Utópia.
Ez a szó, egy görög fogalomból származtatható, amely röviden azt jelenti, hogy „sehol sem”. Illetve, arra az elképzelhető államformára utal, ami egy mindenki számára igazán „jó helynek” számíthat. Amelyben a fiktív, képzeletbeli valóság, teljesen tökéletes minden ember számára. De ami, a ma ismert társadalmi szintű alapelvekkel, még nem valósítható meg.
Ennél fogva ez a „jó hely”, azért „sehol sem”, mert ma még, teljesen elképzelhetetlennek tűnik itt, a mi mai valóságunkban. Így a valóságos és a fiktív világ közötti áthidalhatatlan szakadékot, éppen az jelenti, hogy ma még, nem látható az a mentális gyakorlat, amivel ez az utópisztikus világ megvalósítható lenne az életünkben.
A Bibliában lejegyzett paradicsomi állapot, sokáig az utópisztikus gondolkodás alapja volt. Így a felvilágosodás korában, ez az utópisztikus gondolkodásmód, egybeolvadt a társadalmi fejlődés fogalmával. Amelynek a végkifejlete lehetne az utópia. Ahol a szociális viszonyok, már minden állampolgárra vetítve egyformán érvényesek. Ilyen módon, nincsen különbség az emberek között. Vagyis általa, a teljes egyenjogúság valósul meg.
Véleményem szerint, „az energia egy és oszthatatlan, mert nem vész el, csak átalakul”, és a hatásával szemben teljesen tehetetlen tömegek aktivizálásával mindig új, és megint újabb megnyilvánulási formát ölt, az anyagi világunk valóságában. Így az energia, a mágneses hullámok frekvenciáiban terjed, és induktív módon befolyásolja, az elektromos anyagi megnyilvánulások részeseményeit. Mégpedig, a mágneses hullámhosszban kódolt kozmikus információk alapján.
Így az elektromos anyagi megnyilvánulások minden lehetséges formája, rezgésnek minősül. A kozmikus szintű mágneses alaphatásokra visszavezethető elektromos másodrezgéseknek. Ennél fogva, energetikai szempontból tekintve, teljesen egységes az anyagi világ. Mert ugyanaz az energia élteti az értelemmel bíró intelligens embert is, mint amelyik az égitesteket működteti. Csak egészen más mágneses hullámhossz és frekvencia tartományú rezgésekkel vezérelve.
Ebből kifolyólag, csak szellemi szinten különbözünk egymástól. Lélekben vagyis, energetikai szempontból nézve, teljesen egységesek vagyunk. Ezért szükséges szellemi szinten együtt fejlődnünk ahhoz, hogy ez a különbözőségünk, sokkal könnyebben áthidalható legyen a társadalmi életvitelünkben.
Ahhoz, hogy ez a lélekben teljesen egységes emberiség, egy sokkal jobb világ valóságát alakíthassa ki magának, arra van szükség, hogy egy közösnek mondható hitrendszerben gyökereztethető akaraton legyünk. Mert ez a sokféle valóságkép és vallásforma, szellemben mindenképpen ütközik egymással. Megértést és közös nevezőt nem képviselhet a világunkban.
Ennél fogva, nem a szakmai és egyéb társadalmi ismereteket kell csupán fokozni a tanulmányaink során, hanem elsősorban, azokat az alapvető ezoterikus ismereteket, amelyek a lelki, azaz a spirituális tudatosságunk rezgési szintjét képesek magasabb szintre emelni. Éppen azért, hogy a spirituálisnak nevezhető pozitív lelki életünk, közös szellemi alapra kerüljön.
Amelynek az alapja az, hogy minden értelmes embert Isten éltet a lélek által. Így minden ember, Isten egy-egy személyes megnyilvánulása. Akik a tudatos teremtés képességével rendelkezve, egy közös szeretetérdekeket szolgáló anyagi világ valóságát alakíthatják ki. Amelyben minden egyén teljesen egyenjogú. Bármi legyen is a társadalmi életüket szolgálni képes foglakozásuk. Mert a közérdek, akkor valósulhat csak meg igazán, ha a közösséget alkotó emberek személyes érdekei valósulnak meg benne.
Félreértés ne essék, az anyagi javakból származtatható tőke, most is megvan ahhoz, hogy minden ember jól élhessen. Csak teljesen aránytalanul van elosztva. Mert nem a szellemi szintű egység tudatosságában gondolkodunk. Így óriási mértékű, politikainak álcázott gazdasági aránytorzulásban élünk. Ezért valójában, a közoktatásba bele kellene szőni ezeket az ezoterikus tanításokat, valamint a politikai életünk megreformálásával kell kezdenünk a dolgot.
Mert nélkülünk, a mi megváltozott szabad akaratunk nélkül, nem változik meg a valóságunk sem. Csupán egy olyan közös ezoterikus alapra kell helyeznünk a szellemi értékeinket, amelyek egy magasabb spirituális tudatosság rezgési szintjét képesek biztosítani az elménk számára. Ha a megreformált közoktatásnak köszönhetően, Istentudatossá válik szinte mindenki, a világ is egyre jobb hely lesz számunkra. Mindenki számára.
Mert a földi paradicsom lehetősége, most is itt van a kezünkben. Csak nem törekszünk rá, mert utópisztikusnak tartjuk. De az intelligens ember, mindent meg tud valósítani, aminek a reális elképzelésére képes. Erről szól a tudatos teremtés mentális technikája. Amit minden értelmes embernek meg kell tanulnia, akit Isteni eredetű lélek éltet.
Akit az Istentudatosság szellemisége áthat, az már Isten szemével látja a világot. Vagyis jónak. Illetve, amit rossznak értékelhet esetleg, azt sokkal jobbá képzelve, és a tudatos teremtés képességét gyakorolva, sokkal ideálisabb rezgési feltételekkel változtathatja meg. Mert Isteni eredetű értelmes lényekként, az intelligenciánk éppen arra való, hogy a valóságunkat mindig sokkal jobbnak és szebbnek képzeljük el.
Így halad a világ most is, a tervezők és az alkotók közreműködésével. De, ha mindenki tervezővé és alkotóvá válik, a tudatos teremtés képessége által, akkor ez a társadalmi fejlődés, sokkal szaporábban mehet végbe. Ez egy mentális folyamat, amelynek minden lehetséges fokozata, jobb és szebb életet biztosít az emberek számára. Ennél fogva, az utópia megvalósulása, már nem csupán egy utópisztikus gondolat számunkra többé. Hanem az emberi fejlődés egyetlen reális útja.
Mert, a tudatos teremtés mentális technikáját, intelligens módon gyakorló értelmes emberek, maguk is Istenekké válnak. A földi paradicsom jogos tulajdonosaivá. Csak el kell kezdeni, mert a jó példa ragadós.
Amíg csak szidjuk, átkozzuk a megélt sorsunk eseményeit és szervezőit, addig nem veszünk részt a tudatos teremtésben. Addig, csak a saját mentális tehetetlenségünk nyilvánul meg az életünkben. Pedig, minden a fejben dől el. A tudatos teremtés mentális gyakorlatát végző fejekben. Ahol a teremtésre méltó kellemes szellemi gondolataink és konstruktív tulajdonságú pozitív lelki érzéseink szinkronba hozhatók.
De ezt a mentális munkát, nekünk kell elvégeznünk. Mindenkinek személyesen. Mégpedig, utópisztikus módon. Még akkor is, ha a mai ismereteink és tapasztalataink alapján, értelmetlennek látszik is a dolog. Mert számottevő változás, csak ilyen módon érhető el. A társadalmunk pedig, annál utópisztikusabbá válik számunkra, minél többen alakítjuk mentális módon a valóságunkat. Amikor pedig, mindenki ezt teszi, az már az utópia megvalósulása. Egy eszményi társadalomé, amelyikben minden egyéni ember megtalálja, és járhatja a szeretet útját.
Matécz Zoltán
2018.09.30.
