Emocionális pszichológia.
Az elménk, mindig a szellemi gondolatainkra és a lelki érzéseinkre fordít figyelmet. Ami eleve azt jelenti, hogy egyik sem az elme közvetlen produktuma. Az elme, csupán figyelmet fordít rájuk, és összekapcsolja őket egy közösen kezelhető mentális egységgé, amit hitnek nevezünk. Éppen azért, hogy a memóriánkba, az elménk mentális háttértárolójába kerülhessenek, ezek a tudatosan formált hiteink.
Az „emocionális pszichológia” azt jelenti, hogy érzelmi pszichológia. Vagyis, a pszichológia lelki vonatkozásaira utal. Ez abból a téves feltételezésből adódik, hogy a szellemi gondolataink és a lelki érzéseink, az elménk funkciói. Ilyen módon, külön kezelhető az elme feltételezett szellemi és lelki aktivitása. De ez, sajnos, hamis képest fest számunkra az elme működéséről. Mert az elménknek, sem önálló szellemi, sem pedig, önálló lelki vonatkozása nincsen.
A szellemiségünk, a memóriánkban működik. Ő a mi elménk mentális háttértárolójának a „raktárkezelője”. Így a születésünk után, amikor az értelmünk bontakozik, és az eltárolt hiteink szaporodnak, egyre nagyobb szellemi aktivitásunk mutatkozik meg. Így a halálunk pillanatáig képes változni a szellemiségünk mentális raktárkészlete. Mégpedig az alapján, hogy milyen ütemben alakítunk ki az elménkben új hiteket, és milyen tempóban felejtjük el a régi hiteinket.
Ilyen módon a szellemiségünk, a mi személyesen tanult, relatív intelligenciánkat képviseli. Amely szellemiség intelligens módon, folyamatosan ellenőrzi, az időrendi sorban tárolt mentális raktárkészletét. Amikor talál egy logikai hibát vagy hiányosságot a raktárkészletében, akkor azt azonnal felküldi az elménkbe, tudatosodás céljából. Így merül fel az elménkben naponta, több ezer szellemi gondolatunk.
Amelyik szellemi gondolatunk nem fontos számunkra, ahhoz nem társít lelki érzéseket az elménk, és így, hamar feledésbe is merülnek azok. Amelyik szellemi gondolatunk fontossá válnak számunkra, azokhoz pedig, lelki érzéseket társítva, hitekké alakulnak az elménkben. Majd onnan visszakerülhetnek a memóriánkba, mint újonnan formált hiteink. Tovább gyarapítva, a memóriánk elme által jóváhagyott mentális raktárkészletét.
A lélek pedig, az életünk intelligens energiája. Az egész testünket uralja. Bár öröm esetén a vérellátó központunkban, a szívben képes összpontosulni. Míg harag esetén az anyagi testünk közepét, főképpen a gyomrot terheli. Így gyakorlatilag, kétféle energiaközpontunk van. Mégpedig, pozitív esetben a szív, míg negatív vonatkozásban a gyomor. Ezért a jóindulat, mindig a szívet táplálja, míg a rosszindulat, mindig a gyomrot nyomasztja. Pszichoszomatikus eredetű betegségeket alakítva ki a szervezetünkben. Mert a gyomorban, a természetes emésztési folyamatainkat befolyásolja minden negatív lelki érzésünk.
A lelki érzelmeinkre reagáló belső elválasztású mirigyeink endokrin rendszere, hormonokat termel. Amely hormonok, a véráramba kerülnek. A hormonok, olyan kémiai szintű receptorok, amelyek közvetlen testi érzetet biztosítanak számunkra, az éppen domináns lelki érzéseinkről. Az idegrendszerre hatást gyakorolva pedig, gyors információt küldenek az agyba. Ilyen módon informálva bennünket, a lélek intelligens akaratáról. Ami olykor, ellenkezik a szellemi szintű, relatív módon intelligens akaratunktól.
A tudatos teremtésre szánt lelki érzéseinket, mi magunk dönthetjük el, hogy milyen polaritással aktivizáljuk az elménkben. De Urak, csak akkor lehetünk az elméinkben, ha a kellemes szellemi gondolataink hatására, mindig pozitív lelki érzéseket aktivizálunk. Amíg az indulatok hevében, kellemetlen szellemi gondolatokkal terheljük az elménket, addig negatív polaritással aktivizálhatjuk csak a lelki érzéseinket, azaz a kozmikus teremtés ellen ható rombolásra. Vagyis, a kozmikus akarat ellen.
Így az emocionális pszichológia, úgy kíván az elme mélyén elképzelt lelki hatásokkal foglalkozni, hogy közben, az elme alapvető működését, eleve felületesen értelmezi. Vagyis a pszichológus, további csomót köt a csomóra azért, mert tisztán kívánja látni a zsinórt.
A lelki érzéseink, az egész anyagi testünkre vonatkoztathatóak. Vagyis, teljesen átszövik az észlelésünk részeseményeit, és sajátságos módon színezik azokat. Így az elménk pillanatnyi teljesítményére, amit a figyelem jelent, komoly hatással vannak. Ezért képesek befolyásolni, még a közben jelentkező szellemi gondolatainkat is.
Így az érzelmek, olyan pillanatnyi mentális erőimpulzusok az anyagi testünkben amelyek, mint ösztönzések, képesek befolyást gyakorolni a szellemi aktivitásunkra is. Így az érzelmeinknek, közvetlen cselekedetvezérlő hatása is van. Akár az értelmesnek látszó szellemi gondolataink ellenében is. Így a szimpátia aktív cselekvésre késztet. Míg az apátia, cselekvésképtelenséget tart fenn, az érzelemmentes lelki állapotával.
Az éppen domináns, pillanatnyi pozitív lelki érzéseink, eufóriás jellegű örömöket okoznak. Míg negatív esetben, depresszív hangulatot kölcsönöznek számunkra. A jövőbe vetett bizonytalan félelmeink, szorongást biztosítanak számunkra a jelenben. Így a jövőbe vetett pozitív elképzeléseink, reményekkel kecsegtetnek minket.
A lelki érzéseink tehát, teljesen átszövik az anyagi létezésünket és a szellemi mivoltunkat. Komolyan befolyásolva, minden egyes döntésünket. Ettől válik szubjektívvé, azaz egyénivé a döntésünk. Annak ellenére, hogy szellemi szinten, közel teljesen azonos döntést hoznánk meg mindannyian, egy általános módon megadott témában. A döntéseinkben fellelhető eltéréseket pedig, a lelki érzéseink mássága biztosítja.
A hazugságvizsgáló berendezések például, éppen azon alapulnak, hogy a szellemi szinten kimondott szavaink, nincsenek minden esetben szinkronban, a lelki érzéseinkkel. A testünk ugyanis, mindig a lelki érzéseink alapján funkcionál. Még akkor is, ha szellemi szinten másképpen gondolajuk. Így a viszonyítható testbeszédünk, sokszor merőben eltér attól a kimondott szellemi szinten megfogalmazott szövegtől, amit tudatos elmeállapotban fejeztünk ki. Vagyis, a mérést végző műszer, ellentmondást fedez fel, a szellemi szinten kimondott szavaink és a testünk emocionális, azaz lelki izomfunkciói között. Ez a viszonyított ellentmondás, maga a hazugság.
Ilyen mentális műszer van az emberi agyba is beépítve. Mégpedig, a jellemünket alkotva. Ami a memóriánkban tárolt hiteink eredője. Ilyen módon, képesek vagyunk arra is, hogy a pozitív lelki érzéseink ellen cselekedjünk, a kellemetlen szellemi gondolataink irányításra. Még akkor is, ha ez a tény, a jellemünket tovább rombolja, és lelkiismeret furdalást okoz számunkra.
A jellemünk szempontjából az a helyes mentalitás, ha a kellemes szellemi gondolatainkkal, mindig a pozitív lelki érzéseinket fejezzük ki. Vagy, csak olyan kellemes szellemi gondolatokkal foglalkoztatjuk az elménk figyelmét, amelyek pozitív lelki érzéseket aktivizálhatnak az életünkben. Tudatosan kerülve, minden negatív lelki érzést aktivizálni képes kellemetlen szellemi gondolatot.
Így az emocionális pszichológiának, ami a lelki érzéseket értelmező pszichológiát jelenti, ezekez a megállapításokat kell meghoznia ahhoz, hogy az egészséges életvitelünket tudatosan is fenntartsa általa.
Matécz Zoltán
2018.04.24.
