Hontalanság.
A hajléktalan törvényről szóló írásomban, használtam a hontalan kifejezést. Éppen a hajlék nélküli emberekre vetítve. Amit több kommentben nehezményezett néhány kedves olvasóm. Mondván, hogy a hontalanság fogalma, haza nélküliséget jelent, és ezért, nem azonosítható a hajléktalansággal. Ezért, mielőtt használok egy fogalmat, nézzek utána a jelentésének. Hát, ezt én most megteszem, az Ő udvarias és bölcs tanácsukra.
Valóban, a magyar nyelv, teljesen külön kezeli a hajléktalanság és a hontalanság fogalmait. Így látszólag, teljesen igaza van azoknak, akik szóvá tették ezt számomra a kommentjeikben. De nézzük most a dolgot, kissé logikusabban.
Szerintem, a Föld minden lehetséges részterülete, valamelyik ország felségterületének számít. Ezért, aki ma a Föld nevű bolygóra születik emberként, nem lehet hontalan. Mert eleve beleszületett egy ország társadalmi közösségébe. Így, nem lehet hontalan. Hiszen, annak az országnak az állampolgára lett, amelyikbe beleszületett.
A sokrétűvé vált utazások lehetősége miatt, ma már a Föld, órák alatt bejárható. Így például, aki utazás közben születik, kettős állampolgárságot is kaphat. Ha a saját állama is elismeri állampolgárának, és az is, amelyikben éppen megszületett. Így az állampolgársággal, a jogi hovatartozását nyeri el az újszülött ember.
Ezért az én véleményem szerint, gyakorlatilag senki sem lehet veleszületett módon hontalan. Ez a fogalom azonban, mégis meghonosodott a mi kis hazánkban. Így hontalanná, csak száműzetéssel büntetett, vagy a hazájukból menekülésre kényszerült emberek válhatnak. Akiktől, vagy megvonják az állampolgári jogaikat, vagy ők maguk adják fel azt, egy új hazában megvalósítható jobb élet reményében. De ehhez, az őket befogadó ország állampolgárává kell válniuk. Addig azonban, átmenetileg hontalanná válnak. Mindaddig, amíg az új hazájukban fennálló, alapvető alkotmányos emberi jogok meg nem illetik őket. Mint új, befogadott állampolgárokat.
A hajléktalan ember, hajlék nélküli. Vagyis, fosztóképzővel kifejezve, „ott-hontalannak” nevezünk. Amely, máris magában foglalja a „hontalan” kifejezést is. Így a hajléktalan, nem képes hazamenni, mert nincs neki otthona. Mert az emberséges lakhatás is, az alapvető alkotmányos emberi jogok közé tartozik. Így az alapvető emberi jogait elveszítve, röviden hontalannak nevezhető.
Ráadásul, a társadalom nagy része, elfordul a hajléktalan emberektől. Ezért, jogosan érezhetik magukat hontalanoknak, a saját hazájukban. Ezt a hontalanságot próbálja enyhíteni kissé, a most alkotott hajléktalan törvény. Éppen azért, hogy a társadalom megszokott rendjét, ne zavarják annyira a hajléktalanná vált honfitársaink.
Az otthonom, a hazámban lévő házamat jelenti. Ahol az alapvető alkotmányos emberi jogaim lakhatási részét gyakorolhatom. Így az otthon fogalma azt jelenti számomra, hogy határozatlan módon kifejezésre juttatom azt, hogy van hová hazamennem. Amit a pontos címemmel tudok határozott formában kifejezni.
Vagyis, a lakhatásomat biztosító házam, az én fizikai szintű komfortzónámat biztosító része a hazámnak. Ahol jól érzem magam. Ezért érdemes a munkahelyemet is otthonossá tenni számomra egy kissé, hogy otthonosabban érezzem benne magamat. De tulajdonképpen, otthon érezhetem magamat az egész országomban, mert a népem által biztosított alapvető alkotmányos emberi jogaimat, bárhol élvezhetem a hazámban.
Ezt a biztonságérzetemet szavatolják, a demokratikus rendben működő és állandóan változó, kormányzati és önkormányzati rendelkezések. Amelyek, mindig az állandónak mondható, alkotmányos alaptörvényeknek vannak alárendelve. Hogy ez a hazánkban nem így működik mindenki esetben, az a demokratikus módon hozott törvények és törvénymódosítások túlkapásai miatt lehetséges. Mert minden demokratikus törvénynek és törvénymódosításnak, az alapvető alkotmányos emberi jogokat kellene szolgálnia.
Nevéből adódóan, az alkotmánybíróság feladata éppen az, hogy az új demokratikus törvények és törvénymódosítások között, határozott módon kiszűrje azokat, amelyek valamilyen módon sérthetik a népünk alapvető alkotmányos emberi jogait.
Ezért a parlament, mint a nép demokratikus módon választott politikai vezetősége, nem változtathatja meg önkényesen, a saját működésüket is meghatározó alkotmányt. Annak, egyetlen betűjét sem. Azt, csak népszavazással lehet módosítani. Szigorúan, nagyon magas többségi alapon. Így, azt a kormányzati szintű demokratikus döntést, amely az alkotmányos alaptörvényeket sérti, az alkotmánybíróságnak azonnal hatálytalanítani kell. Éppen az alkotmányunk védelme érdekében.
Mert, ha az alkotmányos törvényeinket demokratikus módon jogtalanul módosítgatják, akkor olyan jogi kiskapuk nyílhatnak meg, amelyek a népnek, vagy a nép egy részének, az alapvető alkotmányos emberi jogait sérthetik. Így az alkotmányos rendünk jogi tisztaságát, az alkotmánybíróságnak kell szavatolnia. Ha nem korrupt. Bármilyen demokratikus szintű politikai vezetés legyen is hatalmon. Mert a hatalmat, a többi párttal szemben szerzik meg, nem a nép ellen. Így a népünkön, nem gyakorolhatnak hatalmat.
Így az alkotmányunk független bírósága, bármilyen demokratikus módon hozott döntést megszüntethet utólag is, ha az alkotmányellenesnek ítélhető. Ha pedig később, akár évek múlva töröl el az alkotmánybíróság egy demokratikus módon hozott vagy módosított törvényt, akkor az azt jelenti, hogy az alkotmánybíróság, hagyta a demokratikus vezetést, a népe ellen munkálkodni. Ami, nyilvánvaló módon, népi elégedetlenséghez vezethet. Amit a sztrájkok és a tüntetések jelentenek.
Visszatérve azonban a hontalanság témájához, a „homelles”, kiejtve „hómlesz” szóval illetik az angolok, az otthontalanná vált embereket. De ugyanez a szó fejezi ki náluk a hontalanság és a hazátlanság állapotát is. Éppen azért, mert az alapvető alkotmányos emberi jogaikat elveszített emberek, éppúgy hajléktalanok náluk, mint hontalanok.
Ha pedig, tudomásul vesszük azt, hogy az angol nyelv egy olyan világnyelv, amit a hazánkban is szinte minden iskolában kötelező jelleggel tanítanak, akkor azt is tudnunk kell, hogy az angol kifejezések logikája, rátelepszik a magyar nyelvre is. Ilyen értelemben véve, szerintem nem olyan nagy nyelvi vétség az, ha a hajléktalan embereket, hontalanoknak nevezzük. Főképpen akkor, ha a teljes szövegkörnyezetből világosan kitűnik az, hogy valójában, a hajék nélküliségről van szó.
Matécz Zoltán
2019.01.29.
