Házi áldás.
Hol hit, ott szeretet,
Hol szeretet, ott béke,
Hol béke, ott áldás,
Hol áldás, ott Isten,
Hol Isten,
Ez az alapvető házi áldás, nagyon sok otthon falát ékesítette, és díszíti még ma is néhol. De sajnos, mára már, kissé kiment a divatból. Mivel a közművelődésben tanult átlagemberek, a tudomány racionális elveit elfogadva, egyre távolabb kerülnek Istentől. Hiszen a tudomány, nem fogadja el, egy rajta kívül álló intelligens és transzcendens Istenség létezését.
Ezért a tudományos ismeretekkel rendelkező emberek életéből, általában véve hiányzik Isten. Hiányzik a lelki életvitelükhöz szükséges áldás. Hiányzik a lelki békesség. Mert az életvitelükből, hiányzik a feltételek nélküli szeretet. Mivel, a szellem és a lélek konkrét tudományos ismerete nélkül, hiányoznak azok a mentális alapok, amelyek a szeretet békességével biztosított áldással, Istenhez vezethetné az értelmes embereket. Ezért, csak relatív módon, feltételekhez kötve tudjuk egymást szeretni. Sokszor, még úgy is nagyon nehezen. Sajnos, még a családokon belül is.
A kvantumpszichológia állítása alapján azonban, kell lennie az Univerzumban egy olyan központi szubjektív intelligenciának, amely az objektív anyagi világ valóságát irányítja és szervezi. Ezért a tudomány, folyamatosan keresi ezt a kozmikus szintű központ intelligenciát. Oly annyira, hogy a vezető tudósaink közül a NASA csillagászai, 1994 decemberében, felfedezni vélték Isten lakóhelyét a világmindenségben. Amely kiterjedt objektumként, egy mesterséges módon épült kozmikus város képét mutatta számukra. Amelyhez képest mozog minden egyéb kozmikus szintű objektum. Így az Isten lakóhelye, a világegyetem középpontjában található. Kiterjedése, körülbelül egy milliárd kilométer. Amelyhez képest a Föld, csak egy apró homokszemnek minősül.
https://www.ferfibarlang.hu/isten-lakhelye-nasa-csillagaszok.html
A tudomány mai állítása alapján, az energia egy és oszthatatlan. Mert sem teremteni, sem elpusztítani nem lehet. Erre utal, az energia megmaradási tétele. Amely szerint, energia nem vész el. Ami azt jelenti, hogy ugyanaz a kozmikus energia éltet bennünket a lélek által, mint amelyik az égitestek mozgásformáiért felelős a világmindenségben. Mert az anyagi megnyilvánulások, csupán rezgéseknek minősülnek. Az égitestek, kozmikus rezgéseknek, míg a földi anyagok, atomi szintű rezgéseknek. Csak más és más hullámhosszon és frekvencián rezgünk.
Hogy mi az energia, azt ma még, nem tudja a modern tudomány konkrét módon meghatározni. Így az energia, mint munkavégző képesség, kénytelen a már elvégzett munka mértékegységén osztozkodni. Annak ellenére, hogy az energia nem azonos, csupán arányos az elvégzett munkával. Vagyis, mindkettő tényező mértékegysége a fizikában, a Joule.
Az én véleményem szerint, az abszolút létezés, eleve kétféle valóságra osztható, elméleti szinten. Az oszthatatlan alaptömegekből álló mágneses valóságra, és az összetett szerkezetű elektromos anyagi valóságra. Míg a mágneses valóság, az Univerzum szubjektív alaphalmazát képviseli, addig a benne kialakult elektromos anyagi valóság részhalmazai, az objektív valóságot építik fel számunkra. Így a mágneses alaphalmaz, abszolút halmaz az Univerzumban, míg az elektromos anyagi részhalmazok, relatívak csupán. Majd a létezést szemlélő tudósoknak, együtt mutatkozik meg kétféle valóság, mint „elektromágneses” tulajdonság.
A mágneses alaphalmaz, az információ és az energia világa. Egy teljesen más világ számunkra. Mert az alaphalmazban kialakuló kozmikus szintű mágneses hullámok, alapvetően kétféle adottsággal rendelkeznek. A hullámhosszal, ami szerintem, a mágneses információt képviseli. Valaminti a frekvenciával, amely a mágneses energiát közvetíti. Ezért, mindig a mágneses hullámhossz informatív értéke határozza meg azt, hogy a mágneses frekvencia, milyen mértékű induktív munkát végezzen, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazokon. Azokat viszonyítható rezgési szinten tartva számunkra.
Az energia tehát, a mágneses hullámok frekvenciának az egymást követő erőimpulzus sorozatai által terjed. Egy-egy ilyen erőimpulzus sorozatot nevezhetünk az energia „adagjának”, azaz kvantumnak. Ezért a kvantum nem részecske, hanem az oszthatatlan alaptömegek által közvetített hatás. Amely a mágneses hullámokban folytonossá lett impulzusátadás képességével, állandó mértékű kozmikus erőhatással terheli, a kölcsönhatására kijelölt elektromos anyagi objektumokat.
A mágneses alaphalmaz pedig azzal, hogy információt képes kialakítani, tárolni, és közvetíteni a mágneses hullámokban, az Univerzum abszolút Elméjét valósítja meg. Ennek az abszolút Elmének az öntudata Isten, mint az elektromos anyagi valóság induktív teremtőképessége. Amely az összetett szerkezetű objektív elektromos anyagi valóságot, önmaga mágneses létezéséből nyilvánította meg, és tartja fenn, induktív módon.
Ha a mi személyes tudatosságunkat, amely EEG agyi mágneses hullámokat képes produkálni, relatív elmének nevezhetjük, akkor az Univerzum tiszta mágneses valósága, amely tudatosan alakítja induktív módon az anyagi valóság működését, abszolút Elmeként funkcionál a világmindenségben. Amelynek a kozmikus szintű öntudatát, nyugodtan Istennek hívhatjuk. Így minden anyagi létezés Istenben alakult ki, Istenben található, és Isten abszolút létezésének a relatív részét képezi. Tehát, a mi relatív elméink is, Isten abszolút Elméjében lehetnek csak egyéni módon tudatosak. Így a mi értelmes emberi tudatosságunknak, egyetlen reális célja lehet csupán, hogy általunk Isten, megismerje önmagát.
Ezért a lélek által, Isteni eredetű energia éltet bennünket. Ahogyan azt, a mi ősi magyar nyelvünk megőrizte számunkra, a szülinapi köszöntéseinkben. Isten tehát, sohasem volt távol tőlünk. Csak eddig, nem értettük még meg. Pedig, a relatív emberi intelligencia éppen arra utal, hogy a mi elméink, folyamatos mentális viszonyban állnak az abszolút Elmével. Meditatív módon. Ennél fogva, amikor erősen gondolkozunk valamin, akkor az abszolút Elmétől kapunk mentális információt. Éppen a gondolkodásunk témájával szemben kialakult hitünk szerint.
A házi áldás pedig, éppen arra utal, hogy amelyik emberi otthonban szeretet van, ott békességben élnek egymással a családtagok. Ahol pedig, a lelki béke stabil, az adott család tagjai között, ott Isten munkálkodik az emberek élete felett. Megvalósítva mindent, ami a vágyaik szerint, a szükségüket képezheti. Éppen azért, hogy ne szenvedjenek hiányt semmiben. Vagyis, számukra szükség nincsen. Isten ismeretében már, ez így talán érthető is. De számomra a házi áldásnak, sokkal mélyebb értelme is van.
Jézus tanítása szerint, nem lakik Isten kőből készült házakban. Hanem a lélek által bennünk él, és éltet bennünket. Ezért, a mi testünk, Isten „házaként” jut érvényre az életünkben. Szellemi szinten tehát, éppen arra kell személyesen is törekednünk, hogy mindig szeretet legyen a szívünkben. Hogy a lelki békénk stabil lehessen. Így áldások lehetünk a többi szeretteink életében. Az Isteni lélek által éltetett másik embertársaink életében. Akikkel energetikai szempontból véve, egyek vagyunk. Akár családtagok, akár rokonok, akár ismerősök, akár idegenek számunkra azok az emberek. Mert egy az Isten, csak abszolút módon nyilvánult meg bennünk, relatív emberekben. Ezért mi magunk, Isten relatív megnyilvánulásai vagyunk. Vagyis, az abszolút relatív részei.
Hogy van az Univerzum központjában valami, amihez képest mozognak a kozmikus szintű anyagi égitestek, azt mindig is sejtette a tudomány. Ezért, folyamatosan keresték is. De, amit a tudomány keres, azt előbb-utóbb meg is találja. Még akkor is, ha esetleg, valami mást találnak. Majd legfeljebb, sokkal később korrigálják a jelenlegi állításaikat.
Valamikor régen Isten fogalmát, az értelemmel bíró ember alkotta meg. Éppen olyan módon, mint ahogyan a modern fizika manapság, a többi kozmológiai állandót felfedezte. Szerintem annyi történt csupán, hogy a kozmikus állandók által biztosított Isteni adottságokhoz, felfedezni vélték a tulajdonosát is. Mert, ki más lehetne az abszolút értékű kozmológiai állandók tulajdonosa, mint az abszolútum, azaz Isten?
Isten nem tett mást, mint az általa teremtett anyagi valóságba, induktív módon átkonvertálta a mágneses információ és energia segítségével, az akaratát. Ezért számunkra Isten valósága, más-világnak minősül. Mert a mágneses valóság, csak az információ és az energia birodalma. Míg az összetett szerkezetű objektív anyagi valóságot, a tér és az idő jellemzi. Azok folyamatos változásai jelentik számunkra, a rezgési szintű eseményeket. Amit a tudomány eddig megismerhetett.
Ezért, minél közelebb kerülünk az abszolút Igazsághoz tudományos szinten, annál közelebb kerülünk Istenhez. Mert ez a két tényező, egy és ugyanaz. Az élő emberben pedig, Isten nyilvánult meg, az őt éltető lélek életenergiája révén. Az abszolút Igazság. Meditatív elmeállapotban, bárki megtapasztalhatja ezt a lelki azonosságot. Amely az kozmikus szintű abszolút Igazság, tökéletes szellemi értékeihez vezethet. Ahhoz a teljes és tévedhetetlen információs adatbázishoz, amit a mágneses alaphalmaz képvisel a létezésben.
Így az összetett szerkezetű, elektromos anyagi világ objektív valóságában kialakult relatív emberi értelem, bármilyen okos legyen is a tudománya, csak azt a szubjektív mágneses valóságot ismerheti meg, amelyik őt kozmikus szintű induktív módon működteti. Mert az ok-okozati szintű kauzális viszony alapja, éppen az a mágneses alaprezgés, amit a mágneses alaphalmaz képvisel.
Így az intelligencia, éppen azt jelenti, hogy Isten abszolút Elméjében, az értelmes ember magára talált, és felfedezte azt, hogy az ő saját relatív elméje, csak a teremtőjében lehet tudatos. Ez a felfedezés, Istentudattal ruházza fel az értelmes embert. Vagyis Isten, önmagára talál az értelmes emberben. Amikor ez a tökéletessé vált Istentudat, Isteni önazonossággal párosul. Amely a végtelen szeretet képességével, békességet teremt az emberek között, hogy áldások lehessünk egymás életében. Amint ez megtörténik, akkor Isten, közvetlen módon élhet végre általunk. Mert erre teremtette az értelmes embert.
A végtelen szeretet gyakorlásához egyelőre, annyi is elég kezdetnek, hogy lefekvéskor és felkeléskor, a lelkünk mélyén bennünket éltető Isten áldását küldjük minden embertársunk számára. Akiket éppúgy Isten éltet a lélek által, mint bennünket. Az Isteni minőségünk áldásával pedig, minden ember, egyre szelídebb lesz hozzánk. Mert Isten áldásával, nem lehet rossz az ember. Így megteremthető az a béke, amely áldás lehet bármelyikünk életében. Így a végtelen szeretet Istenként, közöttünk élhet végre.
Mert az anyagi szintű „házunk”, nem ér véget a testünknél. Nem ér véget az otthonunk falainál. Nem ér véget a településünk szélénél. Nem ér véget az országunk határainál. Hanem a teljes Föld az otthonunkat jelenti. Amelyre a házi áldás minden egyes szava érvényes. Mert áldást, az objektív anyagi szintű világunkra, csak Isten teremthet.
Matécz Zoltán
2019.04.09.
