Tehetetlenség forrása.
Newton I. törvénye értelmében, minden test megtartja a gyorsulás nélküli nyugalmi helyzetét vagy egyenes vonalú egyenletes mozgását mindaddig, amíg az állapota megváltozására, valamilyen erőhatás nem kényszeríti. Ez a dinamika alaptörvénye. De Newton nem foglalkozott azzal, hogy milyen hatás készteti az anyagi testeket nyugalomra. Az anyagi testek nekünk természetes megjelenési formájának tekintette. Egy olyan természetes alapállapotnak, amin az erőhatások képesek csak változtatni. Így a tehetetlenség forrását, a mai napig nem kutatták érdemben. Ezért, ma is az anyagi testek természetes megjelenési formájaként kezelik. Annak ellenére, hogy a fizikában, minden jelenségnek oka van. Így a tehetetlenségnek is nyilvánvaló módon. De erőhatás nem lehet, mert az éppen a tehetetlenség legyőzésén munkálkodik, amikor mozgásállapot változást idéz elő a test nyugalmi helyzetében. De akkor, mi az a hatás, ami az anyagi testek nyugalmát előidézi, az erővel való kölcsönhatás után azonnal visszarendezni iparkodik a nyugalmi állapotát, mint ellenhatás, és folyamatosan fenn is tartja azt?
Mert az erő, objektív munkavégző képesség. Ami az anyagi testek között terjed, valamilyen közvetlen felületi szintű kölcsönhatás egyetlen impulzusa által. Ez az impulzus lendületet okozva, kimozdítja a tehetetlen anyagi testet a nyugalmi helyzetéből. Miközben, az állapotváltozását előidéző anyagi test, éppen annyi lendületet veszít a kölcsönhatás impulzusával, mint amennyit az átad a nyugalomban lévő anyagi test számára. Így a közvetlen felületi kölcsönhatás által, a mozgásállapot változást előidézni képes dinamikus erőhatás adódik át a két test között. Ez így működik szilárd halmazállapotú anyagi testek esetében. Mert azoknak az anyagi mennyisége, egyetlen egységes tömegértéket képvisel.
De hogyan állapítjuk meg például azt, hogy két tojás közül, melyik a főtt és melyik a nyers? Ha megrázzuk őket, akkor a nyers tojásban a tojáshéjon belül, a tojás belső közege lötyögni fog. Míg a főtt tojás, egyetlen egységes, stabil tömegértékként fog viselkedni. Vagy, ha az asztalon egyszerűen megforgatjuk őket, és az ujjunkkal egy pillanatra lefogva megakadályozzuk a forgásukat. Míg a főtt tojás azonnal megáll és állva is marad, addig a nyers tojás tovább próbál forogni. Mert a tojás forgásban lévő belső közegét, a tojáshéj pillanatnyi leállítása nem fékezte le teljesen. Így az, további forgásra próbálja késztetni a tojás szilárd héját is. Ami egységes vékony tömegértéket képvisel a nyers tojás belső közege körül is. Miközben a főtt tojás belső közege, a tojáshéjjal együtt képez egy teljesen stabil, egységes tömegértéket.
Ez arra utal, hogy valójában minden test anyagi mennyisége, tömeg és közeg egy időben. Akkor is, ha szilárd halmazállapotú az egész test. Hiszen az ő belső sűrűségét, az ő közege biztosítja. Akármilyen kemény strukturális formát biztosítson is számára az atomokból felépült egységes stabilis szerkezete. Jó példa erre a jégkocka. Aminek az egységes stabilis tömegszerkezete felbomlik hő hatására és folyékony halmazállapotú molekuláris szerkezetet vesz fel. Így a jégkocka stabil tömegéből, folyékony halmazállapotú víz lesz. Ez a jégkockányi víztömeg azonban, már vízközegként is értelmezhető. Ha pedig, még tovább melegítjük, akkor a jégkockányi vízközeg gőzzé válik. Olyan gáznemű anyagi szerkezetté, aminek már nagyon nehéz elképzelni a szilárd tömeges jellegét. Így az már csak, mint gáz halmazállapotú közeg érvényesülhet számunkra. Hűtés hatására azonban, ez a gőz szerkezetű anyagmennyiség lecsapódik és előbb folyékony víz, majd újra szilárd jégkocka lehet belőle. Ami azt jelenti, hogy hő hatására változtatja azt a halmazállapotát, ami képes számunkra jól megkülönböztetni az ő tömegértékét a közeges értékétől.
De, ha már vízről van szó, akkor egy vödörnyi vizet tömegként vagy közegként kell értelmeznünk? Amíg cipeljük, addig tömegként érvényesül rajtunk. Amikor pedig, egy kis halacskát teszünk bele, akkor a hal számára közegnek minősül. Vagy, amikor lelocsolunk valakit vele, akkor a víz mennyisége tömegként érvényesül számunkra, de akit lelocsoltunk, azt a vízközege fogja benedvesíteni. Amikor pedig, a vödörnyi víz felszínére ütve a hullámok fodrozódását szemléljük, akkor ismét közegként tekintünk rá.
Így minden anyagi halmaz kétféle módon értelmezhető. Akkor is, ha szilárd anyagi minőséget képvisel. Mert az ő külső szilárd tömegértékét, az ő közegének a belső strukturális szerkezete biztosítja. Amelyik közeg, már sűrűséggel jellemezhető. Így minden anyagi mennyiséget, valamilyen belső, egységnyi sűrűségi állapot jellemez. Amit a tudományos szakemberek, a ró-ρ görög betűvel jelölnek. Így lett Newton munkásságának köszönhetően a ró-ρ, az anyagi testek tömegét meghatározni képes összetevő.
Ha ugyanis, az egységnyi sűrűségű közeget, kiterjesztjük a szorzás által az anyagi test teljes V-térfogatára, akkor valójában, ugyanazt az anyagi mennyiséget kapjuk eredményül, mint amelyiket az m = F / a képlettel értelmeztünk. Így az m = ρ * V képlettel, éppúgy a test anyagi mennyiségét kapjuk eredményül. Tömegértékként értelmezve. De a ρ * V összefüggés valójában, a test anyagi mennyiségének a közegét jelenti. Ami tömegként is értelmezhető. Mert minden test tömeg és közeg egy időben. Ami matematikai szinten bármikor nyugodtan felcserélhető. Hiszen, mindkettő fizikai állapot, ugyanazt az anyagi mennyiséget képviseli.
Ez azt jelenti, hogy a testek anyagi mennyiségének a tömeges és közeges jellegű megkülönböztetésének, csak fizikai szempontból van jelentősége. Mert egészen másképpen viselkedik a test anyagi mennyisége tömegként értelmezve, mint közegként. Mert a testek anyagi mennyisége egységes tömegként, a reájuk ható közvetlen felületi szintű erőhatásokkal szemben tehetetlenek. Ahogyan azt Newton meghatározta. Míg a testek anyagi mennyiségei közegként, az energia közvetett jellegű, térfogati hatása alatt állnak állandó jelleggel.
Ha most képzeletben, mindent szétszedünk a tovább már valóban oszthatatlan alaptömegek szintjéig, akkor egy olyan alaphalmazt kapunk eredményül, aminek elektromos vonatkozása egyáltalán nem lehet. Mert az elektromos megosztás képességével, csak összetett szerkezetű anyagi részecskék bírhatnak. Így az egységnyi kiterjedésű oszthatatlan alaptömegek egységes közege, a mágneses hatások közvetítői az Univerzumban. Amit az anyag nélküli űr képvisel számunkra. A tökéletes vákuumot biztosító bolygó és csillagközi alapközeg. Ami mozgási, létezési teret biztosít, a benne megnyilvánult, összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok számára. Amit az égitestek jelentenek. Mint az Univerzum „atomjai”.
A megnyilvánulás szavunk azt jelenti, hogy valami kialakult egy olyan természetes alapközegből, ami nem viszonyítható, így nem nyilvánult meg számunkra. Ami nem látható és nem érezhető a mi érzékszerveinkkel. Ilyen, általunk nem érzékelhető alapközeg, a mágneses alaphalmaz. Vele együtt, a mágneses jelenségek. Ebben a számunkra meg nem nyilvánult mágneses alaphalmazban nyilvánultak meg, azaz szerveződtek egybe mágneses hatásra azok az égitestek, amelyek ma az anyagi világ valóságát képviselik.
Mivel az összetett szerkezetű elektromos anyagi valóság, a mágneses alaphalmazban nyilvánult meg, ezért annak az oszthatatlan alaptömegei töltik ki az anyagi szintű atomok belső, üresnek látszó tereit is. Valamint, az atomok által elektromos módon biztosított rács és kristályrács szerkezetek közötti üresnek vélt tereket is. Így lettek az anyagi jelenségek Maxwell óta, „elektromágneses” jellegűek. Azért lehetett egyesíteni a mágneses és az elektromos adottságokat, mert az elektromos tulajdonságú anyagokat is, a mágneses alaphalmaz tölti ki belül, éppen úgy, mint ahogyan körülöleli azokat. Mint víz a szivacsot.
Így a mágneses alaphalmazban kialakult kozmikus szintű mágneses hullámok, induktív módon fejtik ki a hatásukat, az anyagi minőségek különböző sűrűséget képviselő részközegeire. Egyirányú mágneses alapnyomással terhelve azokat. Így a kozmikus szintű mágneses hullámok, a kozmológiai állandók segítségével, tökéletes módon hangolták be, az elektromos anyagi minőségek rezgési jellegű eseményszintű működését. Már, vagy harminc féle ilyen kozmológiai állandót ismer a folyamatosan fejlődő tudomány. Mint amilyen például, a fény sebessége.
A kozmikus szintű mágneses hullámoknak tehát, két alapvető összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia. Míg a hullámhossznak informatív értéke van, addig a frekvencia által, a hullámot kialakító oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerő hatásai terjednek folyamatos erőimpulzus sorozatok formájában, a hullámhossz által meghatározott egyenes irányba. Így a kozmikus szintű mágneses hullámok frekvenciáiban terjedő energia, egyirányú folyamatos jellegű erőhatás közvetítési módot valósít meg. Amit egységes alapközegként, térfogati jelleggel közvetít, a benne megnyilvánult anyagi minőségek sűrűbb szerkezetű részközegeire. Amihez az induktív viszonyt használja.
Az induktív viszony lényege pedig az, hogy az anyagi minőségek közvetlen környezetében és azokon belül, a mágneses erőtér alakul át, az elektronok elektrosztatikus erőtereivé. Ami a mágneses erőtér lineáris felépítésével szemben, centrális jellegű hatásközvetítési módot tesz lehetővé. Mert az elektronok elektrosztatikus erőterei, hűségesen követik az elektronjaik kialakult keringő és forgó jellegű mozgásformáit. Így a teljes anyagi részhalmazon belül, elektromos erőteret képeznek az elektronok elektrosztatikus erőterei. A kétféle erőtér pedig, ugyanannak a mágneses alaphalmaznak az elválaszthatatlan részét képezve, mindenképpen egymás ellen munkálkodik.
Ez az induktív folyamat úgy zajlik, hogy a lineáris módon terjedő energia egyenletes mágneses nyomása, folyamatosan fenntartja az elektronok elektrosztatikus erőtereinek a forgómozgását. Mint ahogyan a gépjárműveink robbanómotorjaiban a lineáris jellegű dugattyúmozgás, dinamikus jellegű forgómozgásként jelenik meg a főtengelyre vetítve. Így a mágneses energia, nem az elektronokra fejti ki az induktív hatását közvetlenül, hanem azok elektrosztatikus erőtereire. Vagyis az elektronok, közvetett módon jutnak az energia dinamikus hatásához. Az ő elektrosztatikus erőtereiken keresztül.
Az induktív viszony tehát modulálja, azaz átalakítja a mágneses hullámok informatív értékeit és azok energikus hatásait. Így az energia mágneses hatására, a megfelelő anyagi formáció alakul ki, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazokban. Mert az indukció folyamatában, a mágneses energia, elektromos erőhatásként jelenik meg, az elektronok elektrosztatikus erőtereiben. Ilyen módon már, közvetlen felületi hatást gyakorolva az elektronjaik tömegeire. Így a kozmikus szintű mágneses hullámokban, mindig a hullámhossz informatív értékei határozzák meg azt, hogy a frekvenciájuk energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezhet, az általa érintett elektromos anyagi részhalmazokon. Miközben az elektromos anyagi részhalmazok, a mágneses hullámhossz informatív értékének megfelelő formációt, strukturális szerkezetet veszik fel.
Így a kozmikus szintű mágneses hullámokban terjedő kozmológiai állandók, állandóan hatást gyakorolnak az elektromos anyagi minőségekre. Az ő anyagi szintű részközegeiken keresztül. Ami nyilván, ugyanazt az anyagi mennyiséget képviseli a szilárd halmazállapotú testek vonatkozásában, mint az ő teljes tömegértékük. Így a testek anyagi mennyiségének a nyugalmát vagy egyenes vonalú egyenletes mozgását, a reájuk ható kozmikus szintű mágneses hullámok biztosítják, mint kozmológiai állandók. Az ő közegükön keresztül, számunkra teljesen láthatatlan, így közvetettnek értékelt induktív hatásra.
Így a mágneses energia által biztosított tehetetlenséget az erő hatása, a testek tömegértékén keresztül képes legyőzni. Ami ugyanazt az anyagi mennyiséget képviseli a test vonatkozásában, mint amelyik a valamilyen sűrűségű közegét felépíti. Ezért ezt úgy is fogalmazhatnám, hogy a testek anyagi mennyisége tömegként viselkedik tehetetlen módon, az erő állapotváltoztató hatásával szemben. Míg közegként tehetetlen tulajdonságot tanúsít, az energia nyugalmi állapotot biztosító kozmikus hatásával szemben. Ezért marad meg minden test nyugalomban vagy egyenes vonalú egyenletes mozgásában mindaddig, amíg valamilyen erőhatás ennek az állapotnak a megváltoztatására nem készteti.
Ha pedig, ha az összetett szerkezetű anyagi minőségek atomjait ugyanaz a három alkotóelem képviseli, amit a proton, a neutron és az elektron képvisel, akkor közöttük különbséget, csak a közegük kialakult sűrűsége tehet. Ami közeges tulajdonság és az energia hatása alatt alakul ki és áll fenn. Vagyis, a különböző hullámhosszúságú kozmikus szintű mágneses hullámok, különböző formátumú és sűrűségű anyagi halmazokat formálnak induktív hatásra. Ezek az anyagi formák, stabil strukturális szerkezetet biztosítanak, a szilárd halmazállapotú testek számára. Miközben, az ő nyugalmukat vagy egyenes vonalú egyenletes mozgásukat tartja fenn a mágneses alaphalmazban.
Ha pedig, felfelé haladva elhagyjuk a bioszféránk anyagi szintű határát, akkor az anyag nélküli bolygó és csillagközi térbe kerülünk. Ahol a vákuum hatása akkora, amit földi körülmények között, előállítani sem tudunk. Mert az az anyagmentes tér, kizárólag mágneses erőtér. Ami eleve láthatatlan számunkra. Amit az Univerzum egységnyi méretű oszthatatlan alaptömegei építenek fel, egy teljesen egységes mátrix alapú alapközeget képezve. Amelyben az oszthatatlan alaptömegek, állandóan csak rezegnek. Mert a tökéletes nyugalmi helyzetüket keresik. A kénytelen együttes rezgéseik miatt pedig, mágneses hullámokat alakítanak ki. Mágneses erőtérré formálva az Univerzum terét.
A kozmikus szintű mágneses hullámokra az a jellemző, hogy bennük az energia hatása, mindig egyenes irányban terjed. Mégpedig, a hullámhossz által meghatározott egyenes irányba. Éppen úgy, mint egy kozmikus szintű hatáspumpa. Ezek a frekvencia impulzussorozataiban terjedő rezgési szintű részerők, éppen úgy közlődnek egymás után periodikus jelleggel, hogy általuk a hatásmegmaradás törvénye érvényesüljön. Erre lehet alapozni, az energia megmaradási törvényét is.
Így az Univerzum, mágneses szempontból véve zárt rendszer. Mert mindent magában foglal, ami az abszolút Létezést képviselheti. Hiszen az összetett szerkezetű anyagi megnyilvánulások, az Univerzum mágneses teréből nyilvánultak meg, és abban is működnek rezgési szinten. Így az Univerzumot, kétféle valóság jellemzi. A szubjektív jellegű mágneses alaphalmaz, és az objektív elektromos anyagi valóság. De az anyagi valóság épp úgy elektromos, mint ahogyan mágneses. Mert az objektív valóság, objektív és szubjektív egy időben. Ezért lehet benne minden anyagi jelenség „elektromágneses”.
Az Univerzum mágneses alaphalmazában, egyetlen esemény történik csupán, mégpedig az, hogy a kozmikus szintű mágneses hullámaiban az energia terjed. Az viszont, rezgési szinten valósul meg. Így nem jár az oszthatatlan alaptömegek áramlással járó haladó mozgásával. Ezért a mágneses alaphalmaz mindig nyugalomban van. Az oszthatatlan alaptömegei egyhelyben rezegnek. Egy egységes mátrix rendszert alkotva. Így benne, a mágneses hullámok hullámhosszainak a kialakulásához, nincsen szükség időre. Mert az, azonnal felépül az Univerzum mátrix alapú mágneses terében. Csak a frekvencia által terjedő energiának van időigénye.
Hiszen a kozmikus szintű mágneses hullámokban az energia, mindig a fény sebességével terjed. Mert ilyen ütemben adják át egymásnak az oszthatatlan alaptömegek, a rezgési szintű részerő hatásaikat. Ezért állandó a fénysebesség. Mert az Univerzum mágneses alaphalmazában terjedő energia szubjektív sebességértéke. Ami nem jár az oszthatatlan alaptömegek száguldó jellegű mozgásával. Ezért, összetett szerkezetű anyagi részecske, nyilván nem érheti el objektív körülmények között, ezt a szubjektív határértéket. Mert az objektív valóságban, nem létezik olyan erőhatás, ami ezt megvalósíthatná egy anyagi testtel. Például, egy űrhajóval. Attól, hogy a hangsebességet átléptük, még nem tudjuk a fénysebességet is meghódítani. Mert a hang, anyagi hullámnak minősül. Míg a mágneses hullámoknak nincsen anyagi vonzata. Hiszen, még az oly parányi elektron is, csak körülbelül egy harmad fénysebességgel kering az atommag körül.
Mert objektív anyagi részecske, nem haladhatja meg a fény, mágneses alapú szubjektív sebességértékét. Ahhoz túl tehetetlen. Az energiánál nagyobb hatású erő pedig, eleve nem is létezik. Mert minden objektív állapotváltozásra szánt erőhatás, az energia valamilyen mértékű származéka lehet csupán. Így az objektív erő és a szubjektív energia, egymás természetes ellenhatásai. Míg az energia, a nyugalom elérése érdekében munkálkodik, addig az erő, mindig a nyugalom felborításán fáradozik. Így erő és energia, egymás ellenhatásai lettek a fizikában. Amit Newton is felfedezett, a III. törvénye maghatározása alkalmával. A hatás és ellenhatás törvényében.
Így a fizikában, a testek anyagi mennyiségét képviselő tehetetlenség alapvető oka, az energia állandó hatása. Ami az anyagi mennyiségek közegeire fejti ki a hatását. Az energia által biztosított nyugalmi állapotot pedig, az erő hatása képes megbolygatni. Így a szubjektív jellegű energia ellenhatása, az objektív erőhatás. Illetve fordítva, az objektív, felületi jellegű erőhatásokkal szemben, mindig az energia szubjektív, térfogati hatása munkálkodik, a nyugalom újra elérése érdekében. Így teljes a dinamika törvénye.
Matécz Zoltán
2024.08.17.
