Depresszió.
Az orvostudomány jelenleg, még nem ismeri a depresszió kialakulásának az eredendő okát. Csupán azt valószínűsítik, hogy a depresszió, a genetikai hajlamokon kívül, a kellemetlenné vált környezeti hatásokra alakulhat ki. Így az alapvető élettani hatások felborulás mellett, a stresszre való fokozott érzékenység, valamint az agyban, az ingerületátvivő kémiai anyagok megbomlása, akadozása lehet a feltételezett kiváltó ok. De ezek az alapvetőnek mondható okok, egyáltalán nem konkrét tudományos tényezők.
A latin „presszió” kifejezés, „nyomást” jelent. Olyan belső kényszerítő hatást jelent, amely a külső fizikai adottságok megváltoztatására irányul. Így a depresszió már, kényszerítő hatású lelki nyomásként érvényesül. Vagyis, egy olyan mentális hatás, amely az elménkben felhalmozódó negatív lelki érzések aktivitására utal. Így mentális erőhatásként, az önmagunk ellen fordult lelki érzéseinkre irányul.
A depresszió, egyáltalán nem azonosítható, az emberek pillanatnyi rossz hangulatával. Így a rossz hangulat mellett, az örömre való képesség elvesztése, a rutinszerű napi tevékenységek iránt megszokott érdeklődésnek az elmaradása, a negatív önértékelés fokozódása, tartós alvászavar, erősen lecsökkent koncentrációs készség, testtömeg változás, fokozott érdektelenség vagy indokolatlan ingerültség, az emberektől való eltávolodás, tartós kimerültség, majd a halállal kapcsolatos gondolatok jellemzik. Legalább két héten át. Akkor a depressziót, mint betegséget, már meg lehet állapítani.
Így a depressziós ember kellemetlen mentális állapotát természetesen, testi panaszok is kísérik. Főképpen emésztési problémák a testi kísérőjelenségek. Az emésztési zavarok mellet, a székrekedés, vagy éppen ellenkezőleg a hasmenés kíséri, ami tartós hát és fejfájással is párosulhat. Így nagyon sok depressziós beteg, erős szorongással él a betegsége alatt. Mert a múltban elszenvedett problémái miatt, a jövőben elvárható eseményeit, nagyon borúsnak, kilátástalannak látja itt és most, a jelenben.
Szerintem a depresszió, egy teljesen átbillent mentális állapot, amely az önbizalom-hiányos belső lelki tusa eredményeként jön létre. Ahol a lelki érzések aktivitása egyáltalán nem csitul, de a helyes, kellemes szellemi irányítás hiányában, kizárólag negatív értéket nyer az elmétől. Így a negatív lelki érzések túltengéséről van szó.
A szellemi szinten ostoba, vagy az alapból lusta, passzív emberek, sokkal ritkábban depressziósak. Mert az ő saját lelki aktivitásuk, alapból korlátozott. Hiszen a lelki érzéseinket, a szellemi gondolataink irányítják az elménkben. Csakhogy, míg a kellemes szellemi gondolataink, pozitív értéket biztosítanak a lelki érzéseinknek, addig a kellemetlen szellemi gondolataink, csak negatív polaritással ruházzák fel azokat.
Így a legdepressziósabbak, éppen az érzékeny, a lelkileg aktív emberek tudnak lenni. Akik, egyáltalán nem képesek elfogadni, egy számukra problémássá vált helyzetet. Tulajdonképpen, a szellemi gondolataikkal, a problémáikban ragadnak. Így a probléma-centrikus gondolkodásmódjuk stabilizálódása miatt, csak kellemetlen szellemi gondolatokkal terhelik az elméjüket. Amely kellemetlen szellemi gondolatok, negatív lelki érzések aktivizálását teszik csupán lehetővé számukra.
Ezért, korunk egyik legelterjedtebb betegsége lett ma már a depresszió, amelynek több periódusban történő lappangási ideje is létezhet. Így bárki fogékony lehet erre az általánossá vált betegségre. Amikor ugyanis, valamilyen stresszhelyzetre reagálunk, és ideges, zaklatott, feldúlt, erősen feszült mentális állapotba kerülünk, akkor az már, egy-egy konkrét depresszív megnyilvánulásunk. De valójában, csak akkor minősíthető kialakult depressziónak, ha tartósabb ideig fennáll ez a mentális tehetetlenség. Legalább, úgy egy-két hétig.
Ez a depresszív hangulatunk mindaddig tart, amíg a stresszhelyzetünket kiváltani képes problémánkból, nem látjuk a reális kiutat biztosítani képes lehetőséget, a szellemi gondolataink segítségével. Tulajdonképpen, a stabilnak mondható komfortzónánk megsérült, amelyben a biztonságérzetünk és az önbecsülésünk biztosított lehetett. Ezért, nem tudjuk elfogadni a számunkra problémás helyzetet. De tenni ellene, képtelenek vagyunk.
Így a depresszió, mint felfokozott negatív érzelmi hatás, különböző mentális mélységekbe képes taszítani az emberi elmét. Ezért a mélydepressziósokban, a negatív lelki érzések, saját maguk ellen aktívak. Éppen azok irányítják, az egyre bonyolódó kellemetlen szellemi gondolataikat. Vagyis, az elme természetes tevékenysége kifordul. Ezért a feleslegesség érzése alakul ki a mélydepressziósok elméjében. Amelyben a negatív lelki érzések, a szükségszerűnek látszó önpusztítás szellemi gondolataira koncentrálódnak. Azok elképzelt valóságával terhelik a beteg elméjét.
Így a depresszió, egyfajta belső lelki erők mentális nyomásaként, mely a túlfeszített idegi állapotban jut kifejeződésre, a teljesen tehetetlenné vált düh egyre fokozódó megnyilvánulása. Alapvetően kétféle ellentétes fajtája létezik. A hisztériás és a rögeszmés depresszió. Míg a hisztériás egy aktív depresszió, addig a rögeszmés, egy teljesen passzív, önmagába fordult mentális betegség.
Sajnos, a feltételekhez kötött relatív szeretet, éppen arról szól, hogy amíg a megfelelőnek tartott komfortzónánk komfortfeltételeit megsértve érezzük, addig nem tudunk belenyugodni, a számunkra károsan megváltozott helyzetekbe. Mert azok, teljesen elfogadhatatlanok számunkra. Ezért, stresszként értékelünk mindent, ami a relatív szeretetelvárásainkkal szemben, a mentális komfortzónánkat megsértheti.
Ez a depresszív gondolkodásmód, egyszerűen megelőzhető, ha a problémák ismeretében, mielőbb a számunkra helyesnek vélt megoldások szellemi gondolataival töltjük fel az elménket. Egyfajta megoldás-centrikus gondolkodásmód tudatos kialakításával. Amelynek a lényege nem az, hogy konkrét megoldást találjunk a problémáinkra, hanem éppen az, hogy a kellemes szellemi gondolataink segítségével, tudatosan elképzeljünk olyan élethelyzeteket, amelyek már, reális megoldást jelenhetnének a fennálló problémáinkra.
Mert, amíg az elménket, kellemes szellemi gondolatok uralják, addig csak pozitív lelki érzések alakulhatnak ki ott. Így a kellemes szellemi gondolatokkal, nem kerülhetünk depresszív mentális állapotba. Mert a kellemes szellemi gondolatok által aktivizált pozitív lelki érzések mellett, nem alakulhat ki depresszív mentális tudati állapot. Mivel, csak a depresszív mentális tudati állapotaink fokozódhatnak, a depressziót jelentő betegségek különböző mélységű szintjéig.
Azt hihetné az ember, hogy ez a mentális ábrándozás, egyszerű önámítás csupán. De egyáltalán nem így van a dolog. Mert minden számunkra hasznos változáshoz, valamilyen konkrét tervre van szükségünk. Amit a szellemi gondolataink informatív értékeivel képzelhetünk el reális módon. Így mentális formát biztosítva az elképzeléseinkben, a szükségszerű változásokra irányuló lelki vágyainknak.
Amikor pedig, az elménkben már látjuk a számunkra helyesnek vélt megoldást, amelyik megszüntetheti a problémás helyzetünket, akkor járulhatunk hozzá mentális módon ahhoz, hogy meg is történjen a dolog. Mert akkor már teljesen céltudatosan kijelenthetjük azt, hogy „igen, éppen ezt akarom megtapasztalni az életemben”. Amit a valóságos elképzelésemben látok.
Az ember tudatos elméje, ilyen módon válik céltudatossá. Vagyis, a múlt problémáit ismerő emberi tudat, itt és most a jelenben, konkrét céltudatot alakíthat ki magának arra nézve, hogy mit kíván megtapasztalni a jövőben. Erről szól az értelmes emberi gondolkodáson alapuló mentalitásunk.
Szerintem, minden értelmes embert, Isteni eredetű lélek éltet. Olyan lélek, amely az életünk energiája. Mentális erőhatásokat biztosítva a lelki érzéseinkkel, a számunkra megtapasztalható élethez. Amelyik lelki érzéseinket, a szellemi gondolatainkkal irányíthatunk tudatosan az elménkben. Ha a vágyainkban megjelenő, számunkra tökéletes megoldásokra koncentrálva, mindig helyesen használjuk az elménket, akkor a kellemes szellemi gondolatainkkal, állandóan pozitív polaritással aktivizáljuk, az Isteni minőségű lelkünktől származó érzéseinket. Ez a tudatos teremtés lényege.
Mivel Isteni eredetű lélek éltet bennünket, ezért a tudatos teremtés képességével rendelkezünk. Mert a számunkra helyes megoldásokra irányuló vágyaink, olyan lelki speciális érzéseink, amelyek közvetlenül az Isteni minőségű lelkünk üzenetei. Az Isteni minőségű lelkünk akaratai. Amelyek mindegyike arra ösztönöz bennünket, hogy a kellemes szellemi gondolatainkat, a vágyaink reális elképzelésével foglaljuk le. Éppen azért, hogy a közben aktivizálódó lelki érzéseinket, pozitív polaritással tudjuk hasznosítani. Számunkra konstruktív, azaz építő módon. A teremtésre.
Aki az elméjét fordítva, nem ilyen módon használja, könnyen feszült, deprimált állapotba kerül. Vagyis, rövidebb idejű depresszív hangulatba. Ami a tartós depresszió betegségének a kezdete lehet. Tudomásul kell venni azt, hogy minden problémánk olyan, mint az ingovány. Nagyon könnyű beleragadni mentális módon, ha állandóan csak azon rágódunk. Mert, amíg a problémák okaival foglakoztatjuk a tudatos elménket addig, csak kellemetlen szellemi gondolatokkal tölthetjük fel azt. Azokra a szellemi gondolatokra pedig, negatív polaritást nyerhetnek csak a lelki érzéseink.
Az érzéseink a lelkünkből, az életünk energiájából származtatható mentális erőhatásaink. Amelyek erőhatásokként, mindig elvégzik azt a mentális munkát, amire a szellemi gondolataikkal irányítjuk őket. Kivétel nélkül. De számunkra egyáltalán nem mindegy az, hogy konstruktív módon, pozitív polaritással használjuk őket, vagy éppen ellenkezőleg negatív polaritással, destruktív jelleggel. Mert amíg konstruktív módon használjuk a lelki érzéseinket, addig azok megteremtik számunkra azt a valóságot, amit a vágyaink alapján elképzeltünk magunknak. Míg destruktív módon használva, egyszerűen feltorlódnak bennünk a negatív lelki érzéseink. Így a kizárólag romboló hatásukat, a saját megtapasztalható életkörülményeinkben fejtik ki.
Így a hozzánk tartozó környezetünkben rombolják le, az élethez kialakított egyéb körülményeinket is. Beleértve, a normális emberi kapcsolatainkat. Mert a depresszív vagy depressziós emberek, nem csupán elfordulnak az emberi közösségüktől, hanem az is magára hagyja őket. Mert az emberek rossz hangulata, éppúgy ragadós, mint a jó hangulatuk. De életerős vidám ember, egyáltalán nem kíván rossz hangulatba kerülni. Éppen olyan módon, mint ahogyan a deprimált ember, ösztönösen kerüli, a számára jónak minősíthető hangulatot.
A depresszió tehát, mint általánosan elterjedt népbetegség, éppen abból adódik, hogy az elménket rosszul használjuk. Mert, mosolygunk vagy nevetünk azon, ha valakit viccesen felidegesíthetünk. Így a negatív indulatok kifejezése, egyszerűen divatossá vált. Ezt a divatot követve pedig, folyamatosan játszunk a lelki érzéseinkkel. Nem is tudva azt, hogy azok, a sorsunk formálására alkalmas mentális erőhatásaink. Éppen olyan módon, mint aki egy töltött fegyverrel játszik. Bármikor megsebesítve önmagát vagy másokat.
Ezek a mentális sebeink okozzák a depressziónkat, ha nem tudjuk elfogadni és kezelni őket. Mert problémákat jelentenek az életünkben. Amelyek megzavarják és felborítják a komfortzónánkat. Azt a mentális életterünket, amelyben jól érezhetjük magunkat. Egyfajta mentális börtönné alakítva a komfortzónánkat. Amelyből nem tudunk kitörni. Mert nem látjuk a kiutat biztosító mentális ajtót, amely a számunkra helyes magoldásokhoz vezethet. Teljesen elvakult módon, önmagunkban keressük a hibát és a felelőst. Azt megtalálva pedig, természetesen önpusztító jelleget ölt a beteges folyamat.
Ezért a deprimálttá vagy depresszióssá vált szeretteinkre, nekünk kell vigyáznunk, még értelmes embereknek. Meg kell értetnünk velük azt, hogy a reális kiút is ott van a fejükben. Mert, minden a fejben dől el. Mivel, reális önbecsülés és céltudat, csak a számunkra helyes megoldások elképzelése folytán alakulhat ki bennünk.
Tulajdonképpen, meg kell terveznünk magunknak a jelenben, azt az ideális jövőképet, amit szeretnénk megtapasztalni. De azt, a múltban megtapasztalt problémák ismerete nélkül, nem tudjuk megtenni. Hiszen a problémák tudatosodása nélkül, nem alakulhat ki bennünk lelki vágy arra nézve, hogy a szellemi gondolataink informatív értékeivel, milyen ideális elképzeléseket formáljunk az elménkben.
Így a megtapasztalt problémáink, valójában nem is az ellenségeink. Hanem éppen ellenkezőleg, a barátaink. Általuk fejlődhetünk. Hiszen a megismerésük által képesek a vágyaink, olyan helyes irányt mutatni számunkra arra nézve, hogy a szellemi gondolatainkat, milyen módon használjuk, a reális elképzeléseink formálására. Így a megismert problémáink mutathatnak csak rá arra, hogy az életünk menetét, milyen irányba kell igazítanunk.
Vagy másképpen fogalmazva, hogy a teremtésre alkalmas pozitív lelki érzéseinket, milyen kellemes szellemi gondolatokkal érdemes aktivizálni az elménkben. Ezzel a mentális felfogással, bármilyen probléma könnyedén elfogadható. Mert tudjuk azt, hogy a problémáink ismerete, a helyes megoldásokra irányulva, már a fejlődésünket szolgálhatja.
Így az egyetlen valós probléma számunkra az, ha nem vagyunk képesek, mihamarabb megoldás-centrikus módon gondolkodva, részt venni, a saját sorsunk folyamatosan zajló részeseményeiben. Ha az elménkben, döntésképtelenekké válunk. Mentális tehetetlenséggel. Akkor a depresszió, ellenünk fordítja, az egyre halmozódó negatív lelki érzéseinket. Mert a megoldatlan problémáinkról szóló kellemetlen szellemi gondolataink, csak erre adhatnak lehetőséget számunkra.
De, ha Isten az örök világosság, azaz a tökéletes megoldások lehetősége, akkor csak úgy élhetünk a fényében, ha a vágyainkat kifejezni képes kellemes szellemi gondolatainkkal, mindig a számunkra helyes megoldások valós elképzeléseit formáljuk a tudatos elménkben. Éppen azért, hogy az általa biztosított lelki érzéseinket, pozitív jelleggel tudatosan, a teremtésre használjuk.
Mint ahogyan a tervezők is, egy reális valóság elképzelése alapján rajzolják le azt a valóságot, amit a hozzáértő szakembereknek meg kell majd valósítaniuk. Csak a mi saját esetünkben, a kellemes szellemi gondolataink képviselik a tervezőnket, míg a pozitív lelki érzéseink, a hozzáértő szakembereket szimbolizálják. Amelyek mentális erőhatásokként, képesek számunkra megvalósítani azt, amit a vágyaink szerint képzeltünk el valóságosnak.
Így a deprimált elmeállapotok, és a belőlük eredeztethető depressziós betegségek, teljesen megszüntethetők. Ha az elménket helyesen használjuk. A lelki vágyainkat tudatosan követve. Mert, nem szükséges megalkotnunk bármit is, sokszor bőven elég, ha elképzeljük annak a valóságát. Akkor már, lelki erőket mozgósítunk annak érdekében, hogy megvalósuljanak azok az életünkben.
Az elménk helyes használatát, már gyermekkorban érdemes megtanulnunk. Éppen azért, hogy még a rövid idejű deprimált elmeállapotokat is ki lehessen kerülni ez által. Ráadásul, a gyermekek fantáziája sokkal erősebb. Ezért, nem kiölni kell a fantáziát belőlük, mint a céltalan ábrándozások lehetőségét, hanem éppen ellenkezőleg, reális célokat kell biztosítani számunkra. Hogy a megtapasztalható valóságuk, ne csak céltalan álmodozás legyen, hanem tudatosan megteremtett sors.
Aki ilyen módon kezdi és éli az életet, nem lehet depressziós sohasem. Mert, a teljesen egészséges gondolkodásmódjával, minden pszichoszomatikus módon szerezhető betegsége elkerülhető. Így természetesen, a depresszió is.
Matécz Zoltán
2018.12.18.
