Motiváció.
A motiváció, a pszichológia egyik alapfogalma. Amely a szükségszerű cselekedetekkel kapcsolatos késztetéseinket próbálja értelmezni.
Így tulajdonképpen a pszichológia azt vizsgálja, hogy miért vagyunk képesek olyan cselekedetekbe hatalmas életenergiákat fektetni, amit nagyon szeretünk, és milyen okból maradnak el ezek a szükségszerűen aktív életerőink, az általunk nem szeretett, úgynevezett kényszercselekedeteink során? Tulajdonképpen azt vizsgálja a pszichológia, hogy milyen életerők munkálkodnak a háttérben és azokat, mi irányítja?
A motiváció, latin eredetű szó. Jelentése szerint, „mozogni, mozgatni, vezetni”. Így a pszichológia alapfeladata az, hogy meghatározza számunkra azt, hogy a motiváció, milyen módon határozza meg a szervezetünk aktivitásának a mértékét. Vagyis, a természetes viselkedésünk értelmes szervezettségének a mértékét és hatékonyságát kutatja.
Ahhoz, hogy a motiváció fogalmát jobban megérthessük, két olyan alapfogalom tisztázására van szükségünk a pszichológia szerint, amelyek rávezethetnek bennünket. Az egyik a drive, a másik pedig, a homeosztázis.
Az angol eredetű „drive” szó, amit „drájvként” kell kiejteni, olyan belső testi szükségletek kielégítésére irányuló késztetésekre utalnak, amelyek fennállása tartós esetben, az egészségünket és a biológiai szintű életfenntartásunkat teszik kérdésessé. Ezért a testi szükségleteink kielégítése érdekében, olyan hajtóerőt biztosít nekünk a szervezetünk, amit szellemi szinten, nem szükséges irányítanunk. Mert a drive hajtóerőként, mindig a testi szükséglet kielégítéséig tart. Ennél fogva, minél erősebb a testi szükséglet szervezetünk számára, annál erősebb motivációs késztetést biztosít számunkra a drive.
A homeosztázis fogalmát pedig, Cannon vezette be. Aki felfigyelt arra az alapvető jelenségre, hogy a szervezetünk, ha nem kapja meg az elemi szükségleteiből fakadó hiányokat, a drive által biztosított hajtóerőnek köszönhetően, akkor azokat az elemi igényeinket, a testünk belső tartalékaiból vonja el. Éppen azért, hogy a szervezetünk belső biológiai egyensúlya, minél tovább fenntartható maradjon. Így bármilyen fiziológiai hiányállapotot, megpróbál a szervezetünk, homeosztatikus módon egyensúlyba hozni.
Szerintem pedig, természetesen ez a folyamat sem igényli azt, hogy szellemi szinten legyen irányítva. Mert ezt is, vegetatív módon kezeli az elménk. Röviden ennyit a pszichológia motivációról szóló tanításairól. Most pedig, nézzük a motivációról szóló saját verziómat.
Szerintem a pszichológia, eleve kizárja azt, hogy a motiváció, a mi személyesen irányított értelmes szervezettségünk mértéke szerint szabályozza az életvitelünket. Mert a drive és a homeosztázia, nem igényel szellemi szintű irányítást. Mintha tudatosan, közünk sem lenne a motivációs dologhoz.
Szerintem pedig, az értelmes tevékenységeinkre irányuló motivációt, mindig az aktuális lelkesedésünk biztosítja. Amit a szellemi képességeink irányítanak. Ezt a pszichológia nem tárgyalja kellőképpen, mert a pszichológusok számára a lélek és a szellem, nincs külön meghatározva. Ilyen módon, a szellemi és lelki tényezőket, egyszerűen az elménk produktumának tekintve, nyilvánvaló mentális agyi alaphatásokként értelmezik csupán. Ezért, nem tudják azt, hogy mi a különbség köztük, és milyen mentális viszonyt tartanak fenn az elménkben.
Pedig, az igazság szerintem éppen az, hogy az elménk, alapvetően két dologra fordít figyelmet. A szellemi gondolataikra, és a lelki érzéseinkre. Amikor ugyanis, egy szellemi gondolataink, lelki érzéseket képesek aktivizálni, akkor azok, az elménkben fognak párosulni, és egy közös mentális tényezőt hoznak létre. Mégpedig a hiteinket. Ezek a hiteink biztosítják egyenként, számunkra azt az elemi hajtóerőt, amit motivációként értelmeznek.
Naponta több ezer szellemi gondolat kerül az elménkbe. De estére, csak azokra emlékszünk, amelyekhez lelki érzéseket is biztosított az elménk. Mert azok váltak fontosakká számunkra. Az összes többi feledésbe merült. Éppen azért, hogy ne terheljék az elménket. De a lelki érzéseink által megkötött szellemi gondolataink sem maradnak az elménkben sokáig, hanem átkerülnek az elménk mentális háttértárolójába, a memóriánkba. Ahol az elménk tudatának a hátterében, tovább dolgoznak azok. Kialakítva azt a jellemet, alapvető emberi karaktert, akik egyedi módon vagyunk.
Ez a memóriánkban tárolt, hiteink eredőjéből fakadó jellemünk határozza meg azt, hogy az életünk megtapasztalható eseményeiben, milyen módon vegyünk részt. Azaz, az aktuális életeseményeinkhez, milyen mértékű motivációs hajtóerővel közeledjünk. Mert a motivációs hajtóerő, a hiteinkben van kódolva, a szellemi gondolataik révén.
A szellemi gondolatainknak, csak informatív értékei vannak. E miatt, csupán a mentális formációt, azaz a reális képzeletet tudjuk velük kialakítani az elménkben. Ez a képzeletünk, felvehet képi vagy film alakzatot. Attól függően, hogy egy tárgyról vagy egy eseményről van szó benne. Ha pedig, ez a tárgy vagy esemény, egy általunk vágyott célt határoz meg, akkor a lelkünkből, pozitív érzések szabadulnak fel. Amelyek animálják, megtöltik tartalommal, aktív életerővel a reális elképzelésünket.
Mert ezek a lelki érzéseink a lelkünkből, az életünk energiájából származnak. Ennél fogva, minden lelki érzésünk, egy-egy mentális életerő impulzusunk. Erőként pedig, munkavégző képességgel bírnak. Mentális módon irányított életerő impulzusokként. Amelyek eleve kétféle módon használhatók fel.
Közvetlen módon, amikor a mentális, szellemi feltételekkel megtervezett munka sikerélményét, mi magunk akarjuk megtapasztalni. Olyankor motivál bennünket igazán. Hiszen olyan szomatikus hajtóerőt biztosít számunkra, a testünk izmaiban generálva, hogy alkalmasak legyünk a szellemi szinten megtervezett munka sikeres végrehajtására. A siker érzését pedig, az a tudat biztosítja számunkra, hogy a megtervezett és elvégzett munka gyakorlati szintű állapotváltozása, éppen az előzetesen formált mentális terveink szerint alakult. Ilyen módon, tökéletesen elégedettek lehetünk az általunk kialakított végeredménnyel. Ezért a tudatosan motivált cselekedetünk jutalma, a megelégedettségünkben nyugvó lelki öröm érzése.
Közvetett módon pedig, akkor hasznosul a hitünk, ha a vágyunkról alkotott mentális képünkhöz, amit a szellemi gondolataink informatív értékei alapján formálunk az elménkben, pozitív lelki érzéseket csatolunk. Amikor már érezzük, a vágyunkról alkotott reális elképzelésünket szemlélve a pozitív örömérzéseket, akkor mondjuk azt, hogy ÁMEN. Azaz, LEGYEN. Mert abban az esetben, az elménkben formált hitünk reális elképzelése, agyi mágneses hullámként, kikerül az elménkből. Mert az ÁMEN kifejezéssel, projektív módon kivetítjük azt az Univerzum mágneses terébe. Ez által, a tudatos teremtés hatáskörébe rendeljük, a vágyunkról alkotott valóságos elképzeléseinket.
Azok pedig, kis energiájú mágneses EEG hullámokként, felkutatják az Univerzum mágneses terében a hullámhosszuknak megfelelő, de jóval nagyobb energiájú, azaz nagyobb frekvenciájú mágneses hullámokat. Majd azokat, az elektromos anyagi valóság, induktív módon való átalakítására ösztönzik. Éppen az előre elképzelt vágyaink szerint.
Vagyis, az elméjében kialakult hitével az ember, vagy közvetlen módon, vagy pedig, közvetett stílusban, a valóság szükségszerű átalakítására alkalmas. A közvetlen módot, ami a hitünk izomerejét szabályozva motivál bennünket, a tudatos cselekedeteink végrehajtásában, és szükségszerű hajtóerőt biztosít számunkra, mindenki ismeri valamilyen szinten. Még, ha nem is értelmezte megának ilyen módon eddig senki. De a közvetett mód, amit a tudatos teremtés jelent, nagyon sokak számára még teljesen ismeretlen.
Gyakorlatilag, arról van szó, hogy az Univerzum energiája egy és oszthatatlan. Erre utal az energia megmaradási törvénye. Amely szerint, a mágneses energia nem vész el, csak átalakul. Mégpedig, a hatásával szemben teljesen tehetetlen elektromos anyagi tömegek induktív aktivizálásával. Ezt az univerzális energiát, univerzális intelligencia irányítja. Amelyik a mágneses alaphalmaz szubjektív valóságaként, induktív módon megalkotta azt az elektromos anyagi világot, amit mi, az objektív valóságnak értelmezünk. Benne önmagunkat is.
Így az embert, intelligens univerzális energia élteti. Ami nem más, mint az elemi ösztöneinket biztosító lélek. A vágy pedig, amit egy probléma szellemi szintű felismerése során észlelünk, valamilyen számunkra hasznos megoldásra irányuló intelligens lelki üzenetünk. Azaz, kozmikus eredetű üzenet, ami személyesen nekünk szólva, intelligens módon mindig, csak jót akar. Ezért az élet számunkra, éppen arról szól, hogy a szellemi gondolataink segítségével, képzeljük el a vágyunk valóságos elvi lehetőségét azért, hogy a lelkünk teremtésre képes pozitív érzéseit, a vágyott dolog vagy esemény megvalósulása érdekében irányítsuk. Vagyis, tudatosan vegyünk részt a valóság átalakításában. Más néven, éljünk a tudatos teremtés lehetőségével. Akár közvetlen, akár közvetett módon.
Ami nem szívesség számunkra, hanem alapvető mentális lehetőség. Amit a mágneses alapú Univerzum biztosít nekünk az által, hogy szellemi szintű relatív intelligenciával rendelkezünk. Amellyel megérthetjük, az Univerzumhoz fűződő mentális viszonyunkat. Az intelligens Univerzum ugyanis, bennünk él a lélek által. Mivel, csak a testünk elektromos anyagi szerkezet. A lelkünk és a szellemiségünk, kizárólag mágneses vonatkozásunk. Ami képes értelmes módon animálni, működtetni, éltetni bennünket. Ezért a tudatos cselekedeteink, mindig intelligenciát tükröznek.
Így a motiváció, ami elemi hajtóerőt biztosít számunkra ahhoz, hogy a szükségszerű cselekedeteinket végrehajtsuk, el sem képzelhető a lélek és a szellem intelligens aktivitása nélkül. Sem közvetlen módon, amit állítólag a drive vagy a homeosztázia képvisel számunkra, sem közvetett módon, ami a tudatos teremtés képességét garantálja, az anyagi szintű létezésünkben. Vagyis, nem az anyagi minőségünk szervezi önmagát a motiváció segítségével, hanem a szellemiségünk által irányított lelki érzéseink.
Szerintem, már mindenki járt úgy az olvasóim közül, hogy szellemi szinten tudta azt, hogy valamit meg kellene cselekednie, de nem volt hozzá megfelelő mértékű lelki ereje. Mert a szükségszerű cselekedethez. éppen a motiváció hiányzott. Vagyis, a szellemi szinten irányított pozitív hajtóerő a lelkünkből.
Így a hajtóerőt biztosító motiváció, a hitünkben van kódolva. Ezért az erőssége mindig attól függ, hogy mennyire hiszünk a mentális dolog valóságformáló képességében. Azaz, mennyi pozitív lelki érzést, mint mentális életerő impulzust invesztáltunk, az aktuális szellemi gondolataink által formált hitünkbe.
Nem lehet minden életfolyamatot fizikával, kémiával, és biológiával megmagyarázni. Mert azok, csak az elektromos szerkezetű anyagi vonatkozásainkra érvényesek. A mágneses vonatkozásunk mindig mentális. Az elménk funkciója. Amely értelmes módon irányítja, szabályozza az anyagi vonatkozású életfunkcióinkat. De nem csupán a testünket, hanem azokat az anyagi körülményeket is, amelyeket megtapasztalhatunk. De ezeket a testi és egyéb anyagi körülményeinket, a hiteinkbe ágyazott lelki érzéseink motiváló képessége szabályozza. Mégpedig, a memóriánkban tárolt hiteink eredőjének, azaz a kialakult jellemünknek a függvényében.
Így a motiváció alapja szerintem az, hogy szellemi szinten felismerjük az életeseményeinkben rejlő lehetőségeket. Éppen azért, hogy a mentális módon formált terveinket, általunk szervezett módon hozzá tudjuk igazítani a megtapasztalható életeseményeinkhez. Mert az élet, számunkra azt jelenti, hasznosan élni a lehetőségekkel. Mert az értelmes módon felismert lehetőségek mutatnak rá arra, hogy az elképzeléseink által formált vágyaink, milyen mértékben képesek beleilleszkedni, az anyagi valóság általunk megtapasztalható eseményszerűségekbe. Így válik a motiváció, szervezett cselekvésre ösztönző indítékká számunkra.
Itt nyer értelmet számunkra a tanulás. Mert a sok szellemi ismerettel rendelkező értelmes ember, sokkal több lehetőséget talál az életesemények között, mint a tudatlan. Ennél fogva, a szellemi síkon művelt ember lelki aktivitása, ami az életete minőségét szolgálja, sokkal ideálisabb, mint a műveletlen, tanulatlan, buta embertársainknak. Mert a lelki aktivitásunk lehetőségét, szellemi szinten kell felismernünk. Így a legtöbb ember boldogtalansága, éppen abból adódik, hogy mindig utólag ismerik fel az életeseményeikben rejlő lehetőségeket. Vagy eleve, fel sem ismerik azokat.
Ezért a legtöbb ember, tudatlanabb módon, mások feltételrendszerében él. Mint tisztességes munkavállaló. Amelyben pozitív hittel szemben, a félelem játssza az irányító szerepet. Mert a negatív hit, negatív lelki érzéseket köt meg a kellemetlen szellemi gondolatok által, ezért a vágyaink önös céljai helyett, mások elvárásaira fordítjuk az életünk erőtartalékait. Mert az életünk problémáira, másoktól várjuk a megoldást.
A kilátástalanság negatív lelki érzése, éppen arra utal, hogy szellemi szinten, nem ismerjük fel az életeseményeinkben a kínálkozó lehetőségeket. Vagyis, nem vagyunk képesek élni a lehetőségekkel. Ezért van az, hogy valakinek minden lehetetlen, míg ezzel szemben másoknak, minden lehetséges. Ezért én szerényen azt javaslom, hogy Te, mindig legyél „más”. Olyan egyedi ember, akit nem a mások érdekeit szolgáló birkaszellem irányít, hanem a sajátságos módon kondicionált személyes élettapasztalat. Amelyben, a relatív módon intelligens szellemi minőség, konstruktív módon irányítja, szervezi a motivációt biztosítani képes pozitív lelki érzéseinket. Mint a szükséges változásra irányuló mentális hajtóerőt.
Akik a lehetőségeiket nem veszik észre, azok számára, lassan elhalnak a vágyak is. Azzal együtt pedig, a hitükben kódolt hajtóerő is elgyengül. Így a szellemi szinten értelmes ember, az akadályokban jelentkező problémákat racionalizálja magának úgy, hogy olyan kellemetlen hátsó, másodlagos gondolatokat ébreszt, amelyekhez már csak, negatív lelki érzéseket társíthat az elméjében. Ilyen módon, a vágyott változás ellen aktivizál ellenerőket az elméjében. Mégpedig, a másodlagos kellemetlen szellemi gondolatok irányítására hallgatva. Így a mentális erők kiegyenlítik, közömbösítik egymást, és ezért természetesen, nem jön létre a vágy elképzelésében kódolt változás.
Így működik, a Bibliából ismert Sátáni vezetés. Ahol Sátán, a teremtő Isten ellenfele. Aki, éppen azért biztosít a vágyainkról szóló terveink ellen hátsó gondolatokat, vagy más emberek által diktált külső forrásból származó sugalmazásokat, hogy mi az elménkben, az új racionális gondolatoknak engedelmeskedve, lemondjuk arról, hogy a teremtést szolgáljuk. Hogy a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünktől elforduljunk.
Ha hallgatunk a sugalmazásokra és a hátsó gondolatokra, akkor eleve lemondunk arról, hogy az életeseményekben felénk áramló lehetőségekre figyelmet fordítsunk. Ilyen módon, azonnal elveszítjük az aktuális hitünkbe ágyazott, teremtésre képes pozitív lelki érzéseinket is. Amelyek a motivációs hajtóerőt biztosították számunkra.
Isten és Sátán tehát, az elménkben formált hiteink főszereplői. Míg Istenhez ragaszkodva a teremtést szolgáljuk a pozitív lelki érzéseinkkel, addig a teremtőtől eltávolodva, a hiteinket szétromboló negatív Sátáni információknak biztosítunk létezési jogosultságot az elménkben. Így a folyamatos teremtésből kiszorulva boldogtalan, megkeseredett, céltalan, vegetatív életet élhetünk csupán. Egy pesszimista életvitelre kárhoztatva magunkat.
Ilyen módon, éppen mi magunk testesítjük meg Istent, amíg a kellemes szellemi gondolataik segítségével, pozitív lelki érzéseket aktivizálunk az elménkben. Mint teremtésre méltó pozitív hiteket. De Sátánt is megtestesíthetjük azonnal, amikor a kellemetlen szellemi gondolataik hatására, negatív lelki érzéseknek biztosítunk valóságformáló lehetőséget az elménkben. Mert azok, minden esetben, a teremtőképességeinket csorbítják. Mivel a lelki érzéseinket, mint mentális erőhatásainkat vagy pozitív, vagy pedig, negatív polaritással használhatjuk csak. Azokat a hiteinkbe ágyazottan, egymás ellen irányulva.
Nem szolgálhatunk egyszerre Istennek is, és a Sátánnak is. Mert a lelki érzéseinkből fakadó mentális erőhatásaink, csak egy féle polaritással rendelkezhetnek. Mivel olyen módon, mentális ellenhatásokként jutnak érvényre az életünkben. Ezért a kellemetlen szellemi gondolataik által indukált negatív lelki érzéseink, éppen a pozitív hiteinkben kódolt motivációs erőink ellen irányulnak. Mint anti-motivációs mentális hatások.
Mert a valóság átalakítására, teremtésre irányuló motivációs hajtóerőt, csak a hiteinkbe ágyazódott pozitív lelki érzéseink biztosíthatnak számunkra. Mint mentális módon irányított hajtóerőt. Amelyben az értelmes célt, a szellemi szinten kifejezésre juttatott vágyaink határozzák meg. Azokhoz ragaszkodva pedig, mint mentális életerő impulzusok, elvégzik a kívánt állapotváltozást a sorsunkban. Amit megtapasztalhatunk.
A mai Istentelennek tűnő világunkban, a motivációs trénerek próbálják az előadásaikkal jobb teljesítőképességre bírni a munkavállalókat. Az előadásaikat finanszírozó munkaadók érdekeit képviselve. Mégpedig, olyan módon, hogy a sikerbe vetett hitüket veszített munkavállalók kiiktatásával, jobb munkamorált „teremtenek” a munkahelyeken. Függetlenül attól, hogy a sikertelenség érzését, milyen munkaadói hiányosság idézte elő, a motivációjukat veszített munkavállalók életében.
Lehet, hogy a motivációs trénerek oktatási költségei olcsóbban, mint a NAV által javasolt, éves kötelező béremelés mértéke. De semmiképpen sem pótolja azt. Mert a munkavállalókat, csak a megbecsülés motiválja kellőképpen. Ami éppúgy anyagi természetű dolog, mint erkölcsi. Hiszen a fizetés, az anyagi megbecsülést juttatja kifejezésre. Míg a kötelező fizetésemelés, éppen a megbecsülés mértékét realizálja. Csak a megbecsült munkavállaló fogja megbecsülni a munkaadóját.
A NAV rendelkezése alapján, minden vállalkozásnak joga és kötelessége az éves béremelés. A joga abban nyilvánul meg, hogy külső jogi fórum, nem szólhat bele abba, hogy milyen módon oldja meg a béremelés munkavállalók között történő elosztását. Hiszen a munkaadó ismeri a legjobban azt, hogy a munkavállalói, mennyire motiváltak a munkavégzésükben. Így a jobban teljesítő munkavállalók, magasabb béremelésben részesülhetnek. Így motiválja a munkaadó, a jobban teljesítő dolgozóit. Míg a béremelés kötelezettsége abban nyilvánul meg, hogy nem szabad kihagyni egyetlen tárgyévet sem, a jogosan elvárt bérrendezésből.
A munkaadók erkölcsi motivációját garantálja, az éves kötelező béremelés betartása mellett, az évközi juttatások és elismerések nyilvános kiosztása is, a munkavállalók között. Ami az évközben nyújtott jobb munkateljesítmény fokozódását elismerő munkaadói motivációs lehetőség. Ha a munkaadók folyamatosan élnek ezekkel az elemi szintű motivációs lehetőségekkel, akkor a munkavállalóik nem lesznek alul-motiváltak. Mert csak, az alulértékelt dolgozókban csökken a munkakedvet biztosítani képes motiváció. Ami a munkahelyi morál ellensége. Ez a dolog, a motivációs trénerek oktatásai nélkül is nyilvánvaló.
A neurológus agykutatók, folyamatosan azt vizsgálják, hogy az emberi agyban, hogyan és milyen módon alakítják ki a testi hiányosságok, a kívánt reakciókat. Amelyben az ember természetes önérvényesítési képessége jut kifejezésre a társadalomban. Figyelembe sem véve azt, hogy az értelmes ember, hármas felépítésű. Anyagi szintű test jellemzi, mentális szellem, és szintén mentális eredetű lélek. De mindig a lélek élteti, a testet irányítani képes szellemiséget is.
Ezért szerencsés az olyan ember, akinek a reális mentális elképzelései által motivált vágyai, a megvalósulás anyagi lehetőségeivel találkozhatnak. Mert számára, a múltban kondicionált, azaz tanult emlékei, szinkronba kerülhetnek a jelen eseményeiben jelentkező lehetőségekkel azért, hogy a jövőbe vetett elvárásai megvalósuljanak. Mert a jövőbe irányított szellemi szintű terveink, éppen arra utalnak, hogy milyen mértékű lelki aktivitással állunk a jelen eseményei által biztosított lehetőségekhez.
Ilyen módon válik értékessé számunkra, a megismert múltunk. Hogy az emlékeink segítségével a jelenben, olyan terveket készíthetünk magunknak a vágyott jövőről, amelyekhez már most, motivációs pozitív lelki erőhatásokat tudunk aktivizálni az elménkben. Éppen azért, hogy megfelelő módon tudjunk élni, a megtapasztalható életeseményeinkben kínálkozó lehetőségekkel. Mert a megfelelő szellemi és lelki felkészültségünket, csak az igazolhatja számunkra.
Ezért találták ki az affirmációkat. A szellemi szintű „megerősítéseket”. Amelyek jól megszokott szlogenekként, megfelelő módon irányíthatják az életvitelünket. De a szellemi szintű affirmációknak, csak informatív értékű gondolatai vannak. Erőt nem képviselnek azok. Viszont alkalmasak arra, hogy a lelki érzéseink mentális erőhatásait irányítsák. Az affirmációk tehát, ilyen módon válhatnak csak mentális megerősítésekké. A pozitív lelki erőhatások érzései nélkül, erőtlenek maradnak. Csak egyszerű önámításoknak minősülnek. Szép hangzatú kifejezések sokaságát alkothatják. Amelyek nem képesek befolyásolni az életünket.
Mert hatékonyak, csak akkor lehetünk az életben, ha mi magunk teremtjük meg a feltételeinket. Azokat az értelmes mentális lehetőségeket, amelyek képesek alkalmazkodni az életeseményeinkben jelentkező anyagi lehetőségekhez. Mert a szenvedés éppen akkor jelentkezik az életünkben, amikor az anyagi események folyton változó feltételei irányítanak bennünket. A mi akaratunk ellenére.
Mert a megtervezett mentális, és a valóságban jelentkező lehetőségek tudatos szinkronizálása nélkül, nem jöhet létre ideális megoldás számunkra. Ezért azok az események, mint problémák maradnak érvényben, az életünkben. Mint megoldásra váró problémák. Így a problémák azért jelentkeznek az életünkben, hogy mentális módon fejlődjünk általuk. De fejlődni, csak úgy tudunk, ha nem a problémáinkon rágódunk állandóan, hanem mielőbb a felismert probléma számunkra ideális megoldására koncentrálunk.
Mert amikor a folyton változó anyagi világ eseményei, új lehetőségeket kínálnak számunkra, akkor a hit nélküli pesszimisták, alapvetően visszahúzódnak a saját megszokott komfortzónáikba. Mert konzervatív módon ragaszkodnak, a szokásaik által nyújtott biztonságérzetükhöz. Míg a hittel élő erős, optimista emberek, éppen a mentális módon formált terveik elvárásai miatt, liberális módon hagyják azt, hogy az anyagi változások lehetőségeiben, minden vágyuk megvalósuljon. Mégpedig, a hitükbe ágyazott vágyaik tervei alapján. Éppen azért, hogy az ember értelmes mentális szervezettsége, természetes módon igazodjon a folyton változó anyagi lehetőségekhez.
Ilyen módon, a problémáinkként jelentkező akadályainkból, amelyek a megtapasztalható sorsunkat formálják, olyan „hegyet” építhetünk magunknak a mentális terveinken alapuló megoldásaik segítségével, amelyek az anyagi valóságban igazolhatják az ember fölötti képességeinket. A szervezett módon történő tudatos teremtés segítségével. Amely a motivációs képességekkel rendelkező, pozitív lelki érzéseink mentális erőhatásaival, minden elképzelhető magasság fölé emelhet bennünket. Isteni magasságokba.
Mert minden értelmes embert, Isteni eredetű lélek éltet. Ha ennek az ismeretnek a tudata motivál, nem érhet kudarc sohasem. Mindig konstruktív, hatékony, és sikeres ember maradsz. Csak hagyd azt, hogy Isten éltessen. Mert a saját lelkünk Istenei, mi magunk vagyunk, amíg motivációs életerőket biztosító hittel élünk. Ilyen módon, te magad lehetsz, a megtestesült hit. Azaz, a teremtő Isten.
Matécz Zoltán
2017.05.21.
