Adottságaink.
Az adottságaink, olyan természetes, velünk született kvalitásaink, készségeink, tehetségeink, hajlamaink, amelyeket nem képzéssel, tanulással, vagy gyakorlással értünk el. Azonban, ezeket a természetes adottságainkat képzéssel, tanulással és gyakorlással, aktív módon használható képességekké fejleszthetjük önmagunkban.
Az adottságaink tehát, olyan velünk született lelki eredetű lehetőségeink, amit szellemi szintű tanulással, képzéssel, és gyakorlással, olyan egyéni képességekké fejleszthetünk az életünk során, amelyek sikeres emberré alakíthatnak bennünket az emberi társadalmunkban.
Ezért, mindannyian valamilyen lelki adottságokkal születünk. Akár többféle adottsággal is. Majd a nevelésünkről gondoskodó szüleink feladata az, hogy ezeket a személyessé vált adottságainkat felismerjék, és tovább fejlesszék bennünk tanulással és gyakorlással. Éppen azért, hogy az adottságainkból származtatható készségeinkkel, előnyöket tudjunk élvezni az életünk során. Így az egyéni szintű belső lelki erőinket, éppen az határozza meg, hogy milyen mértékű vallási és világi szintű szellemi tanításokkal fejlesztették bennünk a lelki adottságainkat.
De ahogyan, az élethez szükséges lelki előnyeink, jól kiaknázhatók a szellemi szintű tanítás és gyakorlás által, úgy a hátrányaink, éppen abból a mulasztásból adódnak, ami a szükséges képzésünk céltudatos hiányosságaiban rejlik. Így a terheink és szenvedéseink oka alapvetően az, hogy a lelki adottságainkat, nem használjuk ki megfelelő módon, szellemi szintű irányítással. Vagyis, a lelkünk és a szellemiségünk adottságai, nincsen szinkronban egymással. Így a tanult kényszercselekvéseink, amelyek a megélhetésünket biztosítják, ellentétesek a velünk született adottságainkkal.
Mert a képzésünkkel járó tanult ismereteink, olyan szellemi szintű adottságaink, amelyeknek éppen az a feladata, hogy a természetes lelki adottságainkat kiszolgálják, és értelmes módon irányítsák. Vagyis, szellemi szintű értelemmel ruházzák fel a lelki adottságainkat. Minden oktatásnak, ezt a célt kellene szolgálnia.
Az természetes dolog számunkra, hogy a szellemi szinten tanult vagy begyakorolt ismereteinket, honnan származtathatjuk. Hiszen az emberi kultúra részeként, az elődeink tapasztalataiból szerzett ismereteket vehetjük át. Így a lenullázott szellemiséggel születő gyermekek, olyan műveltséget szerezhetnek a neveltetésük során, amit az ő világi és vallási közösségük diktál számukra. De a lelki adottságaik hatására, az egyforma oktatásban részesülő egyének is, mégis különböző tudású emberekké fejlődhetnek.
Mert a szellemi szintű fejlődésünkre való igényünket, mindig a lelki adottságaink befolyásolják. Ami röviden azt jelenti, hogy amire lelki szinten nem vagyunk fogékonyak, azt nem nagyon tanuljuk meg szellemi szinten sem. Ezért a társadalmi szintű elvárások miatt, amit az időszakos vizsgáink jelentenek, nagyon sok, és számunkra feleslegesnek mondható dolgot tanulunk meg, amíg a szükségesnek értékelhető alapműveltségünkre szert teszünk.
Ezért a felnőtté vált emberek, az egy tizedrészét sem használják a tanult ismereteiknek. Így a kötelező jelleggel tanult szellemi szintű ismereteik nagy része, feledésbe is merül az idők során. Míg a lelki adottságaik, az életük végéig elkísérik őket akkor is, ha nem éltek a lehetőségeivel.
Így nagyon sokan, csak nyugdíjba vonulásuk után kezdenek el élni a lelki adottságaikkal. Amikor már, leéltek egy majdnem teljes életet, a szellemi szinten szerzett adottságaik kényszerítő hatása alatt. Mert olyan szakmát vagy foglalkozást választottak maguknak, amelyben a lelki adottságaikat, nem tudták kellőképpen kihasználni. Ezért a tudatosan választott hobbyjaink, éppen arra utalnak, hogy a szellemi szinten tanult feladataink mellett, olyan dolgokkal is foglalkozzunk, amelyik a lelki adottságainkat fenntarthatják.
Nagyon fontos kérdésnek tartom azt, hogy megtudjuk végre azt, hogy honnan származnak a velünk született lelki adottságaink? Mert, ha az életvitelünk minősége függ attól, hogy a lelki és a szellemi adottságainkat közös nevezőre hozzuk, akkor nem árt tudnunk azt, hogy a szellemi szintű adottságainkhoz hasonlóan, honnan származnak a lelki adottságaink? Amelyek egy életen át elkísérnek bennünket. Ha akarjuk, ha nem. Mert elfelejteni sem tudjuk azokat.
A lélek által, Isten éltet bennünket. Ezért a velünk született lelki adottságaink, éppen arra utalnak, hogy Isten, milyen irányultságú életvitelre szánt bennünket ahhoz, hogy boldogok lehessünk. Hogy az életünk megtapasztalható eseményei, boldoggá tehessenek bennünket. Mert a sikerünk és boldogságunk záloga, a lelki adottságaink személyes megélésében rejlik.
A velünk született lelki adottságaink tehát, éppen arra utalnak, hogy a bennünket éltető Isten, milyen megtapasztalást kíván rajtunk keresztül megismerni. Mivel Isten, a mindent tudó, abszolút ismeretekkel rendelkezik. Mert Ő nem elektromos, anyagi módon nem jellemezhető transzcendens létezőként, az Univerzum mágneses valóságának az öntudata. Így az anyagi szintű megtapasztalást, csak rajtunk keresztül teheti meg. Ennél fogva, minden szellemi szintű ismerete, a mi személyes tapasztalataink által érik, gyakorlati módon megtapasztalt és visszaigazolt tudássá számára.
Ezért éltet bennünket. Tulajdonképpen, anyagi szintű értelmes „eszközök” vagyunk csupán, az Isteni szintű tapasztalatszerzés terén. Mert minden szellemi szintű ismeret, csak a gyakorlati szintű tapasztalatszerzés által érik visszaigazolt tudássá, még Isten számára is.
Ezt úgy is mondhatjuk, hogy az értelmes emberi élet, nem más, mint Isten anyagi szintű megnyilvánulása. Ezért, amikor ráeszmélünk arra, hogy Isteni eredetű lélek éltet bennünket, és ez tudatosodik az elménkben, akkor kezdünk el olyan módon élni, hogy az által, Istent szolgálják a tudatos cselekedeteink. Ilyen módon, tudatosan is Istenné válhatunk, már az emberi életünkben. Erre megvan minden adottságunk.
Matécz Zoltán
2019.01.29.
