Lelki válság.
Szerintem, szinte minden kedves olvasóm járt már úgy, hogy szellemi szinten tudta azt, hogy valamit meg kellene cselekednie, de nem volt hozzá elég lelki ereje.
Ez a mentális ellentmondás abból adódik, hogy az értelmes ember, a szellemiségének az informatív értékeit, nem képes az elméjében szinkronba hozni, a számára hasznos és tudatos cselekedeteit létrehozni képes, pozitív lelki érzéseivel. Az ilyen, elménkben zajló mentális konfliktusaink, minden lelki válságunk alapja.
Így a lelki válságunk mélységét, a kellemetlen gondolatainkhoz társuló negatív lelki érzéseink erőssége biztosítja számunkra. Ennél fogva, minél erősebben nyomjuk el a teremtésre képes pozitív lelki érzéseinket, annál mélyebb lelki válságba kerülhetünk.
Ennek az, az elemi oka, hogy nem tanultuk meg azt, hogy hogyan bánjunk a lelki érzéseinkkel és érzelmeinkkel. Hogy a valóságunk alakítására képes mentális erőhatásainkkal, hogyan kellene bánnunk. Mert nem tanultuk meg azt sem, hogy a szellemi gondolataink, lelki érzéseket aktivizálnak az elménkben. Mivel a tudomány, egyszerűen pszichés elmefunkciónak tekinti csupán, a lelki és a szellemi tevékenységeinket. Pedig azok, csupán az elméinkben tudatosodnak.
A szellemi gondolataink informatív értékei, a cselekvés tervének a mentális formáját képesek meghatározni az elménkben. A reális képzeletünk segítségével. Míg a lelki érzéseink, mint mentális erőhatásaink animálják, éltetik ezt a mentális képi formánkat. Motivációt biztosítva pedig, céltudatos cselekvésre ösztönöznek bennünket.
Az írásom kezdőmondata éppen arra utal, hogy a szellemi gondolataink mentális informatív értékeivel szemben, a lelki érzéseinknek, mentális erőértékei vannak. Nem az érzéseink végzik el a kívánt feladatokat, hanem ők, csak aktivizálják az izmainkat. Azaz éltetnek, lelkesítenek, vagy más szóval, motiválnak bennünket.
Az érzéseink a lelkünkből, az életünk energiájából származva, motiválnak minket, a szükségszerű cselekedeteink végrehajtására. De ezeket a lelki érzéseket, a szellemi gondolataink irányítják. Csakhogy, kizárólag a kellemes szellemi gondolataink képesek pozitív lelki érzéseket aktivizálni az elménkben. A kellemetlen szellemi gondolataink, negatív lelki érzéseket hozhatnak csak működésbe.
A lelki érzéseink fontosságát az a tény is igazolja, amely szerint, a napi több ezer szellemi gondolatunk közül, szinte mindet elfelejtjük estére, amelyikhez nem társított az elménk lelki érzéseket. Így a lelki érzéseink hiányában, még a szellemi gondolataink sem kerülhetnek a memóriánkba. Az elménk mentális háttértárolójába. Mert a memóriánk, csak a lelki érzésekkel támogatott szellemi gondolatainkat képes tárolni. Vagyis, az elménkben formált hiteinket.
Az ezoterikus módon tudatlan ember általában, szégyelli a lelki érzéseit. Mert a gyengeség jelének tekint minden érzelmi megnyilvánulást. Ami persze, igaz is valahol. De a lelki érzelmeink, a lelkesedésünket biztosító mentális erő jelenlétét képesek kifejezésre juttatni. Mert a szeretet lelki érzései, teremtőképességet kölcsönöznek számunkra. Vagy például, a szeretet ellenes düh, rombolásra képes negatív erőket sugároz belőlünk.
Ez a lelki érzéseken alapuló mentális erő, analógiásan olyan, mintha egy testépítő erős ember, szégyellné a szépen kifejlett izmait. Holott az, egyáltalán nem szégyellni való dolog. A mentális erőinket sem érdemes elrejteni. Sőt, mi több, minél jobban ki kell domborítani azokat. Mégpedig, a szellemi szintű kellemes gondolataink irányításával végrehajtható cselekedeteinkben.
Mert a tudatos cselekedeteink, mindig úgy jönnek létre az életünkben, hogy a szellemi gondolataink által kiváltott lelki érzéseink motiválnak bennünket, a tetteink végrehajtásában. Így a lelki érzéseink nélkül, nem jöhet létre a kívánt cselekedet. Mert hiányzik belőle a motiváció. Az érzelmi töltés. A lelkesedés.
Erőtlen, értékes cselekedetekben szegény az olyan élet, amelyikből hiányzik a pozitív lelki érzés. Mert telítve van kényszercselekedetekkel. Amelyek nem okozhatnak örömöt számunkra. Amennyiben pedig, még kellemetlen szellemi gondolatok is kísérik a kényszercselekedeteinket, akkor gyakorlatilag, a hozzájuk társuló negatív lelki érzéseink miatt, önmagunk ellen élünk. Mert abban az esetben a lelki érzéseink, negatív polaritással lehetnek csak aktívak. Ami ennél fogva, nem kifelé, hanem befelé irányul. Pszichoszomatikus eredetű testi elváltozásokat, torzulásokat okozva a szervezetünkben.
Csalódások esetén pedig, mentális falakat húzunk szellemi gondolatokból a lelki érzéseink köré, hogy megvédjük a pozitív érzelmeinket. Éppen azért, hogy megkíméljük magunkat a további csalódásoktól. Pedig, a lelkeink egymás iránt kimutatható pozitív érzékenysége nem más, mint a szeretet. A mentális falainkkal, kivonjuk magunkat a szeretet áramlásából. Pedig, a pozitív lelki érzéseink, amíg a vágyainkat kifejezésre jutatni képes szellemi gondolatatink irányítják, még a leggyengébb testet is megerősítik. A nagyon erős motivációs képességükkel.
A lelki válságaink tehát, abból adódnak, hogy az elménkben formált hiteink, olykor negatív lelki érzéseket tartalmaznak. Így a hiteink, egymás ellen aktívak. Hasonlóan a fizikai erőhatásokhoz, a mentális ellenerők is közömbösítik, kioltják egymás motivációs hatását. Illetve, kivonódnak egymásból. Ilyen módon, az erősebb hatású érzéseink fognak érvényre jutni.
Mivel pedig, negatív hitrendszerben élünk, ezért a számunkra kellemetlen megoldásokat, akár többféle variációban is el tudjuk képzelni. Sok-sok negatív lelki érzést generálva ez által. Amelyek, felülkerekedhetnek aktivitásban, a memóriánk hiteiben tárolt pozitív lelki érzéseinken. Ha ez megtörténik, komoly lelki válság alakulhat ki bennünk.
Azért, mert a lélek által, Isteni minőség éltet bennünket. Így a teremtő és a teremtőképesség, bennünk él. De a folyamatos teremtésben, csak pozitív lelki érzésekkel vehetünk részt. A kellemetlen szellemi gondolatainkra aktív negatív lelki érzéseinkkel, a destruktív hatású rombolást, a pusztítást szolgáljuk. Önmagunkban és a körülményeinkben. Ezért kerül az ember, önmaga emberi mivolta alá, amikor lelki válságot él meg. Mert az elméjében, teljesen elfordult a saját konstruktív teremtői képességeitől. Azzal együtt, önmaga Isteni mivoltától.
A tanulás, és minden egyéb tapasztalatgyűjtés, arra biztosít lehetőséget számunkra, hogy a kellemes szellemi gondolatainkkal, minél ideálisabb módon tudjuk kifejezésre juttatni a lelki vágyainkat, az elménkben. Az Isteni minőségünk akarata szerinti mentális üzeneteket. Éppen azért, hogy teremtésre méltó hiteket formáljuk az elménkben. Hogy a cselekedeteink és a megtapasztalható valóságunk, a vágyaink elvárásai szerint történjenek, a folyton változó létezésben.
Amíg a vágyaink valósulnak meg az életünkben, addig nem lehetünk lelki válságot jelentő depresszióban. Mert a boldogság, és a depresszió által létrehozott válság, nem fér meg egymás mellett. Akinek a vágya teljesül, örül. Akinek a vágyai folyton teljesülnek, folyton örül. Ezeknek az örömérzésnek a folytonossága pedig, maga a boldogság.
Erre születtünk. Mert a tudatos teremtőképesség ezért van meg bennünk. Isten, ezért élteti az embert. Aki ezt az Isteni lehetőséget nem követi, ellene munkálkodik a hiteiben, lelki válságba kerül. Mert a depresszió olyan mélyen érinti, amely mentális mélységből, önerőből kilépni képtelen.
Mert a deprimált ember is értelmes. Ezért, mindig értékeli a saját helyzetét is. De ezt a depresszív helyzetet, csak elítélni képes. Így alakul ki a feleslegesség érzete, amely akár az önpusztítás szellemi gondolatait is képes kiváltani. Az önpusztítás szellemi gondolatához társuló negatív lelki érzésekkel pedig, képes megtenni az ember azt, amire az állatok képtelenek. Az öngyilkosságba menekül.
Erő kell az öngyilkossághoz. Negatív hitű motiváció által generált erő. Amely abból a tudatlanságból fakad, hogy nem tanultunk meg bánni a lelki érzéseinkkel. Ezért, az öngyilkos hajlamú embereknek céltudatot, új vágyakat ültetnek be az elméjébe a pszichológusok, hogy azokat követve a kellemes szellemi gondolataikkal, pozitív lelki érzéseket aktivizáljanak az elméjükben. Azért, hogy a pozitív lelki érzéseik, felülmúlják a memóriájukban tárolt negatív lelki erőhalmazt, amit a negatív hiteikbe ágyaztak. Ha ezt sikerül megtenni, az öngyilkossági hajlam automatikusan megszűnik.
A lelki válság tehát, megelőzhető. Nagyon sok családi tragédiától menekül meg az emberiség, ha ezeket az igazságokat már az iskola alsóbb osztályaiban megtanítjuk a gyermekeinknek. Mert, ha minél előbb megtanulunk bánni a lelki érzéseinkkel, annál sikeresebb életet élhetünk. Isteni rendben. Lelki válságot jelentő depresszió nélkül.
A szeretetet, a lelki válság ellentéte. Mert a szeretetben élőember, mindig pozitív lelki érzésekkel él. Ezért élj szeretetben. Tanítsd meg a gyermekeidet és az unokáidat arra, hogy szeretettel, boldogságban élhetnek. Mert a szeretettel, a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségeink viszonyulnak egymáshoz, Kialakítva azokat a baráti és szellemi szintű párkapcsolatokat, amelyek a boldogságunk alapjai.
De minden felebarátunk, olyan lelki társunk, aki a szeretetteljes viselkedésével, képes bennünket boldogságban tartani. Ezért kell megbecsülnünk, minden felebarátként értékelhető embertársunkat. Mert mindenki a felebarátod, aki szeretettel van irányodban. Mert a lelke által benne élő Isteni minőségének a pozitív lelki érzéseit irányítja feléd. Ami megbecsülést érdemel. Vagyis, szeretettel való fogadást.
Aki ennyi szeretetben él, mert a szeretet áramlik a lelkeink között, az nem lehet depressziós. Nem kerülhet lelki válságba. Hanem életerős, azaz teremtőerős egyéniséggé válik. Aki mindenki más lelki válságán segíteni képes. Köszönd meg hát Istennek, hogy ilyen életerős emberekkel hoz össze a sorsod. Mert amilyen dologgal szemben hálás vagy most, a jelen pillanatában, olyan dolgok megtapasztalását biztosítja számodra az Isteni minőséged.
Mert a valóságod, mindig a teremtésre képes lelki érzéseidet követik. Akár pozitívak, akár negatívak azok. Mert Isten, nem a relatív polaritást tekinti a teremtés során, hanem az abszolút értékű lelki érzéseidet. Függetlenül attól, hogy azok számodra jó, azaz konstruktív jellegűek-e, vagy rossznak értékelhető módon, destruktív hatásúak. Mert a destruktív érzéseid, lelki válságba kergetnek, mivel számodra rossznak értékelhető hatással vannak az életedre.
Vagyis, a negatív lelki érzések, negatív sorsformáló hatása miatt alakul ki, minden lelki válságunk. Ez a mentális tehetetlenségünknek köszönhető. Annak, hogy eltérünk attól a mentális alapszabálytól, hogy mindig kellemes szellemi gondolatokkal aktivizáljunk az elménkben, pozitív lelki érzéseket. Aki ezt a szabályt ismeri, önerőből kikerülhet a deprimáló helyzetekből is. Megelőzve a lelki válság lehetőségeit.
Matécz Zoltán
2017.06.04.
