Árnyékvilág.
Az objektív valóság, elektromos anyagi megnyilvánulásait, amelyben az emberi élet is megvalósult, árnyékvilágnak szokták nevezni. Mert az atomok szerkezetéből adódóan, az objektív anyagi valóság, az abszolút létezést biztosító mágneses alapú szubjektív valóságának, legfeljebb az egy tízezred részét képezi. Az összes többi térfogati részét, a mágneses alapú szubjektív valóság alkotja.
Így a mágneses alaphalmaz, éppúgy körülöleli az anyagi minőségek alkotóelemeit, mint ahogyan kitölti azok között a belső űrt. Létezési, mozgási teret biztosítva ez által, az elektromos tulajdonságú anyagi részhalmazok számára. Folyamatos kétirányú induktív viszonyt fenntartva, az elektromos részhalmazok és a mágneses alaphalmaz között.
Így a lineáris alapú mágneses alaprezgések, centrális irányú másodrezgésekkel tartják fenn az elektromos anyagi valóság eseményszerűségeit. Ezért az anyagi minőségek minden lehetséges megnyilvánulása, az atomoktól kezdve egészen az égitestekig, valamilyen szintű másodrezgésnek minősül. Így az értelmes emberi életforma is.
Ezért, minden lehetséges anyagi megnyilvánulás, a kozmikus módon terjedő mágneses energia induktív hatása alatt rezeg. Beleértve az embert is. Csak ezt az életformákat rezegtetni képes kozmikus eredetű energiát, léleknek nevezzük. Így az anyagi testünk voltaképpen, a lelkünk induktív anyagi megnyilvánulása. Ezért a lélek, a mi kozmikus, azaz Isteni részünk. Amely mindig egészséget, bőséget és boldogságot tükröz, a megtapasztalható anyagi szintű életeseményeinkre. Miért vagyunk mégis olyan tökéletlenek, ha a tökéletes Isteni minőségű lélek anyagi szintű visszatükröződései vagyunk?
Hát azért, mert az elménket, amelyben tudatosak vagyunk, a relatív szellemiségünk uralja. Amely szellemiségünk ennél fogva, egyfajta mentális prizmát tart a lélek és a test állandó viszonya közé. Olykor nagyon eltorzítva azt a tökéletes végeredményt, ami a szellemiségünk nélkül lehetne.
Mert a lélek tökéletes intelligenciájával szemben, a szellemiségünknek csak annyi intelligenciája lehet, amennyit az életünk során megtanultunk és megtapasztaltunk, de még nem felejtettünk el. Vagyis, erősen korlátozott, azaz relatív a személyes intelligenciánk. Mert amit megtanulhatunk, azok is csak emberi okoskodásokból származó relatív igazságok csupán. Amelyeket mindig beárnyékol a tévedés lehetősége.
Mert az elménk, nincsen közvetlen viszonyban az anyagi valósággal. Csupán az öt korlátozott képességű érzékszervünktől juthat információhoz az anyagi valóságot illetően. Így a valóságról alkotott elképzelésünk is korlátozott. Ezzel az erősen relatív tudatosságunkkal szemléljük az anyagi valóságunk megtapasztalható részeseményeit, benne persze, önmagunkat is. Ezért a valóságból, csak annyira lehetünk tudatosak igazán, amennyit a relatív szellemi intelligenciánk be tud fogadni.
Szerintem a létezés valósága, objektív és szubjektív egy időben. Vagyis, elektromos és mágneses egyszerre. Mivel pedig, nem láthatjuk a létezés valóságainak a teljességét, ezért az ismeretlennel szemben bizalmatlanok vagyunk. Kíváncsisággal, reményekkel, és félelmekkel terheltek.
Így a testünk egészsége és az életkörülményeink, csupán olyan visszatükröződése a tiszta lelki minőségünknek, amit a relatív szellemiségünk képes eltorzítani. Ezért a testünk és az életkörülményeink, nem a lelkünk tiszta állapotát tükrözi vissza számunkra, hanem azt az eltorzított valóságot, amit a kellemetlen szellemi gondolataink hatására aktivizált negatív lelki érzéseink biztosítanak. Mert a kellemetlen szellemi gondolataink, mindig eltorzítják számunkra azokat a lelki érzéseinket, amelyekkel a valóságunkat alakítani tudjuk. Mégpedig, negatív irányú polaritással.
A lélek tehát, a mi valódi énünk. Amely, mindig tiszta egészséget és jó életkörülményeket biztosít számunkra. Az anyagi testünk és az életkörülményeink pedig, olyan illuzórikus visszatükröződései a lelkünknek, amit a kellemetlen szellemi gondolataink hatására aktivizált negatív lelki érzéseink miatt, eltorzítva látunk és élünk meg. A dologban az illúzió pedig, éppen az, hogy szellemi szinten, az anyagi testünknek hisszük magunkat. Azzal azonosítjuk be a saját lényünket. Mintha a lélek, csak úgy mellesleg éltetne bennünket. Annak ellenére, hogy a lélek valóságát éljük meg.
Ha tehát, betegnek látjuk és érezzük magunkat, és az életkörülményeink sem megfelelőek, az azt jelenti, hogy valamilyen torzító mentális hatás van a tiszta lelkünk és a megtapasztalható anyagi szintű életkörülményeink között. Mert a kellemetlen szellemi gondolataink hatására aktivizált negatív lelki érzéseink torzítják el számunkra azt a valóságot, amit az életkörülményeinkben meg kell tapasztalnunk.
Mert ilyen módon, nem a lelkünk tiszta tükörképére vagyunk tudatosak az elméinkben, hanem a kellemetlen szellemi gondolataink által eltorzított lelki érzéseink eredményét képező eltorzult életkörülményeinkre. Vagyis, nem a tiszta lelki vagyis, Isteni minőségünkre vagyunk tudatosak az elménkben, ahogy kellene, hanem a szellemi szinten eltorzított emberi minőségünkre.
Így a torz szellemi gondolataik mentális hatására, nem tapasztalhatjuk meg tisztán, szépen, és egészségesen, a lelkünk zavartalan visszatükröződését az anyagi mivoltunkban. Ebben az eltorzított, relatív tudati állapotunkban van létezési jogosultsága a bizonytalanságokból származó félelmeinknek. Amelyek negatív lelki érzésekként, tovább torzítják mentális módon azt a valóságot számunkra, amit meg kell tapasztalnunk.
A relatív szellemiségünk tehát, olyan mentális prizma az elménkben, amelyen keresztül tapasztalhatjuk csak meg az anyagi valóságunkat. Ezért, mindig a szellemiségünk tisztaságára érdemes fókuszálnunk az elménk figyelmét. Vagyis, mindig kellemes, szeretettel teljes szellemi gondolatokkal töltsük fel az elménket. Tudatosan kerülve a kellemetlen szellemi gondolatokat. Amit, kizárólag úgy tudunk végrehajtani, hogy nem probléma-centrikus módon, hanem a problémák ismeretében, mindig megoldás-centrikusan használjuk az elménket.
A léleknek köszönhetően, mi magunk vagyunk a teremtők. Így a betegségeinket és rossz életkörülményeinket is, mi megteremtjük meg magunknak. Mégpedig a kellemetlen szellemi gondolatainkkal aktivizált negatív lelki érzéseinkkel. Azért szenvedünk, betegszünk meg, és halunk meg, mert nem azonosítjuk be magunkat, az Isteni eredetű tiszta lelki minőségünkkel. Hanem éppen ellenkezőleg, a relatív szellemiségünk kellemetlen gondolatai által eltorzított valóságunk anyagi szintű öntudatát fejezzük be a halálunkkal.
Ezért az anyagi szintű létezésünk, csupán árnyéka a lelki minőségünknek. Mert az anyagi világban megvalósuló életkörülményeink, azt az árnyékvilágot testesítik meg számunkra, amelyik a szellemiségünk relatív szűrőjén keresztül áttetszik számunkra. De, ha tudatosan vigyázunk arra, hogy ez a mentális szűrő, szeretetben mindig tiszta maradjon, akkor semmiféle torzító hatást nem kell az életünkben elszenvednünk.
A megoldás kulcsa, a szeretet. Persze, nem a relatív érdekeken alapuló egoista szeretet. Hanem az abszolút, a személyes érdekektől mentes szeretet. Amely nem arról szól, hogy minden nélkülözőnek odaadod mindened, hanem arról, hogy a világban észlelt nélkülözést, a tudatos teremtés képességével, folyamatosan felszámolod. Bárkiről legyen is szó. Valamint, Isten áldását küldöd mindenki felé. A lelked által benned élő Isten áldását. Hogy áldás legyél mások életében.
Matécz Zoltán
2018.08.20.
