Hiányszemlélet.
Ez egy összetett szó. A fogalom első részéről nem is érdemes különösebben beszélni. Mert a hiány jelentése, bárki számára világos lehet. A szó második részét, a szemlélet kifejezés képezi. Ami gyakorlatilag a jellemünket, azt a látásmódunkat, azt az attitűdöt jelenti, amellyel az életünk megtapasztalható dolgaihoz és részeseményeihez igazodunk, mentális módon.
Így a szemlélet kifejezés, éppen arra utal, hogy milyen alapvető látásmódot biztosít számunkra, a memóriánkban tárolt hiteink eredője. Mivel a hit, valóságformáló képesség az elménkben, amelyben a szellemi gondolataink által irányított lelki érzéseink formálják a megtapasztalható valóságunkat, ezért az általa kialakult hiányszemléletünk valójában, a negatívvá vált hitrendszerünk eredménye.
Ahol a negatív hitrendszer azt jelenti, hogy a számunkra kellemetlen dolgokat és eseményeket, nagyon jól el tudjuk képzelni magunknak. Míg a jó dolgokat, eleve elképzelhetetleneknek tartjuk. Mert nem ismerjük azt az alapvető mentális szabályt, hogy a hiteinkbe ágyazott lelki érzéseinknek, valóságformáló képességei vannak.
A mindenkori szemléletünk ugyanis, mentális módon előre vetíti számunkra azt, amit meg kell majd tapasztalnunk az életünk során. Így a hiányszemléletünk, előrevetíti nekünk azt, amit látni, megtapasztalni fogunk, a gyakorlati élettapasztalatainkban. Vagyis, a hiányszemléletünk, a hiány megtapasztalási lehetőségét képes csak előrevetíteni számunkra. Mert a hiteinkben rejlő lelki érzéseink teremtőképességét, a hiányaink további megvalósítására irányítják.
Ennél fogva, a negatív hitrendszer szerint élve, az elménkben kialakult hiányszemléletünk, a hiányainkat fogják megteremteni számunkra. Amelynek elemi oka az, hogy szellemi szintű előfeltételeket szabunk az életlehetőségeink számára. Mert az abszolút lehetőségekkel bíró elméinket, relatív módon használjuk. Amelynek során, relatív szellemi feltételekkel ruházzuk fel, a hiteinkbe ágyazott lelki érzéseinket.
Ezért, ha a szellemi szinten meghatározott feltételeink nem teljesülnek, akkor eleve kirekesztjük magunkat a megtapasztalás örömeiből. Mert, csak a hiányt fogjuk érezni. A dolgok és események hiányát. Ilyen módon gyakorlatilag, mi magunk korlátozzuk le a saját mentális lehetőségeinket. Mert az elménk abszolút lehetőségeit, relatív korlátok közé kényszerítjük mégpedig, a feltételes szellemi gondolataink közreműködésével.
Erre kondicionál, erre tanít bennünket az oktatási rendszerünk. Gondosan ügyelve arra, hogy tudatosítsa bennünk azt, hogy a sorsunkat mi magunk irányíthatjuk. A tanult szellemi gondolataink segítségével. Ezért szükséges a szellemi tudást halmozni az évek során. De közben, mélyen hallgatnak arról, hogy a szellemi gondolataink, lelki érzéseket irányítanak az elménkben. Azaz, mentális erőhatásokat. Amelyek a sorsunk alakítását végzik el.
Nézzük ennek a gyakorlatát. Ha kellemes szellemi gondolatokat engedünk az elménkbe, akkor azokhoz, pozitív lelki érzéseket csatol az elménk. Vagyis, örömélményekben lesz részünk. A tükörbe tekintve pedig, azonnal láthatjuk azt, hogy ki a boldog éppen. Ezzel szemben, ha kellemetlen szellemi gondolatatokat tudatosítunk az elménkben, akkor azokhoz, negatív lelki érzéseket csatolhat csak az elménk. Bosszússá, feszültté, idegessé formálva bennünket azonnal, Tükörbe nézve pedig, azonnal láthatjuk azt, hogy ki lett lökött. Mert a negatív lelki érzéseink, csak bennünket formáltak bosszússá.
A memóriánkban tárolt emlékeink között kutatva, mindig talál a szellemiségünk, pozitív és negatív lelki érzéseket biztosítani képes hiteket. De ahhoz, hogy a hiányszemléletünk csökkenjen, vagy meg is szűnjön teljesen, éppen arra van szükségünk, hogy az emlékeink hiteibe ágyazott negatív lelki érzéseinket, teljesen feloldjuk.
Mert, amilyen módon az emlékeink, az elménk felszínére törve tudatosodnak ott, és a lelki érzéstartalmuk alapján formálják a hangulatunkat azonnal, úgy a memóriánkba ágyazódva, az elménk háttértárolójában, tovább dolgoznak azok akkor is, ha arra nem vagyunk éppen tudatosak. Így a hiteinkbe épített pozitív lelki érzéseink, konstruktív módon építik a sorsunkat, míg a negatív lelki érzéseink, destruktív módon, lerombolják azt. Fenntartva és tovább igazolva, a kialakult hiányszemléletünket.
Azok a dolgok, amiért érdemes élnünk, nem szorulnak a szellemi szinten irányított relatív feltételeink korlátozásaira. A szeretetnek, nem kell korlát. Az egészségnek, nincsen szüksége korlátozásra. A sikernek, sincsen szüksége feltételekre. A bőségnek pedig, szintén nem kell semmiféle viszonylagos feltételeknek megfelelnie. Azokat, spontán módon érdemes megélnünk.
Nézzük most példaként, a szeretet esetét. Ha relatív feltételhez szabjuk a szeretetünket akkor, a szigorú elvárásainkat határozzuk meg. Amennyiben, a szeretet általunk meghatározott feltételei nem teljesülnek, mert a szeretett lény nem kíván a mi elvárásaink szerint viselkedni, máris okunk van nem szeretni őt. Ezt azonnal meg is tesszük. Mert idegesek, dühösek, mérgesek vagyunk arra, akit valójában, szeretnünk kellene. Miközben észre sem vesszük azt, hogy a mentális korlátot, amit nem volt képes értünk „megmászni”, mi magunk határoztuk meg számára. Mint a szeretetünk relatív előfeltételét.
Ilyenkor azt kívánjuk a szeretett lénytől, hogy a mi elvárásaink szerint éljen. Mert, a mi személyes szabadságérzetünk múlik ezen. Nem is törődve azzal, hogy a szeretett lény szabadságérzetét, mennyire befolyásolhatják esetleg, az általunk emelt relatív feltételeink. Vagyis, ilyen módon, korlátozott szabadságra kényszerítjük a szeretteinket.
Így tulajdonképpen a szabadság, éppen azt jelenti, hogy nem gördítünk semmiféle szellemi akadályt, a megélhető pozitív lelki érzések elé. Vagyis, nem korlátozunk semmit. Éppen olyan módon, ahogyan mi magunk sem szeretjük a mások által meghatározott feltételek korlátozásait. Mert a szellemi feltételek, mentális korlátokat, akadályokat jelentenek, a szabadon használható pozitív lelki érzéseink számára. Aki pedig, nem képes, vagy nem akar a korlátaink szerint élni, annak számára kellemetlenséget, problémát, bonyodalmat jelentenek a mi korlátaink. Mert, éppen a szabadon folytatható lelki életben vannak korlátozva.
Ráadásul, a rossz példa is ragadós. Mert a korlátozott ember, saját maga számára is korlátokat szab. Mivel, ahhoz van szokva. Úgy érzi öntudatlanul, hogy „karám” nélkül nincsen biztonságban. Így birkamód szaporodnak az olyan emberek, akik látszólag értelmes módon ugyan, de feltételekkel szeretnek. Még önmagukat is. Mert a szellemi szinten meghatározott relatív feltételeinkkel, éppen a kialakult hiányszemléletünket tartjuk életben.
Aki ilyen hiányszemlélettel áll a szeretethez, kevés szeretetben lesz része. Aki ilyen hiányszemlélettel áll az egészséghez, könnyen megbetegszik. Aki ilyen hiányszemlélettel áll a sikerhez és a bőséghez, nélkülözni fog, szegény marad. Mert a hiányszemlélet, a hiányt teremti meg. A negatív lelki érzések aktivizálása miatt. Mert a kialakult hiányszemléletünk relatív, viszonylagos állapotban tartja az elménket.
Ennél fogva, minden emlékedet vizsgáld meg újra. Cseréld le a tartalmaikat, ha szükséges. Bocsáss meg mindenkinek, még magadnak is a hibákért. Mert a feltétel nélküli megbocsátással, elvonjuk a memóriánkban tárolt negatív hitekből, a destruktív hatású lelki érzéseket. A negatív lelki érzéseket. Így, csak magunknak teszünk szívességet. A megbocsátásod ékes bizonyítéka az, hogy a volt haragosodra gondolva, már nem feszítenek többé, a régi negatív lelki érzések. Így Isten minden áldását küldheted, a régi haragosod felé.
A nevetés pedig, az elméd radírja. Ami éppen azt jelenti, hogyha egy régi hitedben felismered a hibás szellemi gondolatot, akkor azt jóízűen kinevetve magadból komikussá, feleslegessé teszed az elmédben. Vagyis, a hitedbe ágyazott lelki érzéseket, megszabadítod a hibás szellemi gondolataid irányítása alól. Ilyen módon, az érintett lelki érzéseid, felszabadulnak az emlékeid kötéseiből.
Gyakorlatilag arról van szó, hogy az elméd feladata nem más, mint az, hogy a kellemes szellemi gondolataiddal, mindig a pozitív lelki érzéseidnek biztosíts szabad utat, a sorsod egészséges formálásában. Ez minden jóléted alapja. Amelyben a szeretet, az egészség, a siker, és a bőség reád talál. Mindaz, amiért érdemes élni. Csupán, meg kell szüntetned a memóriádban a hibás, a kellemetlen szellemi gondolataidra támaszkodó hiteid által fenntartott hiányszemléletedet.
Egy ideális hasonlattal élve, az elménk olyan, mint a vetőgép. Ahol a szellemi gondolatainkkal határozzuk meg azt, hogy mit vessünk. Majd a lelki érzéseink magvait vetjük el. Amelyek megteremtik számunkra, a minőségeiknek megfelelő sorsunkat. Majd a megtapasztalás lesz az aratás. De mindenki, csak azt arathatja le, amit elvetett. Mert a negatív lelki érzéseink, csak destruktív, azaz romboló hatást fejthetnek ki, a megtapasztalható sorsunkban. Konstruktív, építő jellegű hatást, csak a pozitív lelki érzéseink teremhetnek.
Ez kizárólag, a kialakult gondolkodásmódunktól függ. A jellemünktől. Attól az egyedi látásmódtól, amit a memóriánkban tárolt hiteink összessége, mint alapmentalitás biztosít számunkra. Mert a szellemi gondolataink alapfeladata éppen az, hogy a lelki érzéseinket fejezzük ki általuk, értelmes módon. Hogy irányítsák az érzéseinket, a sorsunk valóságának a megteremtése felé. Mégpedig, a hiteinkbe ágyazódva.
Sajnos azt, hogy a lelki érzéseinknek teremtő ereje van, sehol nem tanítják. Talán, csak én fejtem ki ezt az írásaimban. Éppen azért teszem, mert nagyon sok ember, letagadja vagy szégyelli a lelki érzéseit. Mert tévesen, a gyengeség jelének tartja. Holott a lelki érzéseink, a lelkünkből, az életünk energiájából származtatható, mentális erőhatások az elménkben. Amit nem szégyellni, hanem éppen ellenkezőleg, tudatosan vállalni kell. Hiszen az élet, számunkra nem más, mint a lelki érzéseink gyakorlati megtapasztalása.
Aki szégyelli a lelki érzéseit, az élete esszenciáját tagadja meg. A saját teremtésre képes, Isteni eredetű minőségét. Ezért erőtlenül él. Mert a lelki érzéseink biztosítanak számunkra erőt, bármire. Mentális erőt. Hiszen a lelki érzéseink nélkül, nincsen cselekvést meghatározni képes motiváció. Ahol a motivációt, éppen a lelkesedéssel járó pozitív hozzáállásunk biztosíthatja.
Szerintem, mindenki járt már úgy, hogy szellemi szinten tudta azt, hogy valamit meg kell cselekednie, de nem volt hozzá megfelelő szintű lelki ereje. Mert az aktivizálható lelki erőit, valamilyen más tevékenysége kötötte le. Olyan tevékenység, amit szívesen tett. Így a szellemi szinten elvárt cselekedet, vagy elmaradt, vagy pedig, csak össze lett csapva hamar, gyorsan. Hogy jóval több idő jusson a kedvelt tevékenység folytatására. Ilyenkor az ember, nem lusta, hanem éppen, hogy elfoglalt.
Mert azok a kényszerű tevékenységeink, amelyek elvonják a figyelmünket a kedvtelésből folytatott cselekedeteinktől, azok az elvárások. Amit éppen nekünk határoztak meg. Ilyen módon, korlátoznak bennünket a szabad cselekvésünkben. Túl azon, hogy korlátoznak, még kényszerítő hatásuk is van reánk nézve. Mivel elvárások azok. Mert valakinek, a szellemi szinten felállított feltételeit határozzák meg számunkra. Amit a jónak mondható, közös együttlétünk érdekében, meg kell cselekednünk.
Sok ilyen elvárás nehezíti az életünket. De, ha szeretjük azt, aki az elvárásokat meghatározta számunkra, akkor a szeretet pozitív lelki erejével, könnyen megcselekedhetjük azt, amivel meg lettünk bízva. Ennél fogva, ha az elménkben kialakult hiányszemléletünket, a szeretetszemléletre cseréljük le, mindig hasznosak leszünk az életben. Mert szeretetre, mindenkinek szüksége van. Ezért a szükséget szemlélve, mindig másokért kell cselekednünk, a jót. Főképpen a szeretteinkért. Csak akkor várhatjuk el azt, hogy velünk szemben is, szeretettel legyenek mások.
Mert a szeretet, a hasznos cselekedetekben áramlik az élőlények között. Ezért, mindig legyél hasznos más élőlények számára, és szeretett személy leszel. Minden egészséges kapcsolat, ezen alapszik. Az egyszerű élőlények közötti társas viszonytól kezdve, a bonyolultabbnak minősülő embertársi viszonyokig. Ennél fogva, bármilyen társas viszonyban, csak szeretettel érezheti jól magát az ember. Mert, csak akkor méltó a viszont szeretetre.
Hasonlóképpen, aki egészségtudatosan él, még csak nem is gondol a betegség elvi lehetőségeire. Mert az olyan szellemi gondolatokhoz, csak negatív lelki érzéseket társíthat az elméje. Amelyek meg is teremtik hamar, a beteg testi állapotot. Ha pedig, mégis megbetegszik egy egészségtudatos ember, akkor a beteg állapotából is, az egészséges állapotát látja maga előtt. Nem sok mentális esélyt biztosítva az elméjében, a kialakult betegsége számára.
A siker és a bőség is, hasonlóan működik az életünkben. Akiben nincsenek meg a siker és a bőség iránti pozitív lelki érzések, az sikertelen és szegény marad. Mert a siker és a bőség pozitív érzetéhez, olyan kellemetlen szellemi feltételeket szabott magának, amelyekhez csak negatív lelki érzéseket csatolhatott az elméje. Ilyen torz megállapítás lehet például az, hogy „a sikeres emberek, valahol mindig csalnak. Én pedig, nem akarok csalni.” Így a kitartás eszükbe sem jut. A bőségben élő gazdagok pedig, „biztosan lopták a vagyonukat. Én pedig, nem akarok lopva vagyont szerezni.” Észre sem véve azt, hogy többnyire, a kitartásban sikeres emberek lesznek a gazdagok.
Természetesen, tudom azt is, hogy létezik negatív példa is. Az társadalmi szintű probléma. De a relatív szellemi feltételek nélküli kitartás, minden siker és bőség alapja. Amit tisztességesen, becsülettel is el lehet érni. Higgy ebben. Válaszd ki, önmagad személyes adottságai közül azt, amelyikben szerinted sikeres lehetsz, és kitartással műveld azt a tulajdonságodat tovább, hogy más emberek is örömüket leljék benne. Majd az állhatatosságod jutalmaként kialakuló sikered, szép fokozatosan megteremti számodra azt a bőséget, amit megérdemelsz az élettől.
Sajnos, a legtöbb értelmes ember, önbecsülési problémákkal küzd. Ami éppen arra utal, hogy alkalmatlanoknak érezzük magunkat valamire. Ez a személyesre szabott alkalmatlansági érzetünk pedig, negatív lelki érzéseket irányít oda, ahol pozitív érzéseknek kellene lennie. Vagyis, eleve letiltják, a sikerhez vezető mentális lehetőségeinket. Akinek pedig, sok ilyen irányultságú érzete akad az életében, azt „csődtömegnek” szokták nevezni. Mert mindennel szemben szkeptikus a hozzáállása. Mert sokkal könnyebbnek tartja alkalmatlannak tartani saját magát, mint egyszerűen megcselekedni a nyilvánvalót.
Az életünk eseményeit, a tudatos tevékenységeink töltik ki. Bármit tegyünk is lehet, hogy valaki jobban tudja csinálni nálunk. De a részcselekedeteink teljes összehangolásában vagyunk egyediek. Ezért, ne csupán egy konkrét cselekedetet ragadjunk ki az életünk részeseményei közül, mert azt már, nagyon sokan csinálhatják jobban nálunk. Hanem inkább, az életünk részeseményeibe ágyazott sajátságos cselekedeteinkkel próbálkozzunk. Amelyben egyediek maradhatunk. Amit senki más nem képes, még utánozni sem. Ami, sajátságos adottságunk marad.
Amikor önmagadat adod, szerződéses munkavállalóként a munkaadódnak, akkor is a te sajátságos képességeidet használod. Amely munkaviszonyban, a te sajátságos adottságaid, nem mindig képesek érvényesülni. Mert a munkaadódnak, nem arra van szüksége. Hanem, a személyes képességeid közül, csak egy konkrét adottságodért fizet. Az ilyen munkavállalóknak, sokszor teher a munka.
Annál szerencsésebb egy munkavállaló, minél több személyes adottságát veszi igénybe a munkaadója. Mert akkor, annál több személyes adottságáért képes fizetni. Az ilyen emberek, örömüket lelik a munkájukban. Mert egyszerű munkavállalókként is, sikeres embereknek érezhetik magukat. Hiszen azt tehetik egész nap a munkahelyükön, amit amúgy is szeretnek csinálni. Így a munkájukban, megtalálták a hivatásukat. Azaz, az életfeladatukat. Amelyben sikeresek lehetnek.
Ahhoz, hogy boldogok legyünk, mindenkinek meg kell találnia azt a sajátságos életfeladatot, amelyikben sikeres lehet. Amire, csak ő maga képes. Mert a megszerzett szellemi tudásunk, és az általuk irányított lelki érzéseink, minden emberben másmilyen jellemet formálnak. Sajátságos jellemet. Teljesen egyéni nézőpontot képviselve. Csak arra kell vigyáznunk, hogy azt a személyes nézőpontunkat, soha ne árnyékolja be semmiféle kishitű hiányszemlélet. Ami bármikor eltéríthet bennünket attól, hogy az elménkben, a kellemes szellemi gondolataink mentális hatására, pozitív lelki érzéseket aktivizáljunk.
Matécz Zoltán
2017.07.20.
