Multiverzum.
A multiverzumról szóló elmélete szerint, a modern relatív fizika azt állítja, hogy végtelenül sok párhuzamos Univerzum alakítja ki a világ mindenségét.
A kvantumelmélet ősrobbanásról szóló részelmélete vezetett, a fekete lyukakról szóló feltételezéshez. Amely fekete lyukak, az óriási erejű gravitációjuk miatt, minden tömegértéket magukba szippantanak könyörtelenül. Még az információ sem menekülhet meg, a tömegvonzáson alapuló szívóhatásuk elől.
Majd a fekete lyukakkal ellentétesen, fehér lyukakat feltételeztek, amelyekhez valószínűleg féregjáratok csatlakoznak. Ezek a féregjáratok azonban, egymással párhuzamos Univerzumokat kötnek össze. Így a fekete lyukak által beszippantott tömegek, a féregjáratokon áthaladva, valamelyik fehér lyukon keresztül, egy másik Univerzumban jelennek meg. Ilyen módon, egyfajta multiverzumban létezünk. Amelyben a mi Univerzumunk, csupán egy, a sok párhuzamos Univerzum közül.
Bravó. Csak gratulálni lehet, az ilyen nagyszabású tudományos eredményhez. Mert jelen esetben, a kvantumelmélet valószínűségi képleteinek, sikerült megosztania az abszolút mennyiséget. Az oszthatatlant. Az Univerzum ugyanis, éppen azt jelenti, hogy a világ valóságos létezésének a teljes mindensége. Amelyben megtalálható minden, ami létezik. Abszolút jelleggel.
A kvantumelmélet pedig, végtelen mennyiségű Univerzumra osztotta. Vagyis, abszolút módon osztotta el, az abszolút értékű Univerzumot. Ugyanolyan abszolút értékű Univerzumokra. Mert az Univerzum logikai jelentése közben, egyáltalán nem változott meg. Ugyanúgy a létezés teljességét képviseli, még mindig.
Szerintem az Univerzum, eleve kétféle valóságra bontható, elméleti síkon. A primerként értelmezhető mágneses valóságra, amely az Univerzum szemszögéből tekintve szubjektív, azaz belső tényező. Valamint, a szekunderként elfogadható, összetett elektromos anyagi részhalmazok által megismert, objektív valóságra. Amely valóságok, egyáltalán nem osszák meg az Univerzumot. Hiszen együtt mutatkoznak meg a megfigyelést végző tudós szakemberek előtt. Mint induktív módon fenntartott, elektromágneses jelenségek.
Mégpedig, olyan módon, hogy a primernek számító mágneses alaphalmaz által biztosított térben történnek esemény szinten, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok. Közöttük pedig, állandó induktív viszony áll fenn. Amely mindkét irányban képes hatást közvetíteni, a primer mágneses alaphalmaz és a szekunder elektromos anyagi részhalmazok között.
Az Univerzum végtelennek minősülő mágneses szerkezete, egy almához hasonló, tórusz alakú formát ölt. Amelyben, éppen középrész peremén találták meg a legegyensúlyosabb helyzetüket, az összetett elektromos anyagi részhalmazok. Így, egy középen függőleges vonalvezetéssel kialakult igen aktív, mágneses hullámok által képzett mező körül, egy vízszintes diszkosz alakot öltve, keringenek a galaxisok. Mint egy búgócsiga, a tengelye körül. Az Univerzum közepét képező, igen erős magszerkezet körül.
A mi galaxisunk, a képzeletbeli diszkosz külső peremén kering. Ahol az anyagi stabilitás, a legideálisabbnak látszik. Mert ott van a legkisebb mágneses alapú energiaáramlás. A laposnak mondható kozmikus diszkoszban keringő galaxisunk, a mi központi csillagunkkal együtt kering, a Naprendszerünkhöz tartozó egyéb égitestekkel. Keringésüket a mágneses térben, induktív módon tartják fenn, a hozzájuk tartozó mágneses hullámok. Egyfajta elektromotoros erőt képviselve, gravitációs hatást produkálva. Ezt a mágneses hullámok könnyedén megteszik, mert az égitestek, súlytalan állapotban esnek szabadon, a mozgási lehetőségeiket biztosítani képes mágneses térben.
Egyáltalán nincsen tehát, az Univerzum megosztva. Sőt, mi több, tömegvonzáson alapuló gravitáció sincsen benne. Mert az elektromos tulajdonságú, és összetett anyagi szerkezetű égitestek, a mágneses hullámok induktív hatásainak engedelmeskednek, az Univerzum mágneses terében. Miközben súlytalanul esnek szabadon benne. Vagyis, az Univerzum mágneses alapú primer előfeltételei határozzák meg, az elektromos szerkezetű, szekunder típusú anyagi mozgásformákat.
Matécz Zoltán
2017.09.18.
