Az Isten tragédiája.
Madách Imre, „Az ember tragédiája” című művéhez hasonlóan, meg lehet írni az Isten tragédiáját is. Mert, ha a lélek által, Isten éltet bennünket, akkor az „ember tragédiája” végül is, Isten tragédiáját jelenti számunkra.
Kezdetben volt az ige, az ige Istennél volt, és maga Isten volt az ige. Ezt állítja a Biblia. De az ige cselekvést, történést, és létezést jelentő szó. Vagyis, mindig valamilyen változásra, eseményre utal. Ha tehát, Isten maga volt az ige, akkor a létezése, nem képzelhető el cselekvések és történések nélkül. Amelyek mindig, valamilyen változást hozó események. Az ember anyagi szintű létezésének az eseményében is, Isten munkálkodik.
Az ember valamikor, majdnem ezer évig is elélt. A Biblia Ószövetségi részének tanúsága szerint, az özönvíz előtti korban, nagyon sokáig éltek az emberek. Majd az özönvízzel való népesség tisztogatásának alkalmával, Isten 120 évre korlátozta az emberek életkorát. Mondván, hogy ennyinek, elégnek kell lennie a megtérésre.
„Annakokáért mondta az Úr: Soha többé az én lelkem nem vetekedik az emberek felől, mivelhogy testek: mindazáltal engedek nékiek megtérésre százhúsz esztendőket.”
Mózes I. VI.-rész 3.vers
Ez a vers arra utal, hogy Isten az emberi életkort 120 évre korlátozta. Mert ennyi időnek elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy felismerjük önmagunk Isteni mivoltát. Vagyis, hogy Istennel, szellemi szinten is azonosuljunk. Mert lélekben, mindig egyek maradunk vele. Szellemben kell változnunk csupán. Ezt jelenti a megtérés Istenhez.
Hazánkban ma, 55 év a férfiak átlagos életkora. A nőké pedig, 65 esztendő. Vagyis, az Istentől kapott 120 évet, koránt sem használjuk ki. Esetleg, csak a felével vagyunk képesek gazdálkodni. Ennek alapvető oka az, hogy pszichoszomatikus eredetű betegségekben szenvedünk. Vagyis, az elménket jelentő pszichénket, rosszul használjuk, ezért szomatikus, azaz testi elváltozásokat okozunk magunknak. Mert azt állítja a korunk modern orvostudománya, hogy minden betegségünk pszichoszomatikus eredetű. De, hogyan lehet az elménket rosszul használni? Arról már, nem szólnak az orvosi jelentések.
Véleményem szerint az elménk, alapvetően két dologra fordít figyelmet. A szellemi gondolatainkra és a lelki érzéseinkre. Amelyik szellemi gondolatainkhoz nem társít az elménk lelki érzéseket, hamar feledésbe merülnek azok. Amelyik szellemi gondolatunkhoz pedig, lelki érzéseket csatol az elménk, az lesz, a mi hitünkben rögzített emlékünk. Amit a memóriánkban, az elménk háttértárolójában tárolhatunk.
Csakhogy, a lelki érzéseinknek polaritása van. Amit az elménk, a szellemi gondolataink minőségei alapján képes megváltoztatni. Így pozitív polaritást biztosít a lelki érzéseink számára, minden szeretettel teljes, kellemes szellemi gondolatunk. Míg a szeretet nélküli, kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, csak negatív lelki érzések csatlakozhatnak az elménkben.
De azt tudnunk kell, hogy a lelki érzéseink, mentális módon irányítható életerő impulzusok. Amelyek, a polaritásuktól függően formálják az életünk megtapasztalható eseményeit.
Az erő, munkavégző képesség. Ezért, a lelki érzéseinket biztosító életerőink is, mentális munkavégző képességeket jelentenek. Így a negatív lelki érzéseink által formált negatív hiteink, az elménk háttértárolójába, a memóriánkba kerülve destruktív, azaz romboló hatással bírnak. Rombolni pedig, a mi saját testi mivoltunkat, és más egyéb életkörülményeinket képesek. Míg a pozitív lelki érzéseink konstruktív, azaz építő tulajdonságúak. Éppúgy építik a testi mivoltunkat, mint az egyéb életkörülményeinket.
A pszichoszomatikus eredetű betegségeinket tehát, a negatív hiteinknek köszönhetjük. Tulajdonképpen annak, hogy a hiteink által, negatív lelki érzések lettek stabilizálva a memóriánkban. Az elménk mentális háttértárolójában. Ahol az elménk tudatosságának a hátterében, tovább dolgoznak azok. Éppen olyan módon, mint ahogyan a számítógépünk memóriájában, akkor is dolgozik az óraprogram, amikor játszunk, és nem mutatja éppen a gépünk, a pontos időt. De a háttérből, mégis bármikor előhívhatjuk azt.
Így a rossznak ítélhető személyes sorsunk és betegségeink, a negatív hiteink eredményei. Ez azért olyan tragikus, mert a legtöbb ember, nem is sejti azt, hogy ő maga a saját tragédiájának az oka. Mert nem tudják azt, hogy a lelkük érzései, mentális módon irányítható életerő impulzusok. Amelyek, mindig elvégzik azt a sorsformáló mentális munkát, amit a szellemi gondolataink által reájuk bízunk. Nincsen kivétel.
Ilyen módon válik felelőssé minden ember, a saját gondolataiért, és az általunk aktivizált lelki érzéseiért. Mert ha a pszichénket negatív módon vagyis, a szeretet ellen használjuk, tulajdonképpen önmagunknak ártunk. Mivel a negatív lelki érzésekkel telített hiteinket, nem tudjuk mások felé kivetíteni. Mert az ember, Isteni eredetű lélek által éltetett értelmes élőlény. Így, másokban is Isteni eredetű lélek az éltető energia. Ezért, képtelenek vagyunk arra, hogy Istent bántsuk másokban, a negatív lelki erőhatásainkkal. Így azok az erőhatásaink, főképpen bennünk munkálkodnak. Pszichoszomatikus eredetű betegségeket idézve elő a szervezetünkben. A destruktív jellegű, romboló hatásuknak köszönhetően.
A kórházak, tele vannak ilyen módon szerzett betegségek hordozóival. Akik a pillanatnyi feszült idegi állapot nehezteléseit felfokozva, tartós haragot és gyűlöletet alakítanak ki az elméjükben. Mégpedig az által, hogy hitté formálják a kellemetlen szellemi gondolataikat, a negatív lelki érzéseikkel. Majd pedig, nem képesek megbocsátani. Pedig, ha meg tudnának bocsátani a haragosaiknak, akiket éppúgy Isteni eredetű lélek éltet, akkor a kórházból is kijöhetnének.
Ne feledkezz meg róla, kedves Olvasóm, hogy nézz a tükörbe akkor, amikor a pillanat hevében feszült, ideges, dühös vagy. Azonnal megláthatod azt, hogy ki használja rosszul az elméjét. Az amúgy, természetes módon mosolygós, vidám arcod eltorzul. A tested izmainak bizonyos részei görcsbe rándulnak, a hirtelen keletkezett belső feszültséged miatt. A szellemi gondolataid pedig, borzasztó kellemetlenek lesznek. Amelyekhez, csak negatív lelki érzéseket képes társítani az elméd.
Ha ezt megteszed a pillanat hevében, máris negatív hitet formáltál az elmédben, amely nagyon hosszú időre, a memóriádba kerülhet. Az elméd mentális háttértárolójába. Ahol a tudatosságod hátterében, tovább feszít belülről. Mégpedig, tartós és megfékezhetetlen módon.
Tulajdonképpen, Isten az embert a saját „képére”, intelligens lénynek teremtette. Ezért mi, relatív módon vagyunk intelligensek. Ezek a viszonylagos intelligenciáink, egymással konfrontálódnak a társadalmi életünkben. Ami azt jelenti, hogy intelligencia terén, mi magunk is, egymás „tükörképei” vagyunk. Vagyis, ahogyan viszonyulunk egymáshoz, úgy viszonyulnak hozzánk az embertársaink is.
A mi ősi magyar mondásunk alapján, ez így hangzik. „Amilyen az adjon Isten, olyan lesz, a fogadj Isten.” Mert az őseink szerint, Isteni eredetű lélek éltette a magyar embert. Ez a tény ma már, csak a születésnapi köszöntőinkben maradt fenn. Az „Isten éltessen” hangzatú köszöntésünkben. Amit a világon talán, csak egyedül a magyarok használnak.
Így minden embertársunk, akivel kapcsolatba kerülünk, a mi saját tükörképünk. Mert akihez kedvesen fordulsz, az valószínűleg kedves lesz veled is. Aki felé pedig, haraggal közeledsz, haragot váltasz ki belőle. Ezért a szeretet nem szívesség, hanem elemi szükségszerűség számunkra. Mert intelligencia terén, szeretetben sokkal jobban tudunk fejlődni, mint szeretet nélkül.
A szeretethez való feltétlen ragaszkodás pedig, elvezethet bennünket Istenhez. Az abszolút Szeretet és Intelligencia egyedüli birtokosához. Aki azért éltet bennünket, hogy szabad akaratunkból, megtérjünk hozzá. Akár 120 év alatt. Hogy szellemi szinten felismerjük önmagunk Isteni mivoltát és beazonosuljunk Istennel. Így a mai kor embereinek a korai halála, Isten egy-egy tragédiáját valósítja meg.
A megtérés alkalmával, az ember értelmes szellemi gondolkodásmódja fordul meg. Száznyolcvan fokot. Az Isteni alapelvek szerint, minden szellemi gondolatunk, az Isteni teremtést szolgálja. Vagyis, tudatosan elfordulunk azoktól a bűnösnek mondható kellemetlen szellemi gondolatainktól amelyek, csak negatív lelki érzéseket lennének képesek aktivizálni az elménkben. Vagyis, az Isten által biztosított pozitív lelki érzéseinket, bűnös dolog negatív polaritással használni. Így a lelkünk érzéseit polarizálni képes, szeretet nélküli kellemetlen szellemi gondolatainkat tudatosan mellőzni kell. Ezt jelenti az Isten felé való fordulás. Vagyis, a megtérés. Amire Isten, 120 évet biztosított számunkra.
Az általam javasolt tudatos teremtés pedig, ráébreszti az értelmes embert arra, hogyha Isten által éltetett intelligens lények vagyunk, akkor a teremtés képessége is bennünk van. Így az Isteni eredetű mivoltunk, éppen a tudatos teremtés lehetősége által kristályosodik ki teljes mértékben, az elménkben. Ennél fogva, aki a tudatos teremtés lehetőségével él, megtapasztalhatja önmaga Isteni mivoltát.
Meditatív módon, bárki megvilágosodhat. Ami azt jelenti, hogy az Isteni eredetű mágneses valóság örökkévalóságába tekinthet az elméjével. Ezt teszik a buddhista szerzetesek is. De gyönyörködni az örökkévalóságban, nem ugyanolyan élmény, mit aktívan használni azt. Mert a megvilágosodott ember, csupán felkészül az Istennel való találkozásra a túlvilágon. Míg a tudatos teremtést gyakorló ember, maga is Istenné válik. Még itt, a földi életében. Olyan megtért és megvilágosodott emberré válik, aki a teremtés érdekében, bármikor képes használni az Isteni adottságait.
A megtérés, visszafordulást is jelent. Amelynek keretében, az értelmes ember, visszafordul Istenhez szellemben. Aki az élet ajándékával áldotta meg akkor, amikor megszületett. Akkor ugyanis, egy tökéletesen bölcs lelki lény volt. Akit bölcsőben tartottak. Majd a neveltetése során vált emberré, a tanult szellemi gondolatok forgatagában. Amely szellemi aktivitás elfordította, elvonatkoztatta a figyelmét, önmaga Isteni mivoltától. A saját Isteni szintű lelki minőségétől.
Ezért, szellemi szinten kell éretté válnunk ahhoz, hogy tudatosan Istent keressük. De valójában, csak akkor találjuk meg, ha önmagunkban keressük. Mert akkor, tapasztalatot is szerezhetünk róla. Mégpedig, a tudatos teremtés segítségével. Majd ennek a bizonyosságnak az ismeretében gondolhatunk igazán arra, hogy hozzánk hasonlóan, más emberekben is, Isten él rejtett életet.
Így tisztelni és szeretni fogjuk az embereket, attól függetlenül, hogy ők maguk, hogyan viszonyulnak hozzánk. Mert a szeretettel gyakorolt teremtői szolgálatunk, nem az ő elmaradott szellemiségüknek, hanem az ő Isteni eredetű lelküknek szól. Majd a mi személyes példánk viszi rá őket is arra, hogy megtapasztalják maguk is, a tudatos teremtésben rejlő Isteni adottságaikat.
A megtérés során, tudatosan megtisztítjuk az elménket, mindenféle kellemetlen, szeretet nélküli szellemi gondolattól. Kiűzzük azokat az elménkből. Mint ahogyan azt Isten tette, a bukott angyalokkal. A szellemi szinten megtisztított elme, lelki tisztaságot biztosít számunkra. Vagyis, semmi sem befolyásolhatja a pozitív lelki érzéseinket, a tudatos teremtés mentális aktusaiban. A szeretettel felruházott szellemiségünk, mindig vigyázni fog a lelki tisztaságunkra.
Tulajdonképpen, minden cselekedetünk bűnnek minősül, amit nem a tudatos teremtés szeretetérdekei alapján teszünk. Mert értelmes és intelligens élőlényekként, mindig a kozmikus teremtés szeretetérdekeit kell szolgálnunk. Éppen azért, hogy megmaradhassunk a lelki tisztaságban. Ezt a lelki tisztaságot pedig, olyan módon tarthatjuk fenn, hogy a teremtésre képes pozitív lelki érzéseinket, nem polarizáljuk át negatív pólusúra, a kellemetlen szellemi gondolatainkkal.
Isten, az emberre ruházta a teremtés gyakorlatát. Mert ilyen módon, a lélek által, együtt teremthetünk Istennel. Még szorosabban vagyunk együtt Istennel, mint Ádám volt valaha a Paradicsomban. Mert bennünk él. Bennünket éltet. Ilyen módon, általunk szerez gyakorlati tapasztalatokat ahhoz, hogy az ismeretei, megtapasztalt tudássá fejlődjenek.
Minél távolabb kerülünk Istentől szellemben, annál kevésbé van már reánk szüksége. Ez a korai halálozási statisztika alapvető oka. Mert, hiába kereszteltetett meg anyád. Hiába jártál évekig templomba. Ha saját magad, nem váltál Isten templomává. Mégpedig, olyan módon, hogy tudatosan elfordulsz a szeretet ellen munkálkodó kellemetlen szellemi gondolataidtól. Hogy aktív részese lehess, az Isteni eredetű tudatos teremtésnek. Amely, mindig a szeretet érdekeit szolgálja. A szellemi szinten megsebzett lelkű emberek életvitelének javítása érdekében.
Tulajdonképpen, ha odáig eljut valaki, hogy a kellemetlen szellemi gondolatait kiűzi az elméjéből, már sokat fejlődött mentálisan. Mert akkor, a teremtésre alkalmas lelki érzései, mindig pozitívak maradnak. Nem válnak, bűnösként értelmezhető, negatív lelki érzésekké. Ha kizárólag megoldás-centrikus módon használjuk a szellemi adottságainkat, akkor megoldhatjuk ezt a mentális feladatot.
Mert a bűn, éppen abban nyilvánul meg, hogy az Istentől kapott pozitív lelki érzéseink mentális erőhatásait, negatív polaritással, Isten ellen használjuk. Mivel, probléma-centrikus módon gondolkozva, kellemetlen szellemi gondolatok aktivizálják a lelki érzéseinket. De a negatívvá vált lelki érzéseink, nem szolgálhatják az Isten szeretetérdekeit. Sem bennünk, sem pedig, mások felé irányítva. Így, csak rajtunk, és a mi megtapasztalható sorsunkon fog változtatni, hátrányunkra. Ebben rejlik bennünk, az Isten tragédiája.
Matécz Zoltán
2017.12.28.
