Elfogadás.
Megszűnik minden küzdelem és harc, ha már képes vagy mindent, kritika és ítélet nélkül elfogadni, amit az életed megtapasztalható eseményei felkínálnak számodra.
Ami már megtörtént, és amin e miatt, változtatni már úgysem tudsz, egyszerűen fogadd el. Ezért a tudatos elfogadással, az értelmes ember mentális egyensúlya fenntartható. Ami az ember elégedettségét és mentális harmóniáját biztosíthatja. Mert, amikor tudatosan elfogadsz valamit, akkor automatikusan lemondasz arról, hogy a már megtörtént eseményeket, te magad próbáld irányítani, utólagos erőszakkal.
Amit nem vagyunk képesek elfogadni kritika nélkül, azt elutasítjuk. Az ellen pedig, akaratlanul is küzdeni fogunk. Ami abban nyilvánul meg, hogy a teremtésre alkalmas pozitív lelki érzéseinket, a kellemetlen szellemi gondolataink hatására, negatív polaritással aktivizáljuk az elménkben. Vagyis, gyakorlatilag a kozmikus szintű folyamatos teremtés ellen munkálkodunk. Ennél fogva, önmagunk kialakult életkörülményei ellen. Így az elutasítás, az elfogadás ellentéte.
Az elfogadás, mindig egy mentális határozat. Egy tudatos döntés. Akkor is, ha valamilyen anyagi szintű dologról, egy személyről, vagy egy eseményről van szó éppen. De az elfogadásnak kell érvényesülnie akkor is, ha valamilyen mentális módon kezelhető információról, vagy valamilyen megtanulható eszmei értékű információhalmaz befogadásáról van szó. Mert az ismeretszerzés és a tanulás folyamata, alkalmassá tesz bennünket a tanult dolog elfogadására.
Mert egy tanult ismeretet, akkor fogadtunk el maradéktalanul, ha tudjuk azt hasznosítani az életünk mindennapi szintű részeseményeiben. Vagyis, a tanulással szerzett ismeretek, megtapasztalt tudássá edződnek, a sorsunkat jelképező életeseményeinket aktívan formálva.
Jó példa erre, a jogosítvány megszerzése. Mert vannak olyan emberek, akik megszerzik ugyan a jogosítványukat, mert a hozzá szükséges közlekedési, műszaki, és egészségügyi ismeretekből, sikeres vizsgát tesznek. De nem használják ki a vezetői engedély által kapott közlekedési előnyöket. Ilyen módon, a kellő ismeretekkel rendelkeznek ugyan, de az aktív járművezetés hiányában, nem szerzik meg a gyakorlati tapasztalatokat. Vagyis, nem formálják személyes tapasztalati szintű tudássá, a megszerzett közlekedési ismereteiket.
A jogosítvány, csak egy általános példa. De mondhattam volna valamilyen szakmát is, amit nem gyakorol aktívan, a szakmunkás bizonyítványt szerzett személy. Mert egészen más foglalkozással keresi a kenyerét. Ilyen módon, a megszerzett szakmai ismeretei, nem alakulnak át szakmai tudássá az életében. Csupán elfelejthető ismeretek maradnak számára.
Az emberiség ismereteiből tanulható tudás, mindig relatív. Mert az elménk, nincsen közvetlen kapcsolatban a valósággal. Hanem, csak a korlátozott képességű érzékszerveink által jut az elménk információhoz, a megismerhető valóságot illetően. E miatt, hinnünk kell azok igazságértékeiben. Ezért a relatív emberi igazságok, a tévedés lehetőségét is mindig magukban hordozzák. Ilyen módon, a relatív emberi igazságokból származtatható tanításokra és eszmékre, nem vagyunk egyformán fogékonyak. Illetve, sok esetben éppen, szkeptikusok vagyunk velük szemben.
Így olyan tudományos hitű elvek és vallásos hitű tanítások alakultak ki az emberiség kollektív fejlődésében, amelyeket nagyon sokan, nem képesek elfogadni. Ennél fogva, ezeknek a részismereteknek a hívői, nagyon sok esetben, éppen egymás ellen küzdenek. Éppen azért, hogy a hitvitájuk során, a saját igazságaiknak vélt állításaik jussanak érvényre.
Ezek az alapvető eszmei ellentétek, nagyon sok vallási háborút okoztak már az emberiség történelmében. Oly annyira, hogy a történelem fordulatai, éppen ezekről az eseményekről szólnak. Függetlenül attól, hogy milyen egyéb eszmei okokkal magyarázták, azok gazdasági érdekeit.
Félreértés ne essék, maga a tudomány is hit alapú ismereteket tartalmaz. Mert a tudomány, a tudós emberek kollektív hite csupán. Ilyen értelemben véve, egyfajta tudományos szintű vallásnak minősül. Főképpen, ha figyelembe vesszük azt, hogy az alapelméleteikkel, éppen a vallások Istenét próbálják tagadni. Mert az Isteni eredetű teremtés helyett, ősrobbanásról beszélnek. Ami persze, éppúgy bizonyíthatatlan ma még, mint Isten létezése. De ezért, képesek részt vállalni a vallási ellentéteket szító mentális küzdelmekben. Amelyek háborúkhoz vezethetnek.
Ma például, több mint négyezer féle vallási felekezet van hivatalosan bejegyezve a világon. Ennek az egy Istennek a képviseletében. Így az emberi értelmezés lett ilyen változékony. Vagyis, nem Isten tehet arról, hogy ilyen sokféleképpen alakultak ki, a róla szóló emberi okoskodásokon alapuló vallási eszmék.
Így a sokféle vallás képviselői, a hívő emberek, valójában a kialakult vallásuk dogmarendszerét követik. Amelyik minden esetben meghatározza azt, hogy Istenben, milyen feltételekkel kell hinnünk. Pedig, a valós Istenhitet, nem lehet feltételekhez kötni. Istent, a feltétel nélküli abszolút létezést, feltételek nélkül kell elfogadnunk.
A lélek, az életünk energiája. Energia pedig, nem vész el. Állítja a modern tudomány. Így a lélek sem veszhet soha el. Ezért a lélek, az univerzális egység része bennünk. Vagyis, Isteni minőség éltet minket. Így nem tagadni kell a létezését, hanem megérteni. Mégpedig, önmagunkon keresztül.
Ez az írás tehát, nem pusztán az elfogadásról szól, hanem konkrét módon, Isten elfogadásáról. Feltételek nélkül. Mert aki a teremtő Istent el tudja fogadni, a vallási dogmákban meghatározott előfeltételek nélkül, az be is tudja építeni az elvileg elfogadható Isteni tulajdonságokat, a mindennapi élete gyakorlatába.
Ebben az esetben, történetesen éppen arról van szó, hogy ha Isten a teremtő, akkor az Isteni szeretetelvek elfogadásával, mi magunk is tudatos teremtőkké válhatunk. Éppen erről szólnak, az általam javasolt, tudatos teremtésről szóló írásaim.
Mert, senki sem lehet igazán Istentudatos mindaddig, amíg a tudatos teremtés mentális technikájában járatlan. Addig legfeljebb, csak valamilyen szintű Istenismerete lehet. Amelybe természetesen, valamilyen szinten hihet is. De a teremtőképes Istentudatosság megtapasztalása, már nem csupán hit alapú dolog, hanem az maga a bizonyosság. Az Istenismeretek átalakulása, gyakorlati tapasztalatokon nyugvó Istentudatossággá. Amelynek keretében, az értelmes ember, beazonosíthatja önmagát a teremtőjével.
A tudatos teremtés lehetőségével, alkalmad nyílik arra, hogy az életedben elfogadott dolgokat, személyeket, és eseményeket, a közben alakuló vágyaid szerint formáld. Ilyen módon, azt az irányítást, amit az elfogadás alkalmával látszólag elveszítettél, a tudatos teremtés segítségével, tökéletesen visszanyerheted. Így nem a hirtelen keletkezett indulatok fogják irányítani az életeseményeidet, az észlelés pillanatában, hanem a tudatos teremtés Isteni eredetű szeretetelvei.
Így az elfogadás, nem jelent önként vállalt megalázottságot. Hanem pusztán arról van szó, hogy a további eseményeket, már a szeretet jegyében, a tökéletesebb szellemi átláthatóságunkkal, a tudatos teremtés Isteni szintű hatáskörébe rendeljük.
Ezért nem szükséges az, hogy egyetértsünk azzal, amit mentális módon elfogadunk, csupán arról van szó, hogy a tudatos teremtés lehetősége által, olyan megoldást választunk helyette, amelyből már, kizárólag a szeretet sugárzik. Ilyen módon, bármikor nyitottak lehetünk a dolgokra, a személyekre, az eseményekre, vagy az elvekre. Mert az elfogadás által, teljesen nyugodt marad az ember, és küzdelem nélkül képes a tudatos teremtés segítségével, a szeretet jegyében változtatni az adott helyzeten.
Így az elfogadás tényszerűsége, nem képes lerombolni az ember önbecsülését. Mert nem párosul kellemetlen szellemi gondolatokkal amelyek, csak negatív lelki érzéseket aktivizálhatnak az elménkben. Ilyen módon mentálisan, mindig nyitottak maradunk. Ez a nyitottság pedig, mielőbbi megértéshez vezethet. Amit megértettél, azzal szemben pedig, a tudatos teremtés szeretetérzéseit vetheted be. Mert kellemes szellemi gondolatokkal irányíthatod az elmédben, a tudatos teremtésed mentális folyamatát. Amellyel, módosíthatsz a számodra problémás helyzeteken.
Adni és elfogadni, csak szeretettel lehet. Úgy is mondhatnám, hogy az adás és az elfogadás, a szeretet közvetlen megnyilvánulásai. Mert teljesen hiányzik belőlük az elutasítás küzdelme. Így a szeretet, a feltételek nélküli adásról és elfogadásról szól. Mert akinek nem tudsz adni, vagy amit nem tudsz elfogadni, azt nem is tudod szeretni.
Amit elfogadsz, az a te saját részeddé válik. Így sokkal nagyobb lehetőséged van arra, hogy a már sajátoddá vált problémán változtass, a tudatos teremtésed által. Így minden, amit el tudsz fogadni, téged erősít. Téged gyarapít. Mert, amit elfogadsz, azt tudod csak, a saját ízlésed szerint formálni. Mivel, csak azt birtokolhatod, amit már elfogadtál. Ilyen értelemben véve, az elfogadás eggyé válást jelent azzal, amit elfogadunk.
Amikor elfogadsz egy problémát, akkor van lehetőséged tisztábban látni azt, és megoldás-centrikus módon, változtatni rajta. Mert, aki nem küzd, nem harcol, az elfogadás nyugalmában van. Békességben. Kiegyensúlyozottságban. Lelki nyugalomban.
Tudomásul kell vennünk azt, hogy a dolgok, a személyek, az események, és az elvek, a létezés részét képezik. Önmagukban véve, nem jók és nem rosszak azok. Csupán a róluk szóló ítéletünk formálja őket jóvá vagy rosszá számunkra. De a tudatos elfogadás által, kikerülünk az átgondolatlan és hirtelen ítéletalkotás kényszere alól.
A rossz, csupán abban nyilvánul meg számunkra, hogy a kellemetlen szellemi gondolataink hatására, negatív lelki érzéseket hoznak működésbe az elménkben. Ez mindjárt a bűneink alapja is. Mivel, akkor vagyunk bűnösök, ha a teremtésre szánt pozitív lelki érzéseink helyett, negatív lelki érzéseknek biztosítunk sorsformáló lehetőséget az életünkben. Az abszolút létezés teremtő folyamatai ellenében.
Az elfogadás tehát, arról szól, hogy türelmesen és szép csendben tudomásul vesszük, a már megtörtént dolgokat és eseményeket. Mindenféle kritika és bírálat nélkül. Olyankor az ember, csak megismeri az adott helyzetet, és nem dühöng az ítéletét kifejezhető, kellemetlen szellemi gondolatai által felszabaduló negatív érzelmei miatt.
A magyar ember azt mondja, hogy a válaszreakció előtt, „számoljunk előbb tízig”. Régebben persze, azt mondták, hogy „aludjunk rá egyet”. Mert a lényeg az, hogy higgadtan, egészen másképpen ítéljük meg a dolgokat és eseményeket, mint ingerülten, indulatosan. Vagyis, ez a régi magyar bölcsesség, ami ma már tíz másodpercre zsugorodott csupán, éppen arra utal, hogy mindig fogadjunk el mindent úgy, ahogyan az megtörtént. Még akkor is, ha az problémát jelent számunkra. Majd higgadtan álljunk hozzá a megoldásához. Kellemetlen szellemi gondolatok és negatív lelki érzések nélkül.
Így az elfogadás, sohasem jelent megalkuvást vagy megaláztatást. Hanem éppen ellenkezőleg, időt biztosít arra, hogy megfontoltan cselekedjünk. Hogy a számunkra problémás, előnytelen helyzeteket, higgadtan változtassuk meg. A helyes megoldásokra alapozott pozitív lelki érzésekkel.
Matécz Zoltán
2018.03.04.
