Embervédelmi törvény.
A növény és állatvédelmi törvény után, egyre nagyobb szükségét látom annak, hogy megalkossunk egy embervédelmi törvényt is. Mert a társadalom elszegényesedési folyamatai során, az egyre szaporodó kitaszított és hontalanná vált emberek száma arra utal, hogy az alkotmányos alapokon nyugvó demokráciánk, egyáltalán nincsen a helyzet magaslatán.
Amíg az állatoknak, törvény által biztosított joguk van az alapvető élettevékenységeikhez, az evéshez, az iváshoz, a lakhatáshoz, és a természetes szaporodáshoz, addig egyre több ember veszíti el ezeket, a csupán állati nívót képviselő, társadalmi szintű alapjogait is. Amely megalázó állapotban, az emberi méltóságnak, még a szikrája sem fedezhető fel. Mert, még állatokként sincsenek a társadalmi rendszerünkben figyelembe véve.
A ma működő demokráciánk, csupán hamis demokrácia. Mert szinte teljesen figyelmen kívül hagyja, a közösségünket alkotó emberek társadalmi szerződésének, az alkotmányunk által biztosított alapvető emberi jogait. Megteremtve ez által, a szegénység minden lehetséges formáját. A mélyszegénységet és a gyermekszegénységet egyaránt. Mert az alkotmányos emberi jogainkat, az egyre hamisabb demokráciánk tiporja darabokra. Figyelmet alig fordítva arra, hogy a megrongált alapvető emberi jogok mögött, élő emberek szenvednek, a szegénység és a nyomor mindennapi terhei alatt.
Ezért, a politikai szinten irányított népgazdaságunk, egyre hanyatlik. Mert benne a társadalmi erkölcs, egyre mélyebb szintre süllyed. Akik pedig, nem hagyják az emberi méltóságukat még jobban megtépázni, külföldre mennek dolgozni.
Pedig, a társadalmi stabilitást, csak az eredményezhet számunkra, ha a demokratikus rendszerünk politikai tevékenységei, a népgazdaságunk fejlődését szolgálják. Amelyben az alkotmányos törvényeink, mind egy szálig megvalósulhatnak. Mert a népjólét, csak a szegénység teljes felszámolásával oldható meg. Ahol az alapvető emberi jogok, fenntartják az emberi méltóság tényszerűségét. Mert, csak méltósággal nevezheti bárki, igazán magyarnak magát hazánkban.
Hiszen a „magyar” jelzőnek, méltóságot kellene tükröznie hazánkban. De hol van az a méltóság, ami egységes módon magyarrá tehet, egy folyamatosan elszegényedő nemzetet? Mennyi sírás és jajszó kell még ahhoz, hogy észrevegyük azt, hogy politikai szinten van tönkretéve, a jólétünket biztosítani képes gazdaságunk? Mert díszmagyarba öltözött, gátlástalan politikus emberek élősködnek, a teljes magyarság fölött.
Egy embervédelmi törvénynek, éppen azt kellene garantálnia, hogy a gazdasági életünket szabályozni képes politikai irányításunkat, csak olyan emberek végezhetik, akik képesek felemelni a magyarságot, az ő méltó helyére. Akik, alkotmányos alapú népjólétet biztosítanak, az elszegényedési folyamatok helyett. Akik számára, minden társadalmi érdek, egyformán magyar érdeket jelent.
A politika, a gazdasági életünket irányítani képes központi szintű társadalmi folyamat. Ennél fogva, mindig a társadalom érdekeit kell, hogy szolgálja. Sohasem lehet öncélú. Így a benne munkálkodó politikusok hazaárulók, ha nem a népünk gazdasági érdekeit követik, feltételek nélkül. Természetesen, a képviselőinket is beleértve.
Ma „Ali Baba”, és legalább negyven fid-eszes rablója garázdálkodik hazánkban. A demokratikus társadalmunk karhatalmi erőit is magukhoz édesgetve. Így törvényesnek látszó néprablás folyik. Ahol a háttérvállalkozásaik pecsenyéit sütögetik csupán. A népgazdaságunk terhére. A felelős képviselőtestületünk tudtával és beleegyezésével. Mert bizalmatlansági indítvánnyal, egyik képviselőnk sem élt eddig. Amellyel törvényes módon megfosztható a hatalmától, a korruptnak bizonyuló hatályos kormány.
Csupán felelőtlen néplázítás zajlik a képviselőink részéről. Vagyis, amikor éppen képviselni kellene a nép érdekeit, akkor tehetetlenek igazán a képviselőink. Mert nem a népnek tett esküjük alapján nyert intézkedési kötelezettségeikkel élnek. Hanem, csak úgy elvannak a parlamentben. Távolról szemlélve, az egyre fokozódó élősködést.
A munkájuk főképpen abban nyilvánul meg, hogy a nép ellen szavaznak meg döntéseket. Új adóterhek formájában. De a régi, elavult adók, nem szűnnek meg közben. Így halmozódik az adófizetési kötelezettségünk. Amely kötelezettségek alól ők természetesen, többnyire mentesülnek. Ráadásul, nagyon sok egyéb kedvezmény illeti meg őket azért a munkáért, amit a népünk ellen folytatnak.
Mert, ha a nép érdekeit vennék figyelembe a képviselőink, a „felelős” döntéseik során, akkor nem mutatkoznának, ezek az egyre nagyobb arányú elszegényedési folyamatok. Hazánk erős gazdaságú állam lehetne, amelyben a fenntartott népjólét, lehetőséget biztosíthatna arra, hogy a politikai vezetőink és képviselőink, kiváltságos kedvezményeket élvezzenek. De az elszegényedési folyamatok mellett, ezek a kiváltságos kedvezmények, egyszerűen aljasságnak minősülnek. Mert, csak a feltétel nélküli élősködés lehetőségét halmozzák. A reális, társadalmi szintű érdekképviselet nélkül.
Reális társadalmi érdekképviselettel, felszámolható a szegénység minden formája. Mert van rá pénz. Csak a népgazdaság tőkéjét, oda kell irányítani, ahol arra valóban szükség van. Nem oda ahol, csak egyéni érdekeket szolgálhat. Mert a meggazdagodott politikusaink vagyonából, évtizedekig jól élhetne az egész nemzetünk. Szegénység nélkül. Talpra állhatna, minden „elesett” magyar ember. Akik most az „árok szélén” várakoznak.
Mert a magyarságot, nem csupán a politikusaink alkotják. Hiszen minden magyar állampolgár, a magyarságot építi fel, akiben van még némi emberi méltóság. De a szegénységben, elvész az emberi méltóság. Vele együtt, a magyarság lelki érzelme is. Így egységes nemzeti érzelem, nem létezhet.
Az emberi méltóság ugyanis, olyan jogi alapfogalom, ami önmagában véve nem képvisel semmiféle jogot, de minden jognak és törvényerejű rendelkezésnek, éppen az emberi méltóságot kellene szolgálnia. Így a jogrendszerünk, mint törvényes állítmányok összessége, az emberi méltóság alanyiságán kell, hogy alapuljon.
Mert az emberi méltóság feltétel nélküli megtartásán alapszik, a jogilag tiszta igazságosság, az egymás megértésén alapuló szabadság, és a tökéletes egyenjogúságon alapuló társadalmi békesség. Így a társadalom egyenletes működését biztosító jogrendszerünknek, az emberi méltóság megvalósulását kellene szolgálnia. Minden vonalon. Politikai szintű feltételek nélkül. Mert a mindenkori politika, a demokratikus rendünk gazdasági irányítását végzi el, az alkotmányos rendünknek megfelelően. Amelyben az emberi méltóságot, az alapvető emberi jogok határozzák meg. Amely alanyi jogon, minden magyar embernek megjár hazánkban.
Továbbá, minden külföldi állampolgárt is megillet az emberi méltóság biztosítása hazánkban mindaddig, amíg ő maga is megőrzi és tiszteletben tartja a magyar emberek emberi méltóságát. Amelyik ember, legyen az magyar vagy külföldi állampolgár, megsérti a magyarok emberi méltóságát, méltatlan arra, hogy a magyarok között éljen. Büntetése vagy börtön, vagy pedig, nyilvános kitoloncolás. Mégpedig, a magyar emberek emberi méltóságának jogi szintű biztosítása érdekében. Akkor is, ha megválasztott politikus az illető.
Egy embervédelmi törvényre szerintem, éppen azért van szükségünk, hogy legyen egy olyan alapvető jogszabály, amely jogi visszacsatolásként ellenőrzi azt, hogy az új vagy a folyamatosan módosuló jogszabályok, soha ne sérthessék meg az alapvető emberi méltóságot, semmiféle szinten. Hogy első paragrafusként, a mindenkori jogalkotóinkat figyelmeztesse arra, hogy a közös képviseleti munkájuk, éppen a nép jóléte érdekében folyik.
Mert az államnak, kutya kötelessége az, hogy biztosítsa azt, hogy az alanyi jogú emberek ne éhezzenek, ne szomjazzanak, legyen hol lakniuk, és családot tudjanak alapítani. Még, ha szerényebb körülmények között is. Erről szól az emberi méltóság feltétel nélküli megtartása. Aki pedig, ettől többet szeretne elérni, megdolgozhat érte olyan munkahelyeken, ahol éppen az állam garantálja azt, hogy tisztességes fizetést kap a munkájáért. Amely fizetés, egyáltalán nem sérti az emberi méltóságot az által, hogy alig lehet belőle megélni.
Az adóterheink valamikor, még a szocialista időkben alakultak ki. Amikor minden társadalmi tulajdon volt. Amit közösen kellett fenntartani. Az együtt fizetett adóinkból. Ez a kapitalista rendszer, csak megörökölte azt az adórendszert. Majd tovább bonyolította azt. Miközben a fenntartásra szánt társadalmi tulajdon, szinte teljesen megszűnt már. Ráadásul, a vállalkozási szféra is fellendült, a régi rendszerhez képest. Így az adóarányok, teljesen felborultak. Az egyszerű munkavállalóknak azonban, ugyanolyan magasak maradtak az adóterhei. Egyetlen adónem sem avult el. Így a folyamatos adóhalmozódás miatt, hazánk adóterhei a legmagasabbak talán Európában.
Az állam pedig amellett, hogy mereven ragaszkodik az adóinkhoz, nem fordít elég figyelmet arra, hogy a bérek is olyanok legyenek, hogy az adózás után, még annyi pénz maradjon a családoknál, hogy az emberi méltóság ne sérüljön meg. Pedig, ha a jövedelem kevés, éppen az államnak kellene kiegészítenie olyan mértékűre, ahogy azt, a családok megélhetési igénye megkívánja. Éppen azért, hogy az emberi méltóság biztosított legyen. Hogy az alacsonyabb jövedelmű emberek is, tiszta magyar érzelmekkel élhessék a társadalmi életüket hazánkban.
Pillanatnyilag, olyan társadalmi „rendben” élünk, amelyben szép lassan, teljesen elvész az emberi méltóság. Az, az alanyi szintű kiváltságunk, amely a látszólag alkotmányos szintű előfeltételeken nyugodva, fenntartja a hamis demokráciánk létezési jogosultságát.
Mert, teljesen felesleges dolog demokráciában élnünk, ha csak a bérrabszolgaság szintjén élhetünk. Akkor az már, kőkemény kapitalizmus, amelyben a kizsákmányolás olyan mértékű, hogy magasan felülkerekedik az emberi méltóság demokratikus alapigényein. Aki onnan lecsúszik, csak szegénységben élhet.
De az eltúlzott alulfizetettség miatt, a stabilnak mondható munkavállalók is szegénységre kényszerülnek. Az pedig, se nem demokratikus igazán, se nem alkotmányos állapot. Mert demokráciában, éppen a nép akaratának kellene érvényesülnie. De tegye fel bátran a kezét az a munkavállaló, aki ilyen mély erkölcsi nívójú demokráciában kíván élni.
Ez a hamis-demokrácia, csak a politikai szinten ügyeskedő gazdasági vállalkozóknak kedvez igazán. Olyan ez a dolog, mint a sportfogadásban a „bunda”. Ami, csak a tisztességes fogadók kifosztására irányul. Ilyen módon, aki nem kíván a „sportbundával” együtt játszani, annak számára, értelmetlen dolog a sportfogadás.
Éppen ilyen módon, aki nem képes tisztességes munkavállalóként vagy vállalkozóként részt venni a politika által irányított gazdasági „bundajátékban”, annak számára, éppúgy felesleges a demokrácia. Hasonló módon, az alulfizetett munkavállalók és munkanélküliek sem élvezhetik a demokrácia előnyeit. Nem is beszélve a kisnyugdíjasokról és a hontalanná vált honfitársainkról. Akik, a politikai szinten irányított demokratikus „bunda” gazdasági áldozatai.
Mert a mai politikusaink, demokratikus „terroristák”. Mert lássuk be végre, ki az igazi terrorista? Aki idejön a hazánkba, és valamilyen politikai vagy vallási okra hivatkozva, megöl néhány embert? Vagy az, aki sokakat élni hagy ugyan, de mélyen a megélhetési szintjük alatt, porig alázva?
Sehová sem fejlődik az emberi faj társadalmi rendszere, amíg egymáson élősködő hamis-demokráciásat játszunk. Addig, mindig ugyanazt a történelmi szinten már beigazolódott hibát követjük el. Ami minden békétlenségünk alapja.
Olyan ez a dolog, mint a pokolról és a mennyországról szóló mesében. Ahol a pokolba látogató ember azt tapasztalja, hogy egy óriási méretű teli kondér körül ülnek az odajutottak, és egy nagyon hosszú kanál van a kezükhöz csatolva. Amivel egymás elől próbálják elenni az ételt. Így aztán, nem képesek a szájukhoz venni a kimerített falatot. Ezért, csont-sovány mindegyik. Ezzel szemben a mennyországban, jól táplált emberek üldögélnek, egy ugyanolyan méretű kondér körül vidáman. Pedig, éppúgy a kezükhöz van csatolva a nagyon hosszú evőkanál. Csak az a különbség, hogy ott, egymást etetik szeretettel az emberek. Mindegyik, a vele szemben lévő embertársát szolgálja ki.
Amíg nem tanuljuk meg azt, hogy egymás érdekeit szolgáljuk szeretettel, addig mindig egymáson fogunk élősködni, és az ez által okozott ellenségeskedésben, végül mindenki rosszul jár. Mert az egyre nagyobb arányú gazdasági érdekkülönbözőségben, a szegény és a gazdag, mindig ellenség marad. Ezért van szükség az embervédelmi törvényre. A szegénység ellensúlyozása érdekében. Még akkor is, ha az a mérhetetlen gazdagság mérséklésével jár együtt. Ahol a leggazdagabb magyar státuszáért küzdenek a vállalkozóink.
Mert ma már, nyílt verseny folyik azért, hogy ki a leggazdagabb magyar. De azt elmondanám, hogy az olyan ember, aki adni képtelen a felesleges javaiból, szegény az. Még akkor is, ha milliói vannak a bankban. Mert lélekben, egy a magyarság. Így segíteni kell a szellemi és gazdasági szegényeket is egyaránt. A szellemi szintű mentális szegénység felszámolásán fáradozik, a jól szervezett oktatási rendszerünk. Az anyagi szintű gazdasági szegénységet pedig, éppen a jó képesítést nyert szociológus szakembereinknek kell megszüntetniük. A tanulatlanabb, a műveletlenebb magyarság szakszerű irányítása mellett.
Mert a népünk, mint magyarság, csak együtt emelkedhet fel. Amíg mentális vagy gazdasági elmaradottság van, az mindig a magyarság érzelmi hátterét fogja gyengíteni. Mivel a magyarság azt jelenti, hogy lélekben, teljesen egyek vagyunk. Ebben a csodálatos együttérzésben gyökerezik, az emberi méltóság. Amelyre, éppen a társadalmi törvényeinek kellene vigyáznia. Minden körülmények között.
Hazánkban tehát, egy embervédelmi törvénynek, éppen azt kell szolgálnia jogi síkon, hogy a magyarság lelki érzelmeit biztosítani képes emberi méltóság, soha ne sérülhessen meg. Ahogy a politika által biztosított gazdasági élősködést fel kell számolni, úgy azzal arányosan, a magyar emberek munkavállalói feltételeit is fokozni kell. Majd el kell érni, a teljes foglalkoztatottság szintjét. Hogy mindenkinek legyen tisztességes lehetősége arra, hogy tisztességes módon megdolgozzon a megélhetéséért.
Az éhbért fizető munkaadók, gazdasági haramiák. Akik nem érdemlik meg azt, hogy tisztességes vállalkozók vagy vállalatok lehessenek hazánkban. Ennél fogva, aki nem képes a munkavállalóinak tisztességes bért fizetni, ne legyen munkaadó. Mert az ilyen erőltetett vállalkozásokban, csak a szegénység stabilizálódik. Az alkotmányos alapállás népjóléte ellenében. Az állam központi szintű felelőssége az, hogy ilyen felelőtlen munkahelyek, ne is működhessenek.
Így az embervédelmi törvény lényege éppen az, hogy egyfajta törvényszabályzó első alaptörvényként, állandóan figyelmeztesse a mindenkori törvényalkotóinkat arra, hogy az új törvényeknek és törvénymódosításoknak, mindig a népjólét érdekeit kell szabályoznia. A régi, elavult törvényeket pedig, amelyek csak sanyargatják a népet, folyamatosan meg kell szüntetni. Mert egy aktív képviselői testület, csak így képviselheti a nép érdekeit.
A kormányzat és az önkormányzatok tagjai pedig, csak az aktuális törvények folyamatos betartását szorgalmazhatják. Mert minden egyéb tevékenységük diktatórikus, ezért törvényellenes. Mivel az alkotmányunk ellen való.
Akkor ugyanis, nem történhet meg az, hogy a miniszterelnök, egy személyben dönt diktatórikus módon, a vidéki vagy külföldi látogatásai során atomerőművek, stadionok, kórházak, és egyéb nagy költségű építmények sorsáról. Mert az ilyen döntéseket, csak a képviselőtestület hozhatja meg. Mivel a kormányzatnak és az önkormányzatoknak, csupán végrehajtási jogkörük lehet. A törvényes kereteink között. Éppen a népjólét fenntartása érdekében. Hogy a demokráciánk, valóban a népakaraton alapuljon.
Matécz Zoltán
2017.10.01.
