Pszicho-logika.
A mentális egészségünkkel, és annak lehetséges zavaraival, a pszichológia tudománya foglalkozik. Amely tudomány, a lelki és a szellemi betegségek boldogtalanságot okozó hatásait kutatva, negatív formát öltött az idők során. Az eddigi kutatásaik fő eredménye szerintem az, hogy kimutatták, hogy minden betegség pszichoszomatikus eredetű.
Ezzel szemben, néhány évtizede, kialakult a pozitív pszichológia irányzata is. Amely a betegségekkel szemben, éppen a mentális egészséget biztosítani képes boldogság eredendő okait kutatja. Ezért szerintem, a várható kutatási eredménye éppen az lesz, hogy a boldogságot biztosítani képes egészség is, pszichoszomatikus módon tartható fenn.
De valójában azonban, egyetlen egy pszichológia létezik csupán, csak kétféle ellentétes kutatási irányzata alakult ki az idők során. Így a pszichológia tudománya, magában foglalja a pozitív és a negatív irányzatát is. Mégpedig azért, mert teljességre törekszik. Az emberi psziché tökéletes megismerésére.
De mit jelent ez a rejtélyesen hangzó „pszichoszomatikus” jelző? Az én véleményem szerint azt jelenti, hogy a pszichénket képviselő elménket rosszul használjuk, ezért az szomatikus, azaz testi elváltozásokat idéz elő a szervezetünkben. De, hogyan lehet az elménket rosszul használni? Arról nem beszél a tudomány.
Ezért, az egyszerűség kedvéért, vettem magamnak néhány éve, egy pszichológiai lexikont. Éppen azért, hogy a lélek és a szellem pszichológiai szintű tudományos fogalmaival tisztába kerüljek. De, ez a két pszichológiai alapfogalom, nincs is meghatározva abban a lexikonban. Vagyis a pszichológiában, ehhez a két alapfogalomhoz tartozó jelenségeket, egyszerűen az elme funkciójaként tartják számon.
Pedig, számomra nyilvánvaló dolog az, hogy mindig az elménkben vagyunk tudatosak. A tudatosság fogalma pedig, éppen arra utal, hogy a tudatosságunk idejére, az elménk aktívan figyel a szellemi gondolatainkra és a lelki érzéseinkre. Ez a pszicho-logikai mondanivalóm lényege.
Több ezer szellemi gondolatunk ébred naponta, De estére, csak azokra emlékezünk vissza, amelyikhez lelki érzéseket is csatolt az elménk. Az összes többi szellemi gondolatunk feledésbe merül. Sok esetben, szinte azonnal. Ebből persze, az is rögtön következik, hogy az elménk figyelme során, éppen a szellemi gondolataink azok, amelyek a lelki érzéseinket irányítják, aktivizálják. Mégpedig a szellemi gondolataink mentális minőségei alapján.
Így a kellemes szellemi gondolatainkhoz, pozitív lelki érzéseket társít az elménk. Míg a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, negatív lelki érzéseket csatol. Így alakulnak ki a cselekedeteinket vezérelni képes hiteink. Ezekkel a hiteinkkel viszonyulunk az életünk mindennapi részeseményeihez. Ezért a hit már, olyan cselekedetvezérlő szellemi gondolat az elménkben, amelyhez a lelki érzéseinket is hozzáadta az elménk.
Ezek a hiteink kerülhetnek csak be a memóriánkba, az elménk mentális háttér-tárolójába. Ahol szerintem, a szellemiségünk a mentális raktárkezelőnk. Így folyamatosan ellenőrzi, az időrendi sorban tárolt mentális raktárkészletét. Ha valamilyen logikai hibát vagy hiányosságot észlel, akkor azt, azonnal jelzi az elménk felé. Ezek lesznek, a mi mindennap felmerülő, több ezernyi szellemi gondolataink.
Így a szellemi gondolatainknak szerintem, csak informatív értékei vannak. Emiatt vagyunk képesek általuk, mentális formájú elképzeléseket alkotni az elménkben. Amely mentális képekben vagy filmekben, már a szellemi gondolataink egyesülnek, integrálódnak. Egy értelmes módon formált közös cél érdekében.
Gondolom, mindenkinek volt már olyan mentális tapasztalata, hogy szellemi szinten tudta azt az elméjében, hogy valamit meg kellene tennie, mert szükségszerű dolog lett volna, de nem volt hozzá lelki ereje. Ez a mentális élmény pedig, éppen arra utal, hogy a szellemi és lelki adottságaink, két teljesen különböző dolog az elménkben. Vagyis, nem az elme saját funkciója. Hanem éppen ellenkezőleg, az elménk csak figyelmet szentel, ezeknek a mentális módon kezelhető adottságainknak. Pszicho-logikus módon.
A lelkünk pedig, az életünk intelligens energiája. Ami az egész testünket uralja. Így a belőle származtatható lelki érzéseink, életerő impulzusokat képviselnek. Olyan mentális módon kezelhető, motivációs értékű erőhatásokat, amelyeket a szellemi gondolataik irányíthatnak az elménken keresztül. Így az elménk, egy mentális „fegyvernek” minősíthető. Amelyben a szellemi gondolataink határozzák meg az értelmes célokat, míg a hozzájuk társuló lelki érzéseink mentális erőhatásai, a „lőszerek” benne.
A memóriánkba ágyazott hiteinkben pedig, ilyen módon egyesültek az igaznak vélt szellemi gondolataink informatív értékei, és a hozzájuk csatolt lelki érzéseink mentális erőhatásai. Ezeknek az eltárolt hiteinknek az eredője képviseli a memóriánkban a jellemünket. Azt az egyedinek mondható személyes karakterünket, amellyel az életünk napi szinten megtapasztalható részeseményeihez viszonyulunk.
A dolog úgy valósul meg az életünkben, hogy minden életeseményünkhöz, a megfelelő emlékünk hitértékeit hívjuk elő a memóriánkból, az elménk éppen tudatos állapotába. Ilyen módon, a hiteinkbe ágyazott lelki érzéseink szerint fogunk igazodni, a megtapasztalt életeseményeinkhez. Vagyis, negatív hit esetén, negatív érzésekkel. Pozitív lelki érzésekkel tárolt pozitív hit esetén pedig, pozitív lelki érzésekkel lépünk akcióba, a várható cselekedeteinket illetően.
Ennél fogva, mivel a hiteinkbe ágyazott szellemi gondolataink irányítják, a körülményeinket befolyásolni képes lelki érzéseinket, ezért a mi személyes felelősségünk az, hogy milyen minőségű szellemi gondolatokkal töltjük fel, a tudatosodásra várakozó elménket. Mert a megtapasztalható életkörülményeink sorsszerű eseményeit, azok a lelki érzéseink fogják meghatározni, megszabni, megvalósítani, megteremteni számunkra.
Az éppen boldog, pozitív tudatos elmeállapotot, a mai pozitívként értelmezett pszichológia úgy nevezi angol kifejezéssel, hogy mindfullness. (májnfulnesz) Ez az elmeállapot, a tökéletesen tudatos lelki jelenlétre utal. Amelyben a szellemiség, csupán szemléli az elmén keresztül, a lélek pozitív örömélményét. Ezért, ebben az elmeállapotban vagyunk a lehető leghatékonyabbak. Mert a pozitív lelki erőhatásainkat, nem korlátozzák, nem befolyásolják a szellemi gondolataink.
Ezért, ezt a stabilnak értelmezhető elmeállapotot, tökéletesen konfliktusmentes összhang jellemzi. Egyfajta reális önképet fest le a szellemiség számára. Amelyben a szellemiség tudatosan ráébred arra, hogy a pozitív lelki beállítottság, csak konstruktív módon befolyásolhatja a megtapasztalható életkörülményeinket. Ezért az életesemények környezeti hatásaival szemben, tökéletes szinkronicitást, összhangot tart fenn.
Így a szellemi szintű tudattartalmak ismeretében ugyan, de a tökéletes lelki jelenlétre fókuszál az elménk, és a teljes önazonosságot tapasztalja meg. Amelyben a magabiztosság és a kiegyensúlyozott harmónia, természetes tudati állapotot biztosít. Vagyis, a tudatos teremtés biztos lehetőségét.
A pozitívnak értelmezett pszichológia másik alapvető fogalma, szintén egy angol kifejezés, a flow. (fló) Ami az ösztönös jelenlétre utal. Egyfajta szellemi szinten önkívületi elmeállapotra. Amelyben az elme, nem tudatos igazán, a szellemi szinten eltárolt tudattartalmak információira. Így a flóban tudatos elme, tökéletes pozitív lelki aktivitással rendelkezik ugyan de, csak az adott örömeseményre képes fókuszálni igazán.
Ezért a fló mentális módon, nem nevezhető igazán tiszta elmeállapotnak, mert az egyéb életeseményeket és a memóriánkban eltárolt emlékeket, szinte egyáltalán nem veszi közben figyelembe. Csak a pillanatnyilag megtapasztalható öröm élményére tudatos. Amelyben a kontrollálható stabil szellemi én-tudat, szinte teljesen eltűnik. Feloldódik az öntudat és az eseménykontroll között kialakult pozitív lelki hatás élményében. Amely a pillanatnyi lelki aktivitás további örömét generálja.
Így az elme tudatosságát, az éppen aktuális eseményre koncentrálja. Amelyben, a környezeti hatásokat tudatosítani képes idő és tér érzékelésének a hiánya a mérvadó. Vagyis, a környezet iránti figyelem, szinte teljesen megszűnik. Ezért olykor, veszélyesnek mondható a fló önkívületi szintű elmeállapota.
A mindennapi életvitelünk, a pozitív és a negatív lelki érzéseink között ingadozva zajlik. Mert az elménk szellemi gondolatait, hol kellemes módon, hol pedig, kellemetlen formában használjuk. Így az örömökre fókuszált tudatos májnfulnesz elmeállapotunk, az életeseményekhez való pozitív hozzáállásunkat jelenti. Míg a neheztelésre tudatos negatív elmeállapotunk, a haragot fenntartva, a negatív hozzáállásunkat tartja fenn.
Hasonló a helyzet, az önkívület örömét biztosítani képes fló esetében is, amely már kizárólag pozitív extázison alapuló boldog elmeállapotot képvisel. Hiszen azzal ellentétes módon, a nehezteléssel felfokozott negatív öntudatlan elmeállapot, az őrjöngés lehetőségét valósítja meg. Amely egy negatív önkívületi elmeállapotot jelent. Melyben a szellemi aktivitás teljesen lecsökken, és a negatív lelki érzések torlódnak fel, maximális módon.
A májnfulnesz, örömökkel teljes tudatos elmeállapota, a fló extázisába képes fokozódni. Egy örömökben gazdag önkívületi elmeállapotba. A haragos negatív elmeállapotunk pedig, éppen ellenkezőleg, a negatív lelki érzéseink tudatos továbbfokozásával, őrjöngésbe válthat át. Egy feszültségekkel terhelt negatív önkívületi elmeállapotba.
Fló > Májnfulnesz > „+” Pszichológia „—„ < Harag < Őrjöngés
+ Önkívület > + Tudatosság Élet - Tudatosság < - Önkívület
Így a mi személyes felelősségünk az, hogy saját valóságunk körülményeinek a formálására alkalmas lelki érzéseinket, milyen minőségű szellemi gondolatokkal irányítjuk az elménkben. Mert a lelki érzéseink, a szellemi gondolataink torzításai nélkül alapból, mindig pozitív állapotban vannak. Éppen olyan módon, mint a tudatos meditatív elmeállapotunkban. Teljesen szinkronban, az Univerzum kozmikus szintű teremtő energiáinak az áramlásával.
Meditációban ugyanis, a szellemi gondolataink nem befolyásolják a pozitív lelki érzéseinket. Mert, nem képesek feltételeket biztosító zavaró, torzító mentális körülményeket szabni, a lelki érzéseink számára. Mivel az elménk, mindig csak a szellemi gondolataink minőségei alapján képes ellentétes polaritást biztosítani, a teremtésre alkalmas pozitív lelki érzéseink számára.
Így a kellemetlen szellemi gondolataink hatására átpolarizált lelki érzéseink, negatív értéket vehetnek csak fel. Ilyen módon, kizárólag destruktív változásokat hajthatnak végre az életünk megtapasztalható részeseményeiben. Kellemetlen sorsot és pszichoszomatikus eredetű betegségeket okozva számunkra. Azaz romboló hatásút életeseményekben nyilvánulnak meg a negatív lelki érzéseink. Akár a pillanatnyi hiteinkben kódoltan, akár a negatív hiteinkben tárolva. Amely negatív hiteink, az elménk mentális háttér-tárolójába ágyazódva, tovább rombolják az életünk részeseményeit a nélkül, hogy arra mi magunk, alapvető módon tudatosak lennénk.
A pozitív pszichológia tehát, a boldogság okait feltárni képes pszichológiai irányzat, amely globális jelleggel, az emberek általánosan jó közérzetének a mentális okaival foglalkozik. Míg a negatív pszichológia, mentális betegségeket feltáró pszichológiai irányzat, amely lokális jelleggel, a beteg személyek mentális állapotait vizsgálja. Mivel azonban, a lélek és a szellem adottságait, az elme funkcióinak tartják, ezért egyforma módon kezelik azokat, mint az elme pszichikai betegségeit.
Sport, koncert, vagy más kulturális eseményeken, minden szurkoló, rajongó, és néző, egyfajta kollektív májnfulnesz elmeállapottal tudatos, az éppen zajló szórakoztató eseményekre. Ilyen módon, kollektív fló élményre válhatnak alkalmassá. Mert a számukra örömteli események tudatosodása mellett, mások örömmegnyilvánulásai is képesek fokozni, a pozitív lelki érzéseik aktivitását, az elméjük koncentrált figyelmének a hatására.
Amely kollektív fló elmeállapotban, az elme figyelmét, éppen a figyelmesen nézett események folyamatos változása tartja fenn. Ilyen módon, szellemi erőfeszítés nélküli figyelemmel jár. Csupán a pozitív lelki érzésekre támaszkodva. Ennél fogva, amíg a fló mentális elmeállapota fenntartható, addig az elme figyelme biztosított.
A számítógépes játékok például, egyéni módon valósíthatják meg a fló élményét. Miközben a virtuális valóságra felelősség nélkül tekintő tudatos, azaz májnfulnesz elmeállapotban vagyunk. Ilyen esetekben, a játékokban való dinamikus részvétel alkalmával, a folyamatos figyelmet biztosító koncentráció hatására, a sikerélmények örömperiódusaiban, önkívületi szintű fló állapotba kerülhet az elménk. Ami nagyon jó érzésnek minősül. Ezért a fló élménye, ebben az esetben, nagyon erős függőséget is okozhat.
De a kialakult mentális függőség, akkor is nyomon követhető, amikor a játékokban való aktív részvétel során, kudarcokat él meg az ember. Mert abban azt esetben, a bosszantó sikertelenség hatására, egy negatív „fló” elmeállapot realizálódhat, ami valójában, az őrjöngésben valósul meg. Amit az egyén, önmaga haragos, azaz tudatos negatív elmeállapotának negatív érzelmi továbbfokozása idézhet elő. Amelyben a negatív lelki érzések fokozódhatnak, az őrjöngés önkívületi elmeállapotáig.
Sajnos, a politikai események is, hasonló mentális jelenségeket válthatnak ki a pártok szimpatizánsaiból. Főleg ilyenkor, a választások időszakában. Mivel a politikai események változásainak is képes örülni az ember. De akár, bosszankodni is tudunk miattuk. De hasonló pszichológiai helyzet áll fenn a munkahelyeken, a közösséginek mondható társadalmi, és a családi élet mindennapjaiban is.
Ezért érdemes megtanulni a pszichológia tudománya által feltárható ismeretekből azt, hogy a tudatos elménket, milyen módon érdemes használnunk ahhoz, hogy számunkra az, mindig konstruktív módon aktivizálja, a körülményeinket formálni képes lelki érzéseinket.
Mert egy folyton változó, relatív valóságban élünk. Ahol a megtapasztalható életeseményeink, nem mindig kellemesek számunkra. De, azért szükséges megtapasztalnunk a számunkra kellemetlen negatív eseményeket, hogy azok ismeretében, mielőbb a nekünk hasznos, kellemes megoldásokra tudjunk figyelmet fordítani az elménkkel. Éppen azért, hogy a rossz ismeretében, tudatosan választhassuk, a számunkra megfelelő jó megoldásokat.
De a probléma-centrikus gondolkodásmód, mindig valamilyen feltételeken alapuló mentális szellemi ellenállású gondolatokat képez, a számunkra jó megoldásokkal szemben. Pedig, a megoldások elvi lehetősége, mindig ott van bennünk. Mert valójában, mi magunk tudjuk azt pontosan, hogy mi is volt a problémánk.
Az életünk során, mindig a lelki érzéseinket éljük meg. Ezért, egyáltalán nem mindegy az, hogy milyen minőségű szellemi gondolatokkal irányítjuk azokat az elménkben. Mert azt, minden esetben, a jellemünk által biztosított nézőpontunk határozza meg. Amely aktuális nézőpontunkkal, mindig valamilyen elvárást vagy szándékot tanúsítunk az eseményekkel szemben.
Az elvárás, egy hittel megerősített vágy, amely egy passzív, várakozó állapotot képvisel. Míg a szándék már, egy hittel alátámasztott tettvágyat jelent, amellyel aktívan részt vehetünk, az életünk megtapasztalható részeseményeiben. Így a szándékban már, az értelmes motiváció húzódik meg.
Az elménk képes az elvonatkoztatásra is. Mégpedig az által, hogy megítéljük a megtapasztalt életeseményeinket. Ennél fogva az elvonatkoztatás fogalma, az ítéletünk arányában tolja el az aktuális nézőpontunkat, a pozitív elmeállapot felől, a negatív elmeállapot felé. Vagy éppen fordítva. Ilyen módon az elvonatkoztatás, mentális eseményszerűségnek minősül az elménkben. Egyfajta javító vagy torzító képességnek, amely mindig, az éppen aktuális módon változó jellemünktől függ.
Amíg az elvonatkoztatásunk iránya negatív, addig a nézőpontunk eltolódásával a rosszat, a poklot éljük meg. Amikor pedig pozitív, akkor a nézőpontunk eltolódásával a jót, a mennyországot tapasztalhatjuk meg. Mert a boldogságunk lehetséges forrása felé tekintünk. Így a pozitív ítéletünk, szabaddá tesz bennünket. Míg a negatív ítélettel, szellemi szintű korlátozottság relatív szellemi feltételeit szabjuk magunknak. Vagyis, szellemi szintű ellenállást tudatosítunk az elménkben, az alapvetően lehetséges boldogságunk ellenében.
Mert minden szellemi gondolatunk egy-egy aktuális nézőpontot képvisel az elménkben. Egy mentális utat határoz meg. Amelyen a lelki érzéseink fognak haladni. De az a nézőpontunk lehet kellemes, és kellemetlen is számunkra. Így a boldogságunkat képviselő szeretetforrásunkkal összhangban, pozitív lelki érzéseket aktivizálhatunk az elménkben. Vagy a szeretetforrásunkkal ellentétben, negatív lelki érzéseknek biztosítunk sorsformáló lehetőséget. De azok, mindig a boldogságunk ellenében fejtenek ki mentális erőhatásokat.
A nem kívánt, számunkra problémás eseményekben az a hasznos, hogy azok ismertében, mielőbb a vágyott megoldásokra fordíthatjuk a tudatos elménk figyelmét. Amelynek a közvetítésével, a pozitív lelki érzéseink, megvalósítják számunkra a vágyott életeseményeket. Mert a megismert problémák elvi ellentétei, minden esetben, a vágyott megoldások.
Ezért gondolatban, vagyis mentális rezgési szinten, mindig olyan kellemes szellemi megoldásokkal foglaljuk le az elménk figyelmét, amelyekhez csatolható pozitív lelki érzéseink, mindig a javunkat szolgálják. Mert az azonos polaritású lelki érzéseink, állandóan halmozhatók, fokozhatók, felerősíthetők. Ez a pozitív lelki érzéseket kondicionáló mentális képesség vezethet bennünket a boldogsághoz.
A folyamatosan tudatos boldog lelki állapotunk, úgy terjeszkedik az életünkben, hogyha állandóan örömélményekben tudunk maradni. Mert az örömök folytonos érzése, boldog állapotot biztosít. Akkor azonban, a boldogságunk anyagi szintű eredményei is megjelennek az életünk megtapasztalható részeseményeiben. Tovább fokozva az örömélményekkel fenntartható boldog tudatos lelki állapotunkat.
A boldogság előfeltételeit számodra, az anyagi, a mentális, és az egészségügyi jólléted jelenti igazán. De ezek eléréséhez, neked kell biztosítanod, az anyagi körülményeidet alakítani képes pozitív lelki érzéseidet. Mert ilyen módon, a pozitív lelki érzéseidet aktivizálva, boldogságban érezheted magad. Majd a vágyaid megvalósulása után, további örömélmények fokozzák az örömökkel teljes mentális tudatállapotodat. Egészen a teljes boldogság megéléséig.
Mert a lelki érzéseink, a szellemi gondolataink mentális hatására fokozhatók. Egészen az extázist jelentő, teljesen pozitív önkívületi fló állapotunkig. Ahol a szellemi gondolatok hiányában, a lelki érzéseink maximális módon juthatnak érvényre.
Negatív hitrendszer szerint élve, a kellemetlen szellemi gondolataink hatására, a negatív lelki érzéseink fokozódnak. További, egyre kellemetlenebb szellemi gondolatokat ébresztve bennünk. Ezt a jelenséget bárki ismerheti már. De ennek ismeretében lehetséges, a mentális torzulást tudatosan is korrigálni. Amelynek keretében, a problémáink ismeretében, mielőbb a számunkra kedvezőbb megoldások felé tereljük a szellemi gondolatainkat.
Mert a megoldásokról szóló szellemi gondolataink, már kellemes mentális környezetet biztosítanak az elménkben, a lelki érzéseink számára. Ezért azok, kizárólag pozitív értéket vehetnek fel. A további, reményekkel teljes kellemes szellemi gondolataink pedig, még tovább fokozzák, erősítik a pozitív lelki érzéseinket.
Valójában, annál boldogabb lehetsz, minél közelebb vagy önmagad Isteni mivoltát jelentő lelki jelenlétedhez. Mint a tudatos meditatív elmeállapotban. Amely mentális viszonyban, a szellemiséged csupán jelen van, mint tudatos megfigyelő. De nem képez mentális módon zavaró körülményeket, a folyton változó gondolataival. Mert, éppen a lelki jelenlétedre koncentrálva tudatos.
Így a pszicho-logikám, megpróbálja a külön értelmezett pszichológiai összefüggéseket egységbe gyúrni. Hogy a pozitív és a negatív pszichológia, ne álljon szemben egymással. Hanem egymást kiegészítve, az emberi elme tökéletes megismerését célozza meg. Hogy az elmében felismert pszichológiai szintű egészségkárosító mentális hatásokat, meg lehessen szüntetni.
Mert pszichoszomatikus módon, nem csupán a betegségek alakulnak ki az életünkben, hanem az egészségünk is fenntartható. Csupán a kellemes szellemi gondolatainkkal irányított pozitív lelki érzéseinkre kell tudatosaknak lennünk az elménkben.
Matécz Zoltán
2018.03.13.
