Fizika.
Az elektromos alaptulajdonságú és összetett szerkezetű anyagi minőségek, mindig a fizika törvényei alapján működnek. Másképpen fogalmazva, mindig az anyag ismeri a legjobban a fizikát. Mert éppen az alapján működik, eseményszinten. Ezért figyeli a tudomány az anyagok viselkedését, amikor annak megismerése során, a fizika tudományát írja.
De, akkor most, melyik az igazi fizika? Az, amelyik szerint az anyagi minőségek működnek, vagy pedig az, amit a tudomány tanít róla? Tulajdonképpen mindkettő fizika. Amelyik szerint, az anyag feltétel nélkül működik, az abszolút fizika. Azaz, a tudomány számára megismerhető fizika. Amelyiket pedig, megismert tudományos eredményként tanítanak, az pedig viszonylagos, azaz relatív fizika. Vagyis, olyan képlékeny fizika, amelyik a folyton fejlődő tudományos ismeretek függvényében, folyamatosan változik.
Nézzünk erre az ellentétre egy példát. A paradoxonok, olyan tudományos módszerekkel megfigyelt anyagi események, amelyben a viszonyított jelenségek, a tudósok tapasztalataival éppen ellentétes módon viselkednek. Vagyis, ha az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségek ismerik a legjobban a fizikát, mert éppen annak az abszolút szabályszerűségei alapján működnek, mint viszonyítható események, akkor a paradoxonok léte éppen arra utal, hogy a tudományos megismerés hibázik.
Az anyag paradoxikus, azaz ellentmondásos viselkedése pedig, csak addig maradhat fenn a tudományunkban, amíg azt, teljesen meg nem értjük. Mert az anyagi minőségeknek, nem kell változniuk semennyit sem, amíg az abszolút fizika törvényei szerint működnek. Változnia, a megismerést végző emberi logikának kell. Mert, amíg egyetlen paradoxon is létezik, addig a tudomány által diktált fizika, mindig relatív marad. Ami természetesen, magában hordozza a tévedés lehetőségét.
Pedig, a tudomány folyamatos fejlődése, éppen arra utal, hogy a tudósok abszolút tudásra törekednek. Arra az abszolút tudásra, amit az anyag eleve ismer, amikor az alapján működik. Így a paradoxonok, nem a tudomány eredményei, hanem a tudósok rejtvényei. Amit, még meg kell oldaniuk ahhoz, hogy az ismereteik, közelebb kerüljenek az abszolút tudás megismerhető szintjéhez.
Mivel az anyagi létezés, az elektronokra visszavezethető elektromos esemény, ezért az abszolút fizikát, amely szerint működik az anyagi világ valósága, az Univerzum mágneses tulajdonságai diktálják. Mert az összetett szerkezetű elektromos anyagi létezés szerintem, csak az Univerzum mágneses alaphalmazában képzelhető el. Amely egy stabil, de állandó rezgésben lévő alapközeg. Mégpedig, az Univerzum oszthatatlan alaptömegeinek a teljes közege. Amely tökéletesen kitölt minden űrt az anyagi minőségek között. Valamint, az anyagi szerkezeteken belül is.
Így az atomok belsejében, vagy a rács és kristályrács szerkezetekben is, ennek a mágneses alaphalmaznak a közege látja el a kitöltő szerepet. Mozgási, változási lehetőséget és teret biztosítva ez által, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok számára.
Így az anyagot vizsgáló tudós szakemberek előtt, együtt mutatkozik meg az elektromos és a mágneses tulajdonság. Amit Maxwell óta közösített módon, „elektromágneses” adottságként tisztelnek a tudósok. Annak ellenére, hogy az indukció jelensége, éppen arra utal, hogy a kétféle adottság, csak folyamatos kényszerkapcsolatban van az anyagi közegekben.
Mert az anyagtól teljesen mentes csillagközi térben, nem beszélhetnénk elektromágneses hullámokról. Mert, csak mágneses hullámok alakulhatnak ki benne. Az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségek elektronjainak a hiányában. Ezért például a fény, mint mágneses hullám, ebben a csillagközi mágneses térben terjed a legideálisabban, az anyagi halmazok részközegeinek a fékező, csillapító hatásai nélkül. Mint mágneses hullám. Látható fényként pedig, csak az anyagi közegekben jut érvényre.
Most, hogy valamennyire tisztázódott a kétféle fizika mentális viszonya, rátérhetünk a mondanivalóm lényegére. Ami arról szól, hogyha a mágneses alaphalmaz diktálja a működési feltételeket, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok felé, akkor a kozmikus szintű mágneses hullámok által, abszolút intelligencia közlődik, az anyagi szintű részhalmazok felé. Vagyis, az anyagi részhalmazok megfigyelhető viselkedése, csak visszatükrözi számunkra relatív módon, azt az intelligenciát, amit a mágneses alaphalmaz abszolút jelleggel közvetít.
A mágneses alaphalmaz egy összenyomhatatlan, azaz rugalmatlan alapközeg, amelyben a mágneses hullámok által közölhető intelligencia, abszolút módon közlődik. Ezzel szemben, az anyagi halmazokban, csak a folyadékokra jellemző az összenyomhatatlanság. A szilárd és a gázhalmazállapotok, összenyomható anyagi közegeket jelentenek, amelyek a kozmikus eredetű mágneses intelligenciát, csak eltorzítva képesek visszatükrözni számunkra. Egyfajta intelligens, de görbe tükröt mutatva felénk. Aminek a tudományos megismerése is, alapvető bonyodalmakat jelenthet.
Kérdés az, hogy ki vagy mi az a kozmikus eredetű abszolút intelligencia, amely a mágneses hullámok által, az anyagi szintű elektromos részhalmazok viselkedését, másodlagos jellegű relatív intelligenciával ruházza fel?
Mivel az anyag, csupán lemásolja a kozmikus intelligencia által diktált abszolút törvények működési utasításait, egyfajta relatív, azaz torztükröt tartva a megismerni vágyó elé ez által, ezért a primer feltételeket, a mágneses alaphalmaz diktálja, a szekunder anyagi részhalmazok felé. De a megértés lehetősége mégis arra utal, hogy éppúgy elme diktálja az előfeltételeket, mint ahogyan az emberben, elme értheti meg azokat.
A mi relatív emberi elménk alapján feltételezhető az, hogy létezik egy abszolút Elme is. Amit a mágneses alaphalmaz biztosít az által, hogy mágneses hullámok alakulnak ki benne, tárolódnak el benne, és közlődnek az anyagi minőségek felé. Mert, a mágneses hullámoknak két összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia. Szerintem, a hullámhossz határozza meg a mágneses információt, míg a frekvencia által, a mágneses szintű energia terjed. Így a mágneses jellegű információkezelési képessége miatt, a mágneses alaphalmaz, az Univerzum abszolút Elméjének minősül.
Így a kozmikus eredetű mágneses hullámok informatív értékű hullámhossza határozza meg azt, hogy a frekvencia által közölhető energia, milyen mértékű induktív munkát végezzen, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazokon ahhoz, hogy az általa közölt abszolút Intelligencia, legalább relatív módon megjelenjen, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok állapotváltozásaiban.
Az abszolút Elme megértéséhez, előbb a mi relatív elméink működését érdemes megismerni. Mert a kettő között analógia van. A mi relatív elménk, akkor tudatos, amikor a szellemi gondolatainkra és a lelki érzéseinkre fordít figyelmet. Éppen az a feladata, hogy a szellemi gondolataink informatív értékeit összekapcsolja, a lelki érzéseink mentális erőértékeivel. Ilyen módon, cselekedetvezérlő hitet formálva belőlük. Ezért az értelmes ember, mindig a hite szerint cselekszik szabadon.
Ezek a hiteink, a mi mentális módon kialakított mágneses hullámaink. Mert a szellemi gondolataink informatív értékeit és a lelki érzéseink mentális erőhatásait egyesítik.
Hasonló a helyzet a mágneses alaphalmazban is. Ahol a mágneses hullámok, már a kozmikus intelligencia „hiteit” közvetítik. Mégpedig az által, hogy a hullámhossz informatív értékeit, összekapcsolva közvetítik az anyagi minőségek felé, a mágneses frekvencia energiaértékeivel. Ennek alapján, kell lennie az abszolút Elmének is, egyfajta sajátságos tudatosságának, amelynek alapján, a mágneses hullámokban kódolja, az abszolút módon intelligens, kozmikus szintű akaratát.
Az Univerzumnak, ez az abszolút módon Intelligens kozmikus tudatossága irányít mindent. Amit mi megismerhetünk a relatív tudatosságunknak köszönhetően. Mégpedig, az anyagi valóság szekunder részeseményeit szemlélve. Ilyen módon, az abszolút Intelligenciát képviselő kozmikus Elme, és a mi relatív intelligenciájú elméink, állandó mentális viszonyban vannak. Éppen azért, hogy a szakadatlan megértés folyamatával, elérjük az abszolút Intelligens mentális szintet. Azaz, teljesen azonosulni tudjunk, a kozmikus Elme abszolút Intelligenciájával.
Mivel, minden összetett szerkezetű elektromos anyagi minőség, a mágneses alaphalmazban történik esemény szinten, a mi értelmes emberi életünk is, ezért minden anyagi létezés, az abszolút Elme, elválaszthatatlan része. Így a mi relatív emberi részelméink is. Ezért az abszolút Elmével való intelligens azonosulás, nem valamiféle csoda, hanem értelmes és reális cél. Erre utal a tudomány folyamatos fejlődése is.
Ha az Univerzumot uraló mágneses alaphalmaz abszolút Intelligenciájának, a relatív módon intelligens részei vagyunk, akkor ez azt is jelenti egyben, hogy a mi anyagi létezésünk, csupán virtualitása a mágneses valóságnak. Ez persze, nem is olyan nagy csoda, ha arra gondolunk, hogy az anyagi atomokban, csupán egy tízezred részt képviselnek az atomok objektív alkotóelemei. Így a protonok, a neutronok, és az elektronok együttes térfogata, csak egy tízezred részét töltik ki a teljes atomtérfogatnak. A többi hasznosítható teret, a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegeinek a közege tölti ki. Vagyis, az abszolút Elme.
Így az objektívnek megismert anyagi valóságunkban valójában, az objektivitás a legkevesebb. Mert, ami nem objektív tényező az anyagi minőségekben, az csak szubjektív lehet. Mégpedig, az Univerzum szubjektív alaphalmaza. Amely, kizárólag mágneses adottságokkal bír. Az elektromos anyagi minőségeket, induktív módon irányítani képes mágneses adottságokkal.
Ha tehát, az Univerzum abszolút Tudatosságát Istennek nevezzük, a minden elektromos anyagi részhalmazról tudó, és minden elektromos anyagi részhalmazra hatni képes kozmikus hatalomnak, akkor tudomásul kell vennünk azt, hogy ez a hatalom, éppen bennünk tudatosodott. Ma még, relatív módon. De a tudomány folyamatos fejlődése azt eredményezheti, hogy a relatív intelligenciával rendelkező értelmes ember, önmaga Isteni mivoltára ébredhet.
Mert Istenek vagyunk mindannyian. Akik még most, relatív értelemmel bírnak. De a teremtői képesség, megvan bennünk. Hiszen a mi relatív elméinkkel, intelligens módon tudjuk irányítani, az abszolút Elmében zajló mágneses eseményeket. Amelyek az elektromos anyagi valóságunkat formálják. Vagyis, teremtők vagyunk mindannyian.
Amikor az elménkben elképzelést formálunk, a szellemi gondolataink informatív értékeinek a segítségével, akkor olyan mentális formációt határozunk meg, amelyik még nem is létezik az anyagi szintű valóságunkban. Ez egy képzeletbeli terv. Amelyiknek kizárólag informatív értékei vannak. De az elménkben tudatosodva, egyre több pozitív lelki érzés társul hozzá. Ezek a pozitív lelki érzéseink animálni, éltetni, működtetni fogják az elképzelésünket az elménkben. Vagyis, feltöltik tartalommal.
Ilyenkor az elménk, a szellemi gondolataink informatív értékeit, összekapcsolja a pozitív lelki érzéseink mentális erőivel. Azaz, sajátságos mágneses hullámot alakít ki belőlük. Amit az ÁMEN kifejezéssel, ki tudunk vetíteni az elménkből. Mégpedig, az abszolút Elmét képviselő mágneses alaphalmazba. Ahol a képzeletünkből formált, kis frekvenciaértékű mágneses hullámunk, megkeresi a hullámhosszúságának megfelelő kozmikus mágneses hullámot. Majd azt, a lelki érzéseink gyenge frekvenciaértékeinek a segítségével, vezérelni képes, a képzeletünkben vágyott anyagi valóság kialakításának az érdekében.
Ilyen módon Istennek, teremtő társai lehetünk az Univerzumban. Vagyis, tudatos Istenek. Akik a teremtői státuszukat tudatosan felvállalva, mindenhatóként élhetnek, az objektívnek megismert, összetett szerkezetű elektromos anyagi valóságban.
A tudomány tehát, a lehető legideálisabb „vallás” lett. Isten tökéletes megismerésének egy újabb mentális eszköze. Amelyben az ember, önmaga Isteni minőségére ébredhet. Így a tudományos szintű Istentagadás, egyfajta mentális zsákutca, a megismerés folyamatában. Amely éppen attól térít el bennünket, aminek a megismerésére törekszünk. Mert az abszolút tudást, csak az abszolút Intelligencia birtokosától szerezhetjük meg. Istentől. Az Univerzum kozmikus szintű öntudatától.
A fizika pedig, a tudománynak csak egy része, egy szelete. Amely a tudomány többi megszerzett relatív ismereteivel együtt, a kozmikus szintű abszolút Intelligencia létezésére mutat. Az Univerzum intelligens öntudatára. Amely a mágneses hullámok segítségével, induktív módon irányítja, az elektromos anyagi részhalmazok objektív valóságát. Így valamilyen szinten, bennünket is.
A vegetatív, az akaratunktól teljesen független testműködésünk ugyanis, éppen arra utal, hogy mint minden rendes elektromos anyagi minőség, kozmikus szintű mágneses hatás alatt állunk. Az akaratlagos cselekedeteink pedig, pont azt jelentik, hogy önálló tudatos döntések alapján élhetjük az életünket. Mégpedig, intelligens módon. Így a relatív intelligenciánk kötelez is egyben bennünket. Mégpedig arra, hogy megismerjük azokat a kauzális szintű okokat, amelyek alapján, okozatokként működhetünk.
De okozatként, csak az anyagi szintű testünk működik. Az elménket biztosító, mágneses eredetű mentális adottságunk, maga az okozó bennünk. Vagyis, ok és okozatok vagyunk egyben. Ezért, minden értelmes ember, saját maga felelős a megélhető sorsáért. Mert, ha nem tetszik valakinek az a sors, amit éppen megél, akkor képzeljen el magának olyan valóságot, amiben szeretne élni. Adjon hozzá sok pozitív lelki érzést, és vetítse ki az elméjéből az ÁMEN kifelezéssel. Ami egyszerűen annyi jelent, hogy LEGYEN.
Vagyis, csak a saját magunk tudatos hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a sorsunkat, a saját elvárásaink szerint alakítsuk. A vágyaink tudatos elképzelése segítségével. Amit ez elménkből kivetítve rendelhetünk, a fizikai szintű teremtés hatáskörébe. Mint anyagi testben megnyilvánult relatív Isteni minőségek.
Így a tudomány, és benne a fizika, az ember Istenné válását szolgálja. Mint sajátságossá vált vallás. Mert a vallás, hit alapú mentális dolog. Így a tudomány is. Mert a tudomány nem más, mint a tudós szakemberek kollektív hite csupán. Hitként azonban, Istenhez vezethet. Vagyis, önmagunk teljes megismeréséhez.
Így a fizika, csupán egy mentális eszköz, a tudományos hit teljes mondanivalójának az alátámasztása érdekében. De, amíg a tudomány alaptézise Istentagadásra épül, addig a teljes megismerés ellen munkálkodik. Egyfajta mentális paradoxont képviselve. Vagyis a mai tudományba, az abszolút megismerés önellentmondása van beleszőve. Amely az Istentagadással, eleve korlátot szab mindannak, amit megismerni kíván. Az abszolút ismeret igazságértékeinek.
Mert nem érthetjük meg teljességgel, nem ismerhetjük meg azt, ami ellen küzdünk. Ami jelen esetben azt jelenti, hogy Istent nem legyőznünk kell, hanem megértenünk. Mert kozmikus tudatosságként, ő maga az abszolút értelem birtokosa. Aki bennünk, éppúgy létezik mágneses szinten, mint minden más elektromos anyagi minőségben. Csak bennünk, tudatosodhat is. Ami a megvilágosodásunkat eredményezheti.
Mert megvilágosodni annyit jelent, mint mentális módon túljutni, túllátni az elménk szellemi szintű relatív korlátain. Vagyis, a lelkünkkel belelátni a mágneses valóság abszolút értékű adatbázisába. Ahonnan a kozmikus tudatosság utasításai közlődnek induktív módon, az elektromos anyagi minőségek felé.
Erre való a meditáció is. Amelynek keretében, tudatosan lecsendesítjük az elménkben zajló szellemi aktivitásunkat. A szellemi gondolataink hiányában az elménk kizárólag, a lelki jelenlétünkre tudatos. Vagyis a lélek, belelát a számára egyáltalán nem idegen mágneses valóságba. Ahol a kozmikus eredetű mágneses hullámok terjednek. Vagyis, a szubjektív valóságba tekint. Ahol az abszolút információk birodalma van.
A tétlen meditáló egyszerűen, csak megpihen ebben a kozmikus nyugalomban. Gyönyörködik benne. Míg a céltudatos meditáló, a meditatív állapota megkezdése előtt, meghatározza azt, hogy milyen kozmikus információkra van éppen szüksége. Vagyis az elméjét, egy maghatározott hullámhosszúságú információra hangolja. Majd a tudatos meditációja alkalmával, megszerzi magának a mágneses alaphalmazból azt az abszolút értékű információt, amire éppen szüksége van.
Így a mentális adottságaink, éppúgy a fizika szabályai szerit működnek, mint az anyagi valóság egyéb jelenségei és eseményei. Csak, egy tudatosan induktív viszonyt biztosít számunkra, a kozmikus valósággal. Amelyben létezünk.
Mivel az Univerzum oszthatatlan alaptömegei, amelyekhez képest az elektronok gigantikus méretűek, egységnyi tömegértékkel bírnak, ezért éppúgy a fizika hatáskörébe tartoznak, mint bármelyik anyagi szintű testtömeg. Ezért, a mentális viszonyaink is, a fizika szabályaival magyarázhatók. Mégpedig, a fizika hullámjelenségeket magyarázó szabályaival. Mert az oszthatatlan alaptömegek csak rezegni képesek. Szervezett együttrezgésükkel pedig, mágneses hullámok kialakítására képesek.
A hullámmozgás lényege pedig az, hogy a hullámot felépítő közeg résztömegeinek a szervezett együttes rezgése közben, a résztömegek egyensúlyi helyzete, számottevően nem változik. Így a hullámokban, nem a hullámot kialakító tömegek haladnak, hanem az együttrezgésük miatt, az általuk közölt rezgési hatás eredője. Vagyis, a résztömegek rezgési impulzusértékei terjednek egy szervezett irányba. A hullámhossz által, diszkrét módon meghatározott rezgési impulzusok sorozataiban.
Ennek a hullámban folytonossá vált erőátadási és terjedési módnak a neve, az energia. Amit a hullámok frekvenciái közvetítenek. Mint a hullámhossz által diszkrét módon meghatározott, erőimpulzus sorozatok folyamatos egymás utániságát. Az energia tehát, folyamatos erőimpulzus átadási lehetőséget jelent. Mint a hullámokban terjedni képes szubjektív hatást.
Az Univerzum mágneses hullámai, mint kozmikus szintű állóhullámok, építik ki a frekvencia által közvetíthető energia lehetőségét. Így a kialakuló hullámhossz, azonnal uralja az teljes mágneses alaphalmazt. Vagyis, az általa biztosított kozmikus információ, az Univerzum abszolút Elméjének az intelligens tudatosságát képviseli. A kozmikus szintű öntudat végtelen Intelligenciáját.
Ezekben a kozmikus szintű információkban, kódolt módon benne van minden számunkra fontos részinformáció. A fény, a hang, a hő, és minden egyéb anyagi változást előidézni képes részinformáció. Ami az emberek tudományos szintű kutatásainak a tárgya lehet. De a reális célt mégis, a teljes tudás megszerzése jelenti számunkra.
A fizika alapjaiban az a jó, hogyha nincsen túlbonyolítva, akkor azt, az alsós tagozatos kisiskolások is könnyedén megérthetik. De a jelenlegi túlbonyolított fizika alapjait, mégis az egyetemeken kell tanítani, és ott sem igazán érti meg mindenki.
Aki pedig, meditatív módon közelít a fizika megértéséhez, és az elméjével ráhangolódik a kívánt információ kozmikus hullámhosszára, elkerülheti az esetleges tévedéseket. Mert az Univerzum mágneses alaphalmaza által biztosított abszolút Elméből, sohasem érkezik téves információ. Csak megfelelő módon kell ráhangolódni.
Matécz Zoltán
2018.04.22.
