Bőségben élni.
Az ezoterikus tanítások alapján, aki szellemi életet él, korlátozott módon él. Mert a szellemi szinten tanult információink, relatív tudással ruházzák fel az értelmünket. Ez a relatív tudás pedig, csak az általunk megtanult szabályok szerint enged szabadon gondolkodni bennünket.
Meditatív elmeállapotban, szándékosan kiiktatjuk a szellemi aktivitásunkat. Vagyis, lehetőleg nem gondolunk semmire, és ha ez megvalósul, akkor a lelki teljességre lehet tudatos az elménk. Ez a teljesség, abszolút lehetőségekkel bír. Mert nem a mi személyesen tanult relatív szellemi ismereteink képezik az információs adatbázisát, hanem az Univerzum mágneses alaphalmazában található mágneses hullámok hullámhosszai. Amelyek kozmikus szintű informatív értékeket képviselnek a világegyetemben.
Ilyen módon, a mágneses alaphalmazban, minden valós és lehetséges anyagi változásról, tévedhetetlen értékű információ van kódolva a mágneses hullámokban. Amelyek szerint működik az anyagi világ. Ezekhez az abszolút értékű kozmikus információkhoz, meditatív elmeállapotban férhet csak hozzá az elménk. Passzív meditációt folytatunk akkor, amikor csupán lecsendesítjük az elménk szellemi aktivitását. Viszont aktív meditációt gyakorlunk akkor, amikor egy konkrét dolog megvalósulási lehetőségére gondolunk szellemi szinten. Vagyis, agyalunk.
Amikor minden lehetséges szellemi tudásunkat arra összpontosítjuk, hogy egy valós problémánk reális megoldását elméleti síkon elképzeljük, akkor annak a lehetséges megvalósításán meditálunk éppen. Amikor pedig, minden gondolatunk ennek a problémának a megoldása körül forog, de nem találunk rá semmiféle elvi lehetőséget, akkor az egyéb tevékenységeink közben, egyszerűen csak bekattan számunkra az egyetlen lehetséges jó megoldás. Ezt nevezik egyfajta „heurisztikus” élménynek. Amikor az elménk nem dolgozik meg konkrét módon a felismert megoldásért, és mégis tudatosodik az, az elménkben.
Mert a rögeszméssé vált szellemi gondolataink céltudatos aktivitása nélkül, lelki módon nyitottak maradtunk a kozmikus megoldás elfogadására. Vagyis, szellemi szinten nem találunk ugyan megoldást, de lelki szinten biztosak vagyunk benne, hogy létezik az. Ilyenkor, a lelki nyitottságunknak köszönhetően, akkor válik fogékonnyá az elménk a kozmikus megoldásra, amikor a szellemi aktivitásunk, már egyáltalán nem foglalkozik a témával. Viszont, más eseményekre tudatosak vagyunk. Akkor, csak úgy beugrik, látszólag a semmiből az a helyes megoldás, aminek az elvi létezésében annyira hiszünk.
Mert az Univerzum, mindig a hitünk szerint ad nekünk. Még információt is. Ezért, hogy bőségben tudjuk élni, éppen a bőségben kell hinnünk. Ami a nélkülözés minden lehetséges szellemi formáját mellőzi. Mert hinni a bőségben, éppen azt jelenti, hogy rendíthetetlen módon érezni azt, hogy a bőség folyamatosan áramlik felénk, és szellemi szinten, még csak nem is gondolni az ellenkezőjére. Mert, ha valaki, megengedi magának azt, hogy az elméjébe a bőséggel ellentétes szegényes gondolatok kerüljenek, akkor ahhoz már, csak negatív lelki érzések társulhatnak ott, és mentális módon lerontják a bőség minden esélyét.
Adj. Lehetőleg, minden nap adj valamit valakinek a magadéból, mert a bőség éppen arról szól, hogy a javaid sohasem fogynak el. Akár szellemi, akár anyagi javakról legyen is szó. Mert, aki bőségben él, nem lehet kicsinyes. Nem arról van szó, hogy mindenedet add oda valakinek, aki akár méltatlan is lehet arra, hanem arról, hogy a szükséget enyhítsd ott, ahol látszólag hiányzik a bőség. Mert ahol segítséget nyújtasz, onnan áldás érkezik feléd, ami a bőségedet fogja jogszerűen fenntartani.
Ahová nem tudsz adni, azzal szemben még, korlátozott módon gondolkozol vagyis, szegényesen. Olyankor, a saját bőséged mentális lehetőségét korlátozod. Mert azzal a témával szemben, még szegényesen gondolkozol.
Matécz Zoltán
2018.08.20.
