Hiányszemlélet.
Az abszolút létezés, az oszthatatlan alaptömegek által felépült mágneses alapú szubjektív valóságából, csak az összetett szerkezetű objektív, elektromos anyagi valóságban képes megnyilvánulni. Így a „megnyilvánulás” fogalma azt fedi, hogy a mágneses alapú információ, elektromos tulajdonságú, összetett szerkezetű anyagi formát öltött, az objektívnek megismert valóságunkban.
Így a korlátlan mennyiségű mágneses információ, bőséges mennyiségű összetett elektromos anyagi megnyilvánulás elektromos eseményét teremti meg. Egyensúlyban tartva, az Univerzum kvalitatív kiterjedéseit. Persze, csak relatív egyensúlyban. Mert a harmónia, amit az égre tekintve láthatunk esténként, ezen a kozmikus szintű relatív egyensúlyon alapszik.
Mivel az Univerzum, az abszolút egyensúly megteremtésére képtelen. Mert a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegeinek, sem fix alátámasztása, sem pedig, stabil felfüggesztése nincsen. E miatt, a nyugalmi helyzetüket állandóan keresve, egy folyton rezgő mátrix szerkezetet alkotnak. Amelynek az oszthatatlan alaptömegei teljesen egyenrangúak. Ezért sem félretolni, sem pedig, félrelökni egymást nem képesek, a rezgésüket biztosító önerejükből.
Mágneses hullámokat kialakítva pedig, az amúgy céltalan sajátrezgéseik, szervezett együttrezgésben valósulnak meg. Amelyben az oszthatatlan alaptömegek sajátrezgési részerői, egy hullámhossz által meghatározott irányba terjedhetnek. Mégpedig, a mágneses hullámok frekvenciáit alkotva. Amelyben, ez az erőimpulzus sorozatokon alapuló folytonos hatás, az energia áramlásának felel meg.
Majd ez a mágneses alapú energia, induktív módon befolyásolja, az összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulások eseményeinek a történéseit. Így az induktivitás, egyfajta energia és információ modulációnak, azaz átalakító folyamatnak felel meg. Amelyben a mágneses információ és energia, elektromos alapú anyagi jelenségekké alakul. Viszonyítható értelmet és erőt kölcsönözve, az anyagi minőségek eseményei számára.
Így az Univerzum, anyagi bőséget teremtett. Mert bőven vannak csillagok, bolygók, és holdak. A mi Földünkön pedig, bőven van mindenféle életforma. Valamint, bőven van rajta értelmes emberi élet is. De kizárólag az „értelmes” ember sajátossága az, hogy hiányszemlélettel tekintsen, erre a mértéktelen bőségre.
Mert az embert, a relatív egoizmusa erre készteti. A birtoklási vágyat felébresztve és fenntartva ez által bennünk. Ezért a társadalmi rendünk úgy alakult ki, hogy a mérhetetlen mennyiségű anyagi bőség ellenére, a legtöbben hiányt szenvedünk. Rengetegen éheznek, és sokan éhen is halnak.
Isten, abszolút módon egoista. Ami azt jelenti, hogy minden teremtményét, egyformán szereti. Mert a saját megnyilvánulásának tekinti. Így a szeretet, gondoskodást jelent. Mert minden teremtményében, önmaga anyagi megnyilvánulását látja. Ezért teremtett számunkra bőséget. Hogy ne szenvedjünk hiányt semmiben. Ezért a hiányszemlélet, kizárólag emberi tulajdonság, amely a mohóságot és a birtoklási vágyat fokozza az „értelmes” emberekben.
A „szemlélet” kifejezés azt jelenti, hogy milyen mentális szemszögből nézzük a valóságot. Így a hiányszemlélet éppen arról szól, hogy az anyagi világunk valóságára, a nyilvánvaló hiányosságaink szemszögéből tekintünk. Ez azt eredményezi, hogy a felmerült hiányok miatt, csak kellemetlen szellemi gondolatok uralják az elméinket. Az elménkben ennél fogva, negatív lelki érzések fognak csak aktivizálódni.
Amely negatív lelki érzések, a destruktív jellegüknél fogva, lerombolják a mi saját személyes valóságunk körülményeit. Külső és belső körülményeinket rombolva, éppúgy kárt tesznek a mindennapi életvitelünkben, mint a szervezetünkben. Pszichoszomatikus eredetű betegségekkel terhelve az egészségünket.
A sorsunkat tehát, és vele az egészségünket, nem a szellemi gondolataink, hanem az általuk irányított lelki érzéseink határozzák meg és alakítják. Ezért, senki sem lehet elégedett, az elégedetlenség negatív lelki érzéseivel. Nem lehetünk egészségesek, az egészségre irányuló pozitív lelki érzéseink nélkül. Nem élhetünk bőségben, a szegénység szellemi gondolataira alapozott negatív lelki érzéseinkkel. Mert a sikerhez például, a sikerről szóló kellemes szellemi gondolatokon kívül, a hozzájuk tartozó pozitív lelki érzéseinkre is szükségünk van. Így nem lehet senki sem gazdag, a gazdagság pozitív lelki érzése nélkül. Az mentális ellentmondás lenne.
Mert a szellemi gondolataink által formált terveinket, a lelki érzéseink valósítják meg számunkra. Azok éltetik, mint motivációs szintű lelki hatások. Több ezer szellemi gondolatunk ébred napi szinten. De csak azokra számíthatunk, amelyekhez lelki érzéseket csatoltunk az elménkben. Mert a többi szellemi gondolatunk, egyszerűen feledésbe merül. Gyakorlatilag, teljesen feleslegessé válik számunkra. Nem terheli tovább az elménket.
Így a hiányszemlélet abból fakad, hogy mindig azon gondolkodunk, hogy éppen mi hiányzik még ahhoz, hogy boldogabbak legyünk. Ezért, minden tervezett cselekedetünkben, az elképzelt hiányaink pótlására törekszünk. De azok, nagyon nehezen megvalósítható dolgok mindaddig, amíg negatív lelki érzésekkel végrehajtott cselekedetekkel próbáljuk pótolni őket. Mert, minél több negatív lelki érzést invesztálunk a cselekedeteinkbe, annál több ellenerőt biztosítunk, a vágyott hiányaink megvalósulásaival szemben.
Mert a vágy, egy lelki érzés. Vagyis, a lélek által bennünket éltető Isteni minőségünk akarata. Ezért, nem a hiányérzetünket kell, hogy erősítse, hanem a tudatos teremtőképességünket. Mert Isteni minőségű lélekkel éltetett értelmes lényekként, minden értelmes ember elméje, alkalmas a tudatos teremtésre. Mert Isten, a Genezis időszakában, megteremtette azt az anyagi valóságot, amelybe az embert szánta. Azóta pedig, az értelmes emberre van bízva a teremtés folyamata. Így, mindig a hitünk valósul meg. Vagyis, azok a szellemi gondolataink, amelyekhez lelki érzéseket csatolt az elménk.
Aki képes a tudatos teremtésre, megszűnik számára a hiányszemlélet. Mert bizonyos lehet abban, hogy a vágyait, képes maradéktalanul megteremteni. Így a teremtésre való képesség biztos tudata, teljesen feleslegessé teszi a hiányszemlélete létezési jogosultságát.
A tudatos teremtés röviden arról szól, hogy amikor probléma elé állít bennünket az élet, akkor ébred bennünk egy lelki vágy. Az Isteni minőségünk akarata, amely már, az aktuális probléma megoldottságáról szól. Így az értelmes elménkben, már az aktuális probléma megoldottságát kell valóságosnak elképzelnünk. Tehát, nem a lehetséges megoldás folyamatát, hanem a megoldás végső, számunkra kedvező állapotát kell a képzeletünk szintjére emelni.
Minél részletesebben képzeljük el, a kellemes szellemi gondolatainkkal a már kész megoldást, annál több pozitív lelki érzés fogja feltölteni azt tartalommal. Ezek a pozitív lelki érzések, éltetni fogják az elképzelésünket. Azaz mozgatni, animálni fogják, a képzeletünkbe ágyazott, szellemi szinten realizált megoldásunk képzeletbeli eseményszerűségeit. Csak a képzeletünk segítségével ilyen módon realizált vágyaink fogják, a reális valóságunk megtapasztalható részét képezni. Vagyis szubjektív, mentális munkát kell végeznünk ahhoz, hogy a vágyunk tárgya vagy eseménye, az objektív valóságunkban megjelenjen.
Amikor reális képzeletet alkotunk az elménkben, akkor alakulnak ki az agyi mágneses hullámaink. Amelyek éppen az elképzelt vágyunk hullámhosszát fogják képviselni. Az agyi mágneses hullámunk gyengécske frekvenciája azonban, arra bőven elegendő, hogy az elménkből kivetítve azt, megkeressék és vezéreljék az ugyanolyan hullámhosszúságú, de jóval nagyobb frekvenciájú kozmikus mágneses hullámokat. Így azokat, a vágyott valóság induktív megnyilvánítására irányítsák. Ezért, a képzelet tárgya vagy más eseménye, megnyilvánulhat az objektív anyagi valóság részeként számunkra.
Amikor az elménkben valóságosnak látjuk a vágyunk tárgyát vagy eseményét, akkor pozitív örömérzések törnek felszínre a lelkünkből. Amikor ezt érezzük, amíg a képzeletünket szemléljük, akkor kell azt mondani, hogy ÁMEN. Mert az, azt jelenti, hogy LEGYEN. Ilyenkor az történik ugyanis, hogy az elménkben formált elképzelésünket, amit a kellemes szellemi gondolatainkkal alakítottunk, a lelkünk által bennünket éltető Isteni minőségünk szemléli, és helyesnek látja azt.
Vagyis, az Isteni minőségünk, tökéletesen egyetért azzal, amit elképzeltünk. Mert úgy érzékeli, hogy ideális mentális formát biztosítottunk az elképzelésünkben, az általa sugallt lelki vágyunknak. Ezért mondatja ki velünk azt, hogy ÁMEN. Azaz LEGYEN.
Ezért, az elménk feladata éppen az, hogy a lelki vágyainkat juttassa kifejeződésre, az értelmes szellemi gondolataink segítségével. De mi, ma még, éppen ellenkező módon használjuk az elménket. Mert az értelmes szellemi gondolatainkat, a hiányainkra irányítjuk. Ami további problémákat jelent számunkra. Így probléma-centrikus módon gondolkodunk. Ezért, azok kellemetlen jellegei miatt, csak negatív lelki érzéseket aktivizálhatnak az elménkben.
Ilyen módon, az ezoterikus tudatlanságunk miatt, nem a vágyunk reális megoldását képzeljük el, hanem a vágyunkat, egyszerű hiányként könyveljük el. Ami ennél fogva, eleve megfordítja a lelki érzéseink polaritásait. A negatív lelki érzéseinkkel pedig, csak önmagunknak árthatunk.
Az ezoterikus ismeretek megszerzése során, éppen a spirituális szintű képességeink fokozódnak. A spirituális képességünk pedig, éppen abban rejlik, hogy mennyi lelki érzést tudunk aktivizálni az elménkben ahhoz, hogy a megtapasztalható valóságunk megváltozzon. Aki sok negatív lelki érzést aktivizál az elméjében, annak a spirituális képességei igen gyengék. Mert a teremtésre szánt lelki érzéseit, önmaga ellen használja. Akinek pedig, csak pozitív lelki érzések alakítják a sorsát, az spirituálisan fejlett. Így nem él hiányszemlélettel.
Matécz Zoltán
2018.03.04.
