Szenv.
A „szenv”, egy olyan eredeti törzsszavunk az ómagyar nyelvben, amely aránylag rövid idő alatt elavulttá vált. Talán azért, mert a lélek érzelmeire utal, és a mai modern tudomány, még mindig nem tud mit kezdeni a „lélek” szavunk fogalmi jelentésével. Pedig az élet, a lélek aktivitását jelenti bennünk. Amelyhez az értelmes szellemi képességeink, csak informatív értékeket biztosíthatnak csupán.
Tulajdonképpen a „szenv”, a lélek felfokozott feszültségű aktív állapotára utal. Hatására, erős érzelmek indukálódnak a lélekből. Amelyek az elménkben tudatosodva, hatásuk alatt tartják az alany figyelmét. Pozitív lelki érzelmek hatására, „rokon-szenv” alakul ki az elménkben. Így az, a szeretet, a szerelem, és mindenféle együttérzés megnyilvánulása. Amely képes lelki közösségben tartani az értelmes embereket.
Míg a negatív lelki érzéseink hatására, „ellen-szenvet” érezhetünk. Ide tartozik minden olyan lelki érzelem, ami a szeretettől eltérően a neheztelésből, a haragból, és a gyűlöletből nyeri a negatív jellegét. Amely minden esetben, az értelmes emberek között kialakítható lelki közösségvállalás lehetősége ellen irányul.
Az elménkben kialakuló „szenv” erősségét, a lelki aktivitásunk mértéke határozza meg. Mert a szellemi gondolataink informatív értékei, csupán ráirányíthatják az elménk figyelmét arra, hogy mivel kapcsolatban érezzünk valamilyen „szenvet”.
Ebből a „szenv” gyökből alakult ki a „szenvedés” és a „szenvedély” szavunk. Amelyek ennél fogva, szintén a lelki érzelmeink kifejeződéseire utalnak. Így a „szenvedés” szavunk, általában a negatív lelki érzelmeinkről szólnak. Míg a „szenvedély” szavunkban, többnyire a pozitív lelki érzelmeink jutnak kifejeződésre. De mindkét esetben arról van szó, hogy az ember elméjének a figyelmét, tartósan megköti az elménkben felszínre törő és tudatosodó „szenv”.
Ahogy az örömöt okozni képes szenvedély lehet káros is, mint például, a dohányzás, úgy a szenvedésnek is megvan a maga haszna számunkra olykor. Mert mindkét eset cselekvésre sarkall bennünket. Céltudatos cselekvésekre. Amelyben az elménkben tudatosodott „szenv”, képes kiteljesedni az anyagi világ valóságában.
A szenvedés, alapvető kifejeződése a negatív lelki érzelmeinknek. Ezért a fizikai vagy szellemi szintű szenvedéseink, közvetlen módon visszahatnak a lélekre, amelyek ennél fogva, félelmekkel terhelt fájdalommal járnak. Vagyis, erősen korlátoznak bennünket a szeretet gyakorlásában. Így a fájdalom mértéke, éppen arra utal, hogy a szenvedésben megnyilvánult negatív lelki aktivitásunk, milyen mértékben tért el a szeretettől.
Ezzel szemben a szenvedély, a pozitív lelki érzelmeink kifejeződései. Ezért fizikai és szellemi szintű szabadságot biztosítanak az alanynak. Amelyben a szeretet képes kibontakozni, és a megtapasztalható megnyilvánulás felé törekedni. A közben tapasztalható öröm mértéke, éppen arra utal, hogy a szenvedélyben megnyilvánult pozitív lelki aktivitásunk, mennyire van összhangban a szeretetünkkel. Hogy közben a vágyaink, mennyire valósultak meg.
A szervezett társadalomban élő értelmes emberek, alkotmányos rend alapján élnek demokratikusnak mondható életet. Amely alkotmány határozza meg az alapvető emberi jogokat. Éppen azért, hogy a demokratikus rendben élő állampolgárok szabadságjogai ne szenvedjenek csorbát. Ebben a társadalmi rendben élhetik ki a szenvedélyeiket olyan módon, hogy közben, soha ne okozzanak más embertársaiknak szenvedést. Mert azzal, mások alapvető személyes szabadságjogait sértenék meg. Amit a jogrendszerünkben megfogalmazott törvényeinkkel lehet korrigálni.
A tudomány mai állása alapján, az energia egy és oszthatatlan. Mert az energiát, sem teremteni, sem pedig, elpusztítani nem tudjuk. Mert az energia, mindig új és megint újabb megnyilvánulási formát ölt, a hatásával szemben teljesen tehetetlen anyagi tömegek aktivizálásával. Így az energia, egy és oszthatatlan az Univerzumban. Ez a kozmikus szintű mágneses energia, intelligens módon alakította ki és tartja fenn, az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségeket.
A materialista elvű tudomány által meghatározott intelligens energiát, az idealista filozófia Istennek hívja. Ha tehát, az energia révén, Isten működteti az összes anyagi minőséget az Univerzumban, akkor ugyanaz az energia éltet bennünket is a lélek által. Mert a lélek, az életünk energiája. A mi Isteni minőségünk. Így az elménkben tudatosodó lelki érzéseink, az Isteni minőségünk véleményét fejezik ki.
Ezért a szenvedélyeinkben, a lelkünk által bennünket éltető Isteni minőségünk gyönyörködik, ezért örömérzéseket biztosít hozzá számunkra. Mert az Isteni szeretet gyakorlását észleli megvalósultnak általa. Míg a szenvedéseinkben jelentkező fájdalmaink, az Isteni minőségű lelkünk nemtetszését nyilvánítják ki számunkra. Mert a szenvedésünket kiváltani képes kellemetlen szellemi gondolatainkkal, negatív polaritással aktivizáljuk, a lelkünk teremtésre alkalmas érzéseit.
Pedig, Istent képviselve, csak konstruktív módon használhatjuk a lelki érzéseinket. Azaz pozitív polaritással. Mert, csak akkor szolgáljuk a teremtés folyamatát. Destruktív tulajdonságú negatív lelki érzésekkel, csak rombolni, pusztítani lehet. Ami a teremtéssel éppen ellentétes folyamat. Ezért az ellenszenv vagy a szenvedés, kizárólag bennünk munkálkodó ártalmas lelki hatások. Amelyek pszichoszomatikus hatással, lelki eredetű betegségeket okoznak számunkra.
A „szenv” tehát, a teremtésre alkalmas lelki érzéseinket aktivizálja az elménkben. Éppen a céltudatos cselekvéseik érdekében. Mert anyagi szintű eseményekként, kénytelenek vagyunk részt vállalni a körülöttünk zajló életeseményekben. De, hogy a „szenv” által biztosított lelki erőinket, milyen polaritással használjuk fel, az a mi személyes felelősségünk. De senki ellen nem használhatjuk negatív polaritással. Mert minden emberben, ugyanaz az Istenség él. Így a negatív hozzáállásunk, Isten ellen irányul. Olyan módon pedig, képtelenek vagyunk hasznosan részt venni a teremtésben.
A magyar „szenvedély” szónak, a latin „passio” szó felel meg. Amely a keresztény történelemben úgy nyilvánult meg, mint Jézus kínszenvedése a Golgotán. Jézus tehát, szenvedélyesen ment a kereszthalált jelentő szenvedésbe. Vagyis, tökéletes szeretettel. Kizárólag pozitív lelki érzésekkel. Még akkor is, ha az utókor számára végrehajtott „passió”, az Ő személyes kínszenvedésével járt is. Így lett a keresztény hitű emberek megváltója.
Így a „szenv”hiányát, mint szellemi szinten irányítható életerő nélküli tudatos állapotot, „közönynek” hívjuk. Szenvedélyek nélküli állapotnak. Ezért a szenvtelen tudati állapotban, a közöny, az egykedvűség, az érzéketlen, azaz az érzelmektől mentes mentális állapotunk jut kifejeződésre. Amely sem jó, sem pedig, rossznak minősíthető cselekedetek aktivizálására nem alkalmas. Ilyen módon, az élet tudatosan passzív lelki állapota, amely éppen attól nyeri a cselekvőképtelenségét, hogy hiányzik belőle az értelmes szellemi irányítás.
Tartós esetben, a tudatos cselekedetek nélküli „szenvtelenség”, mentális kedélybetegségek okozója lehet bennünk. Ilyenek például, a depresszióink. Ezek olyan pszichiátriai kedélybetegségek, amelyekben a hosszú távú érzelemmentesség állandósul. Tulajdonképpen egy szeretetmentes mentális állapot. Ezért, ha valami miatt elszomorodunk, akkor könnyen depresszióba eshetünk. Éppen azért, hogy több kellemetlenségre ne legyen az elménk fogékony. Hogy mielőbb feloldódjon bennünk a kedélytelenség állapota.
Ha nem képes feloldódni az elménkben, ez a mély lelki passzivitásunk, akkor az elménkben tudatosodva, egy szellemi szinten teljesen értékelhetetlen, a feleslegesség érzésével párosul. Ami ennél fogva, egyfajta önmegsemmisítő, önpusztító képességgel párosul. Mert számunkra, a szellemi szinten értékelhetetlen dolgokra nincsen szükség. Így reánk sem. Ezért a tartós érzelemmentesség, öngyilkossághoz vezethet.
A mániáinkban pedig, éppen ellentétes módon, az érzelmi túltengésünk nyilvánul meg. Ami egy szeretetteljesebb mentális állapotot biztosít. Amelyben a szellemi szintű, mentális okok nélküli lelkesedésünk felfokozott öröme jut kifejeződésre.
A mániás-depresszió pedig, olyan kedélybetegség, amelyben a negatív és pozitív lelki túltengések, időszakonként váltakozva jelennek meg. Vagyis, az indokolatlan rosszkedv és a szintén ok nélküli jókedv, szellemi szintű irányítás nélkül tör felszínre. Mert a beteg, nem képes irányítani, kontrollálni a lelki érzéseit. Azok uralják az elméjét, az értelmes szellemi gondolatok nélkül.
A depresszió tehát, a mániával együtt, és a depresszív-mániát is beleértve, minden értelmes ember alapvető mentális tulajdonsága rövidtávon. Amit a racionális szellemi gondolataink, képesek az elménkben nagyon hamar felülírni. Vagyis, az egészséges embernek, szellemi szintű okok kellenek ahhoz, hogy ezeket a szélsőségesnek mondható lelki túltengéseket észlelhessék az elméjükben.
Így az egészséges emberek, képesek szellemi szinten irányítani, szabályozni a lelki érzéseik mennyiségét. Akár a pozitív, akár a negatív lelki aktivitás mennyiségét. Valamint, a lelki passzivitás közönyös állapotait is, fel tudják dolgozni szellemi szinten. Míg a kedélybeteg emberek elméjében, szinte teljesen hiányzik a szellemi szintű kontroll. A lelki szintű érzelmi túltengéseik, vagy azok teljes hiánya közben, nem képesek szellemi szintű döntéseket hozni. Mert a szellemi passzivitásuk miatt, teljesen elszabadulnak a lelki indulataik.
A „szenv” tehát, a lélek természetes törekvése bennünk arra, hogy rajtunk keresztül, tapasztalatot szerezzen az anyagi valóságban zajló eseményekről. Mert a lélek által bennünk élő Isteni minőségünk, csak rajtunk keresztül képes az abszolút ismereteit, gyakorlati szinten megtapasztalt tudássá edzeni. A mi szellemi irányításunk mellett. De azt, korlátozott módon, mindenkinek a személyes szintű szellemi tudása alapján teheti csak meg. Ezért különbözünk szellemben akkor is, ha ugyanazokat az iskolákat végeztük is el, a felnőtté válásunkig.
Ezért Isten, a lélek által, mindenkiben sajátságos módon nyer tapasztalatot az anyagi valóságról. Ezért az Isteni szintű lélek által éltetett ember szellemben, abszolút módon relatív. Vagyis, nincsen két teljesen egyforma szellemi adottságokkal rendelkező egyén. Épp úgy, mint ahogyan testben is különbözünk egymástól. De lélekben, a „szenv” hordozójában, teljesen egyformák vagyunk. Ezért a „szenv”, a lelki aktivitásunk mértéke. De értelmet igazán, csak akkor nyer számunkra, ha pozitív polaritással a szeretet szolgálatába állítjuk, a kellemes szellemi gondolataink segítségével.
Ezért úgy is fogalmazhatjuk, hogy a „szenv”, a szeretet fokmérője az elménkben. Ami tulajdonképpen arra utal, hogy a szellemi gondolataink közvetítésével, mennyire hagyjuk érvényesülni a pozitív lelki érzéseinket az elménkben. Mert az értelmes módon értékelhető életünk, a pozitív lelki érzéseink folyamatos megtapasztalásáról szólnak. Amit minden lehetséges életeseményünkben próbára tehetünk. Ez az életünk célja.
Matécz Zoltán
2018.11.28.
