja a mentális tehetetlenségünk passzív állapotát, és újra a cselekvőképes, aktív helyzetet biztosít számunkra.
Ezért a problémáink, nem a mi ellenségeink. Hanem általuk tudunk fejlődni. Mégpedig éppen azért, mert rákényszerítenek bennünket arra, hogy a számunkra jó megoldásokon agyaljunk. Így a mentális szellemi fejlődésünk alapját képezik. Amely fejlődés során, a bánatos élethelyzetekből kilábalva, örömökkel teljes állapotokba kerülhetünk.
Míg a probléma gúzsba köt, lebénít, tehetetlen állapotban tart bennünket, addig a megoldás, bármilyen gyengécske legyen is, éppen ellenkezőleg, felszabadít bennünket. Így újra cselekvőképesek lehetünk. Erre bíztat bennünket Isten igéje is. Mert az ige, cselekvést, történést, és létezést jelentő szófaj. Ilyen értelemben, aki igei alapon cselekszik, úgy vesz részt az életesemények történéseiben, hogy közben, esélye van örömmel szolgálnia az abszolút létezés szeretetérdekeit.
Minden problémára van megoldás. Ha a szellemi képességeink alapján, nem találunk számunkra megfelelő emberi megoldást a problémánkra, az egyáltalán nem zárja ki azt, hogy Isteni megoldása nem létezik. De akkor, nem szellemi, hanem lelki síkon kell a megoldást keresnünk. Mert a lélek által, Isteni eredetű intelligens energia éltet bennünket. Csupán a lelkünket kell aktív állapotba hozni. Amit kétféle módon tehetünk meg.
Az egyik lehetőség, a passzív meditáció. Amikor tudatosan lecsendesítjük a szellemi gondolataink áramlását. Minél passzívabb a szellemiségünk, annál aktívabbá válik közben a lelki jelenlétünk az elménkben. Mert a lélek érzései, csak a jelenben aktivizálhatóak. Ha nem aktivizáljuk őket tudatosan, akkor azok, tökéletesen felfrissítik a testi állapotunkat, a meditációnk alatt.
A másik lehetőség pedig, az aktív meditáció. Amikor a vágyainkat kifejezni képes szellemi gondolatainkat, a jelen eseményeire korlátozzuk. Arra a jelenre, amikor a lélek is aktív lehet. Ilyen módon, a jelenre tudatos szellemi gondolataink segítségével, pozitív lelki érzéseket irányíthatunk, a vágyaink megvalósulásai felé. Így a vágyaink tudatos elképzelése, olyan aktív meditációnak minősül, amely lehetőséget biztosít arra, hogy a pozitív lelki érzéseinket, a kívánt célok érdekében aktivizáljuk.
A passzív meditáció bizonyítja talán a legjobban azt, hogy Isten, az aktív meditáció képességére teremtett bennünket. Mert a passzív meditáció során, a szellemi aktivitás csökkenésének arányában, automatikus módon megnő a lelki aktivitásunk mértéke. Ami arra utal, hogy a tudatos szellemi aktivitásunk valójában, nem tesz mást, mint elnyomja az elménkben, a lelki aktivitásunk lehetőségét. Az Isteni minőségünk akaratát. A vágyaink reális elképzelésein alapuló aktív meditáció pedig, lehetőséget biztosít arra, hogy a szellem és a lélek is cselekvőképes legyen egy időben, ugyannak a vágyott célnak az érdekében.
Ősnyelvként a magyar, az értelem nyelve. Mert a megoldás szó fogalmi jelentésében, határozottan utal arra, hogy egy észlelt probléma kötésének az oldása, csak akkor jöhet létre, ha a „meg” raggal, mentális módon hozzáadunk valamit. Ha az elménkben, valóságosnak képzeljük el azt a feltételezett mentális állapotot, ami a vágyunk szerint, már problémamentessé tehetné számunkra az adott élethelyzetet. Majd ehhez a mentális képhez, mentális életerőket biztosít az elménkben a lelkünk. A pozitív teremtőképes érzéseinkkel. Vagyis, aktív életerőt adunk az elképzeléseinkhez.
Így a megoldásokra való koncentrálásunk során, már képzeletben, ki is lábalunk a kellemetlen élethelyzetek terhelő hatásai alól. Ami arra utal, hogy még a problémánk fennállása idején, örülni tudunk az elképzelt megoldásaink elvi lehetőségeinek. Ez a remény mentális állapota. Amikor erősen bízunk abban, hogy minden az elképzelt elvárásaink szerint fog történni velünk.
Így az emberi értelem, a tudatos meditáció lehetőségével, egy megoldás-centrikus gondolkodásmódra lett teremtve. Amelyben a reményeink, tartós módon fenntartják az elménkben, az elképzeléseinkhez társuló pozitív lelki érzéseink teremtői képességét. Amelyek, a lehetséges megoldásaink, szellemi szinten irányított kulcsai.
Amíg a probléma terheit cipeljük, addig azok mentális megkötéseivel vagyunk az elménkben elfoglalva. Míg a megoldás elképzelése által, lehámozzuk magunkról ezeket a mentális kötöttségeinket. Gyakorlatilag, letesszük a mentális terheinket. Így az megoldás-centrikus gondolkodásmód, a tudatos teremtést szolgálja az elménkben, mert a hozzá társuló pozitív lelki érzéseinknek, értelmes célokat határoz meg, minden kellemes szellemi gondolatunk.
Így minden megoldásban, a teremtés jut érvényre. Az Isteni lélekkel megáldott egyéniségünk, alapvető lehetősége. Csak meg kell tanulnunk élni vele. Az életünk minden helyzetében. Mert az emberi fejlődés egyetlen értelmes megoldása az, hogy tudatosan Istenné formálódjunk. Isteni lélek által éltetett teremtőkké. Ehhez a mentális fejlődéshez kívánom, minden kedves Olvasómnak azt, hogy Isten éltesse.
Matécz Zoltán
2017.02.17.
