Mentális tehetetlenség.
„Inkább sok irigyem legyen, mint egy sajnálóm.” Ezt állítja, egy régi magyar közmondás. Amely szerint, akit irigyelnek, annak jól megy a sora míg, akit sajnálnak, annak éppen ellenkezőleg, valamilyen probléma nehezíti éppen az életét.
Az irigység tehát, arra a mentális tehetetlenségünkre utal, amikor az ember megkívánja mások szerencséjét, életvitelét, vagy az anyagi javait, az azokhoz vezető, sokszor igen rögös út bejárása nélkül. Mert csupán, a már látható végeredményre vágyunk. Aminek az elérésére mi magunk, pillanatnyilag képtelenek vagyunk. Így az irigység során, szembesülünk azokkal a hiányosságainkkal, ami az általunk irigyelt embereknél természetesen megtalálható.
Az irigységgel szemben a sajnálat, éppen ellenkezőleg, egyfajta mentális együttérzéssel párosul. Amelynek keretében, a mentális tehetetlenségünk abban nyilvánul meg, hogy csupán arra vágyunk, hogy az áldozat problémás állapota javuljon, és a sorsa jobbra forduljon.
Vagyis, mindkét esetben, az irigységnél és a sajnálatnál is, felbukkan a vágy, mint teljesülésre váró lelki érzés. De semmiféle értelmes cselekedetre sem ösztönöz bennünket. Annak ellenére, hogy a lelki vágy mindig, valamilyen aktuális problémánk megoldására hívja fel a figyelmünket. Amelyet, a tudatos teremtés mentális technikáját alkalmazva, a megtapasztalható valóságunk szintjére tudnánk hozni. De a mentális tehetetlenségünket kifejezni képes irigységünk vagy sajnálatunk, éppen arra utal, hogy még nagyon távol vagyunk, a tudatos teremtés mentális lehetőségétől.
Az irigység és a sajnálat, közös tőről fakad. Mert például, amikor irigyek vagyunk, akkor éppen azt sajnáljuk a legjobban, hogy nem a mi sorsunk vagy helyzetünk olyan, mint akire irigyek vagyunk. De ebben az irigységben tanyázó önsajnálatunkban, nincsen semmiféle olyan motiváció, amely a vágyott cél elérésére irányuló, értelmes cselekedetek végrehajtására ösztönözne bennünket. Mert, csak negatív lelki érzések társulhatnak a kellemetlen, sajnálkozó szellemi gondolatainkhoz. Mivel, az irigység is tehetetlen sajnálatot vált ki belőlünk. Önsajnálatot.
Mert a sajnálat, mindig egyfajta önsajnálatot tükröz. A magyar nyelv is utal erre, amikor azt mondjuk, hogy „Sajnálom, de nem tudok segíteni.”. Akkor fejezzük ki nyíltan azt, hogy tehetetlenek vagyunk valamilyen probléma megoldásában. Vagy azt, hogy nem is akarunk segíteni.
Erre a sajnálatra alapozott önsajnálatunkra, egyfajta mentális helyben-járás, megtorpanás, aktív cselekvésképtelenség a jellemző. Amikor az ember szellemi gondolatai, csupán tovább fokozzák azt a tehetetlen lelki érzést, hogy teljesen kiszolgáltatottak vagyunk, az aktuális problémával szemben. Mivel tudjuk azt szellemi szinten, hogy valamilyen problémát meg kellene oldanunk, de nincsen hozzá lelki erőnk. Mert nem látjuk a reális megoldást. Miközben észre sem vesszük azt, hogy amíg másokra irigykedünk, addig nem marad időnk és erőnk, a saját jólétünket, irigylésre méltó állapotba hozni. Mert, csak sajnáljuk magunkat.
Az irigység, olyan negatív érzelem az elménkben, amely a lelki érzéseinket, mint mentális életerő impulzusainkat, negatív polaritással aktivizálja az életünkben. Amely negatív lelki érzéseink, mindig ellenünk fejtik ki az ártalmas hatásukat. Destruktív módon lebontják, tönkreteszik mindazt, amit a pozitív lelki érzéseinkkel felépítettünk. Úgy a saját testi mivoltunkban, mint a megtapasztalható körülményeinkben.
A negatív lelki érzéseivel, nem csupán önmagára veszélyes az irigy ember, hanem arra is, akire éppen irigykedik. Mert az irigység által kiváltott negatív lelki érzéseink, a végtelenségig képesek korbácsolni bennünk az indulatokat. Így a neheztelés, a harag, és a gyűlölet mellett, az életellenes tettlegességig is képes fokozni az indulatainkat. Ilyen módon, az irigységről szóló kellemetlen szellemi gondolataink, romboló hatású, Sátáni jellegű erőket képesek formálni, a teremtésre alkalmas életerő impulzusainkból.
Így az irigy ember, már nem tisztel semmit. Sem a rokoni viszonyt, sem a szerelmet, sem pedig, a barátságot. Mert az elméjében eltorzult igazságérzete miatt, az irigy ember nem csupán eltávolodik másoktól, de még szembe is helyezkedik azokkal, akikre irigykedik. Így mások eredményes életét, szembeállítja a saját kudarcaival. Amely kudarcokban, az életben megvalósult eredménytelensége mutatkozik meg. Ezért az irigy ember, nem vállal semmiféle erőfeszítést vagy kockázatot azért, amit az általa irigyelt ember ért el. Csupán a kudarcainak a felelősét látja benne. Ezért az irigység, ellenséget formál a sikertelenségük miatt irigykedő emberekből.
Mert, minden a fejünkben dől el. Mégpedig olyan módon, hogy az elménkben domináns szellemi gondolataink határozzák meg azt, hogy a valóságunk formálására alkalmas lelki érzéseinket, milyen polaritással hagyjuk aktivizálódni az életünkben. Ami azt jelenti, hogy a kellemes szellemi gondolatainkhoz, mindig pozitív polaritással társít lelki érzéseket az elménk. Míg a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, mindig negatív polaritással csatolja a lelki érzéseinket.
Ennél fogva, mindig az ezoterikusnak mondható belső mentális intelligenciánk határozza meg azt, hogy az elménkben aktivizálható lelki érzéseink, milyen mértékű spirituális szintet képviselhetnek, az életünk megtapasztalható valóságának a formálása közben. Így az értelmes ember, annál spirituálisabb életet él, minél jobban képes tudatosan kerülni, a kellemetlen szellemi gondolatokkal aktivizálható, negatív lelki érzések által formálódó sanyarú valóságot. Mert az igazán spirituális ember kizárólag, csak a pozitív lelki érzései alapján él, tudatos módon. Az aktuális megoldásokra irányuló, kellemes szellemi gondolatainak az segítségével.
Ahhoz azonban, hogy ezt tudatosan szabályozhassuk, alapvető ezoterikus ismeretekkel kell rendelkeznünk. Amely éppen arra utal, hogy mindig a szellemi gondolataink irányítják, a sorsunk formálását végző lelki érzéseinket. Azért, hogy a lelki érzéseink, mindig konstruktívak legyenek az életünkben, kellemes szellemi gondolatokkal kell őket irányítanunk az elménkben. Vagyis, a probléma-centrikus gondolkodásmódot, tudatosan kell felváltanunk, a megoldás-centrikus gondolkodásmódra.
Ezért, a sajnálat és az irigység, olyan ezoterikus mércéje a mentalitásunknak, amely a spirituális fejletlenségünk fokát képes kimutatni. Így közvetlen módon, a spirituális éretlenségünkre utal. Vagyis arra, hogy a lelki érzéseinket, még össze-vissza használjuk, különböző polaritásokkal. A kizárólag pozitív érzések aktivizálása helyett.
Különböző megtapasztalási kényszerünk és lehetőségeink miatt, egymáshoz viszonyítva, mindannyian relatívak, egyediek vagyunk. Mégpedig, abszolút módon. Így valójában, összehasonlíthatatlan, összemérhetetlen módon vagyunk egyediek a teljes létezésben.
Függetlenül attól azonban, hogy egyedi és megismételhetetlen lények vagyunk Isten létezésében, az ezoterikus ismeretek bővítésével, a saját spirituális képességeinket tudjuk fokozni. Amely a tudatos teremtőképességet jelenti az életünkben. Aki ugyanis, megtanulja a tudatos teremtés ezoterikusnak mondható mentális lehetőségét, nem lesz többet sem irigy, sem pedig, sajnálkozó ember.
Mert a sajnálatra vagy irigylésre méltó problémáit, a tudatos teremtés lehetőségét aktívan használva, a megtapasztalható valóság szintjére képes emelni. A megoldás-centrikus gondolkodásmód kialakításával. Amelyben a reális megoldások kellemes szellemi gondolataihoz, csak teremtőképes, konstruktív jellegű, pozitív lelki érzések társulhatnak az elméjében.
Ha tehát, a legcsekélyebb irigységen vagy sajnálaton kapod magad, ne fokozd tovább a róluk szóló szellemi gondolataidat. Mert a kellemetlen hiányjellegüknél fogva, csak negatív lelki érzéseket képesek aktivizálni az elmédben. Hanem, a probléma felismerése után, minél előbb, a lehetséges és a vágyott valóságot tökéletes módon kifejezni képes kellemes szellemi gondolataiddal, képzeld el magadnak azt a végeredményt, amelyet szeretnél megtapasztalni.
Amíg az értelmes elmédet, a vágyott megoldás reális elképzelésére használod, a kellemes szellemi gondolatid segítségével, addig közben, pozitív lelki érzések töltik fel ezt a mentális képedet vagy filmedet. Ezek a pozitív örömérzések, teljesen hatalmunkba kerítik a lényedet. Egyfajta mentális, virtuális valóság örömélményét élheted meg. Közben határozottan gondolj arra, hogy igen, éppen ezt az örömélményt kívánom megtapasztalni az életem valóságában. Majd végül, mondd ki azt, hogy ÁMEN. Ami azt jelenti, LEGYEN.
Vagyis, minden pozitív lelki érzéseddel hozzájárulsz ahhoz, hogy a valóságodban megtapasztald azt, amit a szellemi gondolataid segítségével, az elméd képzeletében megjelenítettél és valóságosnak láttál. Ilyen módon a belső, azaz ezoterikus szintű kellemes szellemi gondolataid segítségével, spirituális szintű, teremtésre képes pozitív lelki érzéseknek adsz lehetőséget arra, hogy a megtapasztalható valóságodat, a vágyaid szerint alakítsák ki számodra.
Ilyen módon, mindig az Isteni eredetű szeretetben maradsz. Mert amíg a sajnálat vagy az irigység kellemetlen szellemi gondolatait követed az elmédben, addig éppen a szeretettől távolodsz el. Minél távolabb kerülsz a szeretettől, annál drasztikusabb kellemetlen gondolatok uralják az elmédet. Valamint, annál negatívabb lelki érzések fogják megteremteni számodra azt a valóságot, amit meg kell majd tapasztalnod. Mert a tapasztalatod emlékével, tovább kell majd élned.
Békében, nyugalomban, kiegyensúlyozott elmeállapotban élni pedig, csak a szeretet emlékeivel lehet. Mert, csak azok képesek bennünket egészséges testi állapotban, és bőséges anyagi körülmények között tartani. Így a saját érdekünkben, meg kell tanulnunk tehát, tudatos módon legyőzni a mentális tehetetlenségeinket. Úgy a sajnálatot, mint az irigységet.
De, csak akkor győzheted le szeretetben, ha a vágyaid szerint, elképzeled azok számodra valóságos megoldásait. A kellemes szellemi gondolataid informatív értékeivel. Majd a pozitív lelki érzéseid összegyűjtésével, hozzájárulsz az elképzelésed megvalósulásához. Minél többet gyakorlod ezt a mentális technikát, annál biztosabb és gyorsabb lesz számodra, a gyakorlatilag megtapasztalható megvalósulás is. Mert tudatos teremtővé válsz. Emberbőrbe és embertestbe bújt Istenné.
A lélek által, Isteni minőség éltet bennünket. A szellemiségünk által pedig, ez az Isteni minőségünk, intelligens módon használható. Mégpedig, a valóságunk tudatos formálására. De intelligenciát, csak addig tükröznek a szavaink és a cselekedeteink, amíg a szeretetet szolgálják. A fejünk búbjáig szeretetben járhatnánk, de mi ostoba módon megelégszünk azzal, ha az ünnepeink alkalmával, néha bokáig gázolhatunk benne. Mert az ezoterikus ismereteink hiányában, spirituális gyengeség jellemzi az életünket.
Pedig, a megoldás egyszerű. Ebben az írásban megtalálható. Mert az ezoterikus képességeid, azonnal javulni fognak, amint elkezded mellőzni a kellemetlen szellemi gondolataidat. A probléma ismeretében, mielőbb a számodra ideális módon vágyott megoldásokra kell irányítanod, minden szellemi adottságodat. Éppen azért, hogy mindig kellemes szellemi gondolatokat dédelgess az elmédben. Amelyek kizárólag, csak pozitív lelki érzésekkel formálják az életed valóságát. Amikortól ezt tudatosan teszed, akkortól a spirituális, azaz a pozitív lelki érzéseidre alapozott teremtői képességed fog fokozódni. Én pedig, azt kívánom Neked, hogy a Te belső, azaz Isteni minőséged vezessen Téged, ezen a csodálatosan szép mentális utadon.
Matécz Zoltán
2017.09.17.
