Áldás vagy átok.
Nagyon sok esetben, akaratlanul is megítéljük az életünkben tapasztalható eseményeket. Így az ítéletünk eredménye, pozitív esetben áldásnak minősül, míg negatív vonatkozásban átokként jut érvényre. Akármilyen szavakkal összehozott mondatokkal fejezzük is ki azokat. Akár önmagunkra vetítve is, a jól ismert önkritika által.
Jézus azt mondta, hogy „Ne ítélkezz”. Mert amit megítélsz, az a részeddé válik. Mivel, mentális erőt biztosítasz számára. Ezt 365 esetben lehet olvasni a Bibliában. Vagyis, egy olyan általános érvényű intelemről van szó, amit minden nap figyelembe kell vennünk és be kellene tartanunk. Mert a lesújtó negatív ítéletünk átokként, nem csupán sérthet másokat, hanem a hozzá csatolt negatív lelki érzéseink miatt, még önpusztító jelleget is ölt. Átokká válik bennünk is.
A negatív lelki érzések, a negatív ítélet pillanatában feszült, ideges testi állapotot kölcsönöz az ítélkező számára. Míg a mentálisan formált hitébe ágyazódva, az elme mentális háttér-tárolójába kerülve tovább dolgozik, és pszichoszomatikus eredetű betegségek forrása lehet az életében.
Ahogy az áldással, a szeretettel teljes megbecsülésünket fejezzük ki, úgy az átokkal, éppen ellentétes módon, a szeretetünk nélküli alábecsülésünk, becsmérlésünk jut kifejeződésre. Ami azt jelenti, hogy a pozitív ítéletünk, felszabadít bennünket, és a szeretet áramlását teszi lehetővé az életünkben. Vagyis az áldásunk, maga is áldássá válik számunkra. Míg a negatív ítélettel, mindig korlátozzuk magunkat a szeretetben. Mivel éppen, a szeretet áramlása szakad meg általa. Ilyen módon az átkunk, átokként érvényesül a mi életünkben is. Akármilyen szitkozódó, káromló, káromkodó szavakkal fejezzük is ki.
Minden értelmes ember, saját maga dönti el azt, hogy pozitív vagy negatív ítélettel díjazza az életében megtapasztalható eseményeket. Így a felelősség is kizárólag a sajátunk. Mert, amikor valamit szellemi szinten megítélünk, az elménkben hozzá csatlakozó lelki érzéseket, mi magunk fogjuk „hasznosítani”. A pozitív lelki érzéseket konstruktív módon, azaz hasznosan. Míg a negatív lelki érzéseinket destruktív jelleggel, azaz számunkra ártalmas módon.
Jézussal ellentétben, én nem mondom azt, hogy „Ne ítélkezz”. Éppen ellenkezőleg, pont arra kérlek, hogy állandóan hozzál pozitív ítéleteket. Mert a pozitív ítéleteinket, kellemes szellemi gondolatokkal tudjuk csak kifejezésre juttatni. Amelyekhez minden esetben, pozitív lelki érzéseket csatol az elménk. Mert a pozitív ítéletünk nem más, mint maga a dicséret.
Így a dicséret, jót tesz annak is, aki dicsér, és annak is nagy hasznára van, akit éppen dicsérnek. Mert a dicséret során, a szeretet áramlása folyamatos. Erre van szükség, az emberek közötti társadalmi kapcsolatokban. A szereteten alapuló, feltételek nélküli megbecsülésre. Mert, aki áldást oszt, maga is áldássá válik mások számára. Így a mások megbecsülése, a természetes önbecsülést is képes fokozni. Mert a közben felhalmozódó pozitív lelki érzések, jót tesznek az egészséges önértékelésünknek.
Ráadásul, akit dicsérnek mindenért, ami jót mond vagy tesz, az fokozottan fog figyelni arra, hogy mi az, amiben még nem szerezte meg a dicséretünket. Ennél fogva, állandóan a jóra fog törekedni. Ezzel ellentétben, akit állandóan átkozva szidalmazunk, az a beszédjében és cselekedeteiben teljesen felületessé válik, mert úgy könyveli el a dolgot, hogy úgyis megszidják érte.
Az „áldás” szó szótöve az „áld” gyök, amiből az „áldozat” fogalma is származtatható. Ilyen értelemben véve, Jézus megváltói áldozata, áldássá lett a benne hívő emberek számára. Így áldásként Jézus pozitív szeretetérzései, amellyel a megváltó szerepét betöltötte, rászáll az általa megváltott áldottakra. Így a Szent-lélek, Jézus szeretetének pozitív lelki érzéseit árasztja, a megváltóban hívő emberekre. Vagyis, áldássá lesz az életükben. Csak el kell fogadni Őt, személyes megváltónak.
Az áldás alkalmával, a szeretet lelki érzéseivel szavakba vagy tettekbe foglalt jókívánságaikat és elismeréseinket fejezzük ki. Ennél fogva, szellemi szinten irányított pozitív lelki érzések mentális erőhatásait közvetítjük, az áldott személy felé. De áldást irányíthatunk az embereken kívül más élőlényekre, tárgyakra, vagy eseményekre is. Így az áldással, pozitív lelki szintre hozzuk az áldott személyt, élőlényt, tárgyat, vagy eseményt.
Ilyen értelemben, az áldás lehetőséget biztosít arra, hogy az áldott személy, lény, dolog, vagy esemény pozitív lelki állapotában, Isteni eredetű teremtő erők működjenek közre. Mert amit megáld az ember, arra Isten kegyelmét kéri az által, hogy csak jót kíván neki. A szeretet pozitív lelki érzéseivel. Így az áldás, mint Isteni eredetű teremtő erő, a szeretet pozitív lelki érzéseinek a mentális erőhatásaival, megváltoztathatja a megáldottakat.
Az értelmes ember, azért képes áldást osztani, mert Isteni eredetű lélek élteti. Így az áldás alkalmával, éppen a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünk pozitív érzéseit irányítjuk az áldottak felé. Mint teremtésre alkalmas mentális erőhatásokat. Amelyek ennél fogva, tökéletesen alkalmasak arra, hogy megváltoztassanak bármilyen nemkívánatos negatív helyzetet. Így bármilyen negatívként értékelhető személyre, lényre, dologra, vagy eseményre áldást kérhetünk vagy adhatunk, ha Isteni rendben kívánjuk megváltoztatni azt.
Amikor egy beteg embernek egészséget kérünk szeretettel, áldás az. Amikor egy szegény-sorsú embernek bőséget kérünk, áldás az. Amikor egy ostobának tudást és jó észjárást kérünk, áldás az. Amikor egy mentális módon kezelhetetlen gonosz embernek szeretetet kérünk, áldás az. Amikor az ellenünk acsarkodóknak Isten áldását kérjük, áldás az. Mert a lelkünkből aktivizálható pozitív érzések szeretetáramlásában tartjuk őket.
Már megszokott, és nagyon könnyű dolog szidalmazni azokat, akik valamilyen módon ellenünk beszélnek vagy cselekednek. Mintha kiszolgáltatnánk őket, a szeretetünkön kívüli negatív mentális erőknek. Ami, szinte teljesen természetes reakció azok számára, akik negatív hitrendszerben élnek. Mert a szidalmazásban megfogalmazódó átkainkkal úgy érezzük, hogy némi elégtételt vettünk magunknak. De ez csupán, hamis illúzió. Mert az átokkal, bármilyen szitkozódó szavakba foglaljuk is, csak önmagunknak generálunk negatív lelki érzéseket. Így azok negatív, ártó hatása is, csak bennünk idéz elő belső testi feszültségeket. Akit szidalmazunk, a legtöbb esetben, még csak nem is tud a dologról.
Negatív mentális erőhatást, nem tudunk közvetíteni mások felé. Ezt bárki megtapasztalhatta már, aki átkot szórt valaki felé, és az látszólag, még jobban is élt utána, mint annak előtte. Mert ezeket, a negatív érzések által biztosított lelki erőhatásokat, nem tudjuk kivetíteni az elménkből. Ilyen módon, erőhatásokként, csak a testünkön belül funkcionálnak. Mert a testünkön kívüli térben, ezek már, mint irányított energiahatások jutnak érvényre. De a testünkben aktív lelki erővel szemben, az energiának nem tudunk polaritást biztosítani.
Ennél fogva, akit szidalmazva átkozunk, bármilyen módon, azt gyakorlatilag további energiához juttatjuk. Vagyis röviden, még éltetjük is. Ez a jelenség, a mentális egyensúly miatt van így. Mert, amíg a negatív lelki érzéseink bennünk romboló munkát végeznek, addig a tőlünk elvont energetikai állapotot, máshol javítania kell. Hogy hol, azt éppen mi magunk határoztuk meg. Mégpedig az által, hogy megadott „címre” küldtük az átkainkat. Így akit, vagy amit átkozol, annak jobb sorsot formálsz. Mert többletenergiát biztosítasz a létezésének.
Ilyen módon, akár még aktívabban lehet ellenséges velünk szemben. Mert a tőlünk nyert többletenergia, jobb sorsot biztosít számára. Ezt a jelenséget már, szinte mindenki megtapasztalta az életében. A nélkül, hogy tudta volna azt, hogy az ellensége jólétét, ő maga idézte elő. Mert az átkaival, többletenergiához juttatta azt, akinek a szenvedését kívánta.
Ezzel szemben, amikor áldást osztunk oda is, ahol az, a mai modern negatív hitrendszerben élő ember számára értelmetlen dolognak látszik, akkor az ellenünk ártó ember számára, Isteni eredetű megoldást kérünk. Mert lássuk be őszintén, ahol mi magunk nem tudunk változást előidézni, oda Isteni segítségre van szükségünk. Ennél fogva, ha az arra méltatlant is áldásban részesíted, akkor megtartod őt Isten szeretetében. Mert számodra pozitív módon változni, csak Isten szeretetében van esélye.
Az áldásoddal pedig, tökéletesen elismered azt, hogy Isten az a központi hatalom az Univerzumban, aki pozitív változást képes előidézni ott is, ahol a te eszközeid hatástalanok. Ezért, a neked ártó személyeknek, lényeknek, dolgoknak és eseményeknek, sokkal több áldásra van szükségük ahhoz, hogy jóvá alakuljanak veled szemben, mint azoknak, akik amúgy is jók hozzád.
Ezzel persze, nem azt mondom, hogy azokkal ne is foglalkozz, akik eleve szeretnek téged és jók hozzád. Őket is álld meg napi szinten. Akkor is, ha látszólag nincs is szükségük az áldásodra. Mert amíg áldod őket, addig biztosan a szeretetedben maradnak. Csupán arra utalok, hogy az ellened vétkezőknek, sokkal nagyobb szükségük van az áldásodra, mint gondolnád. Mert ők, nem képesek nélküled a szeretetedben járni addig.
Mert a szeretet, egyszerűen azt jelenti, hogy Isten áldását küldjük mások felé. Ezért, senkit sem kell megölelned vagy csókolgatnod ahhoz, hogy szerethesd. Csupán Isten áldását kell irányítanod felé. Éppen azért, hogy Isten közreműködésével, ő is szeretetben járjon. Akár a feléd intézett gondolataival, szavaival, és tetteivel. Mert Isten szeretetében járva, nem lehet ellenséges veled szemben sem.
Ez a mentális dolog, azért működik ilyen módon, mert a lélek által, minden értelmes embert Isten éltet. Még az ellenségeidet is. Csak ők nincsenek még ezzel az alapigazsággal tisztában. Ezért ellenségesek veled szemben. Mert szellemi szinten még „műveletlenek”. Vagyis, hiányzik az elméjükből ez az alapvető ezoterikus tudás. Így spiritualitásukat biztosítani képes mentális erőhatásaikat, váltakozó polaritással használják. Engedve az indulatok mentális hatásainak. Állandóan negatív hitrendszerben tartózkodva. Amit akár, ellened is fordíthatnak olykor.
Az ezoterikus módon művelt ember számára természetes az, hogy minden embert Isten élteti, a lélek által. Ennél fogva, nem küld mások felé átkot, mert akkor a másik emberben munkálkodó Isteni lélek ellen acsarkodna. Az pedig, az Univerzumban, energetikai szintű önellentmondás lenne. Ami a negatív lelki érzések miatt, szenvedéssel jár. Ezért, aki ellened fordult valamilyen formában, azt sem kell önámító módon dicsérned, csupán részesítsd Isten áldásában. Éppen azért, hogy a feléd irányítható következő akciója már, Isteni rendben történjen.
Nem járhatsz Istennel közösségben addig, amíg az ő szeretetáramlásából az átok miatt kilépsz. Istennel összhangban, csak áldással élhetsz. Éppen azért, hogy magad is áldás legyél, a másokban élő Isteni minőségű lélek számára. Mert, ahonnan hiányzik az Isteni áldás, ott szenvedés tapasztalható meg. Mivel ott, mentális ellentmondás van. Ami az életerők konfrontációját idézi elő.
Mert a szellemi gondolatainkkal, mi magunk irányítjuk tudatosan a lelki érzéseinket. Így a kellemes szellemi gondolataink, áldást jelentenek az életünkben, mivel pozitív lelki érzéseket aktivizálnak az elménkben. Míg a kellemetlen szellemi gondolataink mentális hatására, negatív lelki érzések mentális erőhatásai fogják befolyásolni a sorsunkat. Átokként érvényesülve.
Így az átok által kifejezett gondolataink és szavaink is, egy negatív imának minősülnek. Amelyben rosszat kívánunk az ellenünk vétkezőnek. Megfeledkezve arról, hogy őt is isteni eredetű lélek élteti. Isten energetikai egységében élve pedig, teljesen egyek vagyunk. Isten, különböző szellemi minőségű értelmes megnyilvánulásai. Ebben az energetikai egységben száll vissza reánk a saját átkunk.
Mivel pedig, minden értelmes embert Isteni eredetű lélek éltet, ezért az áldásra és az átokra, kollektív lehetőségünk is nyílik. Így különböző társadalmi szervezetekbe tömörülve, együtt mondhatunk áldást vagy átkot egymásra. De mindkét esetben, energiát biztosítunk valaki vagy valami felé. A lelki érzéseink által összeadódó, egyesített energiát. Fenntartva a dolog alapvető létezési jogosultságát. Mert pozitív változást, csak Isten áldásával érhetünk el kollektív módon is.
A hétköznapi, azaz profán módon végrehajtott átkaink, a káromkodás indulataiban nyilvánulnak meg. Amikor nyilvánosan becsméreljük azokat, akikre az átkainkat szórjuk. Rosszat kívánva nekik. Túl azon, hogy nem kimondottan szép hallgatni, még ártalmas is a szidalmazóra.
A keresztény vallásban ma is használatos dolog a „kiátkozás”. Mint mágikus lehetőség. Bár, ma már, csak a hitükben eltévelyedett papokkal szemben használják. De átokként, éppen a vallási felekezetükre hoznak bajt az által, hogy a kollektív módon felhalmozott negatív indulatok érzései által generált mentális erőhatások, a saját energiájukból biztosítanak hatást, a kiátkozott személy számára. Mert a kiátkozott személyben is Isten munkálkodik, a lélek által.
A fekete mágia pedig, célzottan használható bárki ellen. Mert a sötét mágus, ismeri azokat a spirituális praktikákat, amelyekkel a rontást vagy átkot, ráteheti valakire. Az elátkozott számára akkor igazán hatásos, amikor az, tudomást szerez róla. Mert akkor, ha komolyan veszi, negatív értésekkel teljes félelemben kezd el élni. Így valójában, nem is az átok, hanem az általa kiváltott negatív lelki érzések mentális erőhatásai képesek leépíteni a megátkozott emberi struktúrát. De ennek is komoly ára van.
Mert a fekete mágus is, csak önmaga ellen képes rontást vagy átkot irányítani bárki felé. Büntetlenül nem megy a dolog. Mert az Univerzumban, tökéletes egyensúlynak kell lennie. Erről Isten gondoskodik. Központi jelleggel. Így az átok, éppúgy visszaszáll, mint az áldás. Ezért, az átok küldője, maga is átkozottá válik. Ezért átkozódni valójában, az a személy képes, aki maga is Istentelen, azaz átkozott életet él.
Ezzel szemben, aki az áldás segítségével, mindig szeretetben képes járni, eleve megszüntet mindenféle átkos hatást önmagán. Mert képtelenség egy időben áldásos szeretetben, és szeretet elleni átokban járni. Ennél fogva, aki tudatosan a szeretet áldását választja, minden esetben, távol marad mindenféle átoktól. Abban biztos lehet. Mert a szeretet segítségével, Isteni közösséget vállal minden emberrel.
Akkor vagy Úr az elmédben, ha minden esetben, tudatosan az áldást választod. Mert abban az esetben, az értelmes szellemiségeddel, a téged étető lélek Isteni, pozitív teremtőerőit irányítod az embertársaid felé. Vagyis, szeretetben jársz. Míg az átokkal, éppen ellenerőket aktivizálsz. Ami pedig, az Isteni szeretetérdekek ellen való, az Sátáni eredetű. Vagyis, a teremtés ellen. Így a negatív lelki érzésekkel, Isten ellen munkálkodsz.
Ilyen módon, nem szolgálhatsz két urat egy időben. Vagy áldod, vagy pedig, szidalmazod az általad megítélt személyeket, lényeket, dolgokat, vagy eseményeket. Az áldásoddal Istent szolgálod, az Ő teremtő erőit aktivizálod. Míg az átkaiddal, mindig önmagad Isten minősége ellen munkálkodsz, romboló erőhatásokat indítva útjára. De az Isteni teremtőerőkkel gazdálkodó Úr, csak áldással lehetsz. Mert akkor tudsz uralkodni önmagadon.
Matécz Zoltán
2018.03.17.
