Élő hit.
A hit nem más, mint az anyagi valóságunkban még nem is látható dolgokról és eseményekről való tökéletes bizonyosság. Ezt állítja a Biblia. De, hogyan lehet valaki tökéletesen biztos bármiben, ami az objektív anyagi valóságunkban még nem is látható? Erre ad választ számunkra az imagináció lehetősége. Mert, amit valóságosnak tudunk elképzelni a szellemi gondolataink segítségével, azt a lelki szemeinkkel már képesek vagyunk látni akkor is, ha az még nem is képezi az anyagi valóságunk megtapasztalható részét. Mint egy mentális módon készített tervet szemlélhetjük. Így ezeket a terveinket a valóságba vetítve, mint értelmes módon kifejeződésre juttatott hiteinket, mentális módon megalapozzuk azok megvalósulási lehetőségeit. Ezt a mentális munkát, nem kerülhetjük ki, ha gyakorlati tapasztalatot kívánunk szerezni a lelki vágyaink megvalósulásairól.
A megvalósulás pedig, eleve kétféle módon jöhet létre. Az első eset az, amikor a reális képzelet segítségével, elképzeljük valóságosnak azokat a dolgokat és eseményeket, amelyeket a lelki vágyaink szerint meg szeretnénk tapasztalni a valóságunkban. Így, értelmes módon kifejezésre juttatott mentális tervekké, hitekké formálva a lelki vágyainkat. Majd ezeket a hiteinket, az ÁMEN szó segítségével projektáljuk, azaz kivetítjük az elménkből. Ami azt jelenti, hogy ÚGY LEGYEN. Vagyis, ez által a szabad akaratunkat kifejezve, tudatosan is hozzájárulunk a megvalósulás elvi lehetőségéhez. Így ez által, mentális módon máris éltetjük a reális elképzeléseink által kivetített hiteinket.
Mert, az elektromos tulajdonságú agyunkból, a mágneses valóságba közvetítjük a hit által elképzelt vágyaink mentális terveit. Majd a megvalósulás lehetőségét Istenre, a mágneses valóság korlátlan urára bízzuk. Aki a mágneses valóságból, induktív módon irányítja amúgy is, az elektromos anyagi valóság természetes működését. Amit mi közvetlen módon, a természetnek ismertünk meg. Így az anyagi szintű természet, Isten által alakulhat át a hiteink szerint. Közvetett módon. Ami azt jelenti, hogy a mi reális elképzeléseink, Isten teremtői programjait képviselik. Így a valóságunkat formálni képes Isteni akarat, nem tér el a mi hittel kifejezésre juttatott mentális terveinktől.
Az elképzeléseink által kinyilatkoztatott hiteink pedig, azért biztosíthatnak Isten számára teremtői programokat, mert a lélek által, éppen Isten éltet minden élőlényt. Így a szellemi képességekkel rendelkező értelmes embereket is. Vagyis, mindannyiunkat. Így a lélek által bennünk élő Isten, valójában önmaga számára biztosít teremtési feladatokat ahhoz, hogy a teremtés folyamatos mivoltát fenntartsa magának. Így lettek az emberek reális képzetei által kifejezett hitei, Isten teremtői programjai.
A második eset az, amikor mi magunk kezdjük el megvalósítani azt, amit valóságosnak képzeltünk el. Ilyenkor a hiteink, mint értelmes módon kifejezésre juttatott terveink, egyszerűen cselekedetvezérlő hatással bírnak. Mert a céltudatos cselekedeteinket, a hitünk megvalósulása érdekében, mi magunk hajtjuk végre. Ilyen módon, éppen a tudatos cselekedeteink által éltetve az előre megtervezett hiteinket. Vagyis a természetet, éppen mi magunk alakítjuk át közvetlen módon, a hiteink által képviselt mentális terveink szerint.
Természetesen, Istent így sem hagyhatjuk ki a teremtési folyamatból. Hiszen a lélek által Isten éltet minden értelmes embert. Így a hittel kifejezett elképzeléseink gyakorlati megvalósításához, éppen Isten biztosítja számunkra a lelki erőt. Mert a szellemi gondolatainknak csak informatív értékei vannak. Így csak mentális tervek készítésére alkalmasak. Erőhatást nem képviselnek azok. Akkor sem, ha a világ legszebb vagy legjobb elképzelését formáljuk meg vele az elménkben. Mert a szellemi szintű elképzeléseink, csupán aktivizálni képesek a lelki erőhatásainkat az elménkben, amikor tudatosodnak ott. Ezért lehet lelki erőnk, a reális elképzeléseink gyakorlati végrehajtásához. Mert ez a lelki erő a lelkünkből származtatható, az életünk energiájából. Gyakorlatilag Istenből.
Mert az ember, az értelmes szellemi képességei miatt, relatív Istennek minősül. Ezért az Isteni eredetű lélek által éltetett értelmes embereknek, meg van a lehetőségük arra, hogy felismerjék önmaguk Isteni mivoltát. Ezt szolgálja a szellemi szintű ezoterikus fejlődésünk képessége. A célja pedig, éppen az, hogy minél több spirituális, azaz lelki adottságunkat tudjuk tudatosan is használni. Mert, minél több spirituális jellegű lelki képességünket tudjuk tudatosan is használni, annál közelebb kerülünk szellemben, önmagunk Isteni mivoltához.
Ez az ezoterikus jellegű szellemi fejlődés, folyamatosan megigazítja az ember tudatosságát. A tudatossági szintünk fokozódása pedig, a spirituális jellegű lelki képességeinket aktivizálja. Mert szellemi szinten az Isteni igazságban kezdünk gondolkodni. Tulajdonképpen megigazulunk. Ami azt jelenti, hogy szellemi szinten felismerjük önmagunk Isteni adottságait. Majd minden lehetséges szellemi gondolatunkat, ennek a nemes lelki célnak vetjük alá tudatosan is. Ilyen módon, minél spirituálisabb, azaz minél jobban lelki szinten irányított valaki, annál jobban képes rajta keresztük Isten közvetlen módon is élni. Mert amikor, már a szellemi gondolataink is az Isten igazságot szolgálják, akkor egyáltalán nem gátolják a lelki minőségünk kibontakozásának a gyakorlati folyamatát. Mert Isten, éppen azért teremtette a saját „képére és hasonlatosságára”, a szellemi képességekkel rendelkező embert, hogy rajtunk keresztül, közvetlen módon is megtapasztalhassa mindazt, amit az anyagi világként megteremtett.
Istenné válni tehát, nem lehetetlen az értelmes ember számára, hanem elemi szükségszerűség. Mert, minél tökéletesebb bennünk a szellemi szintű megigazulás mentális tudatosságának a szintje, annál közvetlenebb módon élhet rajtunk keresztül az, az Isten, aki amúgy is éltet bennünket a lélek által. Csakhogy, ma még a szellemi aktivitásunk igen zavart. Rendezetlen, rendetlen, a Szent Szellem által biztosított Isteni igazsághoz képest. Ezért kell szellemben megigazulnunk. Tulajdonképpen, az elménkben helyre kell raknunk azokat az igazságokat, amelyekkel Isten Szent Szellemiségéhez tudunk igazodni. Természetesen nem szellemben azonosulni Istennel, mert azt soha nem érhetjük el, hanem szeretetben. Ha jó mentális úton járunk, akkor Isten segít nekünk ebben, és megigazít bennünket. Vagyis, a saját abszolút mentális szellemi szintjéhez igazítja, a mi egyéni jellegű relatív szellemi képességeinket.
Így, nem elég passzív módon abban hinni, hogy van Isten. Hinni kell abban is, hogy Ő a teremtő, a hitünk teremtője. Hinnünk kell abban is, hogy bennünket azért éltet, hogy a hiteink által teremtői feladatokat biztosítsunk számára. Hinnünk kell abban is, hogy a lélek által Ő éltet bennünket, így a teremtői képesség lehetőségét hordozzuk. Így a tudatos elméinkben, mindig hitekké kell formálni a lelki vágyainkat. Előre, tudatosan megtervezett reális elképzelésekké. Amelyek segítségével, az általunk elképzelt valóság elvi lehetőségét vetíthetjük előre. A mágneses valóságba. Ez egy olyan mentális cselekedet, amit mindig meg kell tennünk, ha azt akarjuk, hogy a lelki vágyaink teljesüljenek a megtapasztalható valóságunkban is.
Mert a reális képzelet nélkül, szép sorban elhalnak a lelki vágyaink. Egyszerű sóvárgásokká silányulnak azok. Ami csak a jogosnak látszó hiányérzetünket erősíti a megtapasztalható anyagi valóságunkban. Így a reális képzeleteink és a cselekedeteink nélkül, holttá válik a hitünk. Passzív hitté, amivel csupán mások számára tudjuk kifejezni azt a megszokott frázist, hogy „hiszünk Istenben”.
A reális képzeletre, azért van olyan nagyon nagy szükségünk, mert a szellemiségünk digitális módon kezeli az információkat, míg a lelkünk analóg jelleggel, mentális képi formákat öltve. Ennél fogva, az elménk, folyamatosan átalakítja a benne tudatosodott információkat. A lelki jellegű analóg képi információkból, digitális jellegű információt készít, hogy a szellemiségünk is megértse azokat. Míg a digitális jellegű szellemi információinkból, analóg jellegű mentális képi formákat képes kialakítani a fejünkben, hogy lelki szinten is tudatosodjanak azok.
Amikor például, olvasunk egy jó könyvet, akkor az olvasott szöveg digitális jellegű informatív értékeit az elménk, mentális képi formákká alakítja a lelkünk számára. Így imaginatív módon láthatjuk azt, amit éppen olvasunk. Ha pedig, valamilyen képet vagy filmet nézünk, akkor annak az analóg informatív értékeit, digitális módon tárolja el a memóriánk, hogy az, a szellemiségünk számára is kezelhető formátumott biztosítson. Így az elménkben zajló tudatosodás alapja az, hogy a szellemiségünk és a lelkünk is megkapja a számukra megfelelő információkat. A szellemiségünk digitális jelleggel, míg a lelkünk, analóg mentális képi formákat öltve. Így nyer értelmet a szellemi szintű in-formáció fogalma, ami digitális módon képes meghatározni azt az analóg jellegű képi formációt, amit lelki szinten láthatunk. Így a lehetséges analóg lelki formációk, tulajdonképpen benne vannak a szellemi szintű digitális információinkban.
Amikor azonban, lelki vágy ébred bennünk, akkor az nem más, mint Isten reánk irányuló kozmikus szándéka ahhoz, hogy boldogok legyünk. Egy analóg, intuitív jellegű mentális kép a fejünkben, ami arra utal, hogy ha az megtörténne, akkor boldogok lehetnénk. Ezért kell a lelki vágyainkat szép sorban elképzelni valóságosnak, a szellemi gondolataink segítségével. Mert amíg, az imaginációs jellegű képzeletünket formáljuk, addig valójában, a vágyainkról szóló digitális jellegű szellemi információinkat, analóg képi formává alakítjuk az elménkben. Gyakorlatilag, analóg mentális képi formába sűrítjük, integráljuk a vágyainkat kifejezni képes szellemi szintű digitális információinkat. Éppen azért, hogy Isten számára tökéletesen láthatóvá tegyük azt a szellemi szinten jóváhagyott emberi szándékot, amit mi magunk szeretnénk megtapasztalni az objektív anyagi valóságunkban.
Így a reális képzelet segítségével, imaginatív módon közöljük Istennel azt, hogy milyen relatív emberi feltételekkel értünk egyet, a lelki vágyainkban jelentkező, reánk irányuló szándékaival. Amit intuitív módon üzent nekünk. Így a vágyainkban jelentkező Isteni szándék és a reális elképzeléseink által formált hiteink, mint a mi saját emberi szándékunk, együtt határozzák meg azt a teremtésre váró valóságot, amit megtapasztalhatunk. Vagyis, az intuitív Isteni üzenetet, szinkronba hozzuk az imaginációs képességeinkkel. A mi saját, teljesen szabad akaratunkból.
Ha ez ilyen egyszerű, akkor mégis, miért él annyi rossz sorsú ember a világon. Mert az emberi gondolkodás alapja az, hogy mindig valamilyen eszményképpel azonosulunk. Valamilyen valós vagy képzeletbeli híres ember lesz a példaképünk és annak a kiválasztott tulajdonságaival azonosulunk szellemi szinten. Híres színészek, énekesek, sportolók, írók, költők, esetleg tudósok vagy éppen politikusok karaktereivel. Esetleg, valamilyen könyvben vagy filmben szereplő képzeletbeli személyiséggel. Csakhogy, amikor egy híres ember kiválasztott karakterével azonosulunk szellemi szinten, akkor Isten a kiválasztott személy rossz tulajdonságait is reánk vetíti. Amelyekkel, a mi társadalmi helyzetünkben, nem tudunk mit kezdeni. Így az eszményképünk egy két jó tulajdonsága mellett, el kell szenvednünk azok káros tulajdonságait is.
Továbbá, az emberi gondolkodás megszokott alapja az, hogy a számunkra rossznak minősíthető dolgokat és eseményeket, többféle módon is el tudjuk képzelni. Így bármelyik valósuljon is meg, mindenképpen igazunk lehet. Pedig, ha a számunkra rossz dolgok és események ismeretében, a jót képzelnénk el valóságosnak, akkor a további rossz dolgok és események nem valósulhatnának meg. Hanem a rossz dolgok és események ellenében, mégis jó dolgok és események történhetnének csak velünk.
Ezért, sokkal egyszerűbb számunkra, ha azonnal Istennel azonosulunk. A lehető legtökéletesebbel. Akinek nincsenek káros tulajdonságai. Akkor már, képesek vagyunk elfogadni másokban is Isten lelki minőségét. Akkor is, ha szellemi szinten még egészen mások, mint mi, akiket már Isten a saját „képére” megigazított. Akik már Istentudatos módon élnek. Mert nem ítélhetjük el a többi embert azért, mert szellemi szinten még nem váltak Istenben tudatosakká. Mert, amikor egy embert megítélünk, a szellemi szintű különbözősége miatt, akkor valójában, a lelkét is minősítjük egyben. Azaz Istent, aki élteti őt. Ahhoz pedig, senkinek sincsen joga. Így nekünk sem.
Mert a lélek, egy olyan mágneses alapú kozmológiai állandó szerintem, amelyik az összes élőlényt élteti a Földön. Így természetesen bennünket is. Vagyis, lélekben tulajdonképpen, egyek vagyunk. Isten egységében élve. Ezért képes szeretni az ember, a növényeket vagy az állatokat is. Mert a szeretet, éppen a lelkeinket tartja egyben. Lelki egységben. Gyakorlatilag Istenben. Ezért a szeretet az a csodálatos lelki érzés, ami az Isten által éltetett élőlényeket, egy közös anyagi természetben képes tartani. Mert attól, hogy a természettől elkülönülve lakóházakban élünk, még magunk mellett tudhatjuk a természetnek azon részeit, amelyeket nagyon szeretünk. A szobanövényeinket és a háziállatainkat. Amelyek nélkülünk, legfeljebb a puszta természetben élhetnének szabadon.
Így a szeretet a lehető legnagyobb áldás Isten részéről. Isten persze, könnyedén szeret mindent és mindenkit, hiszen ami összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségként megnyilvánult, az mind a mágneses alapú Istenből van, az Ő kozmikus akarata szerint. Nekünk azonban, mint anyagi szinten megnyilvánult tudatos élőlényeknek, éppen ehhez a végtelen szeretethez kell igazodnunk szellemi szinten. Legyőzve az egoista önös érdekeinket, egymásért kell élnünk ahhoz, hogy Istennek tetsző módon létezhessünk. Az Ő kozmikus akaratával szinkronban. Mert az egymásért élésünk szeretettel teljes cselekedeteiben valósul meg az élő hitünk, amely által a szeretet lelki érzése, végtelenné válik bennünk is. Mert holttá válik a hitünk, szeretettel teljes cselekedeteink nélkül.
Ahogy feltételek nélkül szereti szülő a gyermekét, testvér a testvérét, kutya a gazdáját, éppen úgy kell szeretnünk mindenkit a világunkban. Bármit megtenni az észszerűség határain belül azért, hogy a másik ember boldog legyen. Mert, amig együtt tudunk örülni mások boldogulásának, addig mi magunk is boldogok lehetünk. Így kezdetben, tudatosan kerüljünk mindenféle konfliktust másokkal. Ezt sokkal könnyebb megtenni akkor, ha minden este elalvás előtt, megáldjuk az embertársainkat. Mindenkit, akit Isten éltet a lélek által.
Majd másnap, mindenkivel normális módon viselkedünk, akiket este megáldottunk. Mert, ha megáldod az ellenségedet, barátoddá válik ő is, az Isteni eredetű lélek irányításával. Mert Isten megigazít bárkit, akin a Te személyes áldásod van. Így, amíg él a hited, addig áldás lehetsz Te magad is a társadalomban. Isten anyagi szinten kiterjesztett egységében. Szeretettel éltetve a hitedet, ami Istennek nyújt egyre közvetlenebb megtapasztalási lehetőséget az anyagi világunkról. Mert az élő hitünk, közvetlenül az Isteni érdekeket szolgálja másokban. A szeretet végtelen erejével.
Matécz Zoltán
2024.06.17.
