Abszolút Memória.
Nyelvtani tanítás alapján, az ige cselekvést, történést, és létezést jelentő szó. A Biblia állítása szerint pedig, „Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.” Vagyis az írás, Istennel azonosítja a cselekvést, történést, és létezést jelentő igét.
Így a cselekvés, történés, és létezés bármilyen formája, olyan esemény vagy folyamat, amit a fizika tudománya, valamilyen állapotváltozásként képes csak értelmezni. Vagyis, a fizikai értelemben vett munka nem más, mint az ige cselekvésben, történésben, és létezésben való megnyilvánulása. Ezért következésképpen, Isten az anyagi események létezésében nyilvánult meg. Így a folyamatban lévő állapotváltozások munkaértékében, az Isteni eredetű hatóképesség, az energia jut kifejeződésre.
Az eddig elvégzett munkák, mind egy szálig, olyan anyagi létezést igazoló események voltak, amelyek valamilyen „P” teljesítményértékű létezési állapotban vannak éppen. Arra várva, hogy ezen a „P” teljesítményértékkel jellemezhető létezési állapotukon való változtatás által, valamilyen mértékű munkavégzés révén, fizikai szinten értékelhető állapotváltozás jöhessen létre, a folyamatosan fennálló létezésükben.
Az észlelhető állapotváltozások, a kauzális szintű ok-okozati viszonyokat tükrözve, alapvetően kétféle módon jöhetnek létre. A Newton munkásságának köszönhetően jól ismert „F” erő által, vagy pedig, Einstein által elég jól értelmezhető „E” energiának köszönhetően. Erre az állításra írok ide egy saját összeállítású képletsort.
F * s = W = E / t
Ez persze így, egy kicsit túl fizikális dolog. Mert amikor az F*s fizikai összefüggés alapján, „F” erőt fejtünk ki arra, hogy megfelelő mértékű „s” elmozdulás jöjjön létre, és ilyen módon „W” értékű munkát végezzünk egy valamilyen „P” létezési állapotban lévő anyagi testen, akkor a fizika, csak a megtervezett vagy a már elvégzett munkát tárgyalja. Azt a mentális indíttatású tervszerűséget, amelyik ezt a fizikai szinten észlelhető állapotváltozást megtervezte, szóra sem méltatja. Pedig, a fizikai szintű állapotváltozásokban észlelhető munkaértéket, minden esetben, valamilyen mentális szellemi tevékenység előzi meg.
Ilyen módon, mindig a szellemi gondolataink informatív értékei határozzák meg azt, hogy az életenergiánkból származtatható lelki érzéseink, milyen tudatos állapotváltoztató cselekedetekre motiváljanak bennünket. Ezért a munkavégzés előtt, mindig átgondolja az értelmes ember azt, hogy mit fog csinálni, és a lelki érzései szerint fog tevékenykedni.
Biztosan járt már úgy, szinte minden olvasóm, hogy szellemi szinten tudta azt, hogy valamit meg kellene tennie vagy csinálnia, de egyáltalán nem volt hozzá lelki ereje. Olyan pozitív értékű lelki indíttatása, amelyik motiválta volna a szóban forgó feladat végrehajtására. Pedig, a lelketlen fizikai képletek alapján, F*s, és már kész is van az említett „W” munka. Mert ezt a fizikai összefüggést, szinte mindig előre vagy utólag számítják ki. A felhasznált „F” erő által okozott „s” elmozdulás mértéke alapján.
Így nem szükséges az elvégzett munka folyamata közben, a munkára irányuló szellemi és lelki mentális okokat firtatni. Ilyen módon a fizika, továbbra is lelketlen maradhat. Mert az előre vagy utólag kiszámított fizikai munkáknál, másodrendű dolog a mentális indíttatású motiváció.
Hasonló a helyzet, az „E” energia esetében is. Az energiahordozóink által működtetett gépeinket is, kézi „F” erővel irányítjuk. Annak ellenére, hogy a gépeink, az „E” energiát hasznosítják, amíg működnek. Amit az anyagi szintű energiahordozóink biztosítanak számukra. Attól azonban, ezek az energiafelhasználási módozatok, még általunk irányított céltudatos tevékenységek maradnak.
Az energia, nem vész el, csak átalakul. Ezt állítja a fizika tudománya. Mindig más, és megint más megnyilvánulási formát ölt az energiahordozóinkban. Hol van hát, az a sok elpocsékolhatatlan energia, amelyik nem vész el sohasem? Amelyik az energiahordozó anyagi minőségeinkben jut kifejeződésre, amíg munkát végeztetünk velük.
Szerintem, az objektívnek megismert anyagi valóság, elektromos jellegű. Mégpedig, az összetett szerkezetű elektronoknak köszönhetően. De ezek az összetett elektromos anyagi jelenségek, mágneses hatásra jöhetnek csak létre, induktív módon. Ez az induktivitás annak köszönhető, hogy a valóság, amelyben létezünk, objektív és szubjektív egy időben. Ezért szerintem, az összetett szerkezetű elektromos anyagi valóság, az oszthatatlan alaptömegek által felépített mágneses alaphalmaz végtelen közegében valósult meg, és működik esemény szinten.
Mert a fizika állítása szerint, minden összetett anyagi megnyilvánulás, esemény. Eseményként azonban, kizárólag igei alapon fejezhető ki. Úgy is mondhatnám, hogy az objektív valóságot képező összetett elektromos anyagi részhalmazok megnyilvánulásai, az Univerzum szempontjából véve, a szubjektív mágneses valóságban léteznek. Mint a szivacsok a vízben. Mert minden összetett anyagi részhalmaz, rács vagy kristályrács szerkezetet képezve, „úszik” a mágneses valóság képzeletbeli „óceánjában”.
Mivel az összetett anyagi szerkezeteket kívül ugyanaz a mágneses alaphalmaz öleli körbe, mint amelyik belül kitölti azok erősen szivacsos elrendezésű rácsszerkezeteit, ezért számunkra összetett, elektromágneses jelleget kölcsönöz az észlelésük. Attól azonban, az összetett elektromos anyagi részhalmazok objektív valósága, még a mágneses alapú szubjektív valóságban képezi a teljes létezés egységét.
Az anyagi világban, az értelmes embernek jutott az a szerep, hogy a relatív módon intelligens szellemiségének köszönhetően, felismerhesse az ok-okozati viszonyokon alapuló kauzális viszonyokat. Ez a relatív intelligencia azonban, csak az abszolút intelligenciában valósulhatott meg. Így hozzánk hasonlóan, az Univerzumnak is van egy sajátságos, abszolút öntudata. Ezt a kozmikus öntudatot nevezem én Istennek.
Úgy is mondhatnám, hogy a valóságunkat felépítő összetett elektromos anyagi részhalmazok eseményei, Isten objektív megnyilvánulásai. Így az objektív valóság összetett anyagi megnyilvánulásaiban, az induktív módon közölt mágneses információk által irányított energia nyilvánult meg. Természetesen, beleértve az élőlényeket is.
Az élőlények, abban különböznek az élettelen dolgoktól, hogy őket, Isteni eredetű lélek élteti. Az értelmes ember pedig, éppen abban különbözik a többi élőlénytől, hogy a mellett, hogy Isteni eredetű lélek éltet bennünket is, még relatív módon intelligens szellemiség is jellemző reánk. Mivel a szellem és a lélek, nem anyagi minőség bennünk, ezért azok, a mi belső szubjektív adottságaink. Amit az anyagi halmazunkat kitöltő mágneses alaphalmaz bennünk elkülönült része biztosít számunkra.
Az Univerzum oszthatatlan alaptömegei, mivel nem összetett részecskék, ezért elektrosztatikus töltésmegosztásra is képtelenek. Ennél fogva, az elektromos tulajdonságok hiányában, kizárólag mágneses tulajdonságokkal rendelkeznek. Így a teljes halmazuk, olyan egységes mágneses alapközeget biztosít a világmindenségben, amely több funkciót lát el egy időben.
Túl azon, hogy mozgási teret biztosít, az összetett elektromos anyagi részhalmazok számára, benne alakulnak ki, tárolódnak el, és közlődnek a mágneses hullámok. Ennél fogva, az Univerzum abszolút Elméjét valósítja meg. Ennek a kozmikus szintű abszolút Elmének az öntudatát nevezhetjük Istennek.
Az ember relatív elméje, nem foglalkozhat egy időben mindennel. Ezért az elméink, gyakorlatilag hiteket gyártanak. Olyan szellemi gondolatokat, amelyeket lelki érzéseink támogatnak. Amelyik szellemi gondolatunkhoz, nem társít lelki érzést az elménk, feledésbe merül. De a lelki érzésekkel párosított szellemi gondolataink az elménkből, a memóriánkba kerül. Az elménk mentális háttértárolójába. Ahol az elménk hátterében, tovább dolgoznak azok. Mint egy-egy előre megírt számítógépes programok.
Így a memóriánkban működő háttérprogramjaink határozzák meg az egyéniségünket. Azt az alapvető jellemünket, amellyel igazodunk a velünk történő életeseményeinkhez. Ezek összessége mutatkozik meg az EEG orvosi műszereken, mint agyi mágneses hullámok.
Hát, Isten abszolút Elméje is hasonló módon működik. Azzal az alapvető különbséggel, hogy Isten Elméje abszolút értékű. Ezért nem hiteket formál, hanem bizonyosságokat. A szellemi gondolatai és a lelki érzései alapján. Vagyis, tévedhetetlen igazságokat. Így Isten abszolút Elméjének a bizonyosságai, éppúgy az abszolút Memóriába kerülnek, mint a mi esetünkben a hiteink. Ezek a bizonyosságok, Isten abszolút Elméjének a háttér-tárolójában azaz, az abszolút Memóriában, önszervező módon tovább dolgoznak.
Isten Memóriáját képező mentális háttértároló azonban nem más, mint maga az objektívnek megismert valóságunk. Úgy is mondhatnám, hogy az általunk megismert objektív valóság nem más, mint az Isten abszolút értékű Memóriájában futó háttérprogramok összessége. Amit az Isteni eredetű bizonyosság hozott létre. Az Ő abszolút Memóriájában. Ezt, a számunkra kozmikusként értékelhető mentális folyamatot nevezhetjük, teremtésnek.
Úgy is fogalmazhatnám, hogy az összetett elektromos anyagi valóságot, Isten abszolút értékű Memóriájában futó háttérprogramok képviselik. Amit az Ő EEG alapú, „agyi” mágneses hullámai tartanak fenn.
A szubjektív alaphalmazban kialakult mágneses hullámoknak, két alapvető összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia. Szerintem, a mágneses hullámhossz képviseli a mágneses hullámokban, a kozmikus információ értékét, míg a mágneses frekvencia által, az energia terjed. A hullámhossz által előírt, diszkrétnek mondható erőimpulzus sorozatok formájában.
Ezért Isten, a világmindenség abszolút tudatossága, a mágneses hullámok által közli induktív módon, az elektromos anyagi valóság felé, az Elméjében kialakult bizonyosságait. Mégpedig olyan módon, hogy a mágneses hullámhossz informatív értékei határozzák meg azt, hogy az általuk irányított mágneses frekvencia energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezzen az összetett elektromos anyagi részhalmazokon.
Mivel az összetett elektromos anyagi valóság, a teljes létezésnek csupán az egy tízezred részét képezi, ezért joggal gondolhatok arra, hogy mi, az emberi relatív intelligencia, Isten virtuális valósága vagyunk csupán. Mégpedig, az abszolút Elméjének a mentális háttértárolóját, a Memóriáját alkotva. Ahol az Isteni gondolatok és érzések futnak az elméje háttértárolójában.
Ezért nem is olyan nagy csoda az, ha azt állítjuk, hogy az értelmes ember által, Isten nyilvánult meg az anyagi világban. Mert Isten és ember, tulajdonképpen elválaszthatatlanok egymástól. Ezért képes az értelmes emberi öntudat arra, hogy Istenben önmagára reflektáljon. Amikor ezoterikus módon, önmagára reflektál az értelmes ember, akkor az elméjén keresztül, Istent találja meg. Önmaga kozmikus szintű mentális tükörképét. Erről szól minden ezoterikus tanítás. A vallásokkal együtt.
A kozmikus eredetű mágneses hullámok által fenntartott induktív viszonyban, az Isten Elméjében kialakult bizonyosságok révén, megvalósult teremtés jött létre. Ezért az objektív valóság, minden összetett elektromos anyagi részhalmaza, az Isteni eredetű mágneses információk intelligens kialakulásának minősül. Mégpedig, továbbra is az Isten, abszolút értékű Memóriáját képezve. Amelyben az Isteni eredetű információk, energia hatására, testet öltöttek.
Ezért az abszolút létezés valósága, alapvetően kétféle. Ami azt jelenti, hogy az Univerzum mágneses alapú szubjektív valóságában nyilvánult meg az általunk megismert objektív elektromos anyagi valóság. Mivel a mi anyagi valóságunk is a mágneses valóságban létezik, ezért ez bennünk is, kettős alaptulajdonságokat biztosít számunkra. Ezért, nem pusztán azok vagyunk, akik a tükörben látszanak, hanem főképpen azok, akik a tükörben nem is mutatkoznak meg. Az a jellem, az a személyes egyéniség, akit szeretni vagy utálni lehet. Ami nem objektív anyagi tényező bennünk, hanem kizárólag szubjektív adottság.
Ezért számomra, nem az a kérdés alapvetően, hogy van-e Isten, hanem éppen az, hogy ki és mi vagyok én, Isten létezésében. Mert, ha az összetett objektív anyagi valóság, csak Isten abszolút értékű Memóriáját képezi, amelyben az Isteni gondolatok által formálódott bizonyosságok valósultak meg, akkor én magam, csak egy részprogram vagyok ebben a kozmikus létezésben.
Ahogy a mi relatív elméink mentális háttér-tárolójában, a memóriánkban önszervező módon alakítják ki a szellemi gondolatainkkal formált hiteink, a lelki érzéseinken alapuló jellemünket, az egyéniségünket, úgy Isten abszolút Elméjének a mentális háttér-tárolójában, az objektív valóság által felépített abszolút Memóriában is, önszervező módon működnek a megteremtett anyagi szintű bizonyosságok. Mégpedig, a benne kialakult életformák által.
Így a személyes, és azok által, a társadalmi szintű kollektív öntudatunkban, a folyamatosan fejlődő Isteni jellem tükröződik vissza számunkra. Amely jellem, addig fog változni, mentális módon fejlődni szellemben, amíg a teljes emberiség, Isteni öntudattal élve, alá nem veti magát az abszolút szeretetnek. Így a sok szeretetellenes gonoszság, amely ma még megosztja a társadalmunkat, ellenállást képvisel az Isteni szintű mentális fejlődésben.
Ennél fogva, amikor Istent szidalmazzuk, a rossznak értékelhető sorsunk miatt, akkor gyakorlatilag, társadalmi szintű önkritikát folytatunk. Amely minden esetben arra utal, hogy az alkotmányos rend alapján működő önszervező demokráciánk, még nagyon hamis. Ezért benne a népjólét, amit az alkotmányunknak kellene feltételek nélkül szavatolnia, nem valósulhat meg. Mert az alkotmányunkat kiszolgáló demokráciánk, nem működik tökéletesen. Így benne Isten is elvész. A Memóriájában értelmes emberrel együtt.
A társadalmi vezetőink szidalmazásával arányosan, csökken az emberek személyes önbecsülése is. Mert a társadalom kritikája is, az abszolút szeretet ellen működik. Ebben a társadalmi szintű mentális visszacsatolásban, az Isteni szintű abszolút Memóriában történő önszervező képességünk, erősen lelassul. Olykor akár, még meg is fordulhat.
Ezért a kollektív változásunk lehetősége, csak ezeknek az új elveknek a megértése, és széles körű oktatása árán alakulhat ki. Mert bizony, mentális módon fejlődnünk, együtt kell. Ez éppúgy Isten érdeke, mint a Memóriájában megnyilvánult értelmes emberiség érdeke. Mert bárki eljuthat a mentális megvilágosodás szintjére, de az csupán arra jó dolog, hogy általa, az egész értelmes társadalom, együtt megvilágosodhasson. Tanait beépítve az általános szintű oktatási rendünkbe. Úgy minden értelmes tevékenységünk, Isten öntudatát erősítheti.
Mivel pedig, ezek számunkra tevékenységek, azaz állapotváltozásokat jelentő munkavégzések, ezért az energia, és a belőle származtatható részerők eredménye lehet csak. Erről szól a fizika tudománya. De mivel, az összetett szerkezetű objektív elektromos anyagi valóság, a szubjektív mágneses valóságban nyilvánult meg, ezért az Univerzum maga, zárt rendszernek minősül.
Mert mágneses szempontból véve, zárt rendszert alkot. Amelyben az összetett elektromos anyagi részhalmazok, nyílt rendszereknek minősülnek. Így köztük a mágneses szintű energiaáramlás, szabadon megvalósulhat, az alapvető induktív viszonynak köszönhetően. Mégpedig, állandóan megmaradó formában.
Isten tehát, a teremtés által, szellemi szinten kigondolja azt, hogy mi legyen. A mágneses hullámok hullámhosszait kialakítva. Majd lelki érzéseket ad hozzá, a mágneses hullámok frekvenciáit meghatározva. Amelynek alapján, a mágneses hullámhossz informatív értékei határozzák meg még ma is azt, hogy a mágneses frekvencia energiaértékei, milyen mértékű induktív munka árán tarthatják fenn, az összetett elektromos anyagi valóságunkat. Ilyen módon, az anyagok minden megnyilvánulásában, az Isteni eredetű intelligencia tükröződik vissza. Abszolút módon.
Ezt az igazságot kezdte észrevenni Michio Kaku fizikus,, miközben a fizikai szintű korlátozott ésszerűség mellett, önmaga szubjektív véleményét is ki merte fejezni. Miközben feltételes módon kijelentette, hogy szerinte, van Isten. Mert az ő véleménye szerint, egy kozmikus erő irányítja a világunkat. Egy olyan erőt sejtenek valójában, aki egy elemi entitásként, valamiféle kozmikus tudattal rendelkezik. Olyan abszolút intelligenciával, amely megtervezte, megteremtette, és mozgatja az egész anyagi valóságot. Amelyben a világegyetem anyagi vonatkozásait, a húrelmélet vékony szálainak a rezgései alkotják. Amelyben minden rezgési hullámhossz és frekvencia más, és megint más anyagi megnyilvánulásnak biztosít stabil létezési lehetőséget.
http://avilagtitkai.com/articles/view/a-vilag-egyik-legbriliansabb-elmeje-szerint-isten-letezik
Az én véleményem szerint, a tudomány nem más, mint a tudós szakemberek kollektív hite. Hitként pedig, ez az út is Istenhez vezet. Jó utat kívánok a tudósainknak.
Matécz Zoltán
2017.04.28.
