Virtuális valóság 2.
Szerintem a valóság, objektív és szubjektív egy időben. Mivel általában, én is magamból indulok ki, ezért biztosan állíthatom azt, hogy nem pusztán az vagyok, aki a tükörből visszatekint. Valójában, inkább az vagyok, aki a tükörben nem is látszik.
Az emberi minőségem objektív, azaz külső anyagi megnyilvánulási formája látszik a tükörben. Annak is csupán, a tükör felőli oldala. Az anyagot azonban, az atomos, a molekuláris, illetve azokból felépülő rács és kristályrács szerkezetek építik fel. A tudomány állítása alapján ezért, ha csupán az atomi szintet vesszük figyelembe, minden atomban, az atomot alkotó objektív alkotóelemek térfogata, csak egy tízezred részét teszik ki, az eseményszintű atomtérfogatnak.
Ami azt jelenti, hogy az atomot felépítő elektronok, protonok, és neutronok együttes térfogata, egy tízezred része csupán, az általuk létrehozott teljes atomtérfogatnak. Az összes többi atomtérfogat nem az ismert objektív alkotóelemekből tevődik össze. Ezért az, az érintett atom szubjektív alkotóelemét képezi. Amelyben, amelyhez képest, mozgásban maradhatnak az atom megismert objektív alkotóelemei.
Az anyagi minőségek alapvető tulajdonsága az elektromosság. Éppen az elektronoknak köszönhetően. Ez az atomos szintű szervezett anyagi nyüzsgés, a mágneses alaphalmazban valósul meg. Így a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei töltik ki az atomok belső struktúráit éppúgy, mint ahogyan körülölelik azokat. Úgy is mondhatnám, hogy a mágneses alaphalmaz „óceánja” számára, az anyagi minőségek olyanok, mint a lágy „szivacsok”.
Így a mágneses alaphalmazban terjedő mágneses hullámok, állandó induktív viszonyban állnak az anyagi halmazok elektronjaival. Azok rezgési feltételeit szervezve, meghatározzák az anyagi struktúrák minőségeit. Mivel az induktív hatás kétirányú, ezért a mágneses alaphalmaz folyamatosan érzékeli az anyagi minőségek esetleges változásait, és szükség esetén, azonnal korrigálja is azokat. Így az elektromos anyagi minőségek, és a mágneses alaphalmaz közötti visszacsatolásokat, éppen a folytonos indukció jelensége végzi el.
Az összetett elektromos anyagi részhalmazok stabilitását tehát, a reájuk ható mágneses hullámok okozzák. Teljesen mindegy az, hogy éppen milyen minőségű anyagi struktúráról legyen is szó. Ezért, az objektív elektromos anyagi valóság, csupán árnyéka mágneses alapú szubjektív valóságnak. Ezért hívják „árnyékvilágnak”. Nézzünk egy példát.
Én például, egy önálló összetett elektromos anyagi struktúra vagyok. Jól láthatom magamat, vagy ha belenézek a tükörbe, akkor az arcomat is. De tudva azt, hogy minden anyagi megnyilvánulás, csupán egy tízezred résznyi objektivitással bír, ezért bennem is a mágneses alaphalmaz képezi azt a belső teret, amit a lélekkel és a szellemmel azonosíthatok. Ha tehát, csak egy tízezred résznyi bennem az objektív alkotóelemek szükségszerű mennyisége, akkor bőven van hely bennem a szellemiségemnek és a lelkiségemnek. Annak, a jóval nagyobb térfogattal rendelkező sajátságos énemnek, ami a tükörben nem is látszik. Ez, az én mágneses szintű önvalóm.
Így épül fel minden ember. Nem csak én. Ezért, köztünk a kapcsolat, nem csak közvetlen objektív, ami az elektromos anyagi minőségeinkkel magyarázható, hanem közvetett is. Amit a mágneses térben történő együttes létezésünk jelent. Benne a szeretet, mint univerzális képességekkel bíró teremtő hatás, szubjektív értékeket nyer számunkra is. Így a szeretet számunkra, nagyon sokféle módon nyilvánulhat meg. Legtökéletesebb formáját azonban, a szerelem képes kifejezésre juttatni. Amely a párkapcsolataink csúcspontját képezi a szeretetben.
Egy szerelmes ember például, napi szinten elmegy akár több-száz ember mellett is, és az egyszerűnek mondható szereteten kívül, semmi egyebet nem érez. De ha jön végre az, az egyetlen illető, akiért a szíve dobog, minden más személy elhalványul a jelenlétében. Ez nem objektív elektromos hatás. Ez mágneses térben terjedő szubjektív hatás. Amit azért érzünk, mert bennünket is a mágneses tér tölt ki, óriási százalékban. Ez a mi sajátságossá vált mágneses terünk.
Az Univerzum mágneses tere lineáris. Így benne a mágneses hatás egyenes vonalban terjed. Az összetett elektromos anyagi részhalmazokban azonban, a mágneses alkotóelemek, kénytelenek a centrális mozgásformákkal keringő elektronokat követni. Ennél fogva, az anyagi halmazokon belül, éppúgy centrális mozgásformát végeznek, mint az elektronok, amelyekkel induktív viszonyban állnak. Ezért, nem képesek tökéletesen azonosulni, az anyagi testeken kívüli mágneses térrel. Attól ilyen formában „elkülönülve”, egyfajta belső energiát képeznek az anyagban, amit az élő szervezetekben léleknek ismerhettünk meg.
Lélekben tehát, azonos minőségek vagyunk a mágneses alaphalmazzal. Azzal az alapvető különbséggel, hogy a mi belső mágneses terünk, centrális mozgásra kényszerül bennünk. Mivel pedig, minden embert ugyanilyen minőségű lélek éltet, ezért azt is mondhatjuk, hogy lélekben végül is, tökéletesen egyek vagyunk. Vagyis, energetikai szempontból véve, ugyanarról az energiahálózatról működünk.
Ez azt is jelenti egyben, hogy ugyanannak a mágneses alapú energiahálózatnak, az elektromos tulajdonságú virtuális alkotóelemei vagyunk csupán. Amely induktív módon érzékeli a mi változásainkat, és szintén induktív módon korrigálja a létezésünk mágneses előfeltételeit, szükség szerint. Vegetatív módon. Ezt hívja a tudomány egyszerűen, a belső öngyógyító mechanizmusunknak.
A mágneses alapú szükségszerűségeinket tehát, induktív módon biztosítja a mágneses alaphalmaz. Az elektromos alapú szükségszerűségeinket pedig, szellemi szinten kell indítványoznunk. Mégpedig, az imáink segítségével. Így a hatásos ima, olyan reális elképzelése a vágyainknak az elménkben, amelyekhez a teremtésre képes pozitív lelki érzéseinket biztosítjuk.
Az ilyen módon formált agyi mágneses hullámaink, az Univerzum mágneses terébe kerülnek. Ha az „ÁMEN” utasítást kifejezzük. Ami azt jelenti, hogy LEGYEN. Az Univerzum mágneses terében pedig, megkeresik a hullámhosszúságuknak megfelelő, de jóval nagyobb energiájú mágneses hullámokat. Majd az imáinkban kifejezésre juttatott vágyaink induktív megvalósítására késztetik azokat. Így az elektromos alapú tudatos mentális visszacsatolást, a vágyainkat kifejezni képes imáink képviselik, a mágneses alaptulajdonságú Univerzumban.
Minden élőlény lélekkel bír. A növények, az állatok, és az ember is. A léleknek köszönhetően lehetünk, a szubjektív valóságnak az objektív virtualitásai. A növényék és az állatok, csupán ösztönlények. Mert az intelligens lélek, csupán ösztönző, éltető kényszerhatást fejt ki, az érintett élő anyagi részhalmazokra. Ezért a növények és az állatok, csak ösztönlények. Amelyek az Univerzum teremtőképes szeretetenergiájának engedelmeskedve, intelligens módon viszonyulnak egymáshoz.
Az ember azonban, a mellett, hogy lélek által éltetett ösztönlény az élőlények között, még szellemi szintű önálló értelemmel is bír. Ez a szellemi szintű értelem, szintén intelligenciát tükröz, de kizárólag sajátságos, relatív intelligenciát. Mert a szellemiségünk, a mi kondicionált, azaz tanult intelligenciánk. Amit a születésünk pillanatától kezdve, a halálunk pillanatáig képesek vagyunk megváltoztatni. Tudatosan fejleszteni tanulással, vagy a tanulás képtelensége miatt sorvasztani, a felejtés mentális lehetőségével.
Ezért az elméjében, minden értelmes ember, alapvetően egy skizofrén alkat. Egy kettős tudatú lény. Aki önmagával beszélgetve, egyfajta monológot követ az elméjével. Amely monológban, az abszolút intelligenciát képviselő lelke, és a relatív intelligenciát biztosító szellemisége tárgyal egymással. Ez az agyalás, a belső morfondírozás mentális eseménye. Amikor az elménkben, a kifelé sugározni vágyó értelmet alakítjuk, formáljuk, polírozzuk.
Ennek a belső monológunknak a lényege pedig az, hogy a szeretet érzésein alapuló intelligens lelkünk, nem mindig ért egyet a relatív intelligenciánkat képviselő szellemiségünk, értelmesnek látszó döntéseivel. Ezért a lelkünk és a szellemiségünk vitája, éppen azt szorgalmazza, hogy szeretetben jobb emberek legyünk. Mert lélek által éltetett élőlényeként, számunkra ez a természetes. Még akkor is, ha ezt szellemi szinten, egészen másképpen gondoljuk az elménkben.
Az elménk tehát, alapvetően két dologra fordít figyelmet folyamatosan. A szellemi gondolatainkra és a lelki érzéseinkre. Mert a szellemi gondolataink képesek arra, hogy lelki érzéseket váltsanak ki belőlünk. Mégpedig olyan formában, hogy a kellemes szellemi gondolatainkhoz, pozitív lelki érzéseket csatol az elménk, míg a kellemetlenekhez negatívakat.
Ami azt jelenti, hogy az elménk képes arra, hogy a teremtésre képes pozitív lelki érzéseinket, természetellenes módon, negatív formában aktivizálja. Vagyis, gyakorlatilag önmagunk ellen. A kellemetlen szellemi gondolatainkhoz csatolt negatív lelki érzéseink ugyanis, bennünket formálnak feszültté. Rövidtávon idegessé, haragossá, dühössé, gyűlölködővé alakítva bennünket. Míg hosszú távon, az emlékeinkbe ágyazódva, pszichoszomatikus betegségek okozói bennünk, ezek a negatív lelki érzéseink.
Ezért, csak a pozitív lelki érzéseink garantálhatják, a mi harmonikus jólétünket és a vele járó tökéletes egészségünket. Ezért vált ki az elménkben komoly vitákat, a lelkünk és a szellemiségünk. Olyan belső monológot folytatva az elménkben, amelynek kizárólag az a célja, hogy a szavainkban és a tetteinkben, mindig a teremtésre méltó szeretetet kövessük.
Amíg ezt a belső mentális monológunkat egyre vadabbul végezzük, azt hívják lelkiismeret furdalásnak. Amelyben a lelkünk, a szeretet pozitív érzéseihez ragaszkodva, irányítani próbálja, az ellentétes értelmű szellemi szinten meghatározott cselekedeteink végrehajtását. Vagy éppen, a már végrehajtott cselekedeteinket bírálja. Tudatosan elnyomhatjuk, ezeket a belső mentális civódásainkat, de a memóriánkban, az elménk mentális háttértárolójában, tovább dolgoznak, munkálkodnak bennünk. Mentális tüskéket hagyva maguk után.
Ezek a belső, mentális tüskéink okozzák, a pszichoszomatikus eredetű betegségeinket. Amelyek nem öröklött, hanem szerzett betegségekként, tönkretehetik az ember életét. A kórházak, tele vannak olyan emberekkel, akik mentális módon szerezték a nyavalyáikat. Mert az elméjüket, a szeretet ellen használták. A lélek szigorú szeretetutasításait mellőzve, mentek a szellemi gondolataik után. Még akkor is, amikor azok kellemetlen mivoltai miatt, negatív értéket vettek fel, a teremtésre képes lelki érzéseik.
De a negatív lelki érzéseink bennünk fejtik ki az ártó hatásaikat. Egészségkárosodást idézve elő a testünkben. Mert, amire az elménkben tudatosak vagyunk, az nyilvánul meg a testi mivoltunkban is. De ez a tudatosság, látens módon megbújik a memóriánkban is. Az elménk mentális háttértárolójában, tovább munkálkodik ellenünk. Akkor is, ha az elménkben, nem vagyunk rá éppen tudatosak. Mert az alapvető jellemünket befolyásolva, mindig visszahatnak az elménkben tudatos állapotainkra.
Ezért, a szeretet a legjobb befektetés számunkra. Tulajdonképpen, erre lettünk teremtve. A szellemi gondolatainknak, éppen az a feladata, hogy a pozitív lelki érzéseinknek határozzanak meg, értelmes teremtési célokat. Mégpedig, a vágyaink alapján. Mert, ahogy az anyagi szintű testünk, a lelkünk objektív megnyilvánulása, úgy a mentális szellemiségünk, a lelkünk szubjektív megnyilvánulását képezi bennünk.
Vagyis, ennél fogva, éppúgy a léleknek van alárendelve a szellemiségünk, mint a testi mivoltunk. Ha ennek ellenére, mégis szellemi szinten okoskodunk, és a szeretet ellen hozunk felelős döntéseket az elménkben, annak mi magunk látjuk a kárát. Mert a lelki érzéseink teremtő aktusa akkor is létrejön, csak éppen, saját magunk ellen irányul. Mivel számunkra hasznosak, csak a pozitív szeretetérzéseink lehetnek. Amelyeket, a kellemes szellemi gondolataikkal irányíthatunk értelmes módon, az elménkben. Ahol tudatosak lehetünk.
Mert a tudatosságunk alapja éppen az, hogy a szellemi gondolatainkhoz, lelki érzéseket csatol az elménk. Amelyik szellemi gondolatunkhoz, nem csatolt lelki érzéseket az elménk, az nem is volt fontos számunkra. Ezért feledésbe is merült, elég hamar. Ez azért működik ilyen módon az elménkben, hogy megkíméljük magunkat a mentális túlterheléstől.
Egy értelmes ember, naponta több ezer szellemi gondolattal foglalkozik az elméjében. Jönnek-mennek a gondolatok, megállíthatatlanul. De estére, csak a töredékére tudunk visszaemlékezni. Történetesen azokra, amelyekhez lelki érzéseket is társított az elménk. Az összes többi, feledésbe merült. Ha a szellemiségünk lenne az úr az elménkben, akkor minden gondolatunk fontos maradna számunkra. De a feledés képessége is utal arra, hogy a szellemiségünk is csupán, szolgálhatja a lelki minőségünket.
Sajnos, az emberiség történelmi fejlődése során, negatív hitrendszer alakult ki bennünk. Ami röviden azt jelenti, hogy a számunkra rossznak minősíthető dolgokat és eseményeket, nagyon jól el tudjuk képzelni. Akár többféle verzióban is. Pedig, éppen fordítva érdemes használnunk az elménket. A számunkra jó dolgokat és eseményeket kellene valóságosnak elképzelnünk.
Akkor ugyanis, a tudatos elképzeléseinkhez, csak pozitív lelki érzéseket biztosíthatna az elménk, és a valóságunk, amit ez által megélhetünk, biztosan jobb lenne. Mert a szeretet pozitív lelki érzéseivel, csak jó dolgokat és eseményeket lehet teremteni.
Az Univerzum mágneses alapú intelligenciája számára, a mi negatív érzésekkel kiváltott szenvedéseink, csupán virtuális jelenségek. Éppen olyan formában, mint számunkra, a számítógépes játékainkban történő negatív események. Mert a digitális játékaink, nekünk biztosítanak virtuális valóságot. Olyan valóságot, amelyeket aktívan játszva megélhetünk ugyan, azaz lelki érzésekkel támogatjuk, de látszólag, semmiféle hatással nincsen reánk nézve.
A látszat azonban, most is csalóka. Mert a mentális módon befektetett lelki érzéseink, olyan teremtőképes életerő-hatásaink, amelyek a valóságunkat fogják formálni akkor is, ha nem szándékos az aktivizálásuk. Ami azt jelenti, hogy bár virtuális okok váltották ki azokat, de valóságos hatást képesek gyakorolni az életünkre.
Elég, ha csendben, szó nélkül szemléljük a virtuális játékokkal foglalkozó embertársainkat. A szelíd játékokkal játszó emberek, tele vannak pozitív sikerélményekkel. Nyugodtabbakká és kiegyensúlyozottabbakká válnak. Mert a pozitív lelki érzéseik, amit az aktív játék váltott ki belőlük, értük dolgoznak.
Ezzel ellentétben, a vadabb játékokkal játszó személyeknek, nagyon sok kudarcélményük van. Negatív lelki érzéseket aktivizálva az elméjükben. Amelyek, mindig ellenük válnak hatásossá. Így feszült, ideges, dühös embertípust formálnak a játékosokból. Attól függően, hogy mennyi negatív lelki érzést aktivizálnak az elméjükben. Mert a lelki érzéseink, irányított életerő impulzusokként, mindenképpen elvégzik azt a mentális munkát, ami reájuk hárul. A mentális módon gyenge emberek pedig, ezért függővé válnak. Ők már, biztosan valós áldozatai, ezeknek a virtuális módon kezelhető játékoknak.
Bár a virtuális valóságnak konkrét tudományos meghatározása még nincsen, de azért, valamilyen szinten mégis összegezhetőek, a reá vonatkozó jellemzők. Amely szerint, a virtuális valóság, egy olyan képzeletbeli valóság, amelybe a résztvevő, megpróbál tökéletesen beleilleszkedni elméleti síkon. Így beleélheti magát az ott zajló eseményekbe. Oly annyira, hogy a virtuális valóságba belemélyedve, lelki érzésekkel támogathatja annak valóságát.
Így virtuális valóságnak nyilvánul számunkra, minden digitális játék, egy jó könyv vagy film, amelyiknek bármelyik szereplőjével azonosul az olvasó vagy néző, amíg az események peregnek. De éppúgy virtuális valóságot képvisel számunkra minden immerzív technika, amelyek a fejre erősíthető sisakok, szemüvegek segítségével, egy előre elképzelt valóságot jelenítenek meg, az igényeink szerint.
Szerintem a lényeg, a reális képzeleten van. Mert a képzeletben szegény emberek, a mások által elképzelt és digitalizált valóságba élik bele saját magukat. Egy mások által készített mentális programot követve. De ez a mentális lehetőség, nem csupán a programozókban van meg, hanem minden értelmes emberben. Mert reális képzeletet alkotni, bármelyik értelmes ember képes. Csupán egy értelmes célra van szükségünk, amit el tudunk képzelni magunknak valóságosnak. Ezt az értelmes célt szolgálják bennünk, a lelki vágyaink. Ez a mi legtermészetesebb, velünk született adottságunk. Csak élnünk kellene vele.
Nos, kedves Olvasom, most nézz csendben a lelkedbe. Találsz ott, legalább egy aktuális vágyat. Amit, nagyon szeretnéd, ha megvalósulna a megtapasztalható anyagi valóságodban. Szedd tehát össze, minden szellemi gondolatodat, és azok segítségével, képzeld el valóságosnak a vágyad lehetséges tárgyát vagy eseményét. Minél tökéletesebb részletességgel.
Ahogy formálódik az elmédben, a lelki vágyadról alkotható mentális képed vagy filmed, olyan arányban jelennek meg a pozitív lelki érzéseid. Mert már előre örülsz annak is, hogy a vágyad valóságát, eleve láthatod. Ezek a lelki érzések, feltöltik a mentális képedet vagy filmedet, mentális tartalommal. Gyakorlatilag élettel. Mert éltetni, animálni, működtetni fogják a valóságos elképzelésedet. Az elménknek pedig, teljesen mindegy az, hogy valóságos vagy, csak elképzelt az élmény. Mindenképpen örömérzéseket biztosít hozzá.
Ez a vágyainkról elképzelt, virtuális élmény képes, a legnagyobb örömöt okozni az elménkben. Ilyenkor gyakorlatilag, értelmes célt határozunk meg a szellemi gondolataink közvetítésével, a pozitív lelki érzéseink számára. Saját program szerint. Mert a reális képzeletben, együtt tudatosodik az elménkben, a kellemes szellemi gondolat és a pozitív lelki érzés. Itt és most, a jelen pillanatában. Amikor a képzeletet alkotjuk az elménkben. Ez a hatásos ima lényege.
Mert, egyetlen imánk sem lehet hatásos, a lelki érzéseink nélkül. A lélek, az életünk energiája. Így a belőle származtatható lelki érzéseink, olyan életerőink, amelyek hatással bírnak a sorsunkra. Mert az elképzeléseinkben formált vágyainkba ágyazódva, annak a valóságnak a megteremtésén fognak munkálkodni, amit elképzeltünk magunknak. Így a valóságos képzelet, teremtő erővel bír, a lelki érzéseink által. Utalva arra, hogy ebben a virtuálisnak értékelhető árnyékvilágunkban, sohasem vagyunk teljesen magunkra hagyva.
Mert az Univerzumban, olyan nagy energiájú mágneses hatások sorakoznak amelyek, csak arra várnak, hogy a képzelet által formált és kivetített hiteinkkel, aktivizáljuk őket. Ettől csodálatosabb virtuális valóságot senki sem élhet meg. Még a digitális technika segítségével sem. Mert a digitális technika, mindig valamilyen, mások által alakított korlátozottságot képvisel. Míg a személyes képzelet, korlátlan lehetőségeket kínál számunkra. Csak arra van szükségünk, hogy a reális képzeletünket, mindig a pozitív lelki érzéseinket képviselő szeretetünk irányítsa.
Matécz Zoltán
2017.03.12.
