Tudatos öntudat.
Tudatosak mindig, az egyéninek mondható, relatív elméinkben lehetünk. Ott tudatosodik minden szellemi gondolatunk és lelki érzésünk. Továbbá, minden érzékszervi érzetünk. Valamint, az elménkből irányítjuk a tudatos gondolkodás mentális folyamatait is. Így az öntudatunk is, az elménkben lehet csupán tudatos tényező.
Az érzékszerveink felől érkező érzeteink, olyan analóg információk, amelyek digitális módon kerülnek az agyunkba, és az elménkben holografikus, azaz vizuális élményeket biztosítanak számunkra. Mert az érzékszerveink, digitális jel értékű információvá alakítják, az analóg módon felvett érzeteinket. Mind az öt érzékszervünktől. Nincs kivétel. Mert az elménkben, csak ilyen digitális jelek értelmezhetőek. Így minden jel, ami az elménkben tudatosodhat, digitális szintű. Az életünk során folyton változó öntudatunk is.
Ennél fogva az öntudatunk, nem lehet szellemi termék. Mert éppúgy tudatosak vagyunk rá az elménkben, mint a szellemi gondolatainkra. Hanem a memóriánkban tárolt hiteink eredője képezi az öntudatunkat, a jellemünket, az egyéniségünket. Amellyel egyéni módon viszonyulunk önérzetesen, a megtapasztalható életeseményeinkhez. A memóriánkban fejlődik az egyéniségünk, ahol a szellemiségünk, csupán a mentális „raktárkezelőnk”.
Az öntudatunk, a mindenkori tudatosságunk mértéke szerint képes változni. Amíg élünk, tapasztalatokat szerzünk, és azokból hiteket formálunk az elménkben. Mert az élettapasztalatainkat szellemi szinten feldolgozva, a személyes jellegű hiteinket gyarapíthatjuk. A hiteink eredője pedig, a jellemünk. Ez a jellemünk a mi öntudatunk. Így az öntudatunk, amíg tudatos az elménkben, addig van lehetősége a változásra. Az elménk mindenkori tudatossága és az öntudatunk között, mentális visszacsatolás működik, amelynek következtében, az öntudatunk képes fejlődni.
Minden összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulás, rezgésnek minősül. Ezt állítja a fizika tudománya. Szerintem pedig, az oszthatatlan alaptömegekből álló primer mágneses alaphalmazban kialakult mágneses hullámok, induktív rezgésátadási hatására visszavezethető, szekunder másodrezgések, az összetett elektromos anyagi minőségek. Ilyen módon, a relatív elektromos anyagi minőségek, az Univerzum abszolútként értelmezhető mágneses alaphalmazából, és abban nyilvánultak meg.
A relatív és az abszolút tényezők viszonyát például, egy erdő és a fa viszonyához lehetne hasonlítani. Ahol a magányos fa, vagy a fák egy-egy kisebb csoportja, nem nevezhető még erdőnek. De az összes fa együtt, már megvalósítja az erdő fogalmát. Még akkor is, ha olykor magányosan, vagy kisebb csoportokban alkotják a teljes erdőt. Így az erdő egységének a fogalmába, minden egyes, relatív módon viszonyítható magányos fa beletartozik, abszolút módon.
Éppen ilyen módon, a mi egyéni relatív tudatos elméink is, egy abszolút tudatos Elme elválaszthatatlan részeit képezik csupán. Mert a mi személyes relatív elménk, az agyunk belső, sajátságos mágneses tulajdonsága. Mágneses adottságként, az Univerzum mágneses alaphalmazában lehet csak aktív. Vagyis, az Univerzum abszolút Elméjében.
Tudva azonban azt, hogy az összetett szerkezetű elektromos anyagi valóság, a mágneses valóságban nyilvánult meg, ezért az abszolút Elmét, a mágneses alaphalmaz képviseli számunkra. Amelynek ennél fogva, sajátságos öntudata van. Ez a kozmikus öntudat irányítja, a benne kialakult mágneses hullámokat. Amelyek induktív módon, fenntartják az összetett szerkezetű elektromos anyagi létezést. Mint általunk megismerhető objektív valóságot.
Ez a kozmikus öntudat tehát, intelligens módon irányítja a mágneses hullámokat. Amelyekben a hullámhossz képviseli az intelligens kozmikus információt, míg a frekvencia által, a kozmikus szintű energia terjed. A fény sebességével, az elektromos anyagi megnyilvánulások valósága felé. Ahol induktív módon fejtik ki a hatásukat, és vetítik az anyagi minőségekre a kozmikus, rezgési szintben kódolt akaratot.
A mágneses alaphalmazban, mint az Univerzum abszolút Elméjében, két tetszőleges pont között épülnek fel a mágneses hullámok kozmikus eseményei. Amely két pont közötti kozmikus mágneses teret, teljes mértékben és azonnal uralják is. Meghatározva, a kialakuló mágneses hullám hullámhosszát. Ilyen módon jut tévedhetetlen információhoz azonnal például, egy édesanya, ha a távolban lévő gyermeke bajba kerül. Mert a gyermek és az anya között, azonnal felépül a mágneses hullámhossz lehetősége. Majd a mágneses frekvencia által közölhető mágneses energia értéke, a fény sebességével terjed, a hullámhossz által meghatározott kozmikus útvonalon.
A mi személyes relatív elméink, mint az anyagi szintű agyunk, elektromos szerkezetű centrálisan mágneses adottságai, csak a lineáris mágneses alaphalmazban valósulhattak meg. Éppen olyan formában, mint a teljes összetett elektromos anyagiságunk. Ezért, folyamatosan mentális viszonyban állunk az abszolút Elmével. De a folyton kavargó szellemi gondolataink, teljesen lefoglalják az elménk tudatosságának a figyelmét.
A teljesebb tudatosság megtapasztalásához, ki kell iktatnunk a szellemi aktivitásunkat. Amely lokális jelleget kölcsönöz az elménk figyelmének. Ez a szellemi csend, egyfajta meditatív elmeállapotot biztosít számunkra. Amelynek segítségével, lelki szintű „betekintést” nyerhetünk, a mágneses alapú kozmikus tudatosságba. Az örökkévalóságba. Ahol minden lehetséges információ megtalálható, abszolút jelleggel. Tévedhetetlen módon, a mágneses hullámokban kódolva.
Ameddig a problémáink szellemi szintű értelmezgetésével foglalkozik az elménk, addig zavaró tényezővé válhatnak a szellemi gondolataink. Mert a szellemi gondolataink, olyan sajátságos eszmék, vélemények, és ítéletek, amelyek megakadályozzák azt, hogy az elménk, a problémáink megoldására fordítson figyelmet. A szellemi gondolataink elcsendesítésével, azonnal nyitott lehet az elménk a helyes megoldásra. Mert a probléma ismeretében, a lelki „szemeinkkel” meditatív módon, az abszolút valóságba tekintve, megtalálhatjuk a számunkra helyes megoldást.
A mi személyes relatív elméinkben a sajátságos tudatosságunk, csupán viszonylagos igazságokat képes meghatározni. Amelyek a tévedés lehetősége miatt, állandóan ellenőrzésre szorulnak. Még akkor is, ha tudományos szinten dogmatizált állítások azok. Mert a tudomány számára, csak az létezik, ami mérhető és megismételhető. Ennél fogva, ami mérhető és megismételhető, az a tudomány érdeklődését kell, hogy képezze. Még akkor is, ha mágneses alapú mérésekről van szó.
Mert a valóság nem elektromágneses, ahogyan azt Maxwell állította, hanem elektromos és mágneses egy időben. Mégpedig olyan módon, hogy az anyagok elektromos szerkezeteit, belül is, a mágneses alaphalmaz tölti ki, éppen úgy, mint ahogyan körülöleli azokat. Mozgási, létezési teret biztosítva ez által, az elektromos anyagi részhalmazok számára. Ezért az elektromos és mágneses tulajdonságok, együtt mutatkoznak meg számunkra. De a mágneses jelenségek lineárisak, míg az elektromosak centrális jellegűek. Azaz, ellentétes mozgási irányultságúak.
Attól függetlenül, hogy mágneses eredetű a tudatunk az elménkben, az öntudatunkra csak itt, az életünkben lehetünk tudatosak. Itt is korlátozott módon, mert az alvás, az eszméletvesztés, vagy más tudatmódosító szerek hatása alatt, teljesen vagy részlegesen, öntudatlanok vagyunk. Mert az eszméletvesztés ténye éppen arra utal, hogy az eszméletlen elmeállapotunkban, nem vagyunk tudatosak sem önmagunkra, sem pedig, a külvilág egyéb információira sem.
Az energia nem vész el. Így a lélek sem, mint az életünk személyessé vált energiája. A halál után, továbbra is a tudatosság állapotában marad. A kozmikus tudatosságéban. A lelkünket, saját tudatossággal már nem rendelkezve, csupán az öntudatunk jellemzi. Mert a szellemi szintű tudatosságunk mentális kezelése, csak az agyunk relatív elméjében valósulhat meg. Azon kívül már, csak az öntudatunk létezik. Gyakorlatilag, változatlan módon.
A klinikai halál tényszerűségét, a szív megállása után állapítják meg. A szívbetegség során elhalt és újraélesztett embereknél, a halál-közbeni öntudat arra utal, hogy az öntudat, csupán manifesztálódik a lélek által, az emberi testben. Mert a halál megtapasztalása alkalmával, közel azonos élményeket „élnek” át az érintettek. Ez pedig, az öntudat anyagi testen kívüli egyetemességére utal. Újraélesztés során pedig, a test visszanyeri az öntudatát. A halál, rövid idejében tapasztalt kozmikus élményeivel. Majd az anyagi testben tudatosodva, az öntudat megint elveszíti az egyetemes jellegét.
Tulajdonképpen, a halálhoz közeli élmények során, amikor a szív leáll, akkor is van még részleges érzékelési lehetősége a testnek mindaddig, amíg a sejtek biológiai egysége fel nem bomlik. Addig az elhalt egyén, újraéleszthető olyan módon, hogy nem történik számottevő testi károsodás. Közben a testen kívüli lélek, a kozmikus tudatosságnak köszönhetően, halál-közeli élményeket képes gyűjteni, valósnak értékelhető adatok alapján. Amelyekre az újraélesztés után, emlékezni is képes. Mert a még aktív, biológiai szintű agysejtek, továbbra is fenntartják a szellemi szintű információkezelés lehetőségét. Vagyis, az elme részleges tudatosságát.
Ezért a tartósan holt lélek, a szellemi szintű információkezelés képtelensége miatt, csak öntudattal rendelkező mágneses hullám marad. Az életben kialakult jellemünk sajátságos hullámhosszánál fogva, csupán változatlan információt képviselünk, a kozmikus szintű abszolút Tudatosságban. Amit a megszerzett élettapasztalataink során kialakult egyéniségünk rezgési szintje képvisel, a kozmikussá vált mágneses hullámunkban kódolva. Így a halál utáni létezésünk, a mágneses alaphalmaz dimenziójában folytatódik.
Ezért tudatosak, csak itt, az életnek nevezhető, anyagi szintű létezési dimenziónkban lehetünk. A halálunk után már, csak az addig kialakult öntudatunkkal rendelkezik a lelkünk. Mert a lelkünk, az életünk energiájaként, felszabadul az anyagi szintű kötöttségéből, és a szellemi szinten kialakult jellemünk sajátságos hullámhosszán távozik, a mágneses alaphalmazba. Ott pedig, a szellemi szinten irányított tudatosságunk hiányában állandósul, a mágneses hullámunkban kódolt öntudatunk sajátságos jellege.
Félreértés ne essék, itt az életben is mágneses hullámok képviselik a mindenkori tudatosságunkat. Erre utalnak egyértelműen, az elektromos anyagi szerkezetű agyunk, mágnesesként mérhető EEG hullámai.
Az elhalt lélek öntudata tehát, sajátságos mágneses hullámként, a kozmikus tudatosság tapasztalatát fogja képezni. Amely a kozmikus öntudat abszolút ismereteinek a gyakorlati visszaigazolását, azaz a mindent tudását gyarapítja. Ilyen módon válik általunk, a kozmikus öntudat mindentudóvá. Mert minden lehetséges ismeret benne van, ezért minden anyagi megnyilvánulásra, képes hatást gyakorolni. Céltudatos módon. Továbbá, minden lehetséges anyagi változásról, azonnal és tévedhetetlenül tudomása van.
Mert a mágneses alaphalmaz, és a benne kialakult elektromos anyagi részhalmazok között, állandó kétirányú induktív viszony áll fenn. Amely oda-vissza jelleggel, képes hatást gyakorolni és információt közvetíteni. Így az indukció jelenségében, minden lehetséges mentális visszacsatolás megvalósul. Vagyis, tökéletes Intelligenciát biztosít a kozmikus öntudat számára. Amit a köznyelvben, csak Istenként emlegetnek.
Ilyen módon, Isten a mindentudó és mindenható, már évezredek óta. Isten tehát, nem irracionális tényező többé, hanem éppen a tudományos megismerés egyetlen reális célja. Akihez, az Ő által diktált részinformációk megértése során lehet eljutni. Mert minden relatív módon megértett intelligencia, tőle származik. Az abszolút módon Intelligens kozmikus öntudattól. Aki tudatosan irányítja, az összetett elektromos anyagi valóság részeseményeit.
Több mint négyezer féle vallás van bejegyezve a világon. Vagyis, Istent nagyon sokféleképpen értelmezik az idealizmus „szakemberei”, a papok. De a sokféle értelmezés, csupán arra utal, hogy a papok, nem tudják egységes elv szerint képviselni Istent. De, a papok tévelygése és hittel álcázott gazdasági érdekei, nem csorbíthatják Isten tekintélyét a hívők előtt.
A testem, az öntudatomat biztosító lelkem alanyiságának az objektív tárgya. Míg a szellemiségem, az öntudatomat fenntartó lelkem alanyiságának a szubjektív tárgya. Ettől lesz a lelkem, objektív-szubjektum. Vagyis, teremtett-gondolkodó. Erre az öntudatunkra vagyunk az elménkben tudatosak. Mert a lelki élet, éppen azt jelenti, hogy tudatos vagyok az érzéseimre, saját akaratom van és azt, szellemi szinten ki is tudom fejezni, értelmes módon.
Emberként, objektív-szubjektum vagyok. Anyagi testben teremtett-gondolkodó. Isten az embert, a saját képére, a saját tükör-képére, fordított elmeszerkezetűnek teremtette. Ezért velünk ellentétes módon, Isten a szubjektív-objektum. Vagyis, a gondolkodó-teremtés. Ilyen módon a létezés, kétféleképpen jut érvényre. A mágneses alaphalmaz által, mint meg nem nyilvánult létezés, és az összetett elektromos anyagi részhalmazok révén, mint megnyilvánult létezés. A mágneses alaphalmaz, szubjektív maradt, az Univerzum szempontjából véve, míg az elektromos anyagi részhalmazok, az objektív valóságot építik fel számunkra.
Domináns, azaz primer, a mágneses tulajdonságú szubjektív alaphalmaz maradt. Alárendelt szekunder tulajdonságúak pedig, a belőle és benne kialakult, összetett elektromos anyagi részhalmazok lettek. De az értelmes emberi élet célja éppen az, hogy az ezoterikus fejlődésünk során, olyan spirituális képességekre tegyünk szert, amelyek segítségével, a mágneses alaphalmaz dominanciája, teljesen feleslegessé válhat.
Mert az abszolút létezésben, az Intelligencia egységes. Csupán a relatív emberi létezésben különül el az intelligencia. Az egyéni szintű értelmünk szerint. Személyes, relatív intelligenciát kölcsönözve, az öntudatunk számára. Amely, csak az elménkben lehet tudatos.
Matécz Zoltán
2017.12.26.
