Szinuszos hullámok.
Szerintem, az összetett szerkezetű, elektromos anyagi részhalmazok számára mozgási teret, az oszthatatlan alaptömegekből álló mágneses alaphalmaz biztosít. Amelyben a mágneses hullámok alakulnak ki, tárolódnak el, és terjednek az anyagi minőségek felé. Így az anyagi minőségek alapvető mozgási feltételeit és terét, a mágneses alaphalmaz hullámszerkezete biztosítja, induktív módon.
Mégpedig úgy, hogy a mágneses hullámok hullámhosszainak az informatív értékei határozzák meg azt, hogy a frekvenciáik által közölt energiáik, milyen mértékű induktív munkát végezzenek, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazokon.
Így a mágneses alaphalmaz longitudinális, azaz egyenes irányú mágneses hullámaihoz igazodik, minden összetett szerkezetűnek tekinthető elektromos anyagi mozgásforma. Ezért, a szinuszos hullámokat, azok az anyagi mozgásformák hozzák létre, amelyek éppen ellentétesek, a kozmikus hullámok által diktált mozgási feltételekkel. Vagyis, megzavarják az egyenes irányú mágneses hullámok, alapvető terjedési irányát.
Úgy is mondhatnám, hogy minden szinuszos jellegű tranzverzális hullám, a longitudinális alaphullámzás ellenhatásaként jön létre. Mégpedig olyan módon, hogy amelyik anyagi mozgásforma zavarként megtöri a longitudinális rezgési alapfeltételeket, az szinuszos jellegű ellenhatást vált ki. Ugyanolyan mértékű szinuszos ellenhatást vált ki, mint amilyen mértékben zavarként, megtörte a longitudinális rezgés alaphatását.
Kicsit másképpen fogalmazva, a longitudinális alaprezgésekben létrejövő anyagi változások, szinuszos rezgésekkel egyenlítik ki a longitudinális alaphatást. Így az elektromos anyagokra jellemző centrális mozgásformák, szinuszos jelleget öltve, lokális jellegű ellenállást képezhetnek csak, az egyenes irányultságú univerzális mágneses alaprezgés terében.
Hasonló a helyzet, a robbanómotorok működésében is. Ahol az egyenes vonalvezetésben rezgő dugattyúk longitudinális jellegű mozgási erejét, a főtengely excentrikus részére vetítve, centrális irányú körmozgás jön létre a főtengelyen. Így a dugattyúk hosszanti irányú rezgőmozgását, csak lineáris módon lehet ábrázolni. Míg a főtengely forgómozgását, kizárólag szinuszos jelleggel. Kicsit durván értelmezve, ugyanilyen módon működik, a mágneses hullámok által forgatott elektromos anyagi részhalmazok bármelyike a világűrben.
Így a csillagok és bolygók forgómozgása, miközben szabadon esnek a mágneses térben, olyan sajátságos keringőmozgást alakít ki, amilyen az összetett szerkezetű elektromos anyagi szintű égitestre éppen jellemző. Ezért az égitestek alapvető mozgásformái, szinkronban vannak a mágneses alaphalmaz, longitudinális alapú egyenes hullámainak a kozmikus rezgési térrendszerével.
Földi viszonylatban azonban, nagyon sok anyagi szintű mozgásforma, teljesen eltér az egyenesnek mondható kozmikus rezgési előfeltételektől. Mivel éppen ellentétesek azzal, ezért szinuszos jelleget öltenek. Vagyis a rezgéseikben, oldalirányú kiterjedésekkel rendelkeznek. Plusz és mínusz irányú vonatkozásban. Így a szinuszos hullámok, az anyagi mozgásformák relatív feltételrendszerét képezik le számunkra. Gyakorlatilag azokat a feltételeket írják le grafikonra, amelyek alapján, eltér az éppen vizsgált összetett elektromos anyagi mozgásforma, az egyenes vonalvezetésű longitudinális, azaz mágneses előfeltételektől.
Itt a bioszféránkban is uralkodik, a mágneses alapú kozmikus longitudinális jelleg. Mert a légnyomás jelensége, vagy például, a hang terjedése is erre utal. A légterünk ugyanis, zárt anyagi rendszernek minősül. Amelyen belül, a levegőnket alkotó gázok nyomása, mindenhol azonos. Egyfajta alapnyomást biztosítva a teljes légtérben. De a levegő páratartalma miatt, jellegzetesen változó légnyomás terheli a Földünk felszínét. Amely a magasság növekedésével arányosan, folyamatosan csökken.
Ezt, csak olyan módon képes megoldani a légtér, hogy benne a páratartalom súlyterhelése, a mágneses hullámok egyenes vonalvezetését követve, a Föld felé irányul, és mintha egymásra rakódnának a vízszintek, a felszínt nyomják a legnagyobb mértékben. A tengerek szintjével együtt.
A tengerekben persze, ez a nyomásirány folytatódik. Mert a tengerek sokkal dúsabb páratartalma, éppen olyan módon igazodik a kozmikus eredetű mágneses hullámok egyenes vonalvezetéséhez, mint ahogyan azt, a légtérben tették. Így a tenger víznyomása, a felszíntől lefelé távolodva, folyamatosan növekszik.
Ez egyfajta, állandónak mondható függőleges terhelést képez, a kialakult bioszféránkban. Ha bármilyen zavar támad benne, akkor vízszintes irányú nyomáskiegyenlítő folyamatok alakulnak ki. Ezek például, hőmérsékletingadozások vagy a hangok a légtérben. Vagy esetleg, a tengeri áramlatok. Amelyek szintén longitudinális módon alakulnak ki a légtérben vagy a folyadékokban. Sűrűsödéseket és ritkulásokat képezve a légtérben, nyilvánvaló nyomáskülönbséggel párosulva. Így a fülünk képes a hangokat nyomásváltozásokként érzékelni.
Az anyagi létezés minden lehetséges formája rezgés. Ezt tanítja a fizika tudománya. Ezek az anyagi rezgések, reájuk jellemző hullámokat előidéző rezonátorok. Ilyen módon az anyagi rezgések hullámai, vagy szinkronban vannak a kozmikus szintű mágneses hullámok alaprezgéseivel, vagy pedig, ellentétesek azzal. Ha pedig, ellentétesek azokkal, akkor zavaró ellenhatásokat képeznek vele szemben. Így a szinuszos hullámok, olyan elektromos anyagi rezgések által aktivizált hullámokat jelentenek, amelyekben az adott hullám frekvenciája, szubjektív ellenhatásként jut érvényre, a mágneses alapú hullámtérben.
Objektív erőként az ellenhatást, maguk a tehetetlen tömegértékkel bíró testek közvetítik. Számunkra közvetlen módon. Míg szubjektív energiaként a szükségszerű ellenhatást, éppen a kialakult mozgásukban rejlő, rezgésük által keltett szinuszos hullámok frekvenciáiban terjedő, erőimpulzus sorozatok képeznek. Amelyek folytonossága, az energia hatása. Mint erőimpulzusok sorozataiban terjedő szubjektív hatás. Így számunkra közvetett hatásnak minősül. Mert számunkra láthatatlan, apró tömegértékkel rendelkező közegek közvetítik azokat.
Az egyenes irányú longitudinális hullámokban, nincsen számottevő változás. Mert bennük az energia, egy meghatározott irányban terjed. Mégpedig, a hullámhosszuk által meghatározott frekvenciáik közvetítése révén. Ezért képesek időt meghatározható, változás nélküli mozgási teret biztosítani, az összetett szerkezetű elektromos anyagi létezések számára.
Ezzel szemben, a szinuszos jellegű tranzverzális hullámokban, már a folytonos változás jelei mutatkoznak meg. Vagyis, a mágneses térben megvalósult centrális mozgásformáik szinuszos jellegei, már éppen arra utalnak, hogy időbeli kitérések mutatják meg a hullámok pozitív és negatív viszonylatait. Azt a relatív mozgásformát, ami szinuszos módon fejezi ki az anyagi test mozgásállapotát, az időtől független mágneses térben.
Az egyenes irányultságú longitudinális hullámokat ugyanis, idővel kifejezni nem lehet. Mert reájuk, a sűrűsödések és ritkulások folyamatos váltakozásai miatt, kizárólag a nyomásingadozás a jellemző. Amit a mágneses hullámhosszukban meghatározott frekvenciáik képviselnek. Így a különböző mágneses hullámok más, és megint más hullámnyomás értéket határozhatnak meg. Míg a tranzverzális hullámok, pozitív és negatív térbeli kiterjedéseinek a változásai, az idővel határozhatók meg.
Amikor tehát, a longitudinális hullámok által biztosított homogén térben, valamilyen zavar keletkezik azt, csak a hullámok egymás közötti egyensúly megteremtésével lehet kialakítani. Ez a longitudinális közegben zajló kiegyensúlyozó hatás, a tranzverzális hullám. Így az idő, a longitudinális térre merőleges zavar által realizálódik számunkra.
Ezért, minden tranzverzális jellegű szinuszos hullám, a longitudinális hullámok által biztosított térben, valamilyen zavar hatására, az időt hozza viszonyítható állapotba számunkra. Mint az észlelhető változás mértékét. Mindaddig, amíg az aktuális zavar, teljesen ki nem egyenlítődik a longitudinális tér közegében. Az égitestek mozgásformáiban például, az aktuális zavarok állandósultak. Így a centrális mozgásuk perioditása képezi számunkra, a rezgéseikben viszonyítható idő alapját.
https://www.youtube.com/watch?v=9AjRqBB24LE
Ennél fogva szerintem, a longitudinális és a tranzverzális hullámok kauzális, azaz ok-okozati viszonyban vannak egymással. Az egyenes irányú longitudinális hullámok, minden halmazállapotban képesek kialakulni, ahol zavart képező, esetleges nyírófeszültségek hiányoznak. Az egyenes vonalú irányultság miatt, nem polarizálható ez a hullámfajta. Így nem viszonylagos hatásról van szó, hanem abszolút jellegű hullámról.
Ezzel szemben, a tranzverzális hullámok, csak a szilárd testekben alakulhatnak ki. Ott, ahol a rács és kristályrács szerkezetek, komoly nyírófeszültségeket jelentenek, és zavart képeznek a longitudinális hullámhatás kialakulásában. Így a periodikus módon váltakozó negatív és a pozitív fél-hullámoknak köszönhetően, relatív hullámként fogható fel, minden tranzverzális hullám. Ezért a polarizálhatósága, aránylag könnyen meg is oldható.
Így tulajdonképpen, hullámmozgás alakul ki, ha egy nyugalomban lévő rugalmas közegben, valamilyen anyagi test rezgőmozgása következtében, zavar keletkezik. Olyankor a rugalmas közeg belső harmóniája felborul, és az anyagi rezgés rezonáló hatására megváltozik, megzavarodik, a sűrűsödő nyomás és a ritkuló vákuum periódusok közegre jellemző longitudinális üteme.
Mert a latin eredetű tranzverzális jelző, éppen arra utal, hogy az egyenes irányultságú homogén térszerkezetre merőleges, azaz keresztirányú állapotváltozás történik. Mint zavar, a mozgási tér alapszerkezetében.
Ezzel szemben, a szintén latin eredetű longitudinális jelző, éppen arra utal, hogy hosszában viszonyítható rezgésről van szó. Amelyben hosszirányú a hatás terjedése. Így, csak hosszában mérhető tényezőről beszélhetünk.
Keresztirányú jellege, csak akkor mutatkozik meg, ha a párhuzamos jellegében valamilyen zavar keletkezik. Amely zavar, nyírófeszültségeket képez a tér szerkezetében. Kialakítva, a relatívnak minősülő tranzverzális hullámot. Amely e miatt, szinuszos jelleget ölt. Ez a tranzverzális hatás, mindaddig fennáll, amíg a tér longitudinális kiegyenlítődése meg nem történik. Így a longitudinális alapokon nyugvó térben, folyamatosan gyengülő hatása van. Majd teljesen lecsengve, a zavar hatása kiegyenlítődik. Így a mozgási tér, visszanyeri az eredeti, kozmikus rezgésen alapuló zavartalan szerkezetét.
Ezért a tér szerkezete, egy olyan mátrix alakzatot jelent az oszthatatlan alaptömegek aktivizálásával, amelyben az egyenes irányban terjedő mágneses hullámok által, az oszthatatlan alaptömegek közege, csupán folyamatos rezgőmozgást végez. Szervezett együttes rezgéssel. Amelyben az oszthatatlan alaptömegek egyensúlyi helyzete, számottevően nem változik. Ezért, ez a folyton rezgő mágneses tér, az összetett szerkezetű objektív elektromos anyagi megnyilvánulások, mozgási terét is képezi egyben. Egyfajta mátrix szerkezetű közeges alapot képezve, az anyagi mozgásformák számára.
Ez a mágneses tér tölti ki, az összetett elektromos anyagi minőségek belső atomi, és atomok által felépített rács és kristályrács szerkezeteit is. Éppen olyan módon, mint ahogyan teljesen körülöleli az anyagi minőségeket. Így számunkra, az elektromos és a mágneses tulajdonságok, együtt mutatkoznak meg. Ezért lettek azok, elektromágneses jelzővel illetve. De az induktivitás jelensége, éppen arra utal, hogy ez a két tényező, két teljesen különböző dolog. Csupán állandó jelleggel függnek egymástól.
Mégpedig, olyan módon, hogy az elektromos anyagi valóság jelenségei, csak a mágneses valóságban nyilvánulhatnak meg. Ezért hívják az anyagi világ elemeit egyszerűen, megnyilvánulásoknak. Mert az oszthatatlan alaptömegek halmazából alakultak ki azok, és abban működnek, rezgési szinten. Mint szekunder másodrezgéseket végző objektív megnyilvánulások. De a teljes létezést, az objektív anyagi, és a szubjektív mágneses valóság, együtt alkotja.
A gáz és folyadék halmazállapotú anyagok közegeit, könnyedén befolyásolják az egyenes irányú longitudinális mágneses hullámok. Mert az atomjaik és a molekuláik kötetlenek. Így egyenes irányú longitudinális hullámokat, könnyedén alakítanak ki, az ilyen típusú agyagi halmazok közegeiben.
Ezzel szemben, a rács és kristályrács szerkezetekben stabilizált szilárd halmazállapotú anyagi közegekben, már nem mindig képesek a mágneses hullámok, a hozzájuk hasonló egyenes vonalvezetésű, longitudinális hullámokat kialakítani. Mert ezek a rács és kristályrács alapú kötött anyagi szerkezetek, törőközegekként érvényesülnek a mágneses hullámok viszonylatában. Vagyis, megzavarják annak egyenes irányú kialakulási lehetőségeit.
Mert a longitudinális alapú mágneses hullámokkal szemben, komoly nyírófeszültséget képeznek, a rácsszerkezetek kötöttségét biztosító stabil anyagi struktúrák. Így a rács és kristályrács alapú szilárd anyagokban többnyire, csak keresztirányú, azaz tranzverzális hullámokat képes kialakítani az alapvető primer mágneses viszony.
Mivel azonban, a halmazok elemi hullámszabálya megköveteli azt, hogy a hullámokat kialakítani képes közegeik résztömegeinek az egyensúlyi helyzete, számottevően nem változhat, a hullámban szervezett együttrezgésük során sem, így az oldalirányú keresztrezgésük váltakozó jellegű szinuszos jelleget ölt. Ezt nevezik tranzverzális, azaz keresztirányú hullámnak.
Éppen azért nevezik keresztirányú hullámnak, mert a tranzverzális hullámot előidéző, egyenes irányú longitudinális alapú mágneses hullámmal szemben került ellentétes rezgési viszonyba. Éppen a primernek minősülő mágneses alaprezgéssel szemben lett keresztező irányultságú.
A mágneses hullámok szervezett alaprezgéseiben, a frekvencia által közölhető energia, egyenes irányban terjed. Ezért, az általuk kialakított tranzverzális hullámokban sem tér el az energia terjedése az egyenes iránytól, csak bennük, jóval lassabban megy végbe. Mert a szilárd anyagi közeg szervezett együttrezgése által létrejött szinuszos energiaközlési módban, éppen a keresztirányú rezgés miatt, jóval hosszabb rezgési úton megy végbe a frekvencia impulzussorozatainak a közvetítése.
A tranzverzális keresztrezgés hullámainak a szinuszos „kerülőútja” attól függ, hogy az adott szilárd anyagi halmaz közegét, milyen dőlésszögű rács és kristályrács szerkezetek stabilizálják. Így a tranzverzális hullámok, lehetséges szinuszos jellegű hullámhosszát, a szilárd anyagok kötött rácsszerkezeteinek a dőlésszögei határozzák meg, szerintem.
Vannak azonban, úgynevezett amorf, azaz alaktalan szilárd anyagok. Amelyek túl gyorsan dermedtek meg a folyékony halmazállapotukból lehűlve. Ezért nem képesek semmiféle rácsszerkezetet kialakítani a dermedésük közben. Ezért, térhálósodás nélkül dermednek össze, a közegük atomjai és molekulái. Ilyenek például, az üvegek, a gumi, vagy a műanyagok nagy része. De, szinte bármelyik anyag alaktalan, amorf állapotot vehet fel, ha térhálósodás nélkül, nagyon gyorsan dermed meg.
Ezért szerintem, a szilárd amorf anyagokban, a kötött halmazállapotuk ellenére, jóval lassabb longitudinális hullámok alakulhatnak csak ki. Mert szilárd halmazállapotú folyadékoknak minősülnek. Olyan folyadékoknak, amelyekben a hullámmozgás longitudinális jellegű, azaz egyenes irányú. Mert bennük, zavarnak minősülő nyírófeszültségek nem léphetnek fel. Hiszen az amorf, azaz forma nélküli anyagokban, nincsenek a rácsszerkezetekre jellemző dőlésszögek alapján kitüntetett, kötelező érvényű rezgési irányok meghatározva.
A mondanivalóm lényege tehát, éppen az, hogy a primernek minősülő elsődleges mágneses hullámok homogén rezgési terében, bármilyen zavar keletkezik, átmenetileg másodlagos tranzverzális hullámok alakulhatnak ki. Amelyek, éppen a mágneses tér primer alaprezgéseihez képest csendesülnek el. Amikor már megszűnt benne a zavart állapot. Így minden összetett szerkezetű elektromos anyagi minőség, zavart jelenthet ebben a mágneses alaphalmazban.
Ezt a sokféle zavart egyenlíti ki, a mágneses hullámokban terjedő energia hatása. Kiegyenlíteni azonban, csak relatív módon képes. Ez a relatív módon kiegyensúlyozott helyzet pedig, nem más, mint a harmónia. Amit szinte állandóan láthatunk, amikor estefelé az égre tekintünk.
Matécz Zoltán
2017.07.22.
