Közegellenállás oka.
Minden anyagi részhalmaz, közeg és tömeg egy időben. Az őket alkotó résztömegek, atomok és molekulák dinamikus összessége, belső szubjektív közege, amely egy közös objektív külső stabilis tömegértéket képvisel. A közeg fogalma azonban, még nem nyert konkrét megfogalmazást a tudomány számára olyan mértékben, mint a tömeg fogalma. Mert a közeg fogalmát, több tudományág is aktív módon használja. Mindig egy kicsit más és más értelemben. De a fizikában alapvetően, az anyagi hatások hordozójaként, közvetítőjeként van nyilvántartva.
A tömeg, Newton meghatározása szerint, az anyagi testek tehetetlenségének a mértéke. Vagyis, az anyagi testeknek egy olyan alapvető sajátságos tulajdonsága, amellyel fizikai ellenállást tanúsítanak, az őket valamilyen lendülettel megmozdítani képes közvetlen felületi érintkezésen alapuló, objektív erőhatásokkal szemben. Amit más anyagi testek külső tömegértéke kölcsönöz számukra, egyszeri érintkezés impulzusával. Míg a közeg, az anyagi testek olyan tehetetlen állapota, tulajdonsága, amellyel fizikai szintű ellenállást képesek tanúsítani, az őket közvetettnek értékelhető, belső állapotukat változtatni képes folyamatos szubjektív, térfogati jellegű energiahatásokkal szemben.
k = közeg = Anyagi test = tömeg = m
k = ρ * V = közeg = Anyagi test = tömeg = F / a = m
Az anyagi testek tehát, eleve kétféle tehetetlen tulajdonsággal rendelkeznek. A külső megjelenési formájukkal, az adott anyagi test teljes tömegértékét képviselik. Mint az anyagi test struktúrájának külső stabilis szerkezetét. Míg a belső strukturális felépítésüket, az ő belső résztömegeik együttes közegértékének a dinamikus szerkezete biztosítja. A teljes anyagi mennyiség tehetetlen viszonyát azonban, mindkét tulajdonság egyforma mértékben képviseli. Ami azt jelenti, hogy az anyagi testek tömeg és közeg állapotai, matematikai szinten bármikor felcserélhetők, mert egymással teljesen azonos mértékű anyagi mennyiség tehetetlenségi állapotait jelentik. Fizikai értelemben azonban, egymással éppen ellentétes irányú, logikai szintű tehetetlenségi állapotokat biztosítanak az anyagi testek számára.
Ez azért fontos, mert az anyagi testek állapotváltozását előidézni képes fizikai hatások is, eleve kétfélék lehetnek. Lehet objektív erőhatásról beszélni, ami közvetlen felületi érintkezésen alapuló módon közlődik az anyagi testek teljes tömegértékei között. Valamint, beszélhetünk szubjektív energiahatásról, ami az anyagi részhalmazok belső, szubjektív közegei között valósít meg térfogati jellegű kölcsönhatási formát. Hullámok formájában. Az anyagi testek belső közegének minden egyes résztömegére hatást gyakorolva egyszerre, egy időben.
Míg az erőhatások, az anyagi testek között, azok felületi érintkezésen lapuló közvetlen kölcsönhatása által közlődik, egyszeri impulzus hatása által, addig az energia, a mágneses hullámok által folytonos jelleggel adódik át. Mágneses erőtérré formálva a mágneses teret. Mert a longitudinális felépítésű mágneses hullámok, mindig egyenes irányban közvetítik az energia szubjektív hatását. Egyfajta közvetlen jellegű mágneses torlónyomással terhelve minden összetett szerkezetű elektromos anyagi minőséget, amivel felületi szintű kölcsönhatásba tudnak lépni. Ez az általánosnak nevezhető kozmikus szintű mágneses torlónyomás, a gravitációs jelenségek alapvető oka. Valamint a mágneses erőtér, közvetettnek minősülő induktív viszonyba kerül minden általa érintett, összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazzal, amivel csak belső, szubjektív térfogati kölcsönhatásba képes lépni. Így az induktív viszonynak köszönhetően, minden elektronra egyformán képes hatást gyakorolni az éritett összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazon belül. Minden elektronra egy időben. Az elektromos hullámok révén. Ilyen módon belső, szubjektív, közvetettnek minősülő térfogati kölcsönhatásban részesítve, az indukciós viszonyban érintett elektromos anyagi részhalmazokat.
Ilyen összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok például, az égitestek. Amelyek, az Univerzum mágneses alaphalmaza által biztosított kozmikus erőtérben mozognak. Így például, ha a légterünkben felfelé haladva, az egyre csak ritkuló légrétegeken át, elhagyjuk a bioszféránk külső határát, akkor a bolygó és csillagközi térbe kerülünk. Az űrbe. Ahol már nincsen anyagi minőség. Ezért jelent űrt az számunkra. Mert az anyagi minőségektől teljesen üres mozgási erőteret biztosít. A benne megnyilvánult, összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok számára. Amit az égitestek képviselnek.
A bioszféránkban azonban, minden anyagi jelenség „elektromágneses”. Vagyis, elektromos és mágneses egy időben. Ami azt jelenti, hogy amikor visszatérünk a légtérbe, a képzeletbeli kozmikus utazásunkról, akkor sincsen vége a mágneses térnek. Csupán a földi bioszféránk fizikai alapját alkotva, az egyre csak sűrűsödő anyagi minőségek töltik fel azt számunkra. Így a bioszféránkat kívül, először a gázok által biztosított légterünk képviselik. Majd a folyékony víz alapú rétegek. Végül pedig, a teljesen szilárd anyagi halmazok. De a mágneses tér, mindvégig megtalálható az anyagi részhalmazok atomjaiban is. Bármilyen halmazállapotú anyagot építsenek is fel azok.
Mert az atomok belső, üresnek vélt óriási terét, éppen a mágneses alaphalmaz tölti ki teljesen. Illetve, az atomok közötti üresnek vélt rácstereket is a mágneses tér tölti ki. Ilyen módon biztosítva egységes jellegű mágneses tulajdonságot, az „elektromágnesesnek” megismert anyagi részhalmazok számára. Mert a mágneses lehetőségek nélkül, csak elektromos tulajdonságokról beszélhetnénk az anyagi minőségek vonatkozásában. De az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségek elektromágnesesnek megismert jelenségek. Ami egyértelműen utal arra, hogy a bioszféránk elektromos és mágneses jellegű egy időben. A bioszféránkon kívüli űrrel szemben, amelyik csak mágneses tulajdonságokat produkál. Elektromos képességek nélkül.
A kozmikus szintű mágneses teret ugyanis, az Univerzum tovább már valóban oszthatatlan alaptömegei építik fel. Ezek az oszthatatlan alaptömegek, az elektronoktól is jóval kisebb méretű, egységnyi kiterjedésűek. A teljes közegük alkotja a mágneses alaphalmazt. Amit a világűr éppúgy képvisel, mint az atomokon belüli láthatatlan űr. Ilyen módon mozgási, létezési teret biztosítva, a benne megnyilvánult összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok számára.
Az oszthatatlan alaptömegek tehát, nem összetett részecskék, ezért az elektrosztatikus megosztás képességével nem rendelkezhetnek. Így ők lettek a mágneses hatások közvetítői. Ezért nevezhetjük a teljesen egységes közegüket mágneses alaphalmaznak. Ami az Univerzumban megnyilvánult, összetett szerkezetű elektromos anyagi szintű világmindenség mozgási terét biztosítja.
A mágneses alaphalmazt tehát, az oszthatatlan alaptömegek teljesen egységes közege alkotja. Ahol az oszthatatlan alaptömegeknek nincsen sem fix alátámasztása, sem pedig, stabil felfüggesztése. Így az egyensúlyi helyzetüket folyamatosan csak keresve, állandóan rezegnek. Egymást félre tolni vagy félre lökni önerőből képtelenek. Így egy állandóan rezgő mátrix rendszert alkotnak. Amelyben a kényszerű együttes rezgéseik miatt, kozmikus szintű mágneses hullámok alakultak ki. Amelyekben az oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerő hatásai, mindig egy meghatározott egyenes irányban valósul meg. Ezt a mágneses hullámokban létrejött és folytonossá vált egyirányú hatásterjedési módot nevezhetjük, az energia áramlásának.
A mágneses hullámoknak ugyanis, két alapvető összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia. A hullámhossz határozza meg a mágneses hullám irányát és célját. Ezért a mágneses hullámhossz informatív értéket képvisel. Míg a mágneses frekvencia által, az oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerő hatásai terjednek egymás után, periodikus módon megszaggatva, állandó jelleggel. Épp úgy, mint ahogyan azt, Newton soros ingájával lehet nagyon jól szemléltetni.
Így a kozmikus szintű mágneses hullámokban, a hullámhossz informatív értéke határozza meg azt, hogy a frekvencia energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezhet, az általa érintett összetett szerketetű elektromos anyagi részhalmazokban. Ilyen induktív munka eredménye, szinte minden kozmológiai állandó, amely az anyagi minőségek ideális módon behangolt elektromos másodrezgéseit határozza meg. Ilyen mágneses alapokokra visszavezethető kozmológiai állandót, már vagy harminc félét ismer a tudomány.
A mágneses alaphalmazban, minden anyagi részhalmaz könnyedén mozog, mint önálló testtömeg. Az egyetemesnek nevezhető mágneses torlónyomásnak engedelmeskedve. Viszont anyagi közegként, a mágneses alaphalmaz statikus állapotához igazodnak az anyagi testek. Mint hullámok kialakítására alkalmas ritkább szerkezetű részközegek. Így minden összetett szerkezetű elektromos anyagi test közege, a mágneses alaphalmaz fékező hatása alatt áll. Mert, mint anyagi részközeget, a mágneses alaphalmaz nyugalomra készteti. Így a statikus mágneses alaphalmaz, mint alapközeg, elemi közegellenállást biztosít, minden összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmaz belső közegeinek.
Ezért az erő és az energia, mindig egymás ellen munkálkodik az Univerzumon belül. Míg az erő, objektív külső hatásként, az anyagi részhalmazok tömegére fejti ki a hatását, felületi kölcsönhatás által a testtömegek között egyszeri alkalommal, addig az energia folyamatos szubjektív hatása, mindig az anyagi részhalmazok belső közegére fejti ki a hatását, fékezve a testközeg dinamikus mozgási lehetőségét. Induktív módon. Úgy is mondhatnám, hogy az erő az anyagi részhalmazok mozgásáért felelős, míg az energia, mint fizikai ellenhatás, az anyagi részhalmazok nyugalmának az újra elérése érdekében munkálkodik.
Vagyis, valójában nincsen külön megkülönböztethető helyzeti és mozgási energia. Mert az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok, mindig az energia hatása alatt állnak. Akkor is, ha nyugalomban vannak és akkor is, ha valamilyen fizikai erőhatás miatt, elveszítették a nyugalmukat. Mert az anyagi tömeggel rendelkező testek, amikor valamilyen erő hatására elveszítik a nyugalmi helyzetüket, akkor a közegükre ható energia folyamatos hatása, azonnal elkezdi visszarendezni azt a nyugalmat, az ő szubjektív hatásával. Egészen az anyagi test nyugalmi helyzetének az újra elérése pillanatáig. Mint a dinamikus mozgást előidéző erőhatás természetes ellenhatása.
Az oszthatatlan alaptömegek teljes közegéből álló mágneses alaphalmaz pedig, azért statikus állandóan, mert a közegében valós belső mozgás nem történik. Egyetlen változás zajlik benne, azt pedig, a mágneses hullámok végzik el. De a mágneses hullámokban, csak egymás mellett rezegnek az oszthatatlan alaptömegek. Áramlással jellemezhető haladó mozgást nem végeznek. Egy mátrix rendszert alkotva, folyamatosan csak rezegnek. Miközben az egyensúlyi helyzetük számottevően nem változik. Így a longitudinális felépítésű mágneses hullámokban, csak az energia szubjektív hatása képes terjedni. A frekvencia által. A hullámhossz által meghatározott egyenes irányba. Ezt a hullámokban megvalósult szubjektív hatásterjedési módot nevezik az energia áramlásának.
Ami azt jelenti, hogy a kozmikus szintű mágneses hullámok frekvenciái révén az energia szubjektív hatása, a fény sebességével képes terjedni. Míg a hullámhossznak, nincsen szüksége terjedési időre. Hiszen a mágneses hullámhossz, azonnal kialakul, felépül a mágneses erőtér mátrix felépítésű közegének a terében. Egyszerűen úgy, mintha az mindig is ott lenne. Akármilyen kozmikus távolságról legyen is szó. Arra várva, hogy a frekvencia segítségével, az energia szubjektív hatását közvetítse.
Így minden anyagi részhalmaz, tömeg és közeg egy időben. Önálló tömegként, az objektív erőhatásokkal szemben tanúsít tehetetlen módon ellenállást. Míg az adott anyagi halmaz részközegeként, az energia szubjektív hatására reagálva produkál belső, elektromos hullámokon alapuló tehetetlen ellenállást. Úgy is mondhatnám, hogy a testtömeg, külső objektív tehetetlen tulajdonsága az anyagi testeknek, míg a közegük, belső szubjektív tehetetlen tulajdonságuk.
Az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok, a halmazállapotuk függvényében, más és más időtartammal reagálnak, a mozgásállapotukat befolyásolni képes hatásokra. Így a legrövidebb időt, a gázok állapotváltozásai képviselik. Mert a gázok mozgási lehetősége a legjobb. Majd a folyadékok következnek. Végül pedig, a szilárd halmazállapotú anyagi részhalmazok zárják a sort, mint anyagi testek. Természetesen, azok mozgásállapot változásait is a belső közegsűrűségük határozza meg. Ezért a folyékonnyá vált kőzetek például, sűrűségük szerint szilárdulnak meg.
De a légmentes vákuumban végrehajtott szabadesési kísérletek mégis arra utalnak, hogy az anyagi minőségektől mentes mágneses térben, minden anyagi részhalmaz, mint anyagi test, egyformán viselkedik. A belső anyagi sűrűségüktől függetlenül. Ami azt jelenti, hogy az anyagi minőségek sűrűségi viszonyai, csak a vákuum nélküli bioszféránkban érvényesülnek. Az anyagi szintű részközegekben. Mert így a légtér vegyes gázközegében és a folyadékközegekben, az anyagi közegekre terhelt elektromos alapú egyéb közegellenállási értékek is halmozódnak. A sűrűségüknek megfelelő sajátságos közegellenállási értékeket terhelve, a különböző gáz és folyadék alapú anyagi részhalmazokra.
Ezért a különböző sűrűségű gáz és folyadékközegek, a sűrűségüknek megfelelő módon, egymásra terhelődve kerülhetnek csak nyugalmi állapotba. Különböző sűrűségű közegrétegeket alkotva. Ez éppúgy fellelhető a folyadékközegekben, mint a gáz alapú légrétegekben. Ezért a légterünk, a tengerszinti magasságban a legsűrűbb. Ahogy felfelé haladunk, egyre ritkább a légrétegünk sűrűsége. Végül pedig, ahogy elhagyjuk a bioszféránk anyagi határát, az anyagi részhalmazoktól mentes üres térbe kerülünk. Az űrbe.
A mágneses erőtér által biztosított térbe. Ami mozgási, létezési teret biztosít, minden benne megnyilvánult, összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmaz számára. Amelynek minden lehetséges megjelenési formája, halmazállapottól függetlenül, tömeg és közeg állapotokkal képvisel objektív és szubjektív tehetetlen tulajdonságokat. Az erő és az energia hatásaival szemben. Így az anyagi szintű közegellenállások elemi oka, a statikus mágneses térre vezethető vissza. Amelyben megtörténhet, minden lehetséges összetett szerkezetű elektromos anyagi változás, dinamikus jelleggel.
Amíg az anyagi minőségek dinamikus mozgásállapotait az erőhatások objektív módon idézik elő, addig a statikus nyugalmukért, az energia szubjektív hatása a felelős. Így lett az erő és az energia egymás természetes ellenhatása. Ami azonnal értelmet ad, Newton IV. axiómájának. A hatás-ellenhatás törvényének. Amelyben Newton tulajdonképpen, akaratlanul is, az anyagi minőségekben felismerhető közegellenállások elemi okára utalt. Arra a folyamatosan fennálló kozmikus szintű induktív viszonyra, amit az Ő korában még nem ismertek. De, amit még ma sem fogadnak el igazán a fizikusok.
Matécz Zoltán
2024.06.14.
