Tudatossági szintek.
Az Univerzum mágneses alaphalmazát, az oszthatatlan alaptömegek teljes közege alkotja. Ebben alakulnak ki, tárolódnak el, és közlődnek a mágneses hullámok, az összetett szerkezetű elektromos anyagi valóság részhalmazai felé. Szerintem, a mágneses hullámok hullámhosszai képviselik, a mágneses információkat. Ezért a mágneses alaphalmaz, amely az információ kialakítására, tárolására, és közvetítésére is alkalmas, egy egységes abszolút Elmének minősül.
Ennek a mágneses alaphalmaznak, mint az Univerzum abszolút Elméjének az öntudata, nem más számunkra, mint Isten fogalma. Aki az összetett szerkezetű objektív elektromos anyagi valóság részhalmazait, önmaga szubjektív mágneses valóságából teremtette meg. Azóta pedig, induktív módon fenntartja azok működését. Ezért, a világegyetem szemlélése során, annak mindig, minden megnyilvánulása, abszolút Intelligenciát tükröz számunkra. Az emberi elme tudatosságától független intelligenciát.
Az objektív anyagi valóság megértésében értelmes, relatív emberi elméink tudatosságának, többféle szintje létezik. Attól függően, hogy az életünk különböző szakaszaiban mennyi, emlékeinkben tárolt tudatos információt tárol a memóriánk. Így az újszülött gyermek, akinek még nyilvánvalóan nincsenek az élettapasztalataiból származó emlékei, sokkal kevesebb dologra és eseményre képes tudatos lenni, mint a már megtapasztalt és sok tanult tudással rendelkező értelmes embertársai.
Ilyen módon, a mindenkori tudatosságunk szintje, a memóriánkban tárolt élettapasztalataink és tanulmányaink emlékei alapján, folyamatosan módosul az életünk során. Egészen a halálunk pillanatáig. Vagyis, a tudatosságnak különböző fejlettségi fokozatát éljük meg.
A tudatosság, az értelmes emberi megértés lehetősége, ami az agyunkban történik meg, és mégis az Univerzum Elméjének a funkciója. Elektromos tulajdonságokkal rendelkező objektív anyagi szintű élőlényekként, mi is a mágneses alaphalmazban létezünk. Így kívül, ugyanaz a mágneses alaphalmaz ölel körül bennünket is, mint amelyik belül, kitölti az atomi szintű rács és kristályrács szerkezeteinket. Így a mi relatív emberi elméink nem mások, mint az Univerzum abszolút Elméjének, a bennünk elkülönült, így sajátságossá vált viszonylagos részei.
A dolgot úgy érdemes elképzelni, mint az erdő és a fa viszonyát. Ahol a sok fa abszolút, azaz teljes összessége, egy egységes erdőt alkot. De ebben az erdőben egyetlen fa, amely az erdő alkotóeleme ugyan, önmagában nem nevezhető erdőnek. Csak az erdő egyetlen viszonylagos, azaz relatív elemi részének. Ezért a relatív nem más számunkra, mint az abszolút tényező jól elhatárolható egyedi része.
Ezért, az abszolút Elmében való tudatosságunk fejlődésének egyetlen reális célja van. Mégpedig az, hogy az értelmes emberi tudatosságunk, folyamatosan fejlődjön, önmaga abszolút kozmikus lényegiségének a megértése érdekében. Vagyis, az abszolút Elme tudatossági szintjét kell, mentális módon elérnünk. Mert abban létezünk, mint értelmes élőlények. Így az értelem, kötelez bennünket. Mégpedig, a mindenkori tudatosságunk folyamatos fokozására. Ez minden ezoterikus törekvésünk alapja.
A mi saját relatív elméinkkel, nem fogjuk sohasem átlátni teljesen az abszolút Elme teljes tudatosságát, de szabadon „belelátva”, a mágneses valóságba, bárki hasznos és tévedhetetlen információk birtokába juthat.
A mai gyakorlatunk alapján sem lehetünk tudatosak, a bennünk elkülönült relatív elméinkben, csak akkor, ha az elménkben jelentkező szellemi gondolatainkhoz, lelki érzéseket is biztosítunk. Mert a lelki érzéseink nélküli szellemi gondolataink, hamar feledésbe merülnek. Mert lelki érzések nélkül, nem is fontosak azok számunkra. Így nem méltók arra, hogy a memóriánkba kerüljenek. Vagyis, a relatív elménk mentális háttértárolójába. Ahol ennél fogva, az elméinkben formált hiteinket tároljuk el.
A tudatalattinkban lévő memóriánkban pedig, a szellemiségünk végzi el a „raktárosi” szintű mentális feladatokat. Jó „raktárkezelőként” pedig, abszolút értékű tudásbázisra törekszik. Ezért, állandóan leltároz a memóriánkban. Így az időrendi sorrendben tárolt hitbéli emlékeink között kutatva, amint talál egy logikai hiányosságot vagy ellentmondást, mint új szellemi gondolatot, az elménkbe irányítja tudatosodás céljából.
Ha az elménkben, nem társítunk az újonnan felmerülő szellemi gondolatunkhoz lelki érzéseket, akkor az, feledésbe merül. Lelki érzésekkel támogatva azonban, mint tudatosan formált hitünk, visszakerül a memóriánkba. Kiegészítve azt a mentális hibát vagy hiányosságot, amit a szellemiségünk észlelt, és az elménkbe irányított. Folyamatosan bővítve ez által, a mindenkori tudatossági szintünk mértékét.
Több ezer ilyen szellemi gondolat foglalkoztatja az elméinket, minden nap. De estére csupán, néhányra emlékszünk. Történetesen, azokra a szellemi gondolatainkra emlékszünk, amelyekhez lelki érzéseket csatolt az elménk, és ilyen módon a memóriánkba kerültek. Mint számunkra fontossá vált hiteink.
Ezekben a tudatosan formált hiteinkben azonban, a szellemi gondolataink informatív értékei mellett, a lelki érzéseink játsszák még a fő szerepet. Mert a lelki érzéseink a lelkünkből, azaz az életünk energiájából származva, mentális életerő impulzusokat képviselnek. Ami azt jelenti, hogy a hiteink már, mentális munkavégzésre alkalmas életerőket is hordoznak.
Amelyek vagy közvetlenül motiválnak bennünket, egy-egy szükségszerű cselekedet végrehajtására, vagy pedig, közvetett módon, a tudatalatti agyrészünkbe kerülve, elvégzik azt a mentális munkát, amire a szellemi gondolataink irányították őket. Ezért a hiteinknek, valóban sorsformáló, teremtő képességei vannak. Mert nem csupán a szükségszerű test és cselekedetvezérléseinket végzik el, hanem az egyéb anyagi viszonyainkra is hatást gyakorolnak. Vagyis, éppúgy formálják a megtapasztalható sorsunkat, mint ahogy mi magunk, részt veszünk a sors tudatos formálásában.
Ezért állítják az ezoterikus tanítások azt, hogy minden értelmes ember, saját maga felelős a sorsáért. Még az olyan ember is, aki teljesen alárendeltként, mások rendelkezései alapján vesz részt a saját sorsa formálódásában. Azért felelős, mert a mások hitét követi tudatosan. Nem a sajátját. Ilyen módon, a saját hiteit tudatosan elnyomva, mások rendelkezései alapján él. Azokra tudatos.
Mert a memóriánkban tárolt hiteink eredője biztosítja számunkra azt a jellemet, egyéni mentalitást, amellyel viszonyulunk az életünk részeseményeihez. Így a tudatosan elnyomott hiteink, egy alárendelt emberi jellemet biztosíthatnak csak számunkra. Mellérendeltek akkor lehetünk csupán, ha a mások hite alapján kiadott rendelkezések mellett, a saját hiteink is érvényre jutnak az életünkben. Aki pedig, a hite alapján, csak diktálja mások számára azt, hogy mit kell cselekedni, fölérendelt szerepet vállal. Ilyen módon, tudatosan alárendeli magának, a hitben gyengébb, mentálisan alárendelt típusú embertársait.
A tudatosság mentális fejlődése, csak a mellérendelt típusú emberi elmében valósulhat meg tökéletesen. Aki éppúgy elfogadja mások hitét, mint ahogy önmaga hiteit is valóra váltja. Mert az alárendelt és a fölérendelt típusok elméi, éppen az alárendeltség és fölérendeltség folyamatos fenntartásának a kényszerével élnek. Így csapdába ejtve, a saját mentális fejlődésük lehetőségét.
Ilyen módon tudatosságban, csak a mellérendelt elméjű emberek jó példáiból okulhatnak. Akik képesek fejlődni a tudatosságaikban. Általában véve, ők az ezoterikus gondolkodók. Akik eleve nyitottak, a mentális változásuk lehetőségeire. Így szellemi szinten képesek megérteni azt, hogy mit jelent az alá és mellérendelt mentális viszony, és az életük szabad idejében, szigorúan mellérendelt viszonyban élnek.
Mert a szeretet, csak a mellérendelt mentális viszonyban áramolhat szabadon az emberek között. Az alárendelt vagy fölérendelt mentális viszonyok, csak az egoista érdekek szerint alakulhatnak. De valójában, akik nem mellérendeltek, szeretetben teljesen fejlődésképtelenek. Mert számottevő mentális tudatossági szintű fejlődés, csak a mellérendelt tudatú elmével rendelkező embereknél valósulhat meg.
Az emberi tudatosság szintjének változási lehetőségéről beszélt előadásában Dr. Domján László, orvos és agykontroll oktató. Aki Dr. David Hawkins könyvét tárgyalta, egy megvilágosodott orvos írását, amelynek „Erő kontra erő” a címe. Amelyben egy szép lassan felfelé ívelő logaritmikus skálán, amelyen nullától ezerig vitt fel viszonyítható beosztásokat, felmérte a vizsgált emberek, egyszerűnek mondható izomteszteléses módszerével, hogy az elméjükben, milyen tudatossági szinten vannak éppen.
https://www.youtube.com/watch?v=vx7vPpeEx5E
Nullától kettőszázig primitív, egoista jellemre utalt a vizsgálat. Amely többnyire destruktív, romboló hatású jellemet tükröz. Ötszáznál alakul ki, a szeretethez való alapmentalitás. Amely már konstruktív, azaz építő jellegű alapmentalitást biztosít. Hétszáznál kezdődnek a megvilágosodás mentális szintjének a jelei.
Ennél fogva Dr. Hawkins, a vizsgálatai alapján bebizonyosodott észrevételeivel, éppen arra utal, hogy az értelmes emberi tudatosság szinte, folyamatosan fokozható. Így egy relatív tudatosságban lévő emberi elme, az abszolút tudatosság felé irányul, amíg fejlődik.
Ahogy a memóriánkban rendelkezésünkre áll minden olyan információ, amelyeket a lelki érzéseinkkel támogatva, az elménk hiteivel rögzítettünk, olyan módon van jelen az abszolút Elmében, ami körülöttünk van, minden olyan információ, ami az anyagi világ eseményeiről szól. Csak tévedhetetlen formában. De ezekhez a kozmikus információkhoz, csak a megvilágosult emberi elmék férnek hozzá. Mert a megvilágosodottság éppen azt jelenti, hogy a relatív emberi elmének, mentális rálátása van, a mágneses hullámokban kódolt kozmikus szintű információs adatbankra. Nem látja be az egészet, de bármilyen információt lehívhat belőle. Amilyenre csak szüksége lehet.
Ezen túlmenően, mivel a kozmikus adatbankban lévő mágneses hullámokban kódolt információkhoz, hozzáférése van a megvilágosodott embernek, ezért a tudatos teremtés képességével is bír. Ami azt jelenti, hogy az elméjében formált elképzeléseit, amelyek a vágyairól szólnak, olyan kellemes szellemi gondolatokkal alakította ki amelyekhez, csak pozitív lelki érzéseket csatolt az elméje. Így a konstruktív, azaz teremtő érzések, mint a képzelet hitében kódolt mentális erőhatások, a megvalósulásuk felé fognak törekedni.
Mégpedig olyan módon, hogy az agyból kivetítve a mágneses térbe, megkeresik a hullámhosszuknak megfelelő, de jóval nagyobb frekvenciájú kozmikus mágneses hullámokat, és azokat, az elektromos anyagi valóság, induktív módon való megváltoztatására késztetik.
Ráadásul, éppen a tudatos teremtés mentális képessége az, ami szerintem, a kollektív megvilágosodásunkat fogja eredményezni. Hiszen Isteni eredetű lélek által éltetve, minden értelmes ember képes a tudatos teremtésre. Aki pedig, veszi magának a „bátorságot”, és túllép azon a materialista csökevényen, amely a tudatossági szintünket kétszáz alatt tartja, megtapasztalhatja az életében, a tudatos teremtés képességét.
Vagyis, önmaga Isteni mivoltára ébredhet. Mert ez a megvilágosodás mentális mozzanata. Amelynek hatására, egy sokkal magasabb tudatossági szintre kerülhet az elménk. Innentől kezdve a régi megszokott relatív szeretet, átvált abszolút szeretetbe. Mert az ember rádöbben arra, hogy Istent képviseli ebben az anyagi valóságban. Nem az ember válik Istenné, hanem csupán annyi történik, hogy Istennel mentális módon azonosulva, Isteni cselekedetek birtokába kerülünk.
Ahogy a magányos fa, nem lehet erővé egyedül soha, hanem csupán relatív része marad az abszolút erdőségnek, amelyben felcseperedett, úgy az ember sem válik Istenné. Csak Istentudatos lényként, Istennel azonos mentális képességekkel bírhat. Mert a mentális tudatossági szintje, túlnőtt az emberi szintet képviselő egoista alapmértékeken.
Ezen az Istentudatos mentális szinten, az abszolút szeretetnek köszönhetően, minden félelem, szorongás, és aggódás megszűnik. Mert minden félelem, a haláltól, az elmúlástól való rettegést fejezi ki. Így a félelmek által okozott, pszichoszomatikus eredetű betegségek is feloldódnak. Továbbá, a gazdasági helyzet is stabilizálódik, mert az ilyen megvilágosodott ember, mindig meg tudja oldani a problémáit. A tudatos teremtés képességével. Így nem lesz többé kiszolgáltatottja az anyagi minőségeknek, hanem ura lesz azoknak.
Ráadásul, a megvilágosodott ember, egyre többet tartózkodik tudatosan a jelen pillanatában. Mert a tudatos teremtés, csak a jelenben valósulhat meg. Ezért a múlt tapasztalatai és a jövő elvárásai, nem terhelik többé. Vagyis, alig öregszik. Mert a múlt és a jövő helyett, a jelenben él. Inkább másoknak is teremt jobb és szebb valóságot, csak a jelenben tartózkodhasson. Így az abszolút szeretetet szolgálja. Amelyben a relatív egoista jelleme is, abszolút értékre jut. Hiszen, a mások érdekeit szolgálni képes, minden egyes tudatos teremtéssel, a saját érdekét szolgálja. Amely az egészségét, a fiatalságát, és a jólétét biztosítja.
Ebben rejlik az örök élet lehetősége is. Mert aki már nem fél a haláltól, az elmúlástól, örök életre ítéli magát. Ezért már érdemes túllépni, a relatív egoista érdekeinket biztosító mentális tudatszintünkön. Amelyik, csak az élősködést engedélyezi számunkra. Mert minden hitünk, egy-egy megvalósulás felé törekvő mentális programunk. Ma is. Csak ma még, negatív hitrendszerben élünk. Mert a materialista tudományt követve, csak erre alkalmas, az elérhető tudatossági szintünk.
A tudatosság, az emberi elme megértő képességének a tulajdonsága. De mi emberek, csak hihetünk a dolgok valóságértékeiben. Mert az elménk, nem találkozik közvetlen módon a valósággal. Csak a korlátozott képességű érzékszerveink által begyűjtött információkra támaszkodhatunk. Ezért, amiben hiszünk, azt olyan módon fejezzük ki a szellemi gondolataink segítségével, amilyen módon valóságosnak érezzük a lelkünkben.
Így a szellemi gondolataink, amelyekkel a tudatossági szintünk kifejezhető, csupán a dolgokhoz és eseményekhez csatolt lelki érzéseinket fejezhetik ki. Így a lelki érzéseink nélkül, nem is lehetünk tudatosak. Semmilyen szinten.
Matécz Zoltán
2017.0618.
