Tudományos feladat.
Az általunk megismerhető objektív, azaz összetett elektromos anyagi valóság, Isten teremtő gondolatai által irányított, mágneses energia megnyilvánulása. Mégpedig, a mágneses alaphalmaz terében. Ezért a természetet tanulmányozó tudományos szakemberek feladata nem más, mint az Isteni eredetű kozmikus intelligencia megismerése és megértése. Amely az anyagi valóság eseményeit szabályozza.
Valamikor, a vallásformák kialakulásának idejében, a papok művelték a tudományt. Mint az emberiség, írni és olvasni tudó intelligens néprétege. Számukra ugyanis, az volt a természetes dolog, hogy Istent, a teremtményein keresztül lehet a legideálisabb módon megismerni. Ezért, a vélt ismereteiket, folyamatosan dogmatizálták. Vagyis, abszolút értékű igazságokként határozták meg, az emberiség számára. Ezért, megmásíthatatlan igazságokként kezelték azokat.
Aki pedig, nyíltan szembe mert helyezkedni az egyházak „tudományos” tanításaival, azokat eretnekekként hurcolták meg. Besötétítve ez által a középkort. Amikor például, Galilei fényes tudása, csak a máglyán világíthatott. De a közel fél évszázadnyi tudományos egyházi diktatúra alatt, még nagyon sok gondolkodót égettek meg. Attól azonban, hogy a korabeli papság szellemi sötétsége jellemezte a középkort, még Isten teremtette az anyagi világot.
Sajnos azonban, a papsággal szembehelyezkedő új, világi szintű tudomány kibontakozása, az Isteni alapelvekkel is szembetalálta magát. Ez a „fejlődési” folyamat, azóta is tart. Annak ellenére, hogy a kvantumpszichológia tanítása, ma már, nyíltan intelligens Univerzumról tárgyal. De felejtsük most el egy kicsit Istent. A tudomány érdekében.
Számomra talán, a húrelmélet szimpatikus egy kissé. Mert azt magyarázza, hogy az objektív világ viszonyítható anyagi testei, egyfajta rezgő szuperhúrok mentén terjedő energiák hatására alakultak ki és vannak viszonyítható állapotban. Így az esetleges állapotváltozásuk is, a rezgő szuperhúrok mentén terjedő energia módosulásával oldódik meg.
Az én gondolatmenetemben az abszolút létezés, két alapvető valóságból áll. Így az Univerzum szubjektív valósága nem más, mint a mágneses alaphalmaz. Amely az oszthatatlan alaptömegek teljes közegéből áll. Ebben az alapközegben alakulnak ki, tárolódnak el, és közlődnek induktív módon a mágneses hullámok. Mégpedig, az objektívnek megismert, elektromos anyagi valóság, összetett szerkezetű részhalmazai felé. Mivel az a mágneses alaphalmaz, a mágneses hullámhosszokban kódolt információk kezelésére alkalmas, ezért az Univerzum abszolút Elméjét valósítja meg. Amely intelligenciát kölcsönző öntudattal rendelkezik.
Szerintem, az Univerzum Elméjében kialakuló mágneses hullámok pedig, olyan módon épülnek fel, mint a húrok. Mert a mágneses hullámhosszok, uralják a teljes Univerzumot, és csak a frekvenciák által terjed az energia hatása. A hullámhosszok mentén. Diszkrét impulzussorozatok formájában. Így a mágneses hullámok hullámhosszai, meghatározzák az informatív értékeik alapján azt, hogy a hozzájuk tartozó mágneses frekvenciák energiaértékei, milyen mértékű induktív munkát végezzenek, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazokon.
Véleményem szerint, a mágneses hullámhosszok, uralják a teljes abszolút Elmét. Vagyis, az egész mágneses alaphalmazú Univerzumot. Ennél fogva, éppen olyan módon működnek, mint a húrok. Amelyek a hangszerekben megrezegtetik a levegő közegét ahhoz, hogy az őket pengető erőhatásokat, hangokként érzékelhessük. Így a mágneses alaphalmazban kifeszülő mágneses hullámhosszok mentén, az általuk irányított frekvenciákban, az energia terjed. Diszkrétnek mondható, folytonos erőimpulzus sorozatok formájában.
Ezek, a mágneses frekvenciák által közölt energiák, induktív munkavégzésre képesek. Így a mágneses hullámok, elektromos aktivitást tartanak fenn, az összetett szerkezetű elektromos anyagi valóságunkban. Ennek az elektromos aktivitásnak köszönhetjük, az anyagi halmazok megtapasztalható eseményszerűségeit.
Ahogy a hangszerhúrok megrezegtetik a levegőt, miközben átadják neki a rezgési információk által közölt rezgési erőhatásokat, úgy a mágneses hullámhosszok is, mint egyfajta szuperhúrok az Univerzum mágnese terében, rezgésben tartják az anyagi testek elektronjait. Így a longitudinális, azaz egyenes irányú mágneses rezgési energiák, az általuk közölt erőimpulzus sorozatok segítségével, gyorsítják vagy lassítják az elektronok szinuszos jellegű rezgéseit. Ami az elektronok keringő mozgásaiban nyilvánul meg.
Ilyen módon alakul át, konvertálódik át, modulálódik át a mágneses alapú, longitudinális jellegű kozmikus információ, szinuszos tulajdonságú információvá, az anyagi világunk valóságában. Így a kozmikus intelligencia tulajdonképpen, minden viszonyítható anyagi megnyilvánulásban megjelenik. Mint induktív módon átalakított információ.
Ezért az összetett elektromos anyagi világ, mindig azt az intelligenciát tükrözi vissza számunkra, amit a mágneses alaphalmazból vesz fel, az induktív alapviszonynak köszönhetően. Ezért az objektív valóságot képező összetett elektromos anyagi világ, csak „árnyéka” a mágneses alapú szubjektív valóságnak. Voltaképpen az objektív anyagi valóság, az információ elektromos tárolási képességével rendelkezve, csupán mentális háttértároló „memóriája” az abszolút Elmének.
Mert az anyag, az abszolút létezésnek, csak az egy tízezred részét képezi. Mivel az atomokat felépítő objektív alkotóelemek, a protonok, a neutronok, és az elektronok együtt, csak egy tízezred részét képezik a teljes atomtérfogatnak. Ha pedig, figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a szilárd anyagok atomjai, rács vagy kristályrács szerkezetekben stabilak, akkor ez a tízezres léptékű arány, még sokkal nagyobbra fokozódik. Akár százezres vagy milliós is lehet. Anyagfajtától függően.
Ezek a rács vagy kristályrács szerkezetek, az elektromos tulajdonságú anyagi részhalmazokat, erősen szivacsos szerkezetűnek minősítik, a mágneses alaphalmaz számára. Ami mágneses közegként, alapvető létezési, mozgási teret biztosít, az összetett elektromos anyagi részhalmazok számára.
Így az Univerzum abszolút Elméjéből származó információ, nem vész el, csak átalakul. Anyagi minőséget meghatározó tényező lesz belőle. Ami informál bennünket arról, hogy egy vizsgált anyagi részhalmaz mennyisége, milyen sajátságos tulajdonságokkal rendelkezik éppen. Vagyis, ilyen módon, hírt ad a mi relatív elméink számára arról, hogy az adott anyagi minőség, milyen viszonyítható „P” létezési állapotban van éppen. Esetleg arról is informálhat bennünket, hogy ez a viszonyított „P” létezési állapot, hogyan változik éppen. Ami az induktív munka eredménye. W = P * t
Így a mágneses alapú Univerzum induktív munkája, olyan eseményeket produkál az elektromos anyagi valóságunkban, amelyben az abszolút Intelligenciája tükröződik vissza, a viszonyításukat végző tudós szakemberek számára. Ezért a tudomány, amíg a kozmikus szintű anyagi részeseményeket szemléli, mindig a mágneses Intelligencia megnyilvánulásait fogja felfedezni. Kivétel nélkül.
Úgy is mondhatnám, hogy a kozmikus Intelligencia öltött viszonyítható formájú anyagi testet, az objektív valóság anyagi testeit megalkotva. Így minden elektromos anyagi test, intelligens módon utal, az őt létrehozó mágneses alaphatással fennálló, folyamatos induktív viszonyára. Még az önmagukat szabályozni képes, élő organizmusok anyagi testei is. Így a növények, az állatok, és természetesen, az emberek is.
A többi ösztönös élőlénnyel szemben, bennünket nem csupán lélek éltet, hanem szellemi képességekkel is rendelkezünk. Ami azt jelenti, hogy az ember az egyetlen élőlény a Földön, amelyik megértheti, az Univerzum abszolút Elméjéhez fűződő alapvető viszonyát. Így a relatív elméinkben, a szellemi gondolataink informatív befolyására, bennünket éltetni, motiválni képes lelki érzések aktivizálódhatnak. A kellemes szellemi gondolataink, építő jellegű pozitív lelki érzéseket, míg a kellemetlen szellemi gondolataink romboló, pusztító jellegű lelki érzéseket hoznak működésbe.
A lelki érzéseink, építő és romboló képessége, abban mutatkozik meg, hogy a lelkünkből, azaz az életünk energiájából származtatható, mentális erőhatásokról van szó. Így az elménkben, a szellemi információk, lelki erőhatásokat aktivizálnak azért, hogy ne csak ösztönösen, hanem tudatosan is részt vehessünk az életeseményeinkben. Ezért a lelki szinten irányított cselekedeteink, továbbra is ösztönösek maradnak, míg a szellemi szinten irányított tetteinkben már, a tudatosságunk jut kifejezésre.
De mentális harmóniában, akkor élhetünk csak, ha a szellemi gondolataink és a leli érzéseik, azonos célt szolgálnak a tetteinkben. Ezért hasznos számunkra az, ha a kellemes szellemi gondolataink, értelmes módon fejezik ki a vágyainkat, és pozitív lelki érzéseket aktivizálva, tudatosan részt vehetünk az életeseményeink alakulásában.
Az életeseményeink olyanok, mint az anyagi szintű áramlatok. Olyan anyagi események, amelyek akkor is jönnek-mennek, ha mi nem akarjuk azt. De ha észleljük őket, akkor tudatosan alkalmazkodhatunk hozzájuk. De a tudatos alkalmazkodásunk képessége, lehetővé teszi számunkra azt, hogy az események áramlásával haladjunk előre. A vágyainkban rejlő szabad akaratunk szerint. Ezért érdemes mindig, a vágyainkra figyelmet fordítanunk.
A vágy, a lelkünkben jelentkező, olyan intelligens kozmikus üzenet, amely megmutatja azt a helyes irányt, amely szerint, érdemes egy anyagi szintű életeseményünkben részt vállalnunk. Így minden esetben, amikor probléma elé állítanak bennünket az életünk eseményei, valamilyen lelki vágy ébred bennünk arra nézve, hogy milyen módon reagálva cselekedjünk. Nincs más dolgunk, mint a lelki vágyainkat, értelmes módon kifejezve a kellemes szellemi gondolatainkkal, pozitív lelki érzésekkel rész vállalni az életeseményeinkben.
Mert minden gondunk és problémánk abból következik, hogy nem fordítunk elég figyelmet a vágyainkban rejlő kozmikus üzenetekre. Amelyek az élettelen és ösztönös életformákat is, induktív módon szabályozzák. Így az életeseményeinkben felismerhető problémákat, a saját szellemi képességeink alapján akarjuk megoldani. Ami persze, lehet jó megoldás is. Ha szinkronban vannak a pozitív lelki érzéseinkkel. De ez, nem jöhet mindig össze.
Amikor problémát észlelünk, a vágyaink mindig, a számunkra helyes megoldásokra utalnak. Ha ettől eltérünk, akkor újabb problémák jelentkezhetnek az életünk további eseményszerűségeiben. De azokat, már mi magunk okoztuk számunkra. Így a felelősség is a miénk lesz. Amit felismerve, önkritikus módon elítéljük azokat a cselekedeteinket, amelyek az újabb problémáinkat előidézték. Mert nyilvánvaló módon, nem megfelelő szellemi gondolatokkal viszonyultunk, a számunkra problémás alapeseményekhez.
Megfelelő módon, csak akkor viszonyulhatunk a problémáinkhoz, ha a vágyainkban meghúzódó kozmikus megoldásokra fordítunk figyelmet. A szellemi gondolatainkkal, a vágyainkat fejezzük ki, értelmes módon az elménkben. Mert akkor, a megoldásról szóló kellemes szellemi gondolatainkhoz, csak pozitív lelki érzéseket csatolhat az elménk. Amelyek mentális erőhatásokként, számunkra konstruktív módon alakítják a további életeseményeinket.
Ezért, a szellemi gondolataink, mindig a lelki érzéseinket fejezzék ki. Így működik ez, a magasan fejlett tudós szakemberek elméjében is. Ennél fogva, ők is csupán, a magasabb szinten művelt szellemiségükkel figyelt, lelki megérzéseikre hagyatkozhatnak. Ezért minden tudományos állításuk, a személyes hitüket fejezi ki. Az együtt alkotott tudományuk pedig, nem más, mint a tudós szakemberek kollektív hite. Vagyis, olyan reálisnak látszó elképzelésük, amely szerint az anyagi valóság, az ő értelmezésük alapján működik.
De az értelmes emberi elképzeléseik, csak akkor mutathatnak realitást, ha szinkronban vannak a kozmikus Intelligencia által, induktív módon diktált mágneses üzenetekkel. Amit az elektromos anyagi minőségek viselkedésében kódolt induktív módon, a mágneses alaphalmaz.
Ezért a tudomány feladata éppen az, hogy az Univerzum abszolút Intelligenciáját ismerjék meg, az összetett elektromos anyagi részhalmazok viselkedését szemlélve. Amelyekben, induktív módon van kódolva, a hozzájuk tartozó mágneses információ. Amely egyben meghatározza azt is, hogy a mágneses energia, milyen mértékű induktív munkavégzés által tartja azokat, számunkra viszonyítható állapotban.
Mivel az értelmes emberben, a kozmikus eredetű mágneses intelligencia képes önmagára reflektálni, ezért az emberi tudás fejlettsége éppen azt tükrözi, hogy milyen távol vagyunk még a teljes felismeréstől. Vagyis, a mi relatív emberi ismereteinknek, mennyit kell még fejlődnie ahhoz, hogy az Univerzum abszolút ismereteinek a birtokába jusson. Amelyből, az általunk felismerhető információ terjed felénk.
Mert az általunk megismerhető objektív anyagi valóság, csak memóriája, azaz kozmikus tárolója, a mágneses alapú információknak. Velünk, az értelmesnek mondható emberekkel együtt. Mert a mágneses alaphalmaz, éppúgy kitölti az anyagi testek atomos és rácsszerkezeteit, mint ahogyan körülöleli azokat. Ezért az anyagi részhalmazok, mint közösnek értelmezhető, elektromágneses tulajdonságú halmazok mutatkoznak meg számunkra.
Pedig, a mágneses jellegünk, csak azért van meg bennünk, hogy a kozmikus intelligencia megtestesítői lehessünk általa. Ilyen módon, aki önmagába befelé tekint, a saját mágneses alapú lelkét és szellemiségét szemlélheti. Erről szól a meditáció lehetősége. Amelynek során, minél jobban ki tudja iktatni valaki a saját szellemi aktivitását, annál nagyobb mértékben képes az elméjével, a kozmikus intelligencia Szellemiségére figyelmet fordítani. Amelyből tévedhetetlen információk birtokába juthatunk. Még a tudós emberek is.
Mert az által, hogy az anyagi világ strukturális elektromos szerkezeteit, az a mágneses alaphalmaz tölti ki, amelyik a világmindenség mozgási terét biztosítja, gyakorlatilag az Univerzum intelligenciája bennünk van. Ezért nem távolra, a csillagrendszerekbe kell figyelnünk, ha meg akarjuk érteni, hanem befelé, a lelkünkbe. Mert minél távolabb tekintünk a térbe, annál távolabbi eseményeket észlelhetünk az időben is.
Ha pedig, a saját lelkünket szemléljük, akkor mindig a jelenben maradunk. Amelyik mindig szinkronban van, a saját terünkkel is. Így a teret és az időt, a saját elménkben szemlélve, olyan kozmikus részigazságokhoz juthatunk, amilyeneket, csak meg szeretnénk ismerni. Mert abban az esetben, önmagunk kozmikus részét szemléljük. Amely tartalmazza a teljes megismerhető igazságot. De a mi relatív emberi elméink, képtelenek arra, hogy az Univerzum abszolút Elméjének a teljes információs halmazát felfogják egyszerre.
Azért képes az elménk információt szerezni a kozmikus Elméből, mert a mi értelmes relatív elméink, az abszolút Elme relatív részei. Mivel, nem vagyunk az Univerzumon kívül álló tényezők. Mivel pedig, az Univerzumon belül megvalósult elektromos anyagi részhalmazok vagyunk csupán, így a mágneses alaphalmaz, éppúgy megtalálható bennünk, mint körülöttünk mindenhol. Így lélekben, teljesen egyenrangúak vagyunk. Minden anyagi létezéssel. Nincsen kivétel.
Szellemben különbözünk. Mert a szellemi gondolataink, a mi személyes szintű mágneses hullámhosszaink. Amelyek a lelki érzéseinkkel párosulva az elménkben, olyan hitekké alakulnak, amelyek a mi személyes szintű agyi mágneses hullámainkat fogják képezni.
Ezek a hiteink által biztosított személyes mágneses hullámaink, kikerülnek az elméinkből, és az Univerzum mágneses terében, megkeresik a hullámhosszúságuknak megfelelő, de jóval nagyobb frekvenciájú kozmikus mágneses hullámokat. Azokat pedig, a hiteinkben kódolt személyes szellemi információink alapján, a megtapasztalható valóságunk induktív átalakítására késztetik.
Így a megtapasztalható valóságunk, nem csupán a személyes életerőink által formálható fizikai szintű munkavégzés révén jöhetnek létre, hanem mentális módon is. Mégpedig, a tudatosan kialakított hiteink segítségével. Mert a hiteinkben erők vannak kódolva. Mentális erőimpulzusok. Amelyeket a lelki érzéseink képviselnek. Így a tudatosan formált hiteinknek valóságformáló, azaz teremtő erejük van.
Így a hiteink, vagy megteremtik számunkra a kívánt valóságot, vagy motiválnak bennünket arra, hogy saját magunk alakítsuk azt át, a vágyaink szerint. De a vágyaink is lelki érzéseink. Így a kozmikus intelligencia közvetlen üzenetei, amelyek az elméinkben tudatosodnak. Így a felismert vágyainkon és a hiteinken keresztül, folyamatos mentális viszonyban vagyunk a kozmikus Intelligenciával.
A tudomány pedig, ha akarja, ha nem, ezt a folyamatosan fennálló mentális viszonyt próbálja megérteni. Az Univerzumban megnyilvánult emberi értelem segítségével. Amit természetesen, ugyanaz az energia működtet. Mert az energia, nem vész el, csak átalakul. Mindig új, és újabb megnyilvánulási formát ölt, a hatásával szemben teljesen tehetetlen tömegek aktivizálásával. Így az energia végül is, egy és oszthatatlan. Ezt az energiát, bennünk elkülönülve, léleknek nevezzük.
A lélek tehát, a mellett, hogy éltet, animál, működtet bennünket, a kozmikus Intelligenciával való azonosságunkat is biztosítja számunkra. Ezért a szellemi gondolataink lecsendesítésével, az elménk figyelmét, a lelki adottságainkra fókuszálhatjuk. Amelyek az elménkben tudatosodhatnak. Ez meditatív képesség, amely lehet spontán, és irányított is.
Amikor csupán elcsitítjuk a szellemi gondolatainkat és a lelkünket szemléljük az elménkkel, akkor spontán módon meditálunk. Ami nagyon hasznos számunkra. De amikor a lelki vágyainkat képzeljük el a kellemes szellemi gondolataink segítségével, akkor irányított meditációt hajtunk végre. Amelyben a belső, azaz ezoterikus kellemes szellemi képességeiket, a saját spirituális, azaz pozitív lelki érzéseken alapuló életerőink tudatos irányítására használjuk. Mégpedig, a valóságunk, mágikusnak tűnő tudatos átalakítására.
Az Univerzum egy és oszthatatlan. Mert minden, ami anyagi minőségként kialakult, benne alakult ki. Ezért, nem különült el tőle teljes mértékben. Csupán a mágneses alaphalmazban, elektromos tulajdonságokat vettek fel azok. Mert összetett részhalmazokként, elektrosztatikus megosztásokon alapuló tulajdonságokat vehettek fel. Ez az összetettségük tette őket alkalmassá arra is, hogy nyomás és hő értékeket képviseljenek. A nyomás és hőmérsékleti megosztás lehetőségeit is hasznosítva.
Így az összetett relatív anyagi megnyilvánulások, a megosztás kényszerének engedelmeskedve, még intenzívebb módon befolyásolhatók, induktív hatásra. Így a mágneses hullámok alaprezgései, elektromos rezgéseket tartanak fenn az anyagi világban. Ezek az elektromos anyagi rezgések, induktív mágneses hatásra, könnyen befolyásolhatóak. Mégpedig olyan módon, hogy a lineáris mágneses rezgések, a centrális módon forgó és keringő elektronok rezgőmozgását befolyásolják. Ezt nevezzük induktív hatásnak. Ami, folyamatos a mágneses alaphalmaz és az összetett elektromos anyagi részhalmazok között.
Ezért a tudomány tévúton jár, ha nem ezeket a kozmikus alapelveket követi, a megismerés során. Teljesen mindegy az, hogy az anyagi megnyilvánulások milyen viszonyítható szintjén szeretnének megismerni valamit. Mert elektromos vonatkozás alapján, különböző szintek létezhetnek, de mágneses szempontból tekintve, csak egy közös szint létezik. Ha a megismerés igénye ettől eltér, akkor az, tévutakat jelenthet a tudományban.
Ma, a tévutakon vergődő tudomány ott tart, hogy időközönként valamilyen bizonytalan, vélt ismereteket tárnak a társadalom elé. Hogy azok közlésével, megkapják a működésükhöz szükséges állami támogatásokat. De a tudomány ilyen módon, csupán megélhetési üzlet. Amelyben a tudósok magas fizetéseit, nem a megismert igazságok profitálják, hanem csupán, a tudományos szemfényvesztés képessége. Az a tény, hogy a monopol állításaikkal szemben, nincsen megfelelő alternatíva. Így diktatórikus módon irányíthatják felénk a tudományos állításaikat.
Pedig, minden valamire való tudósnak, a mentális fejlődést kell szolgálnia. Nem csupán személyes érdekből, hanem a társadalmi szintű haszon miatt is. Mert fejlődni, nem csak a tudomány képes, hanem a tudomány vezetésével, a társadalom is. Ennél fogva, ha a tudomány fejlődik, az a társadalom számára is hasznos. De a megélhetés érdekében fenntartott fiktív fejlődés, nem csupán haszontalan a társadalom számára, hanem gyakorlatilag, még káros is.
Tudom, hogy kemény szavak ezek, de attól még igazak.
Matécz Zoltán
2017.07.22.
