Ragadozó életmód.
Gyakorlatilag, minden élőlény ragadozónak minősül, amelyik azért ragad el, azaz fogyaszt el más élőlényt, vagy annak valamilyen részét, hogy a saját létfenntartását biztosítani képes táplálékigényét, kielégítse ez által. Mivel, éppen azért ragadja magához, hogy megegye. Akár élve, akár elpusztítva azt. Vagy éppenséggel, annak a már korábban elpusztult tetemét elfogyasztva. Bármilyen módon.
Így ragadozó életmódot folytat gyakorlatilag, az élőlények minden lehetséges formája. Mert a természetes táplálkozása érdekében, mindig valamilyen másik élőlényt vagy annak valamilyen szénhidrogén vegyületekben gazdag részét ragadja magához, és eszi meg. Akár nyersen, akár sült vagy főtt ételként feldolgozva. Mert az élőlények szervezete, csak a sejtes alapú, szénhidrogén vegyületeket képes feldolgozni emésztés közben. Úgy a növényi, mint az állati vagy éppen, az emberi létformák esetében.
Számunkra az élet minden lehetséges megnyilvánulása, egy csoda. Mert életet „kreálni” élettelen anyagokból, nem képes a tudomány. Még sejtes szinten sem. Annak ellenére, hogy az élettelen anyagok atomjai építik fel, az élőlények fizikai szintű anyagi testét. Pedig, a folyton fejlődő tudomány, már elég jól belelát, a sejtes szintű életformák alkotóelemeibe.
Ezért, a mondanivalóm lényegét, kezdjük az élet alapját képező vírusoknál és baktériumoknál. A vírusok a legkisebb, korlátozott minőségű életre képes egységek a bioszféránkban. Mert növekedésre és önálló anyagcsere folyamatokra képtelenek ugyan, de sejtes alapú környezetben aktivizálódva, intenzív szaporodásra alkalmasak. A sejtekben, kémiai szabályzás nélkül szaporodnak úgy, hogy körülbelül 20-25 perc múlva, mintegy 250 ugyanolyan minőségű vírus alakul ki a gazdasejtből. Sejtes szintű élettér nélkül azonban, egyszerűen bekristályosodnak, és szilárd halmazállapotú élettelen anyagként, korlátlan ideig képesek eltárolni, a biológiai életre alkalmas informatív értékeiket.
Ezzel szemben a bakteriális élet, már teljes értékű, sejtes alapú életforma. Amelyben az anyagcsere folyamatok is funkcionálnak. Szaporodásuk pedig, feromonnal szabályozott módon, osztódással történik. Amelynek keretében, a bakteriális szintű sejt, éppen kettéosztódik. Azért, hogy baktérium, túlélje a szaporodási ciklusát. Így a baktériumok, a bioszféránk minden lehetséges pontján megtalálhatóak, és a biológiai szintű anyagelbontásért felelősek.
Így szerintem a baktériumokban és egyéb sejtekben, egy-egy sajátságos „sejtvírus” képezi a sejt magjának a centrumát. Amely önálló szaporulatra képes ugyan, de a feromon nevű kémiai szabályozóanyag, korlátozott mértékű osztódási ciklusokat engedélyez csak számára. Így minden egészséges sejt, teljesen megfeleződve, két egyforma részre osztódik szét. Mert a mérsékeltnek mondható kettéosztódása során, még nem pusztul el a gazdasejt. Ez a baktérium és sejtszaporulat lényege.
Tulajdonképpen, az anyagelbomlási folyamatok három fokozatban mennek végbe. Fizikai síkon, az ólomig tart a radioaktív elbomlás. Az ólomtól a hidrogénig, kémiai szintű anyagelbomlásról beszélhetünk. Amelynek keretében egyre bonyolultabb összetételű, szerves vegyületek is kialakulnak. A hidrogént azonban szerintem, csak a biológiai szintű életformák képesek elbontani. Mégpedig, az én véleményem szerint, olyan módon, hogy a sejtjeinkben zajló oxidációs folyamattal, vízzé ég el a hidrogén. Miközben az energiaértéke, biológiai szintű izomerővé alakul.
Így a sejtes oxidáció során keletkezett vegytiszta víz, mint a sejtjeink számára legideálisabb oldószer, gyakorlatilag kiöblögeti a sejtjeinkből, az ott feleslegessé vált anyagi részeket. Azok pedig, az emésztés többi hulladékával együtt, a székletben távoznak a szervezetünkből. Majd, további bakteriális elbomlás során, hasznos életteret képeznek, más vírusok és baktériumok számára.
A baktériumok, mint önálló életre képes sejtek, egyszerűen elpusztulnak, a sajátságos táplálékokat biztosító életterük nélkül. Lepusztult élőlényekként pedig, maguk is más baktériumok természetes táplálékaivá válnak. Amit más baktériumok, magukhoz ragadva fogyaszthatnak el. De valószínű az, hogy olyan baktériumok is léteznek, amelyek más baktériumokat fogyasztanak el élve. Így egysejtű ragadozókként funkcionálva.
Az életet tehát, éppen az élet táplálja azért, hogy ne legyen túlzottan nagymértékű a szaporulat. Így a sejtes alapú táplálkozás, az életformák túlszaporulatának a biológiai visszacsatolását oldja meg azért, hogy a bioszféra egyensúlya fennmaradjon. Mert az sejtosztódáson alapuló fogamzás, nagyon sok utódnak biztosít életet. Éppen azért, hogy a szaporulatból lepusztuló gyengébb egyedek nélkül is, biztosan fennmaradjon az élet.
De, ugyanezt a célt szolgálja az öregedés miatt történő lepusztulás is. Mert, nem az a lényeg, hogy a személyes élet örökké tartson az egyedeknél, hanem az, hogy a fajok fennmaradjanak, és tartós módon eltárolják, az anyagi valóság megtapasztalásából szerzett információkat. Ez a folyamat, az intelligens embernél a legfejlettebb, amelynek az eredményét kultúrának nevezzük. Ebbe a kultúrába belefér minden olyan valós vagy vélt ismeret, amit az emberiség „felhalmozott” magának.
De most inkább, a vírusok által kialakult sejtes életformákról beszéljünk inkább. Valamikor kezdetben szerintem, létezett egyfajta ősközeg, ami a fizikai és kémiai szintű anyagelbomlási folyamatok csúcspontjaként foghatunk fel. Ez egy olyan folyékony állagú ősközeg volt, amelyben már, a szervessé vált anyagi vegyületek halmozódtak fel. Így a szilárd halmazállapotú, és kristályos szerkezetű vírusok feloldódtak benne és életképessé váltak. Ezért, megkezdődött a féktelen szaporodási folyamatuk.
Azok a vírusok pedig, amelyeknek a szaporodási képességeik gyengébbek voltak, szerves anyagokkal vették magukat körül, és ilyen módon különültek el a többi, igen aktív vírustól. Így alakult ki, a baktériumok több milliárdnyi fajtája.
Majd a baktériumok kialakulása következtében, a még aktív vírusszaporulatok drasztikus csökkenése következett be. Mert a kialakult baktériumok, magukhoz ragadták a vírusok életterét képező szerves anyagok nagy részét, megkezdődött a biológiai szintű élet. Amelynek az alapja az volt, hogy a vírusok harcoltak a szaporodási területeikért. Míg a vírusok életteréből kialakult baktériumok, küzdöttek a táplálékért. Amit éppen, a még közöttük élő aktív vírusok képeztek.
Így a vírusok, csak a baktériumtestek által bezárt sejtekbe hatolva lettek képesek további szaporulatra. Mégpedig olyan módon, hogy a baktériumtestben, 20-25 perc alatt, lemásolja önmagát a vírus, körülbelül 200-250 példányban úgy, hogy bakteriális gazdasejtet teljesen elhasználja. Ez egy olyan természetes biológiai alapfolyamat, amit a külső szemlélő, úgy értékel, hogy a vírus megölte a baktériumot ahhoz, hogy a szaporulata létrejöjjön. De ez nem gyilkosság, hanem biológiai szintű átalakulás. Vagyis, a vírusok szemszögéből tekintve, teljesen természetes folyamat.
Majd az egyre drasztikusabb vírustámadások ellen védekezve a baktériumok, önálló zárt bakteriális egységekké, telepekké alakultak. Amelynek keretében, szükségszerű módon, kialakultak a többsejtű életformák. Azoknak több milliárdnyi, aránylag jól elkülöníthető faja. Ezt a ciklust nevezhetjük, egyfajta ősnemzésnek. Amelyben a különböző bakteriális fajok, egymással szimbiotikus viszonyban tartják fenn a többsejtű életformákat azért, hogy ez által, sokkal nagyobb biológiai védelem alá kerüljenek, az őket folyamatosan támadó szabad vírusok elől.
Így a többsejtű életformák, egytől-egyig olyan összetett szerkezetű egyedi baktérium társadalmak, amelyekben a specifikus baktériumok megfelelő összetétele határozza meg a faji minőségeket. Így például, egy egészséges emberben, több milliárdnyi baktérium él természetes életet azért, hogy közösen olyan vegyi anyagokat termeljenek, amelyek védelmet képesek nyújtani, a táplálkozás során bekerült vírusok ellen. Ezeket a sajátságos vegyi anyagokat hívhatjuk például emésztőnedveknek.
Csak a gyomrunkban, több száz baktériumfaj él természetes életet. Oly annyira természetes ez számunkra, hogy a vírustámadások miatt kialakult esetleges betegségeink, éppen azért alakulnak ki, mert a fajukra jellemző specifikus baktériumaink, nem képesek izolálni azokat, valamilyen okból kifolyólag. Vagy azért, mert még ismeretlen számukra az új vírus, vagy pedig azért, mert valamelyik specifikus baktériumtörzsünk egyedszáma, nagyon alacsony szintre zsugorodott a szervezetünkben. Így nem képes megfelelő immunválasszal reagálni, az esetleges vírustámadások ellen.
Mert olyan, hogy immunrendszer, gyakorlatilag nincsen a szervezetünkben. A megfelelő immunválaszokat ugyanis, vagy valamelyik specifikus baktériumtörzsünk váltja ki vagy, csak stimulálják a baktériumaink valamelyik mirigyünket, a szükséges védőanyag előállítása érdekében. Elkülöníthető a szervezetünkben például, a vérrendszer, a légzési rendszer, az idegrendszer, de az immunrendszer, az nem. Így az egész szervezetünk, egyfajta sajátságos „immunrendszernek” minősül. Amelynek a hatékonyságát, éppen a fajunkra jellemző, specifikus bakteriális egyensúlyunk határozza meg. Ha az torzul, megbetegszünk.
Így a bioszférában természetes ragadozás, már a vírusok és baktériumok szintjén megvalósult. A többsejtűként értelmezett, összetett bakteriális egységek számára ez, ezért természetes folyamat. Teljesen mindegy tehát az, hogy növénytől vagy állattól ragadjuk el az életet, vagy azok valamilyen részétől, ragadozók vagyunk. Mert a ragadozás lényege az, hogy vírusok és baktériumok szerves vegyületei alkossák a táplálékainkat. Még akkor is, ha azok nagyobb mértékű koncentrált mennyisége, más élőlényekben van kódolva, specifikus módon.
Azok a fajok pedig, amelyek az anyagcsere folyamataik során, nem képesek a saját specifikus baktériumtársadalmukat ellátni megfelelő táplálékkal, egyszerűen lepusztulnak. Ez a tömeges fajpusztulás lényege. Ma is vannak olyan fajok, amelyek a kihalás szélén állnak. Illetve, a mi emberi kultúránk kialakulása közben megfigyelt fajok közül, már jó néhány eltűnt az anyagi valóságunkból. Mert az életterükben, már nem találtak olyan táplálékot, amely a saját fajukra jellemző specifikus baktériumtársadalmuk természetes életvitelét biztosíthatta volna.
A növényevő állatokban például, a növényekre jellemző vírusok és baktériumok halmozódnak fel. Ők, a nővényekben élő sejtvírusoktól és baktériumoktól ragadják el az életet. Így, ők is ragadozó életmódot folytatnak. Míg a „ragadozóknak” nevezett életformák képviselői, éppen a növényevőkben koncentrálódott sejtvírusokat és baktériumokat ragadják el.
Így az emberi faj képviselői, lehetnek akár vegánok, vegetáriánusok, vagy mindenevők, egyformán ragadozók. Mert ahhoz, hogy életben maradjanak, mindenképpen valamilyen más élőlényben kódolt specifikus sejtvírus és baktérium társadalom életformáját kell elfogyasztaniuk szükségszerűen. Akár növényben, akár annak a magjában, akár más egyéb élőlényben. Mert az egészséges táplálkozásunk, éppen a sejtes alapú táplálékok fogyasztásán múlik. Főképpen a nyers táplálékok fogyasztásán.
Mert bármilyen mértékű hőkezelés, az élelmiszereink tápértékét rontja. Bár bevallom, nagyon jó gasztronómiai élményt nyújt sok sült és főtt étel, de az ideális fűszerezés, nem pótolhatja a hőkezelés során elveszített tápértéket. Mert a sütés és a főzés során alkalmazott hőkezelés során, miközben egyre bonyolultabb kémiai vegyületekké alakulnak az ételeink, nagy mennyiségű hidrogén szabadul fel belőlük. Más egyéb hasznos anyagokkal együtt.
De a lényeg, a sejtes alapon megkötött hidrogénen van. Mert a szervezetünk azt használja fel, amikor a sejtjeink oxidációs folyamatai során, vegytiszta vizet állít elő belőlük. Mert, minél kevesebb, a táplálékkal bevitt hidrogén kerül a szervezetünkbe, annál gyengébb oxidációs folyamatokat képesek végezni a sejtjeink. Mivel a legtöbb hidrogént, a hőkezelés nélküli szerves élelmiszereink tartalmazzák. Így a hőkezelés során csökkenő hidrogén mennyisége, egyre komolyabb méreggé alakítja a nyers élelmiszereinket.
Ezért a nyers ételek után a legegészségesebbek, a kínai ételek. Amelyek a párolás során, csak annyi hőkezelést kapnak, hogy az ízek harmóniája kialakuljon az ételben. A több óráig főzött magyar ételeket pedig, egyszerűen „nehéznek” minősíti az orvostudomány. Mert olyan csekély már bennük a tápérték, hogy nagyon nehezen lehet csak megemészteni őket. Pedig, nagyon finomak tudnak lenni azok.
Matécz Zoltán
2018.12.18.
