Kirekesztés.
A szeretet, három mentális alappilléren nyugszik. A megértésen, a megbecsülésen, és a megbocsátáson. Egyetlen reális fokmérője pedig, a türelem. Ezért, amivel szemben türelmetlenek vagyunk, azt vagy nem értettük meg kellőképpen, vagy nem becsüljük meg eléggé, vagy pedig, nem tudunk neki megbocsátani. Vagyis, megvonjuk tőle a szeretetet.
Ezért, a mi sajátságos relatív emberi szeretetünk, nagyon sok esetben, éppen ezeket a mentális alappilléreket hiányolja. Vagyis, a megértést, a megbecsülést, és a megbocsátást. Teljesen mindegy az, hogy melyik alappillér hiányzik az elménkből, azonnal a türelmetlen nem-szeretésünk valósul meg. Vagyis, kirekesztjük a szeretetünkből azt, aki vagy ami, nem képezheti valamiért a megértésünk, a megbecsülésünk, és a megbocsátásunk mentális tárgyát. Mert nem teljesítette azokat a feltételeinket, amelyeket elvártunk tőle.
Ezért a kirekesztés, eleve olyan mentális állapot, amellyel megvonjuk valakitől vagy valamitől a szeretetünket. Mert nem tartjuk a szeretetünkre érdemesnek, a szeretetünkre méltónak. De ahogy, a relatív szeretetnek rezgési szintű lelki fokozatai vannak, úgy a szeretet nélküli kirekesztés is mentális rezgési fokozatokat valósít meg. A szeretettel éppen ellentétes irányú rezgési fokozatokat.
Ami röviden azt jelenti, hogy a lelkünk által bennünket éltető Isteni minőségünk, biztosít számunkra teremtésre alkalmas lelki érzéseket, mint mentális erőhatásokat. Amit, éppúgy használhatjuk számunkra jó módon, mint rossz minőségben. Attól függően, hogy alacsony vagy magas rezgési szinten aktivizáljuk a lelki érzéseinket az elménkben. Mert a kellemetlen szellemi gondolataink befolyásolására, csak alacsony rezgési szintű, számunkra negatívnak minősülő lelki érzéseket aktivizálhatunk az elménkben. Míg a kellemes szellemi gondolataink segítségével, jóval magasabb rezgési szintű, számunkra pozitívnak értékelhető lelki érzéseket hozhatunk működésbe.
Vagyis, egyáltalán nem mindegy az, hogy milyen rezgési szintű lelki érzésekkel alakítjuk a valóságunkat. Mert az alacsony frekvenciás negatív lelki érzéseink, számunkra kellemetlen valóságot képesek csak formálni. Vagyis, nem szolgálják a valóságunk érdemre méltó megtapasztalhatóságát. Míg a teremtésre igazán méltó lelki érzéseink, mindig magasabb frekvenciájú rezgési szintekkel rendelkeznek, pozitív jelleget öltve számunkra. Így az általuk formált valóságunk is, jóval magasabb rezgési szinten jöhet létre. Számunkra pozitív értékeket biztosítva.
Ezért, a szeretetünkből való kirekesztés során, nem csupán attól vonjuk meg a szeretetünket, akit mellőzünk, hanem közben, önmagunk számára is mentális kárt okozunk. Mert a kellemetlen szellemi gondolataink hatására, arra késztetjük az elménket, hogy a teremtésre alkalmas lelki érzéseinket, negatív polaritással aktivizálja számunkra.
Ezért, a haragunk által formált, hiteinkbe ágyazódott negatív lelki érzéseink, az elménk mentális háttértárolóját képező memóriánkba épülve, tovább dolgoznak a sorsunkat formálva, alakítva úgy, hogy arra már nem vagyunk tudatosak. Mert tudatosak, csak az elménkben lehetünk. A memóriánkba beépült hiteink, a jellemünket formálják. Azt a mentális visszacsatolásunkat, amelyik alapján, a mindenkori hiteinket alakítjuk ki a tudatos elménkben.
Így a memóriánkba ágyazódott negatív hiteink, egyre pesszimistább jellemet formálnak számunkra. Míg a pozitív hiteink, az optimistább, a bizakodóbb jellemünket biztosítják. Ezért, amíg optimistább a jellemünk, addig a hiteinket a szeretet jegyében, pozitív érzésekkel látjuk el. Amikor pesszimista jellemű emberekké válunk, akkor az elménkben formálható hiteink, negatív értéket kaphatnak csupán. Tovább rombolva azt a mentális énünket a memóriánkban, amit a jellemünk biztosít.
Bár testben és szellemben teljesen különbözünk egymástól, de lélekben egyek vagyunk. De a kirekesztés során, a szellemmel és a testtel együtt, a másik ember lelkét is kirekesztjük az életünkből. Ezért a kiközösítő személy, kirekeszti saját magát azokból a lelki kapcsolatokból is, amelyeket az általa kiközösített személyek biztosíthatnának számára. A rossz érzésekkel kirekesztett ember, hasonló érzésekkel reagál a kiközösítés eseményére. Így a befogadás hiánya, eleve mentális konfliktushoz vezethet annál is, akit kirekesztenek.
A kiközösített személy pedig, az őt mellőző vagy bántó személyek, vagy önmaga ellen fordul. Mert az egyre feszültebbé váló negatív lelki állapotának, mielőbb véget kíván vetni. Mivel a kirekesztett ember elméjében, csak negatív lelki érzések aktivizálódhatnak. Hiszen a kellemetlen szellemi gondolatai, csak azok aktivizálását teszik számára lehetővé. Így a feleslegesség lelki érzése miatt, egyre fokozódik benne a mentális terror lehetősége. Amit előbb-utóbb, valós terrorcselekményben hajt végre. Vagy önmaga ellen irányulva, vagy pedig, az őt kirekesztők ellen fordulva.
Amikor a családban, baráti kőrben, iskolában és munkahelyen, vagy a társadalmi életünk egyéb területein, több ember kerül közvetlen viszonyba egymással, a felmerülő szimpátia alapján különböző, két vagy többtagú csoportok alakulnak ki. Ezek az egymástól különböző társaságok, sok esetben nem fogadják el a másik társaság tagjait. Azokat teljesen kirekesztve, védik a saját íratlan szuverenitásukat. Így a klikkesedés és bandázás folyamata, olyan csoportokat alkothat, amelyek egymással teljesen ellentétes érdekeket képviselnek. Mint például, a sportrajongók tábora. Akik ugyan, mindannyian szeretik az adott sportot, de ellendrukkerekként mégis ütköznek az érdekeik. Mert ellentétesek a céljaik.
Az önkéntes kirekesztés során, az egyén természetes beilleszkedési készsége hiányzik. Tudatos elzárkózás, elkülönülés a társasági élet elől. Szinte mindannyian megéljük ezt, bizonyos nem kívánt társaságok emberi csoportjaival szemben. Mert nem értünk egyet a céljaikkal. De vannak olyan alkalmak is, amikor csak egyedül szeretnénk maradni. Hogy az értelmes szellemi gondolataink segítségével, értékeljük a lelki érzéseinket. Úgymond, rendet tegyünk a fejünkben.
A kollektív, azaz társadalmi szintű kirekesztésnek is, eleve két alapfajtája van. Amikor a törvény ereje, nem képviseli megfelelő módon az egyének személyes érdekeit, és azok elszegényedve hontalanokká, kitaszítottakká válnak. Gyakran, az akaratuk ellenére is. Továbbá, van a törvényes erejű kitaszítottság, amit a szabadságvesztés jelent. A jogtalan cselekmények elkövetőit, kirekeszti a társadalom magából. A társadalom érdekeit képviselő törvény erejével.
A tartós kirekesztés, negatív hatásokkal jár. Úgy a kirekesztettek számára, mint a kirekesztők életében is. A személyes képességek és az önbecsülés hiánya miatt, depresszív állapotba kerül a kirekesztett. Amelynek hatására, még érzékenyebbé válik, a vele szemben aktív negatív eseményekre. A kirekesztőkben pedig, lelkiismeret-furdalás alakulhat ki.
Minden elektromos anyagi megnyilvánulás, az Univerzum mágneses alapú szubjektív alaphalmazában alakult ki. Annak részeként vált objektívvé. Amely alaphalmazban, Isten a teremtő. Így az objektív valóságban megnyilvánult értelmes embereket is, Isten élteti a lélek életenergiája révén. Ezért Isten, tökéletesen megért bennünket. Ilyen módon, mindig képes megbocsátani nekünk. Éppen azért, hogy állandóan megbecsülhessen bennünket. Ezért a felénk irányuló szeretete abszolút. Így, mindig türelmes hozzánk.
Isten, sohasem rekeszt ki senkit sem, az Ő szubjektív valóságából. Legfeljebb, mi magunk rekesztjük ki Őt az életünkből azzal, hogy tudatosan megtagadjuk, vagy pedig, teljesen félreismerjük.
A sok emberből álló emberiség, olyan Isten számára, mint számunkra a sejtjeink. Ugyan, ki haragszik bármelyik sejtjére is, ha megbetegszik? Bár a sejtjeink külön-külön funkcionálnak, de mégis egy szervezett biológiai egységet alkotva működtetik a szervezetünket. Isten éppúgy nem haragszik senkire, ha „beteg”, azaz valami rosszat tesz. Mert a jó és a rossz, relatív fogalompár, Isten számára értékelhetetlen. Mivel Isten, a lelki érzéseinkre figyelmes. Azok alapján teremti meg számunkra a sorsunkat.
De a lelki érzéseinket, a folyton csapongó szellemi gondolataink irányítják. Ennél fogva, hol alacsony rezgésszintű negatív lelki érzéseket aktivizálunk az elméinkben, hol pedig, magasabb rezgésszintű pozitív lelki érzéseket. Attól függően, hogy a tudatos elménket, milyen minőségű szellemi gondolatokkal töltjük fel. Így a kellemetlen szellemi gondolataink, negatív lelki érzéseket aktivizálnak az elménkben, míg a kellemesek pozitív érzéseket. Így a döntés, a mi kezünkben van. De Isten, csak a pozitív lelki érzéseink után teremt számunkra hasznos sorsot. Így jön létre a teremtés. Amely kozmikus folyamatban, éppen mi magunk rekesztjük ki magunkat a számunkra hasznos teremtésből az által, hogy a kellemetlen szellemi gondolatainkra tudatos elménkkel, negatív lelki érzések teremtő impulzusait biztosítjuk Isten számára.
Ami röviden azt jelenti, hogy a kellemetlen szellemi gondolatainkra aktivizált negatív lelki érzéseinkkel, éppen mi magunk rekesztjük ki önmagunkat, a számunkra hasznos sors megteremtéséből. Mert Istent arra késztetjük, hogy a negatív lelki érzéseink, nagyon alacsony rezgésszintje alapján formálja számunkra a megélhető valóságunkat. Vagyis, olyan emberhez méltatlan sorsot teremtsen nekünk, amelyben a boldogságunk nem valósulhat meg.
Matécz Zoltán
2019.04.09.
