Istenember.
A „megnyilvánulás” szavunk fogalmi jelentése szerintem az, hogy az anyagok minden lehetséges formája, olyan összetett elektromos szerkezet, amely a mágneses alaphalmazból alakult ki, és abban működik, mint észlelhető másodrezgések részeseményei. Amit a mágneses alaphalmaz alaprezgése működtet. Mint a mágneses alapú primer alaprezgések, szekunder típusú elektromos másodrezgései. Így, minden anyagi létezés megnyilvánulás, az értelemmel bíró ember is.
Míg a „nyilván” szó azt jelenti, hogy egyértelmű és teljesen világos valami, addig a „megnyilvánulás” szavunk éppen arra utal, hogy valami egyértelműen észlelhető és világosan látható. De összetett szerkezetű elektromos anyagként megnyilvánulni, nyilván abból a mágneses alaphalmazból lehet csak, amely nem nyilvánult meg számunkra. Vagyis, műszerek nélkül, nem tudjuk érzékelni és így nyilván, nem is világos számunkra a létezése. Pedig, az idealista irodalom alapját képezi, mint „másvilág”. Amely teljesen különbözik az anyagi világunk valóságától.
Így a teremtés során, kialakult minden olyan összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulás, amelynek a létezése, az értelmes emberi életforma előfeltétele volt. Majd végül Isten, emberré lett. Megnyilvánult az összetett szerkezetű elektromos anyagi világ valóságában. Mint a kozmikus szintű abszolút Intelligencia, relatív megnyilvánulása.
A teremtő, azért nyilvánult meg értelmes emberként az anyagi világban, hogy a kozmikus szintű információit, amelyek a mágneses alapú hullámhosszokban vannak kódolva, gyakorlati szinten megtapasztalt tudássá formálja, az értelmes emberi élet által. Mert, minden embert Isten éltet, a léleknek köszönhetően.
Így lett a népszaporulatot biztosító gyermekáldás, Isten ajándéka. Mert, amikor Isten ajándékot ad nekünk, akkor a legjobbat, a legszebbet, a legtökéletesebbet adja, önmagát. Ezért a lélek által, minden embert Isten éltet. Vagyis, a teremtéskor Isten inkarnálódott, azaz anyagi szintű testet öltve megnyilvánult. Míg az óta a gyermekáldással, Isten mindig újra és újra reinkarnálódik.
Ezért, a mi életünkkel, azt a végtelen szeretetet kívánja megtapasztalni az anyagi világban is, amely által az megvalósulhatott. De az a relatív szeretet, amely szerint ma még élünk, igen gyengécske bizonyítéka az anyagi világ valóságát kialakító teremtési folyamat létezési jogosultságának. Mert Isten, mindent önmagából teremtett. Így mindent azért szeret, mert önmaga szerves részének tekinti. Beleértve bennünk et is. Úgy is fogalmazhatnám, hogy minden emberi lény, Isten egy-egy „sejtje”.
Pedig, az abszolút szeretet, nem is olyan bonyolult. Mert, csupán arra van szükség, hogy a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünk áldását küldjük, minden ember felé. Pozitív lelki érzésekkel alátámasztva, a szellemi szinten kinyilvánított áldásunkat. Kivétel nélkül mindenkinek. Legalább naponta egyszer-kétszer. Mondjuk, lefekvéskor és ébredéskor.
Ezekre az Isteni áldásainkra pedig, éppen azoknak az embereknek van a legnagyobb szükségük, akiket ma még, keményen megítélünk vagy átkozunk. Mert Isten áldása nélkül, sohasem lehet szép és jó a világ számunkra. Amíg átkozzuk az anyagi létezés bármilyen megnyilvánulását az embertársainkban, addig mi magunk is szenvedni fogunk a valóságunkban. Mert az átok kellemetlen szellemi gondolataihoz társuló negatív lelki érzéseink, csak bennünket tehetnek tönkre. Senki mást.
Mert élni, csak pozitív lelki érzésekkel kifizetődő. A szeretettel teljes, kellemes szellemi gondolataink hatására aktivizálódó pozitív lelki érzéseinkkel. Így a negatív lelki érzéseink, a pusztulásunkat szolgálják. Míg a pozitív érzéseink, az örök életünk és jólétünk zálogai.
A testünk, és benne a sejtes alapú szervezetünk, tökéletesen alkalmas arra, hogy egészségben is megújuljon. Csak a negatív lelki érzésekkel feszített idegi állapotaink, pszichoszomatikus eredetű betegségek előidézője bennünk. Amelyek hatására, csak feszültséggel torzult sejteket vagyunk képesek másolni biológiai szinten. Azok pedig, nem alkothatnak számunkra fiatal és egészséges testet. Ezért, minél „távolabb” vagyunk az abszolút szeretettől, annál gyorsabban öregszünk és betegszünk meg.
Isten abszolút jellegével szemben mi, testben és szellemben relatívak vagyunk. Így nekünk kell szellemben változnunk ahhoz, hogy annak megfelelően a testünk is változhasson. Mert a lelkünk alapfeladata éppen az, hogy a szellemi szinten folyamatosan formálódó jellemünk alapján alakítsa ki a testünk adottságait. Valamint a megtapasztalható életkörülményeinket.
Így a kellemetlen szellemi gondolatainkon nyugvó torz jellemünk, beteges testet formálhat csak számunkra. Vagyis, éppen azt éljük meg, amit hiszünk önmagunkról. Mert a szellemi gondolataink által formált hiteinkbe ágyazott lelki érzéseink formálják az életünk megtapasztalható eseményeit. Így az élet, a lélek munkája bennünk. A lélek pedig, az életünk energiájaként, a mi saját Isteni minőségünk. Amely, mint kozmikus szintű mágneses hullám frekvenciája tartja fenn, az életünk elektromos anyagi rezgéseit.
Olyan a lélek, mint egy mágneses alapú mentális köldökzsinór. Amellyel az Univerzum mágneses alaphalmazának a hálózatára vagyunk „csatlakoztatva”, amíg élünk. Ilyen módon, annyi lelkierőt merítünk belőle, amennyire csak szükségünk van. Mert a lelki erőhatásaink már, biológiai szinten, induktív módon alakulnak ki bennünk. Mint a testünket irányítani képes biológiai szintű elektromos hullámok.
A szellemi gondolataink szabályozzák a lelki érzéseinket. Ebbe Isten nem szól bele. Ha mégis megteszi, akkor az, a lelkiismeret-furdalás érzését váltja ki bennünk. Mert a lelkiismeret-furdalás érzése, csak azzal magyarázható, hogy a lélek által bennünket éltető kozmikus Intelligencia, nem ért egyet a szellemi szinten meghozott, relatív módon intelligens döntésünkkel.
A hiteink alapján kialakuló agyi mágneses hullámainkkal pedig, közvetlen mentális kapcsolatban állunk Istennel. Az Univerzum mágneses alapú öntudatával. Amelyben az anyagi szintű életünk zajlik. Így az életünkben szerzett személyes tapasztalataink, az Isteni szintű mindent tudást igazolja vissza.
Így tulajdonképpen, az értelmes embernek kell mentális módon fejlődnie ahhoz, hogy szeretetben elérje az Isteninek mondható abszolút szintet. Akkor, Istenemberré válhat. Aki már nem pusztán Istenhívő, nem pusztán Istentisztelő, nem pusztán Istenszerető, és nem pusztán Istentudatos ember, hanem Istennel teljesen azonos mentális minőséggé válik. Teljesen megigazulva. Amely ennél fogva, azonnal kihat a testi mivoltára is.
Félreértés ne essék, a teremtői képesség, most is bennünk van. Mert a lélek által, Isten éltet bennünket. Így jogunk és lehetőségünk is van, Isten szeretetével, sokkal szebbé és jobbá alakítani a világunk megtapasztalható valóságát. Benne saját magunkat is. Mert a tudatos teremtés, nem is olyan bonyolult dolog.
Csak a szeretettel teljes kellemes szellemi gondolatainkkal, el kell képzelnünk valóságosnak a vágyainkat. Majd a reális képzeletünk láttán, pozitív érzéseket biztosít hozzá a lelkünk. A tudatos elménk pedig, összekapcsolja hitté, a szellemi gondolataink által formált elképzeléseinket, és a pozitív lelki érzéseinket. Amikor ezeket a pozitív lelki érzéseken alapuló örömöt érezzük, akkor kell kimondanunk azt, hogy ÁMEN. Azaz LEGYEN. Ilyen módon, máris a teremtés hatáskörébe rendelhetjük a vágyainkról alkotott valóságos elképzeléseinket.
Mert minden vágyunk, a lelkünk közvetlen üzenete. Vagyis, másképpen fogalmazva, a bennünket éltető Isteni minőségünk akarata. Amikor a vágyainkat elképzeljük valóságosnak a kellemes szellemi gondolataink segítségével, akkor ezt az elképzelésünket, a lélek által bennünket éltető Isteni minőségünk látja az elménkben. Ezért a közben jelentkező örömérzéseink éppen azt jelentik, hogy az Isteni minőségünk egyetért az elképzeléseinkkel. Mert a saját személyes akaratát látja benne valóságosnak.
Ezért a lélek által biztosított örömérzésekkel, olyan mentális erőket biztosít a megvalósulás érdekében, amelyek mindenképpen elvégzik azokat a mentális feladatokat, amelyek a feltétlen megvalósuláshoz vezethetnek.
Matécz Zoltán
2018.11.17.
