Önkényuralmi jelképek tiltása.
Jelentése szerint az önkényuralom, olyan államvezetési rendszer, amelyben a politikai hatalom egésze, egyetlen személy, vagy valamilyen személyek zárt csoportjának a kezében összpontosul. Így az önkényuralom vezetője, egy autokrata egyeduralkodó, akinek a hatalmát, a saját politikai szintű, dominánssá vált pártjának a vezetői csoportja biztosítja. Így vezetői testületként funkcionálva, az autokrata egyeduralkodó karjainak a meghosszabbításaként funkcionál a saját pártja.
Autokraták, csak a társadalmi fejlettség kezdeti szakaszában képesek teljes hatalommal uralkodni. Mint egyfajta, elitté vált bűnözői csoport, politikai szintű vezetői. De ugyanilyen módon megjelenhet önkényuralomra hajlamos politikai vezető, olyan demokratikus társadalomban is, amelynek a fejlettségi szintje, tudatosan le lett csökevényesítve. Hazánkra sajnos, most éppen ez a jellemző.
Hazánkban, az önkényuralmi jelképek használatát, törvény tiltja. Így a horogkereszt, a nyilaskereszt, az „SS” jelvény, sarló és kalapács, és az ötágú vörös csillag, tiltott jelképeknek minősülnek. Ezek a jelképek, éppen a történelmi szinten kialakult társadalmi rendünk biztosítása érdekében lettek tiltó listára terjesztve. De mivel, mi képviseleti szintű polgári demokráciában élünk, ezért hazánkban, az arisztokratikus megkülönböztetések lehetősége is, szigorú törvényes tilalom alatt áll. Éppen az alkotmányos rendszerünkben élő minden polgárának az egyenjogúságát, és alapvető emberi jogait biztosítva ez által.
Ezért hazánkban, éppúgy jogtalan mindenféle arisztokratikus jelző használata, mint az esetleges arisztokráciát védelmező önkényuralmi jelképeké.
Amikor egy polgártársunk politikai pályára lép, akkor gyakorlatilag, a nép által biztosított társadalom szolgálatára jelentkezik. Politikai szintű megválasztása esetén pedig, azonnal felesküszik a nép feltétel nélküli szolgálatára. Majd a megválasztása után, éppúgy megfeledkezik a szolgálatról, mint a népnek tett esküjéről. Természetesen, szinte azonnal, a társadalom közjogi méltóságának tekinti magát. Így automatikus módon, fölé rendeli a saját személyét, a polgári közösség minden érdekeinek. Majd a pártok felett megszerzett vezetői szerepét, a köznép fölötti uralomra használja.
Sajnos, ilyen arisztokratikus címmel, egy könyv is megjelent hazánkban. „Közjogi méltóságok.” Amely minden olyan politikai vezető arcképét és „munkásságát” tartalmazza, akik a demokratikus társadalmunk valamilyen szintű vezetői voltak. A könyv címe, egyfajta arisztokratikus megkülönböztetést kölcsönöz a benne szereplő személyeknek. Annak ellenére, hogy az, hazánkban szigorúan tilos.
Gyakorlatilag arról van szó, hogy a politikai pártok választási versengései után, a győztes párt vezetője, nem csupán a vesztes pártok fölött szerzi meg az irányítói hatalmat, hanem mindjárt az egész nép felett kíván uralkodni. Diktatórikus módon. Mint egy autokrata vezető, aki a győztes pártja többi tagját arra használja csupán, hogy a saját piszkos érdekeit váltsa valóra, az őt megválasztó köznép terhére.
Amely politikai munkának természetes eredménye, a szociális szféra amortizálódásával párhuzamosan, az adóterhek folyamatos erősödése és halmozódása. Amelyben a népjólét, mint demokratikus módon kitűzött alapcél, valójában már szóba sem jöhet.
Az önkényes módon irányított társadalom vezetője, mint soros diktátor, arisztokratikus hangzatú címeket biztosít, az őt szolgáló pártja képviselőinek. Persze, csak jelképesen. Ilyen módon, ezek a nép fölött szerzett társadalmi rangok, mint új önkényuralmi jelképek jutnak érvényre.
Ezért hazánkat, nem a hivatalosan elfogadott és a törvény erejével tiltott önkényuralmi jelképek teszik tönkre, hanem a demokráciánkban most megvalósuló diktatúra, törvényesen fenntartott önkényuralmi szintű politikai hatásai.
Miközben a tiltott önkényuralmi jelképekre fókuszálják a társadalom figyelmét, a törvény erejével, addig közben, új önkényuralmat tartunk fenn látens, azaz észrevétlen módon. Amely persze, hivatalosan legfeljebb csak jelképes, de az uralmat mégis, valóságos módon juttatják érvényre. Mert ezek az önkényuralkodók, komoly gazdasági veszélyt jelentnek a hazánkra. Mivel, szinte minden politikai „munkásságuk”, teljesen öncélú. Ezt igazolják, a mai korban tapasztalható politikai események is hazánkban.
Ilyen módon, a politikai szintű arisztokrácia, magasan a nép fölé emelkedhet gazdasági szinten, miközben a nép széles rétegeinek, még az alapvető emberi jogai sem teljesülhetnek. Éppen a folyamatosan fokozódó szegénység és mélyszegénység miatt. Ami a társadalom gazdasági lezüllesztése miatt alakulhat csak ki, a népjóléttel ellentétes módon.
Mivel az adóterheink, a legmagasabb értéken vannak a világban, és az országunk társadalmi élete mégsem biztosítható kellőképpen, ezért hazánkat, vagy dilettánsok, vagy korrupt gazemberek irányítják. A dilettánsok, olykor tanulnak a felismert hibáikból. De a korrupt vezetőink gazdasági éhsége, csak fokozódik az évek során. Ezért a korrupt vezetőink, hazaárulók egytől-egyig.
Nem csupán a miniszterelnök. Hanem az ő tevékenységét eltűrő többi miniszter és képviselő testület tajgai is. Mert demokratikus rendszerben élve, nem lehet valaki egy személyben korrupt, ilyen óriási mértékben. Ahhoz, legalább „negyven rabló” szükséges.
A vörös csillag, vagy a többi önkényuralmi jelkép, csupán jelek, szimbólumok. Amelyek önmagukban véve, teljesen ártalmatlanuk. Politikai vezető szerepre törekvő háttér nélkül, teljesen ártalmatlan ábrák csupán. Ezzel ellentétben, a közjogi méltósággá válás minden lehetősége, a már megvalósult önkényuralom jelképes politikai rangjait fedik. Amely a demokratikus rendszerben élő országunkra nézve, komoly veszélyt jelent.
A politikus, bármilyen státuszt töltsön is be a demokratikus rendszerünkben, önként vállalt szolgája a népnek. Ezért, a közéleti szereplése közben, mindig köteles őszintén nyilatkozni a nép tájékoztató szintű képviseletét ellátó sajtó számára. Mindennemű titkolózás nélkül. Mert, amint elszigeteli magát a feltétel nélküli tájékoztatási kötelezettségétől, máris megfeledkezett arról, hogy ő, saját maga választotta a nép szolgálatára irányuló hivatását. Így a nép rokonszenvét élvezve, mégis visszaél a társadalom bizalmával.
A pontos és precíz tájékoztatás, nem szívessége, hanem kötelezettsége, az ország kormányzati és önkormányzati vezetőinek. Éppúgy a népakaratot közvetítő képviselői testület tagjainak. Így a titkolózás minden megnyilvánulása, erkölcstelen a társadalom polgáraival szemben. Amely erkölcstelenséggel, éppen a korrupcióval élő önkényuralom titkos háttérmunkáit palástolják.
Fontosnak tartom még megjegyezni azt, hogy amikor a képviselők, önkényesen kivonulnak egy politikai szintű tárgyalásról, bármilyen oknál fogva, akkor gyakorlatilag, megtagadják a néprétegük képviseletét. Vagyis, automatikus módon lemondanak a képviselői státuszukról. Az ilyen képviselők, csak érdekképviselők. Akik a saját politikai pecsenyéjüket sütögetik a parlament tüzénél.
Érdekképviseletük abban is megmutatkozik, hogy be sem mennek a parlamentbe, hogy bennünket képviseljenek. Vagy, ha bemennek is a munkahelyükre, nem a képviseletünket látják el ott, hanem látványos pihenőt tartanak. Újsággal a kezükben, vagy alva találja őket, a sajtószabadságában erősen korlátozott kíváncsi kamera.
A sajtószabadság bármilyen mértékű korlátozása, a köznéppel szemben tanúsított bizalmatlanság közvetlen megnyilvánulása. Ami röviden azt jelenti, hogy a köznép nem méltó arra, hogy megfelelő módon tájékoztatva legyen a kormányzati munkákról. Pedig, a sajtó képviselői, éppúgy népképviseletet látnak el, mint maguk a választott képviselőink. Csak éppen, nem felesküdött jogi személyekként. Mivel a munkájuk, a politikai eseményekre vonatkozóan, csupán tájékoztató jellegű, a nép számára.
Így az újságírók korlátozása, a nép kirekesztését valósítja meg. Vagyis, a hatalmat gyakorló népet, éppen az önjelölt szolgálóik rekesztik ki a közéletből. Gyakorlatilag, a fagyi visszanyal. Mert önkényuralom van. Amit, még jelképesen sem volna szabad eltűrni. Mivel az önkényuralmi jelképekkel párhuzamosan, a diktatórikus önkényuralmat is a törvény tiltja.
A hatályos törvény képviselői pedig, szintén a fennálló önkényuralom szolgálatát látják el. Mert, ha a törvény, még az önkényuralmi jelképeket is szigorúan tiltja, akkor ugyan, mit kellene tennie, a kialakult önkényuralom képviselőivel? Teljesen eltörölni azt. Hogy a hazánk demokratikus tisztasága megmaradjon. Amelyben az állampolgárok alapvető emberi jogait, alkotmányos alapjogok biztosítják számunkra.
De mit ér az alkotmány által biztosított demokratikus rendszerünk, ha a jog, a nép ellen fordítható? Ha a jogrendszerünk, csak az egyre fokozódó adókötelezettségeink behajtását célozzák meg? Ha a jogrendszerünk, az önkényuralmat képviselő diktatúránk szolgálatát látja el? A nép személyesen megtapasztalható kárára.
Az ilyen rendszer életképtelen. Mert a társadalom jogos dühével, bármikor eltörölhető. Mégpedig, jogszerűen. Mivel a jogot is a társadalom biztosítja. Mert a karhatalom, a nép szolgálatára esküdött fel. Nem a kormány szolgálatára. Demokratikus rendben élő társadalomban pedig, a népakaratnak kell érvényesülnie. Feltételek nélkül. Különben, semmit sem érnek, az alkotmányunkat biztosító alapvető emberi jogaink.
Matécz Zoltán
2017.04.14.
