Valami.
A semmi, az akárminek, a valaminek, és a bárminek a relatív, határozatlan fogalmi ellentéte. Épp úgy, mint a minden fogalmának. A hidegnek a meleg, a soknak a kevés, vagy a pozitívnak a negatív az ellentéte. Ennél fogva a semmi, nem az abszolút létezéssel, hanem a létezésben megnyilvánult relatív tényezőkkel van logikai viszonyban. Vagyis, ha magával az abszolút létezéssel hozzuk bármilyen viszonyba a relatív semmit, akkor természetesen paradoxonhoz jutunk. Logikai ellentmondáshoz. Nézzünk a semmi használatára néhány példát.
Például, az ablaknál állunk, és megkérdezik tőlünk, hogy „látsz valamit az utcán?”. A válasz az, hogy „semmit”. Vagyis, ez nem jelenti azt, hogy magát a semmit látjuk, hanem csak arra utal, hogy nem történik semmiféle mozgolódás az általunk jól belátható utcaszakaszon.
Vagy valaki javít egy nagy kiterjedésű elromlott gépet. De nem láthatja be az egész berendezést. Majd megbíz bennünket azzal, hogy tartsuk szemmel az általa nem látható gépszakaszt. Aztán, a „láttál valamit” kérdésre adott „semmit” válaszunk, nem jelenti azt, hogy a gépet sem láttuk, hanem csak arra utal, hogy a megfigyelt gépalkatrészekben, semmiféle változást nem tapasztaltunk.
Éppen ilyen módon, a „Na, mi van?” kérdésre adott „Semmi” válaszunk, egyáltalán nem jelenti azt, hogy a semmiben elképzelhető nemlétezés létezik. Csupán arra utal, hogy a válaszadó életvitelében, szóra érdemes változás nem történt. Vagy történt ugyan, de nem kívánja a kérdező orrára kötni.
Így a semmi, mindig az abszolút létezés egy bizonyos relatív részletére utal csupán. Miközben a többi relatív részletet eleve figyelmen kívül hagyja. Amely részletekben azért akármi, valami, vagy bármi, még lehetséges. De az érdeklődésünk középpontjába került esemény hiányában, semmi egyéb különöset nem tapasztalunk. Így a határozatlan jellegénél fogva a semmi, sohasem képes a nemlétezést kifejezni. Mert az abszolút létezésben, mindig van valami, akármi, vagy bármi. Még akkor is, ha mi nem észleljük azt.
Mert az abszolút létezés, eleve kétféle valóságra épül szerintem. Az általunk nem látható, oszthatatlan alaptömegek által felépített mágneses alaphalmazzal biztosított, szubjektív valóságra. Valamint, a benne megnyilvánult, összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazokból álló objektív valóságra. Mivel az objektív valóság, a szubjektív valóságban nyilvánult meg, abban történik rezgési események szintjén, ezért a kétféle valóság, számunkra együtt mutatkozik meg.
Ezért számunkra a valóság, objektív és szubjektív egy időben. Mert az objektív valóság összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazainak az atomjait, éppúgy a mágneses valóság tölti ki, mint ahogyan körülöleli azokat. Mozgási, létezési teret biztosítva ez által, az objektív anyagi valóság relatív részhalmazai számára. A kétféle valóság között pedig, állandó induktív viszony áll fenn. Így az induktivitás bármelyik észlelhető formája, a kétféle valóság kényszerkapcsolatáról adhat információt számunkra.
Ennél fogva, ha az objektív valóságból semmit sem látunk, az még nem jelenti azt, hogy nincs is ott semmi. Mert a szubjektív valóságot felépíteni képes oszthatatlan alaptömegek halmaza, akkor is ott van mindenhol. Mert a lehető legerősebb vákuum is, csak az elektromos anyagi részhalmazoktól fosztja meg a mágneses alaphalmaz terét. Ezért valami, mindig van ott is, ahol gyakorlatilag, nem észlelünk semmit sem.
Így az abszolút létezésben, mindig van valami. Legfeljebb olyan apró tényező. amit nem észlelhetünk határozottan. Mert az oszthatatlan alaptömeg, olyan parányi alkotóeleme a létezésnek, amely mellett az elektronok is óriási tömegértékűeknek minősülnek. Ezeket az oszthatatlan alaptömegeket én, egyszerűen csak a geometriai pontokként értelmezem. Amelyeknek a matematikai megfelelője az egyes számjegy. Mint a létezés természetes módon kifejezhető alapmennyisége.
Ahogy a geometriai szintű pontokból, felépíthető az egy dimenziós vonal, a vonalakból a kétdimenziós sík, és a síkokból a háromdimenziós test, úgy a pontokat szimbolizáló egyesekből, bármelyik matematikai viszony levezethető. Így a geometriai pont, vagy a matematikai egyes, mindig az abszolút létezés oszthatatlan alaptömegére utal. Az a valami tehát, ami az észlelhetetlensége miatt a semmit valósítja meg számunkra, nem más, mint az oszthatatlan alaptömegek által felépült alapközeg, amely a mágneses alaphalmazt biztosítja.
Ami teret, mozgási lehetőséget biztosít az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok számára. Így a relatív semmiről, mindig lehet mondani valamit. A semmi határozatlan, de relatív fogalmával tehát, az abszolút létezésben tapasztalható észlelhetetlenséget vagy érdektelenséget felezzük ki.
Most pedig, nézzük meg „Besenyő Pistabácsi” monológját a semmiről. Amely valahogy így szól. Na, mi van? Semmi? Szóval a semmi az van? Nem, a semmi az nem van, hanem éppen, hogy nincsen. De hát, ha a semmi az nincsen, akkor éppen a valami van. Az meg már nem semmi. Mert a valami, éppen az a semmi, ami nincsen.
Jót nevettünk Besenyő Pistabácsi népszerű előadásán, annak ellenére, hogy tökéletesen rávilágított az igazságra. Magam is mindig nevetek rajra, még a mai napig is. Ettől azonban, még igaz. Mert Besenyő Pistabácsi, kifigurázta a téma paradoxikus jellegét.
Tulajdonképpen a semmi, a valami észlelésének a hiánya számunkra. Ennél fogva, ha nem érzékelünk valamit, azt minősítjük semminek. De mindez, az abszolút létezésben történik. Ezért, ha nem észlelünk éppen valamit, akkor számunkra a semmi van. Ami ennél fogva, így is az abszolút létezésre utal, ha úgy érezzük, hogy van. Tehát, ha így vesszük, és a semmi tulajdonképpen nincsen, akkor csak a valami van.
Ezért, ha én nem akarom azt, hogy valami legyen, akkor eltüntetem a valamit, hogy számomra a semmi legyen. Ha pedig, már nincsen egyetlen valami sem az érzékelési környezetemben, akkor van számomra a semmi. De akkor már megint van valami, történetesen a semmi.
Ami van az, az abszolút létezés valamilyen szintű relatív része. Tehát valami. Ha valamilyen oknál fogva, nem észleljük, vagy teljesen közömbös számunkra, akkor mondjuk azt, hogy semmi. De attól az abszolút létezés, még mindig a valamilyen relatív összetevőire épül. Ahhoz tehát, hogy megállapíthassuk a semmit, észlelnünk kell a valami hiányát. Így a semmi relatív fogalma, az észlelési tehetetlenségünkre vagy érdektelenségünkre utal csupán. Vagyis arra, hogy az abszolút létezésben, nem észlelünk valamilyen várt relatív változást. Mert az abszolút létezésnek, csak a valami lehet a határozatlan relatív alkotóeleme.
Matécz Zoltán
2018.08.20.
